scifiponthumuhely

Spirális mélyedésre emlékeztet az az alakzat, amelyet a Venus Express-űrszonda nemrég megörökített a Vénusz déli sarkvidékén. A képeken látható örvény belsejében a felhőréteg mélyébe nyerünk bepillantást, ahol magasabb hőmérséklet uralkodik.

A Vénuszt olyan sűrű felhőtakaró borítja, hogy a Földről nézve felszíne sosem látható. Légkörében hatalmas örvények vannak.
Az alábbi négy fotót az infravörös tartományban rögzítették, a sötét szín mélyebb légköri rétegeket jelzi. A furcsa, közel 2000 kilométer széles alakzat leginkább egy gigantikus tölcsérre, lefolyóra emlékeztet, amelynek belsejében a Vénusz légkörében mélyebbre láthatunk le.

Négy kép a Venus Expresstől, a déli sarkvidéken mutatkozó örvényalakzatról (ESA, Venus Express, VIRTIS, INAF-IASF, Obs. de Paris-LESIA)

A bolygó északi sarkvidékén a Pioneer Venus-űrszonda 1979-ben egy kettős örvényt azonosított, amelyhez hasonlót 2006 áprilisában a Venus Express is megörökített a déli féltekén (lásd az alábbi kép jobb oldalán). Az utóbbi években azonban a déli örvény alakja jelentősen megváltozott.

A Vénusz felszíne maga a pokol (illusztráció)

A Vénusz legfeltűnőbb eltérése a Földtől, hogy felszíne forró, közel 450 Celsius-fokos, és a földinél 100-szor nagyobb tömegű légkör borítja. Atmoszférája főleg szén-dioxidból áll, amely üvegházhatása révén emeli ilyen magasra a hőmérsékletet. A légkör átlátszatlan, a világűrből közvetlenül nem lehet megpillantani a bolygó felszínét, és onnan nézve a Nap sem látható az égen. 40-60 kilométer magasan átlátszatlan kénsavas felhők találhatók a mintegy 90 atmoszféra felszíni nyomású légkörben. A felszínt viszonylag fiatal vulkáni kőzetek borítják.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100929-legkorveny-a-venuszon-hatalmas-tolcser-alaku-spiralis-melyedest-azonositottak-a.html

Különös pingvin-ősmaradványra bukkantak Peruban amerikai kutatók. A madár majdnem kétszer olyan magas, mint a ma élő legnagyobb pingvinfaj, és megmaradtak a tollai, sőt még azok színezetére is következtetni lehet. A tollak elemzése rávilágíthat arra, hogyan alakult ki a mai pingvinek tollazata az evolúció folyamán.

A Texasi Egyetem és az Észak-Carolina Állami Egyetem paleontológusai egy 36 millió éves pingvin fosszilizálódott maradványait ásták ki az Egyenlítő közelében. A vízi királynak (Inkayacu paracasensis) elnevezett új faj 1,5 méter magas lehetett, azaz majdnem kétszerese a ma élő legnagyobb pingvinnek, a császárpingvinnek (Aptenodytes forsteri).

A felfedezés igazi szenzációja, hogy az ősi pingvin tollai jó állapotban megmaradtak. Ez igen ritka, az első fosszilis madártollakat 2008-ban írták le. Az óriáspingvin tollainak vizsgálatával még azt is meg lehetett határozni, hogy a tollazata vörösbarna és szürke volt, ellentétben a mai pingvinek fekete-fehér “frakkjával”.

“A felfedezés előtt semmilyen adatunk nem volt az ősi pingvinek tollazatáról, színéről és úszószárnyuk alakjáról” - mondta a Science folyóiratban megjelent beszámoló vezető szerzője, Julia Clarke, a Texasi Egyetem paleontológusa. Az ősmaradványból kitűnik, hogy az uszonyok és a tollak alakja - ami olyan hatékony úszókká teszi a pingvineket - már korán kialakult az evolúció folyamán. A ma élő pingvinek színezete viszont jóval újabb “találmány”.

