Alig tizenöt éve tért vissza az aranysakál Magyarországra, és mára több ezer példány él az országban. Az őshonos, nádi farkasnak vagy toportyánnak is nevezett ragadozó valóban képes arra, hogy a szabadon tartott nyájból megpróbáljon elragadni egy juhot, de jellemzően inkább kisrágcsálókat fogyaszt. Ha találkozunk vele, valószínűleg csak egy pillanatra látjuk majd.

Néhány héttel ezelőtt jelent meg a hír, hogy 2010-ben egy somogyi gazdának több mint 250 birkáját ragadták el titokzatos ragadozók, a tulajdonos szerint sakálok.

Dr. Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének egyetemi docense az [origo]-nak elmondta, hogy az aranysakál (Canis aureus) őshonos tagja a hazai faunának (népi neve nádi farkas vagy toportyán, toportyánféreg), bár valószínűleg mindig csak alacsony sűrűségben, kis területeken fordult elő. Ennek valószínű oka, hogy Magyarország a faj elterjedési területének északi szélén található. A 19-20. század fordulóján kifejezetten ritka ragadozónak számított, és 1942-ben ejthették el az utolsó ismert példányát. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején több fiatal hím egyeddel is találkoztak hazánkban, de szaporodó állományokról ekkor még nem tudtak. A kilencvenes évek elején az ország déli területein kezdtek el sokasodni a megfigyelések. 1994-től már szaporodó párokról is vannak információk, azóta a faj megtelepedése, terjedése rendkívül gyors.

Az aranysakál körülbelül 45-50 centiméteres marmagasságú, testtömege 7-15 kilogramm. (A róka marmagassága körülbelül 40 centiméter, tömege 7 kilogramm.) Színezete nagyon változatos, általában szürkés, barnás, vöröses, de akár fekete is lehet. Táplálékát jellemzően kisrágcsálók, pockok, erdei egerek alkotják. Fogyaszt növényeket és rovarokat is, alkalmanként pedig nagyvadfajok teteméből vagy fiataljaiból is táplálkozik.

Az aranysakál testmérete a rókához és a farkashoz viszonyítva

Heltai elmondta: a sakál valóban képes arra, hogy a szabadon tartott nyájból próbáljon meg elragadni egy-egy példányt. “Ez nem jellemző táplálkozási formája, de nem is kizárható. Ugyanakkor a több száz birka elejtésre utaló tudósítások, amelyek az elmúlt időszakban megjelentek a sajtóban, erősen megkérdőjelezhetők. Egyrészt a sakál ismert táplálkozási szokásai miatt. Másrészt azért, mert milyen gazda az, akinek több száz állata eltűnik, és ez ellen nem védekezik? Vajon miért nem tartanak pásztorkutyákat, nem védik kerítéssel a nyájakat, terelik éjszakára biztonságos helyre az állatokat? Az a kifogás, hogy a kutya félne a sakáltól, nevetséges. Egy sakál átlagosan 12-15 kilogramm, egy nagyobb testű pásztorkutya simán megbirkózik vele. A faj ismerőjeként úgy érzem, hogy olyan veszteségeket akarnak a sakálra fogni, amelyek a nem megfelelő állattartásból származnak” - mondta a szakember.

Gyakran használjuk ezt a szólást, ha valakit ordítani hallunk, ám azt sokan nem tudják, hogy a féreg valójában a csapdába esett sakálra utal. Az aranysakál egyik népi neve ugyanis a toportyánféreg, míg a fa az állat számára készült csapdát jelenti.

A farkasok esetében sokkal nehezebb behatárolni, hogy mikor kezdtek el visszatérni Magyarországra.

A 20. század elejére a farkasokat hazánkban nagyrészt kiirtották, majd az 1910-es évektől a jelenlegi határokat figyelembe véve több helyen (Somogy megye, Heves megye-Bükk és a Mátra, Bács-Kiskun megye, Baranya megye, Szabolcs-Szatmár megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) voltak alkalmi előfordulásai a fajnak. Az 1960-as években Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már egyfajta folyamatos jelenlétet feltételeztek, ez annak a következménye, hogy az 1950-es években a farkas jelentősebb állománya jelent meg a Kárpátok térségében (Lengyelország és Szlovákia keleti területein, valamint Ukrajnában) a hidegebb teleken. E falkák keletről, Oroszország irányából érkeztek, és a természetes vándorlás hatásaként több egyed is a területen maradt, és sikeresen szaporodtak. A következő fázisban, az 1960-as években már megjelentek a Kárpát-medencében, Magyarországon is.

