scifiponthumuhely

Harmincmillió dolláros versenyt hirdetett a Google, a cél, hogy magánpénzből járművet juttassanak el a Holdra. Egy magyar csapat, a Puli Space Technologies is részt vesz a versenyben.

Honlapjuk:

http://www.pulispace.com/

A Puli Space Technologies legkésőbb 2014-ben saját készítésű egységet küldene a Holdra, ezzel teljesítve a Google Lunar X PRIZE kihívását. A Google Lunar X Prize célja, hogy elősegítse a következő a Holdralépést (amit Moon 2.0-nak is neveznek) azáltal, hogy 30 millió dolláros keretéből megjutalmazza azokat a magáncégeket, melyek sikeresen elérik elsőként a Hold felszínét.

A csapat vezetője, Dr. Pacher Tibor fizikus.

Dr. Pacher Tibor

A Puli csapat 2010. júniusa óta dolgozik: első lépésként a nevezéshez szükséges leírásokat (a küldetés, a szonda koncepciója, a csapat szervezeti formája) dolgozta ki és ismeretterjesztő programokat készít elő a világűrről, a Holdról, ezek magyar vonatkozásairól. Augusztus végére elkészült a Nevezési Szándéknyilatkozat is, amelyet a Google Lunar X PRIZE pozitívan értékelt.

A teljes jogú nevezéshez jelentős anyagi fedezetre is szükségük van, ugyanis 50 ezer dollár a regisztrációs díj. A nevezési díj jelentős részét egyéni támogatásokból szeretnék összegyűjteni. Erre egy kampányt is indítanak, létrehozták a Kis Lépés Clubot, melynek lényege, ha 15 ezer ember fejenként ezer forinttal támogatja a Pulit, akkor összegyűlik a nevezési díj. A támogatók kapnak majd egy Holdon készített, egyedi, sorszámozott képet:

http://www.pulispace.com/hu/vegyen-reszt/kis-lepes-klub

A projektre persze jóval több pénzre van szükség, mint a nevezési díj. A A nagyságrendet érzékeltetendő, az egyik versenytárs, az Astrobotic csapata 1 kg hasznos terhet 1,5 millió dollárért vinne el a Holdra, tehát egy tíz kilogrammos holdjáró költsége 15 millió dollár lenne. Ehhez jön még a jármű fejlesztése, előállítása, az út alatti kommunikáció költségei és a csapat fizetése. Látható, hogy nem olcsó járművet feljuttatni a Holdra.

Jelenleg hivatalosan 22 csapat van versenyben, a legfrissebb nevezés – a huntsville-i Team Rocket City Space Pioneersé – alig kéthetes.

http://index.hu/tudomany/2010/09/16/magyarok_is_kuldenenek_jarmuvet_a_holdra/

A következő nagy űrtávcső érzékenysége már elég lesz ahhoz, hogy más naprendszerek bolygóin is ki lehessen mutatni az erős vulkáni aktivitást.

Három évvel ezelőtt a Hubble- és a Spitzer-űrtávcső mérései alapján először sikerült más csillagok körül keringő bolygók légköri alkotóelemeit azonosítani. A vizsgált exobolygók légköréről felvett - eleinte csak közvetett módon, de azóta már közvetlenül is detektált - színképfelvételek segítségével többek között metánt, nátriumot, oxigént, sőt, szén-dioxidot és vízgőzt is sikerült már kimutatni. A szakemberek rengeteg modellspektrumot is készítenek, melyek segítenek a felvett színképek értelmezésében. Az optimista kutatók szerint ezekkel a módszerekkel hamarosan kimutatható lesz, hogy egy távoli kőzetbolygón zajlik-e felhőképződés, vagy rendelkezik-e számottevő növénytakaróval - a legújabb vizsgálatok szerint pedig a közeljövőben akár az exoplanéták vulkáni aktivitásáról is szerezhetünk információkat.

A HD 209458b exobolygó légköre (Forrás: NASA, ESA, A. Feild [STScI])

A Spitzer infravörös tartományban működő űrteleszkóp először tette lehetővé két távoli planéta – a HD 189733Ab és a HD 209458b – légköri összetételének megvizsgálását spektroszkópiai módszerrel. Mindehhez elengedhetetlenek volt a Spitzer nagy érzékenységű műszerei. A két égitest a fedési exobolygók közé tartozik. Az ilyen típusú bolygók pályáját majdnem pontosan éléről látjuk a Földről, így mikor a planéta elhalad napja előtt, a csillag fényességében bekövetkező csökkenést detektálni lehet.