Az Inkayacu testtollai

A többi madártól eltérően és a mai pingvinekhez hasonlóan az Inkayacu szárnytollainak alakja jelentős mértékben módosult: a tollak sűrűn fekszenek egymásra, így merev, keskeny uszonyt alkotnak. A testtollak szára széles, ami hozzájárul az áramvonalas külső létrehozásához.

http://www.origo.hu/tudomany/20101001-egy-fosszilis-pingvin-szines-tollazata-fenyt-derithet-a-pingvinek-evoluciojara.html

Olyan Naprendszeren kívüli bolygó felfedezését jelentették be, amelyen megfelelő körülmények uralkodhatnak a folyékony víz és talán az élet számára is. A Gliese 581g csak háromszor nagyobb tömegű a Földnél, és az úgynevezett lakhatósági zónában kering.

A Gliese 581g csillagtávolsága a Nap-Merkúr-távolsághoz hasonló (azaz csillagához közel kering), ennek ellenére az úgynevezett lakhatósági zónában van. Ez az a térség, amelyben egy Földhöz hasonló bolygó felszínén folyékony víz tartósan előfordulhat. A Gliese 581 kisebb a Napnál, tömege mintegy 30%-a, energiakibocsátása pedig 1 százaléka a mi csillagunkénak. Mivel gyengébben sugároz, közelebb húzódik hozzá a lakhatósági zóna.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100930-gleise-581g-exobolygo-a-lakhatosagi-zonoban-levo-planetara-akadtak-amelyen.html

A katonai felügyeletű amerikai és orosz helymeghatározó rendszerekkel ellentétben kontinensünk civil űrprogramban fejleszti saját navigációs műholdcsaládját. Az európai GPS a helyzetalapú szolgáltatások új korszakát ígéri: a Galileo-rendszer a korszerűbb technológia és a teljes európai lefedettség mellett nagyobb megbízhatóságot is kínál elődjeinél, valamint jogi felelősséget vállal a szolgáltatás hibájából származó károk esetén.

A globális helymeghatározó rendszer (röviden GPS) hétköznapjaink részévé vált. Legelterjedtebb felhasználási módja, a járműnavigáció mellett a GPS-vevős mobiltelefonok is számos “térbeli alkalmazást” kínálnak: a közelünkben lévő éttermek, üzletek megkeresését, az elkészített fotók földrajzi koordinátáinak automatikus tárolását (ez az úgynevezett geotagging), vagy akár saját helyzetünket is megoszthatjuk ismerőseinkkel az internetes közösségi oldalakon keresztül.

Jelenleg két GPS-rendszer működik: az amerikai NAVSTAR és a tervek szerint szolgáltatásokat az idei év végétől nyújtó orosz GLONASS, azonban mindkettő katonai ellenőrzés alatt áll. Ezért indította el az Európai Unió és az Európai Űrügynökség (ESA) a 2000-es évek elején a Galileo-programot, amelynek célja az önálló európai GPS-infrastruktúra létrehozása és polgári irányítású üzemeltetése.

Végleges formájában a Galileo GPS huszonhét műholdból áll majd (három tartalékkal), amelyek három közepes magasságú pályán keringenek bolygónk körül, körülbelül 23 200 kilométerre a felszíntől. A program tervezett összköltsége 3,4 milliárd euró, ám az elmúlt évek során komoly pénzügyi nehézségek lassították a megvalósítást. Az Egyesült Államok biztonsági kockázatokra hivatkozva érvelt a hadseregtől független navigációs rendszer ellen, a sokáig nemzetközi partnerként közreműködő Kína pedig úgy döntött, hogy inkább saját helymeghatározó rendszert hoz létre.