A Bükkben egy egyedről tudnak, de az ország egyéb pontján is lehet farkas. Mint elmondta, nem lehet megjósolni, hogy miként változik az állomány, mert a populáció központja a kárpáti régió, és így hazánk “farkasellátottsága” teljes mértékben azon múlik, hogy miként alakul a faj sorsa Szlovákiában, Lengyelországban és Ukrajnában.

A farkasok táplálkozása, fő tápláléka évszakonként változó, egértől a gímszarvasig terjedhet, elsősorban a vadakat (vaddisznó, őz, muflon, szarvas) fogyasztja. A

kis egyedszám miatt a farkasok nem jelentenek veszélyt a háziállatokra. Azokon a területeken, ahol jelentős külterjes állattartás folyik, és éjszakára csak karámban tartják a háziállatokat, előfordulhat, hogy alkalomszerűen a könnyű préda reményében megtámadják azokat, de ez nem napi és nem rendszeres. A sérült, vagy nem normális viselkedési mintát követő állat, mivel nem tud rendesen vadászni, inkább rászorul a háziállatokra.

http://www.origo.hu/tudomany/20101011-tobb-ezer-aranysakal-el-magyarorszagon.html

Négyszáz űrturista várja, hogy a világ első kereskedelmi űrrepülőjén eljusson a világűr határára. Az Enterprise legutóbbi tesztjén kiderült, hogy a leszállással nem lesz gond.

Vasárnap ismét a 13 700 méteres magasságba emelkedett [1] az Enterprise nevű űrhajó, és sikeresen visszavitorlázott a Mojave Űrkikötőbe. Az űrhajó nemsokára gazdag turistákat szállíthat a világűrbe. A súlytalanságban eltöltött percekért 200 000 dollárt, azaz egy luxusautó árát kell kifizetni. Most 370-en vannak a várólistán, és az Enterprise fedélzetén hat utas fér el.

Sir Richard Branson, a projekt mögött álló brit milliárdos is végignézte a tesztet, szerinte ez volt eddig legfelemelőbb pillanat a Virgin Galactic nevű űrutazási vállalat történetében. A projektet 2004-ben indították el, ebben az évben nyerte el a SpaceShipOne nevű űrhajó az X-Prize díját, miután két hét alatt kétszer felrepültek vele 100 kilométeres magasságba.

A turistajáratokat az Eve nevű hordozórepülő viszi fel kilövési magasságba, az Enterprise innentől a saját hibrid hajtóművével emelkedik tovább, amíg el nem éri a világűrt.

http://index.hu/tudomany/2010/10/11/egyedul_repult_a_virgin_galactic_urhajoja/

A Szaturnusz Enceladus nevű holdja folyamatosan “pöfékeli” a vízgőzt, mint az a Cassini-szonda legújabban közzétett felvételén is pompásan tanulmányozható.

A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini-űrszonda számos lélegzetelállító felvétellel örvendeztetett már meg bennünket. Az egyik legizgalmasabb célpont a látványos vízgőz-kilövelléseket produkáló Enceladus hold, melyről az űreszköz sok részletes képet készített az évek alatt. A legújabb - néhány napja közzétett - fotón egyszerre legalább négy gejzírkitörés figyelhető meg [1] a hold déli sarkvidékén.

Az Enceladus hold gejzírjei - ahogy 2009 karácsonyán a Cassini-űrszonda látta. A kép felbontása 4 km pixelenként (Cassini Imaging Team).