A HD 189733Ab-ről felvett infravörös spektrum (C. Grillmair nyomán)

A földönkívüli élet kutatásának egyik lehetősége kimutatni földszerű exobolygók felszíni növényzetét. Az erre utaló jelek legfontosabbika a légkör oxigéntartalma. A Földön szinte teljes egészében a növények fotoszintézise állítja elő az oxigént, aminek nagyon jellegzetes elnyelési sávjai vannak a színképekben. Emellett a növényekben található klorofill nem csak a fotoszintézis nélkülözhetetlen eleme, hanem a látható fény legnagyobb részét elnyeli, ugyanakkor pedig erősen visszaverődik a közeli infravörös tartományban. Mindennek eredményeként az optikai színkép vörös oldalán ugrásszerű változás tapasztalható (ez az ún. “red edge”, azaz a vörös él). Egyelőre még egyetlen egy Földre hasonlító exobolygót sem ismerünk, ettől függetlenül azonban érdekes kérdés, hogy a majdani kutatások milyen eséllyel kereshetik az élet jeleit adott esetben több száz fényévre levő bolygók felszínén.

Fantáziakép egy növényzettel borított exobolygóról (forrás: PlanetQuest).

A kutatócsoport a számítások alapján azt tapasztalta, hogy ha az exobolygó légkörében jelentkező felhőket kihagyták a modellből, akkor a mérhető színképben igen jól megfigyelhető a növényzet jelenléte. Ha azonban megengedték felhők létezését is, már alig volt látható a növényekre utaló torzulás. Ez a jel még gyengébb lehet, ha a bolygónak a központi csillag által megvilágított felszínén a növényzet gyér, ha a levelek másmilyen szerkezetűek, vagy ha a bolygónak nem a teljes egészében megvilágított oldalára látunk rá, hanem részben a sötétben levő oldalra is. Éppen ezért fontos a még pontosabb modellek és a kiegészítő technikák kifejlesztése, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a jövő asztrobiológiai űrmisszióihoz.

Az Európai Űrügynökség jelenleg még csak tervekben létező Darwin űrobszervatóriumának egyik teleszkópja.

gy kanadai-német kutatócsoportnak a Chilében felépített, európai óriástávcső-együttes (ESO VLT) műszereivel sikerült direkt színképfelvételt készítenie egy távoli csillag körül keringő planéta légköréről. Az égitest egy hármas bolygórendszer, a tőlünk mintegy 140 fényévre lévő HR 8799 tagja, mely több szempontból is különleges. Ez volt az első naprendszer, melyről sikerült közvetlenül képet alkotni; ráadásul három ismert bolygóján kívül két kisbolygóöv-szerű alakzatot is megfigyeltek benne. A HR 8799c jelű planéta a Jupiternél mintegy tízszer nagyobb tömegű, légkörének becsült hőmérséklete 800 Celsius-fok. A megfelelő minőségű színképfelvételek elkészítéséhez csaknem öt órányi expozícióra volt szükség.

A Gemini-távcső 2007-es, központi kitakarással készített felvétele a HR 8799 jelű csillag két bolygójáról; a “c” jelű égitest az első távoli planéta, melyről közvetlen színképfelvételt sikerült készíteni (Gemini Observatory).

A csillagászok nagy előrelépésnek tartják az eredményt, mivel az exobolygók többsége nem mutat fedést a Földről nézve, s ezek spektroszkópiai vizsgálatára csak direkt módszerrel van lehetőség. A hasonló megfigyelések révén az eddigieknél jóval pontosabban meghatározhatóvá válik az exobolygók légköri összetétele, s akár új légkörmodellek megalkotására is szükség lehet - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a HR 8799c esete, melynek felvett színképét eddig semmilyen ismert modellel sem sikerült leírni.

Illusztráció a HR 8799c bolygó színképének a VLT NACO nevű spektrográfjával való elkészítéséről. A planéta színképe a közvetlen csillagfényt jelző, erős központi sáv fölött látszó, vékonyabb csík. Látszik, hogy a mérést diffrakciós mintázatok és szellemképek megjelenése is zavarta (ESO).