A Galileo GPS műholdjai három pályán keringenek majd, 23 200 kilométeres magasságban

A módosított menetrend szerint a Galileo leghamarabb 2014-ben válik használhatóvá - ám kezdetben csak tizennyolc műholdból áll majd, részleges kiépítettséggel és csökkentett funkcionalitással.

http://www.origo.hu/tudomany/20100928-galileorendszer-az-europai-gps-a-helyzetalapu-szolgaltatasok-uj-korszakat-igeri.html

Az ózonlyuk létezését az Antarktiszon dolgozó brit kutatók észlelték a 70-es években, és 1985-től nevezik a jelenséget ózonlyuknak.

Hatalmas zóna a déli sarkvidék felett, amelynek területén az ózon mennyisége erősen lecsökkent a légkörben. A NASA Aura nevű műholdja pontos méréseket készített szeptember elején az Antarktisz feletti ózonlyukról.

Ózonlyuknak a Föld légkörében az ultraibolya sugárzást szűrő ózon koncentrációjának erős csökkenését nevezik. A 8 és 50 kilométer közötti magasságban jelentkező ózoncsökkenés mértéke és területi kiterjedése erősen változik. A légköri ózonkoncentrációt a Dobson-egységgel szokásos jellemezni, amely az ózon oszlopsűrűségének mértéke - tehát azt mutatja meg, mennyi ózon van egy adott alapterületű levegőoszlopban a felszín felett. Ha ez az érték 220 egység alá csökken, ózonlyuknak nevezik a kérdéses zónát.

A csatolt képet a NASA Aura nevű műholdján elhelyezett OMI jelű detektor 2010. szeptember 12-én rögzített mérései alapján készítették. Jelenleg az ózonlyuknak éves rendszerességgel megfigyelhető növekedése zajlik, és maximumát várhatóan szeptember-október folyamán éri el. Mérete az 1979. és 2009. közötti átlagtól valamivel elmarad, feltehetőleg a sztatoszférában uralkodó, a szokásosnál valamivel magasabb hőmérséklet miatt.

Az ózonkoncentráció területi eloszlása a déli sarkvidéki térségben 2010. szeptember 12-én (NASA)

A sztratoszféra ózonkoncentrációjának csökkenését elsősorban a hűtőgázként és spraypalackok hajtógázaként használt halogénezett szénhidrogének, az úgynevezett CFC-gázok légköri feldúsulása okozza. Ezek a gázok a sztratoszférába feljutva elbomlanak, és így az ózonrétegre veszélyes elemek szabadulnak fel, amelyek felgyorsítják az ózonmolekulák bomlását.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100916-ozonlyuk-ismet-a-kritikus-szintet-jelzo-220-dobson-egyseg.html

Látványos porgyűrű övezhette az ősi Naprendszert, amely sokkal sűrűbb lehetett, mint ma a Neptunuszon túli jeges kisbolygózóna, a Kuiper-öv. Ezt a poranyagot könnyen észre lehetett venni a távolból is, és egy esetleges Földön kívüli civilizáció a Neptunuszt is azonosíthatta volna.

(Fantáziakép, NASA)

A modern szimulációk révén egyre részletesebb képet kapunk arról, miként festett az ősi Naprendszer, nem sokkal kialakulása után, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt.

Mivel a bolygók összeállását követően sok apró szemcse maradt még a Nap körül, ezek hatalmas, messziről is észlelhető gyűrűt formáltak.

A Naprendszeren kívül megfigyelt bolygók születése során ugyanilyen porkorongok láthatók, amelyek megkönnyítik az exobolygók azonosítását - azonban a poranyag pontos mozgását és viselkedését eddig nem ismerték eléggé.

Ezen segítenek az új szuperszámítógépes szimulációk, amelyeket Marc Kuchner (NASA, GSFC) és kollégái készítettek.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100926-porszemcsek-a-protoplanetaris-korongokban-gyakori-utkozesek-suru-osi-kuiperov-fenyes.html

Egy lassan mozgó szörnyetegre emlékeztet az Észak-Dakotában elterülő Devil’s Lake (Ördög-tó), amely az elmúlt húsz év csapadékban gazdag időjárása miatt időről időre kilép medréből, és kíméletlenül elnyel mindent, ami az útjába kerül.