A Cassini a felvétel készítésekor mintegy 620 000 km-re volt a gyűrűs bolygó kísérőjétől.

http://index.hu/tudomany/2010/10/08/szenzacios_felvetel_a_szaturnuszhold_oriasgejzirjeirol/

Andrej Geim

A 2010-es fizikai Nobel-díjat Andrej Geim és Konsztantyin Novoszelov orosz származású fizikusok kapták, a grafénnel kapcsolatos kutatási eredményeikért. A grafén az utóbbi évek sztárja az anyagtudományokban: egy teljesen új matéria, amelynél vékonyabbat és erősebbet eddig nem ismertünk. A grafént műanyaggal keverve kiváló tulajdonságú anyagok állíthatók elő, amelyek vezetik az áramot, erősek, könnyűek és a hőnek jobban ellenállnak: a jövőben űreszközök, repülőgépek, sőt autók anyagában találkozhatunk velük.

Grafénlap atomi szerkezetének modellje. A szénatomok egy méhsejt-szerű, hatszöges rács csomópontjain helyezkednek el, 0,14 nanométer távolságra egymástól.

A grafén az utóbbi évek sztárja az anyagtudományokban: egy teljesen új matéria, amelynél vékonyabbat és erősebbet eddig nem ismertünk. Ha egy kávéscsészét fólia helyett grafénréteggel fednénk be, és megpróbálnánk egy ceruzával átlyukasztani, egy autót is rátehetnénk a ceruza végére, mégsem szakadna át. Elektromos vezetőképessége a rézéhez hasonló, hővezetése pedig minden más anyagénál jobb. Bár majdnem teljesen áttetsző, olyan sűrű, hogy egy héliumatom sem jut át rajta.

Geim és Novoszelov a ceruzákban is használt, közönséges grafitból állította elő ezt a különleges anyagot, amely nem más, mint egy egyetlen atom vastagságú szénréteg. A legtöbben azt gondolták, hogy egy ilyen vékony kristályrács egyszerűen nem maradhat stabil.

Geim és Novoszelov

A grafén alkalmazása először az elektronikát forradalmasíthatja. Műanyaggal keverve pedig egészen kiváló tulajdonságú anyagok állíthatók elő, amelyek vezetik az áramot, erősek, könnyűek és a hőnek jobban ellenállnak. A jövőben űreszközök, repülőgépek, sőt autók anyagában találkozhatunk velük.

Andrej Geim holland állampolgár, 1958-ban született Oroszországban. Konsztantyin Novoszelov brit-orosz állampolgár, és szintén Oroszországban született, 1974-ben. Jelenleg mindketten a University of Manchester kutatói.

ilágűr Terhesség Múlt-kor LHC NASA népszerű tudomány magyar kutatók evolúció őssejtek 365 zöld tipp

Címkék:Nobel-díjak 2010,grafén,Fizikai Nobel-díj,Nobel-díj

Fizikai Nobel-díj 2010-ben a világ legerősebb anyagáért

[origo]|2010. 10. 05., 11:58|Utolsó módosítás: 2010. 10. 05., 14:55|

Címkék:Nobel-díjak 2010, grafén, Fizikai Nobel-díj, Nobel-díj

eszközök:

A 2010-es fizikai Nobel-díjat Andrej Geim és Konsztantyin Novoszelov orosz származású fizikusok kapták, a grafénnel kapcsolatos kutatási eredményeikért. A grafén az utóbbi évek sztárja az anyagtudományokban: egy teljesen új matéria, amelynél vékonyabbat és erősebbet eddig nem ismertünk. A grafént műanyaggal keverve kiváló tulajdonságú anyagok állíthatók elő, amelyek vezetik az áramot, erősek, könnyűek és a hőnek jobban ellenállnak: a jövőben űreszközök, repülőgépek, sőt autók anyagában találkozhatunk velük.

Grafénlap atomi szerkezetének modellje. A szénatomok egy méhsejt-szerű, hatszöges rács csomópontjain helyezkednek el, 0,14 nanométer távolságra egymástól

Ajánlat

• Nanotechnológia - MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet
• Már a spájzban van a nanotechnológia?
• Egy autót is elbírna egy kávéscsészén a világ legerősebb anyaga
• Orvosi-élettani Nobel-díj 2010-ben a lombikbébikért

Ajánlat

• Vigye otthonába a tudományt!
• Mikroköltségek mikrovállalatoknak

JÁTSSZ ONLINE!

#iszap-doboz { display: none; }#itthon #iszap-doboz { display: block; }

200 FT A VÖRÖSISZAP ÁLDOZATAINAK!

Hívja a 1749-es számot, vagy küldje az “ISZAP” szót sms-ben ugyanerre a számra

Keresés

A grafén az utóbbi évek sztárja az anyagtudományokban: egy teljesen új matéria, amelynél vékonyabbat és erősebbet eddig nem ismertünk. Ha egy kávéscsészét fólia helyett grafénréteggel fednénk be, és megpróbálnánk egy ceruzával átlyukasztani, egy autót is rátehetnénk a ceruza végére, mégsem szakadna át. Elektromos vezetőképessége a rézéhez hasonló, hővezetése pedig minden más anyagénál jobb. Bár majdnem teljesen áttetsző, olyan sűrű, hogy egy héliumatom sem jut át rajta.

Geim és Novoszelov a ceruzákban is használt, közönséges grafitból állította elő ezt a különleges anyagot, amely nem más, mint egy egyetlen atom vastagságú szénréteg. A legtöbben azt gondolták, hogy egy ilyen vékony kristályrács egyszerűen nem maradhat stabil.

A grafén alkalmazása először az elektronikát forradalmasíthatja (részletesen lásd lent). Műanyaggal keverve pedig egészen kiváló tulajdonságú anyagok állíthatók elő, amelyek vezetik az áramot, erősek, könnyűek és a hőnek jobban ellenállnak. A jövőben űreszközök, repülőgépek, sőt autók anyagában találkozhatunk velük.

Andrej Geim holland állampolgár, 1958-ban született Oroszországban. Konsztantyin Novoszelov brit-orosz állampolgár, és szintén Oroszországban született, 1974-ben. Jelenleg mindketten a University of Manchester kutatói.

A nanocső-probléma

A szénvegyületek a legsokoldalúbb anyagcsaládot alkotják, hogy egyebet ne említsünk: maga az élő anyag is szénvegyületeken alapul. Ennek ellenére a XX. század második felében a tisztán szénből felépülő, jól ismert szerkezetek (grafit és gyémánt) nem voltak a tudomány figyelmének középpontjában, mígnem 1985-ben Kroto, Smalley és Curl felfedezték a fullerént, a 60 szénatomból álló (C60), 1 nanométer (0,000000001 m) átmérőjű “focilabdát”. Munkájukért szokatlanul gyorsan, már 1996-ban kémiai Nobel-díjat kaptak. Meglepő, de a felfedezők nem valamely “földi” kérdésre keresték a választ a fullerén felfedéséhez vezető kísérletek során. Egy úgynevezett széncsillag körüli térben zajló folyamatokat próbáltak modellezni. Az keltette fel a figyelmüket, hogy kísérleteikben makacsul olyan atomfürtök keletkeztek, amelyekben 60 szénatom volt.

A forrásba jött kutatási terület a fullerén felfedezése után sem csendesedett el. 1991-ben Sumio Iijima japán kutató felfedezte a szén-nanocsöveket. Ezek lényegében egyik irányban nagyon hosszúra nyúlt fullerénmolekulák, tökéletes “hengerré” tekert, egyetlen atom vastagságú grafitrétegek, amelyek végeit egy-egy fél fulleréngömb zárja le. A valóságban természetesen senki sem képes “feltekerni” egy egyetlen atom vastagságú réteget, az atomokat kell “rákényszeríteni” arra, hogy a szokásostól eltérő módón kapcsolódjanak össze.

Bár a szén-nanocsövek üstökösként robbantak be a tudomány világába, és az elmúlt tizenöt évben sokan fűztek hozzájuk nagyratörő reményeket, mégsem valósult meg tömeges elektronikai alkalmazásuk. Ennek több akadálya is van. Az egyik gond az, hogy mindmáig nem sikerült megoldani az előre meghatározott típusú szén-nanocsövek növesztését. A szén-nanocső nem más, mint egy tökéletes hengerré csavart, egyetlen atom vastagságú grafitréteg. Ám nagyon sokféle, eltérő tulajdonságú szén-nanocső létezik. A feltekerés módjától függően előállhatnak például fémes vagy félvezető viselkedésűek, sőt ezen típusokon belül is más és más elektronszerkezettel kell számolnunk a különböző átmérőjű darabok esetében. Ahhoz azonban, hogy valamilyen technikai eszközt gyártsunk, nagyon jól definiált technikai tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak az anyagnak, amit fel kívánunk hozzá használni.