Az észak-dakotai tó az 1990-es évek eleje óta tartja rettegésben Devils Lake település hétezer lakóját, és mindazokat, akik áradása idején az útjába kerülnek.

A szakadatlan esőzések és jelentős hóolvadások miatt a tó négyszeresére duzzadt az elmúlt húsz esztendő során, és ezzel 607 négyzetkilométernyi területet, valamint 400 otthont árasztott el.

Amennyiben a tó vízszintje meghaladja a 442 méteres tengerszint feletti magasságot, akkor beleömlik az állam délkeleti részét átszelő Sheyenne-folyóba, amely az északi-folyású Vörös-folyóval egyesülve Kanada irányába tart. A 2010 végére a szövetségi kormány várhatóan 1 milliárd dollárt fog költeni a szükséges védőgátak felépítésére és egyéb fejlesztések kivitelezésére, illetve a kiüresedett otthonok felvásárlására. Ez az összeg még nem tartalmazza azt a 27 millió dolláros (5,5 milliárd forint) vízelvezető csatornát, amelyet Észak-Dakota épített fel a tó nyugati részén, illetve a szivattyúk üzemeltetésére fordított havi 330 ezer dolláros (68 millió forint) költséget sem. Ezek azonban mind időleges és nem végleges megoldások.

http://www.origo.hu/tudomany/20100926-mindent-elnyel-az-ordogto.html

Hamarosan a Föld mélyében tesztelhetik a vulkánkitörések előrejelzéséhez kifejlesztett új, akár 600 Celsius-fokot is kibíró rádió-adóvevőt, ami szilícium-karbid elektronikájának köszönheti magas tűréshatárát. Ez azonban csupán egy az alkalmazási helyek közül, ahová a szélsőséges körülmények miatt eddig nem juthatott el a technika.

A szilíciuménál jóval stabilabb egyedi molekuláris szerkezetének köszönhetően a szilícium-karbid jól bírja a magas sugárzást, ami az atomenergia iparban történő alkalmazások előtt is megnyithatja az utat. A technológiát a Newcastle Egyetem szakértői fejlesztették ki. Az ez alapján készülő vezeték nélküli szenzorok a jövőben a fő vulkanikus gázok, mint a szén-dioxid és a kén-dioxid szintjének legkisebb változásait is észlelni fogják, és valós idejű adatok sugározásával fontos információt küldenek a vulkánokban zajló folyamatokról és a közelgő kitörésekről.

A legtöbb műszer elolvadna, ha egy vulkán belsejébe leeresztenék, a szilícium-karbid a szilícium- és a szénatomok közötti elképesztően erős kötéseknek köszönhetően képes ellenállni a magas hőmérsékletnek és sugárzásnak. Keménysége a gyémántéval vetekszik, de előállítása pontosan a fenti tulajdonságai miatt körülményes, ezáltal költséges is. Dr. Alton Horsfallnak, a szilícium-karbid munkálatokat vezető tudósnak és Nick Wright professzornak, az egyetem nanotechnológiai szakértőjének azonban sikerült életképes elektronikai komponensekké varázsolni a szilícium-karbidot.

“A kapott szenzorok érzékenyek az oxigénre, a hidrogénre, a hidrogén-szulfidra és a kén-dioxidra. Ezekkel már leteszteltük és eredményeink szerint 10 ppm nagyságrendű érzékenységet értek el” - fejtette ki Horsfall. Bár a kereszt-érzékenységgel még akadnak problémák, a kutatók remélik, egy éven belül képesek lesznek szenzoraik egy-egy adott gáz azonosítására is egy elegyen belül.