Megoldást jelenthetne, ha a tömegesen előállított, sokféle nanocső közül az azonos típusúakat hatékonyan ki tudnánk válogatni.

http://www.origo.hu/tudomany/20101005-fizikai-nobeldij-2010ben-egy-uj-anyagfajtaert-a-grafenert.html

Vízjeget és szerves molekulákat is találtak a Cybele kisbolygó felszínén, korábban a Themis esetében azonosítottak hasonló összetevőket. Jelenlétük arra utal, hogy a kisbolygók becsapódásaikkal sok fontos összetevőt szállíthattak az ősi Földre, amelyek elősegíthették az élet keletkezését.

Egyre több megfigyelés igazolja a korábbi feltételezést, amely szerint az ősi Naprendszerben, a Föld kialakulása után az élet keletkezéséhez szükséges kémiai komponensek a világűrből is érkeztek. Nemrég vízjeget és szerves anyagot találtak a Themis kisbolygón - most ugyanaz a kutatócsoport, immár a második aszteroidán azonosította ezeket a fontos összetevőket.

Az amerikai University of Central Florida szakemberei ezúttal a 65 Cybele kisbolygót vették tüzetes vizsgálat alá. A 290 kilométer átmérőjű égitest felszínén infravörös megfigyelésekkel akadtak a vízjég és a szerves molekulák nyomára. Az objektum a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövnek a külső részén található. Hozzá hasonló összetételű társai sok fontos komponenst juttathattak a Földre ősi becsapódásaikkal, elősegítve az élet kialakulásához vezető prebiológiai fejlődést.

A megfigyelés megerősíti a feltételezést, amely szerint a kisbolygóövben több vízjég van az objektumokban, mint azt korábban becsülték.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20101008-vizjeg-es-szerves-anyag-a-65-cybele-kisbolygon-a.html

Befejezte előzetes vizsgálatát a Magyar Tudományos Akadémia reggel kiküldött, terepi munkákban is gyakorlott kutatókból álló szakértői csoportja a vörösiszap-szennyeződés helyszínén.

A Magyar Tudományos Akadémia által kiküldött szakértői csoport a helyszíni bejárást követően eljuttatta gyors helyzetelemzését és javaslatait a Kormányzati Koordinációs Bizottsághoz. A szakértők javaslatokat tettek a szennyezés lokalizálásának mikéntjére, az iszap továbbterjedésének megakadályozására a talajvíz folyamatos tisztítása és visszaforgatása mellett. A tudósok legfontosabb feladatként jelölték meg a meglévő talajvízfigyelő kutak és a települések ásott kútjai vízminőségének azonnali felmérését és folyamatos monitorozását a szennyezés vertikális és horizontális terjedésének nyomon követésével, amit a szakértői javaslat nyomán Pintér Sándor belügyminiszter azonnal elrendelt.

ilágűr Terhesség Múlt-kor LHC NASA népszerű tudomány magyar kutatók evolúció őssejtek 365 zöld tipp

Címkék:Kolontár,Devecser,környezetszennyezés,környezeti katasztrófa,vörösiszap

Vörösiszap: folyamatosan figyelni kell a kutakat

[origo]|2010. 10. 05., 19:21|Utolsó módosítás: 2010. 10. 06., 8:57|

16 komment

Címkék:Kolontár, Devecser, környezetszennyezés, környezeti katasztrófa, vörösiszap

eszközök:

Befejezte előzetes vizsgálatát a Magyar Tudományos Akadémia reggel kiküldött, terepi munkákban is gyakorlott kutatókból álló szakértői csoportja a vörösiszap-szennyeződés helyszínén.

Légifelvétel Devecserről

Ajánlat

• Hogyan lehet eltakarítani egymillió köbméter iszapot?
• Sok millió tonna vörösiszap van a Duna melletti tározóban is
• “Szerencse is kell a Duna megvédéséhez” - savakkal harcolnak a vörösiszap ellen

JÁTSSZ ONLINE!

Keresés

A Magyar Tudományos Akadémia által kiküldött szakértői csoport a helyszíni bejárást követően eljuttatta gyors helyzetelemzését és javaslatait a Kormányzati Koordinációs Bizottsághoz. A szakértők javaslatokat tettek a szennyezés lokalizálásának mikéntjére, az iszap továbbterjedésének megakadályozására a talajvíz folyamatos tisztítása és visszaforgatása mellett. A tudósok legfontosabb feladatként jelölték meg a meglévő talajvízfigyelő kutak és a települések ásott kútjai vízminőségének azonnali felmérését és folyamatos monitorozását a szennyezés vertikális és horizontális terjedésének nyomon követésével, amit a szakértői javaslat nyomán Pintér Sándor belügyminiszter azonnal elrendelt.

Az érintett mezőgazdasági területek védelmében további sürgető feladatként jelölték meg az iszap helyben történő semlegesítését, javaslatokat adva annak mikéntjére. Felhívták a figyelmet továbbá a közegészségügyi felmérés szükségességére az egészségmegóvás érdekében.

Németh Tamás, az MTA főtitkára elmondta: az első és legfontosabb feladat most az, hogy minél gyorsabban bekerítsék (lokalizálják) a körülbelül 800 hektárnyi szántót és legelőt, illetve körülbelül 3,5 hektárnyi lakott területet érintő szennyeződést. Németh elmondta, hogy ez a munka igen hatékonyan, szervezetten zajlik.

A szennyeződésnek jelenleg nincs utánpótlása, és egyes helyeken már megkezdődött a vörösiszap összegyűjtése és a tározó egyik ép kazettájába való visszaszállítása. Az érintett területeket folyamatosan monitorozni (figyelni) kell, ehhez például új talajvízfigyelő kutatkat telepítenek. Az eddigi adatok alapján remélhető, hogy a szennyeződés már nem fog jelentősen elmozdulni. A Torna-patak vizét is folyamatosan vizsgálják majd, ami hez jó alapot nyújt, hogy itt 2009-ben és idén is voltak vízminőségi mérések.

A kiömlött vörösiszapban lévő nehézfém-koncentrációról még nincs pontos adat (rövidesen várható), de remélhetőleg nem lesz túl magas, mert a tározóban ez az évek során leülepedett, így most nem juthatott ki sok belőle. Az MTA szakértői- és eszközkapacitását továbbra is a kormány rendelkezésére bocsátja, és részt vesz a munka folytatásában. Az első és legfontosabb, az emberek biztonságát szolgáló intézkedések után folyamatosan zajlik majd a környezeti károk részletes felmérése.

A három helyszínen 35-55 millió tonna vörösiszap található (forrás: MTI Sajtóadatbank, Google Earth)

Korábbi információk

Vegyészekből, ökológusokból, biológusokból és környezetvédelmi szakemberekből álló csoportot küldött a kolontári katasztrófa helyszínére a Magyar Tudományos Akadémia. A szakemberek a helyszínen mérik fel a károkat és azokat a kockázatokat, amelyek a közeli és távoli jövőben az embereken és az épített környezeten kívül az élő és élettelen környezet elemeit - talaj, növényvilág, felszíni és felszín alatti vizek - érinthetik.

Anton Attila, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet igazgatója, a helyszínre igyekvő csoport tagja az [origo] kérdésére elmondta, hogy egyelőre ők is csak annyit tudnak a károkról, amennyi a médiából is elérhető, tehát nagyon kevés információ áll rendelkezésükre. Elmondta, hogy hasonló katasztrófa még nem történt Magyarországon. Az esetet a tiszai cianidszennyezéshez hasonlította, ám akkor a határon kívülről érkezett a szennyeződés. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy optimális esetben a károkozás nem fogja megközelíteni a tiszai cianidszennyezés mértékét. A szakértő szerint a károk mértékéről még korai volna nyilatkozni, sok múlik a gyors és középtávú beavatkozások eredményességén. Fontos, hogy a lehető legkisebb legyen a közvetlenül érintett terület, és ehhez szükséges, hogy minél előbb lokalizálják a szennyezést.