A kutatócsoport jelenleg egy mobiltelefon méretű eszközbe próbálja integrálni a komponenseket, hogy különböző helyszíneken, a vulkánok melletti erőművekben, vagy akár repülőgép-hajtóművekben alkalmazhassák. Az egyetem Extrém Környezeti Technológiai Központja számos olyan megoldást fejleszt, amivel a technikát olyan helyekre is eljuttatják, ahol ez mindeddig elképzelhetetlen volt, elénk tárva a világ legzordabb környezeteinek titkait.

http://www.sg.hu/cikkek/77178/a_legextremebb_helyekre_is_eljuthat_a_technika

Különleges lézeres eljárással mentették meg egy amerikai férfi szemét a University of Iowa Hospitals and Clinics kórházának orvosai.

A helyszín

John Matthews szemgolyójába egy mikroszkopikus méretű féreg fészkelte be magát, és elkezdte elfogyasztani a férfi szemét. Az orvostudomány összesen 15 ilyen esetet jegyzett fel eddig [1]. A hasonló férgek általában az ember gyomrában fordulnak elő, ritka az, hogy a véráramban a szembe jussanak, az pedig főleg, hogy ott észrevegyék, és sikerüljön úgy eltávolítani, hogy a páciens látása megmarad.

Matthews a bal szemén a látása elhomályosodását észlelte, úgy írta le [2] az érzést, mintha koszos üvegen keresztül nézné a világot. A vizsgálat során kiderült, hogy egy féreg él a szemében. Az orvos, Dr. James Folk, saját bevallása szerint teljesen véletlenül vette észre a vizsgálat során a retinán az alig látható élőlényt. Hogy hogyan került oda, nem tisztázott, vagy mosómedvékről, vagy pulykákról, vagy a férfi mexikói vakációján valamilyen állatról.

A férget egy lézeres eljárással ölték meg, a második próbára sikerült csak eltalálni és megsemmisíteni.

http://index.hu/tudomany/2010/09/23/lezerrel_oltek_meg_az_iowai_ferfi_szemgolyojaban_elo_ferget/

Minden korábbinál nagyobb szabású genetikai vizsgálat indult tizenegyezer ikerpár bevonásával, amelyből kiderülhet, pontosan mi határozza meg azt, hogy egy-egy gén aktív-e vagy sem. Ebből pedig megtudhatjuk például azt, hogy miért pont mi leszünk allergiásak a parlagfűre, vagy miért kapunk hamarabb infarktust, mint mások.

A genetikai, vagy még inkább genomikai vizsgálatok aranykorukat élik az utóbbi időben: a genetikai állományt (genomot) elemző kutatások azóta lendültek fel igazán, hogy elérhetővé váltak a DNS-állomány bázissorrendjének egyre gyorsabb és olcsóbb azonosítására alkalmas eljárások. Ezen vizsgálatok egyik fajtáját nevezzük epigenetikai kutatásnak: a szakemberek ilyenkor nem arra kíváncsiak, hogy miként módosul maga a DNS-szekvencia, hanem azt szeretnék tudni, hogy milyen egyéb módosulások érik az örökítőanyagot.

Lehetséges tehát, hogy a dohányzás vagy a helytelen táplálkozás, sőt még a légszennyezettség hatásai is továbbadódnak utódainknak. Számos kutató feltételezi, hogy az egyes betegségekre való megnövekedett fogékonyságot - akár egy-egy családon belül, akár az életkor előrehaladtával - ezek az úgynevezett epigenetikai folyamatok magyarázhatják. Ezekre a kérdésekre adhat választ egy új, eddig példa nélkül álló epigenetikai ikervizsgálat, amely a londoni King’s College és a kínai Beijing Genomics Institute együttműködésében kezdődött meg nemrég.

http://www.origo.hu/tudomany/20100923-epitwin-ikervizsgalat-epigenetika-a-legnagyobb-eddigi-kutatas-a-metilacios-mintazatok.html