A katasztrófa helyszínén karsztvidék terül el, így elméletileg fennáll annak a veszélye, hogy a szennyezés bejut a karsztvizekbe is.

http://www.origo.hu/tudomany/20101005-akademikusok-segitenek-a-karfelmeresben-kolontaron-a-halpusztulas-mar-megkezdodott.html

Tele van résekkel a Szaturnusz gyűrűrendszere, amit a bolygó körül keringő holdak okoznak. Most magyarázatot adtak az egyik legnagyobb törésre, ami nem csak a síkban helyezkedik el, hanem hegyszerűen emelkedik ki a gyűrűkből.

A Szaturnusz egyik gyűrűjének törését a bolygó legnagyobb holdja, a Titán okozhatta. A legújabb elemzések szerint a Titán gravitációja megemeli az egyik gyűrűt legalább három kilométerrel. A hatás hasonló, mint amikor egy földrengés cunamit okoz – magyarázza [1] Phillip Nicholson, a Cornell Egyetem űrkutatója.

A bolygó gyűrűi tele vannak résekkel, melyek többségét a kisebb-nagyobb holdak hozzák létre. A Cassini űrszonda két évvel ezelőtt fedezte fel a Daphnis holdat, azóta nem találtak új égitestet a bolygó körül. Így azonban nem tudnak magyarázatot adni arra, mi okozza a réseket a gyűrűrendszerben és mi tartja őket még mindig nyitva.

Az egyik ilyen rést még 1980-ban fedezték fel, amikor a Voyager 1 elrepült a Szaturnusz mellett. A szonda egy 14,5 kilométeres rést fedezett fel a C gyűrűben. A rés mellett a csillagászok egy hullámszerű képződményt láttak. A Cassini azonban sokkal keskenyebbnek látta a rést, adatai szerint az csak 2400 méter széles. Ami pedig még furcsábbá teszi a képződményt, hogy néha teljesen eltűnik.

Nicholson szerint mindkét rejtélyt megoldja, ha három dimenzióban gondolkodunk a gyűrűről. A gyűrűk többnyire laposak, mondhatni kétdimenziósak. Ugyanakkor a szabály alól van kivétel: a gyűrűk nem mindenhol laposak, hegyszerű képződmények is akadnak rajtuk. Az új modell szerint a szóban forgó rés közel öt kilométer széles, de a gyűrű egy része több mint 3000 méterre kiemelkedik a síkból.

http://index.hu/tudomany/urkutatas/2010/10/05/cunamit_okoz_a_titan_a_szaturnusz_gyuruin/

A 2010-es orvosi-élettani Nobel-díjat Robert Geoffrey Edwards, a mesterséges megtermékenyítési eljárás, köznapi nevén a “lombikbébi” módszer kidolgozójának úttörő kutatója kapta. Edwards végezte el az első olyan sikeres mesterséges megtermékenyítést emberi embrióval, amelynek eredményeként 1978. július 25-én megszületett az első lombikbébi. Magyarországon évente 1500-2000 lombikbébi születik.

Edwards professzor

Robert G. Edwards (született 1925-ben az angliai Manchester városában) az 1950-es évektől dolgozott a mesterséges megtermékenyítés (IVF, in vitro fertilization) emberi alkalmazásának kutatásán. Először laboratóriumi kísérletekben, sejttenyészetben ért el sikereket, alapvető felfedezéseket téve az emberi ivarsejtek egyesülésének folyamatáról. Munkáját 1978-ban siker koronázta: az Angliában született Louise Brown volt az első baba, aki édesanyja méhén kívül fogant - ekkortól terjedt el a “lombikbébi” kifejezés is. Edwards munkatársa Patrick C. Steptoe brit sebész volt, ő azonban 1988-ban elhunyt, így nem kaphatott már díjat.

A következő években Edwards és kollégái tökéletesítették a módszert, amely fokozatos világszerte elterjedt. Világszerte az újszülöttek 1-2%-a születik ezzel a módszerrel. Alkalmazását először ugyanolyan heves viták kísérték, mint napjainkban az embrionális őssejtek használatát, ám a sikeres beavatkozások egyre növekvő száma elcsendesítette az ellenzők nagy részét.

A módszernek köszönhetően ma már a terméketlenségi problémák jelentős részét kezelni lehet. Ezek a problémák a párok körülbelül 10%-át érintik világszerte. Eddig körülbelül 4 millió ember született IVF-kezeléssel világszerte, sokuknak már saját gyermekei vannak. Edwards hozzájárulása az elméleti alapok lerakásától a mai modern megtermékenyítési technológia kidolgozásáig folyamatos volt, így munkássága alapvető a modern orvostudomány történetében.

Magyarországon tizenkét intézetben foglalkoznak mesterséges megtermékenyítéssel: itthon évente körülbelül 1500-2000 lombikbébi születik. A Nyugat-Európai országokban a születések 3-4 százalékát teszik ki a lombikbébik, nálunk ez az arány egyelőre mindössze 1,5 százalék körül van. Az OEP 2003-ban Magyarországon mintegy 7500 IVF-kezelést finanszírozott.

http://www.origo.hu/tudomany/20101004-orvosielettani-nobeldij-2010.html

A Snowbird az első emberi erővel meghajtott csapkodószárnyas repülőgép, ami képes tartósan a levegőben maradni, jelentették be alkotói a Toronto Egyetemen.

Az ornitopter 19 másodpercen át tartotta fenn mind magasságát, mind repülési sebességét, 145 métert téve meg óránkénti 26 kilométeres átlagsebességgel. Bár a csúcsdöntő repülés még augusztus 2-án lezajlott, a hivatalos rekordbejegyzési kérelmet csak most juttatták el a Nemzetközi Repülési Szövetségnek, így az ornitopter világcsúcsára a Szövetség októberi üléséig várni kell.

A repülőgépet a kanadai egyetem Űrrepülési Tanulmányok karának egyik mérnök doktorandusza, Todd Reichert vezette és hajtotta. “A Snowbird egy ősrégi repülési álom valóra válását testesíti meg” - mondta Reichert. “A történelem során számtalan ember álmodott arról, hogy úgy repüljön, mint a madár, saját erejéből. Több százan, vagy több ezren próbálták elérni ezt az álmot. Ez egyike az utolsó repülési elsőségeknek.”

http://www.sg.hu/cikkek/77279/csucsot_dontott_a_kanadai_ornitopter

Spirális mélyedésre emlékeztet az az alakzat, amelyet a Venus Express-űrszonda nemrég megörökített a Vénusz déli sarkvidékén. A képeken látható örvény belsejében a felhőréteg mélyébe nyerünk bepillantást, ahol magasabb hőmérséklet uralkodik.

A Vénuszt olyan sűrű felhőtakaró borítja, hogy a Földről nézve felszíne sosem látható. Légkörében hatalmas örvények vannak.
Az alábbi négy fotót az infravörös tartományban rögzítették, a sötét szín mélyebb légköri rétegeket jelzi. A furcsa, közel 2000 kilométer széles alakzat leginkább egy gigantikus tölcsérre, lefolyóra emlékeztet, amelynek belsejében a Vénusz légkörében mélyebbre láthatunk le.

Négy kép a Venus Expresstől, a déli sarkvidéken mutatkozó örvényalakzatról (ESA, Venus Express, VIRTIS, INAF-IASF, Obs. de Paris-LESIA)

A bolygó északi sarkvidékén a Pioneer Venus-űrszonda 1979-ben egy kettős örvényt azonosított, amelyhez hasonlót 2006 áprilisában a Venus Express is megörökített a déli féltekén (lásd az alábbi kép jobb oldalán). Az utóbbi években azonban a déli örvény alakja jelentősen megváltozott.

A Vénusz felszíne maga a pokol (illusztráció)

A Vénusz legfeltűnőbb eltérése a Földtől, hogy felszíne forró, közel 450 Celsius-fokos, és a földinél 100-szor nagyobb tömegű légkör borítja. Atmoszférája főleg szén-dioxidból áll, amely üvegházhatása révén emeli ilyen magasra a hőmérsékletet. A légkör átlátszatlan, a világűrből közvetlenül nem lehet megpillantani a bolygó felszínét, és onnan nézve a Nap sem látható az égen. 40-60 kilométer magasan átlátszatlan kénsavas felhők találhatók a mintegy 90 atmoszféra felszíni nyomású légkörben. A felszínt viszonylag fiatal vulkáni kőzetek borítják.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100929-legkorveny-a-venuszon-hatalmas-tolcser-alaku-spiralis-melyedest-azonositottak-a.html