Lisa Kaltenegger (Harvard-Smithsonian Centre for Astrophysics, Boston, USA) és munkatársai modellszámításai szerint a Hubble-űrtávcső utódjának szánt James Webb űrtávcső már kellő érzékenységgel bír majd ahhoz, hogy mérései révén kimutassák az exoplanéták légkörébe kerülő, vulkáni eredetű gázokat (elsősorban a kén-dioxidot).

A következő generációs űrteleszkópokkal kapcsolatos várakozásokat a 2007. november 13. és 15. között Baltimore-ban, az Űrtávcső Tudományos Intézetben (Space Telescope Science Institute) megrendezett “Astrophysics 2020: Large Space Missions Beyond the Next Decade” konferencián vázolták fel.

Fantáziarajz a James Webb Űrteleszkópról. A hatszögletű szegmensekből álló főtükör alatt a napsugárzás ellen védő burkolat látható, ami a műszereket és a hűtőrendszert óvja a felmelegedéstől, illetve a direkt és a szórt sugárzástól. A teleszkóp a Nap-Föld rendszer L₂ Lagrange-pontja körüli 6 hónap periódusú pályán fog mozogni, az L₂ ponttól legfeljebb 800000 km-re eltávolodva. (NASA)

A NASA reményei szerint 2013-ban pályára állítandó James Webb Space Telescope (JWST, korábban Next Generation Space Telescope - NGST) 6,4 méteres, hatszögletű elemekből álló főtükrét az infravörös tartományban végzett megfigyelésekre optimalizálják. Fénygyűjtő felülete körülbelül hétszer lesz nagyobb, mint a Hubble tükrének felülete.

A kutatók nagy szerepet szánnak neki a galaxisok kialakulásának jobb megértését célzó kutatásokban, de segítségével láthatóak lesznek a spirálkarok részletei is, ami a galaxisok fejlődésének tanulmányozásában bír majd nagy szereppel.

A közeljövő űrteleszkópjainak felbontóképessége lehetővé teszi majd a galaxisok spirálkarjainak minden eddiginél részletesebb tanulmányozását, a galaxisok kialakulásával kapcsolatos problémák tisztázását. (NASA)

Bár a NASA ilyen irányú legnagyobb vállalkozása kétségtelenül a James Webb Űrteleszkóp, különböző műhelyeiben természetesen más tervek is születnek. Ezek részben a JWST képességeit fogják kihasználni, de némelyik már messzebbre tekint, s egyenesen 16 méteres űrbeli távcsövet vízionál. Az egyik ilyen az ún. “solar shade” technológia, melynek segítségével a teleszkópok látómezejében blokkolni lehet majd a csillagok fényét (koronagráf), ezáltal pedig láthatóvá tehetők a kitakart csillag sugárzása által egyébként elnyomott, s így megfigyelhetetlen bolygókísérők. A bolygókról visszavert csillagfény pontos mérésével aztán információ szerezhető például a jelenlegi legjobb távcsövekkel és detektorokkal is általában csak egy pixelnyi területre leképezett planéta kémiai összetételéről.

A “solar shade” technológia használatával a James Webb Űrteleszkóp, illetve a későbbi űrtávcsövek képesek lehetnek az exobolygók tulajdonságainak részletes tanulmányozására. Az óriás teleszkópok a tervek szerint szintén a Nap-Föld rendszer L₂ Lagrange-pontja körüli pályán fognak üzemelni, oda pedig a talán újra beinduló holdprogramhoz tervezett hordozórakéta, az Ares V fogja eljuttatni őket. (NASA)

Bár az előbbiek azt sugallják, hogy ilyen erős vulkánkitörés csak ritkán történik, tudjuk, hogy a fiatal Földön jóval erősebb volt a vulkáni aktivitás, mint napjainkban - tehát érdemes a fiatalabb planétákat vizsgálni. A vulkáni tevékenységet továbbá az is erősíti, ha a bolygó intenzív árapályerő-hatásoknak van kitéve - ekkor ugyanis a kéregmozgások jóval nagyobb mértékűek. Naprendszerünkben erre a Jupiter egyik holdja, az Io szolgál példával, melyen már több alkalommal sikerült közvetlenül megfigyelni vulkanikus eredetű erupciókat. A detektálások sikerének esélyét további két dolog is növeli: az egyik, hogy az atmoszférába jutó kén-dioxid sokáig (hetekig, hónapokig) megmarad a légkörben; a másik pedig az, hogy ha egy bolygó esetében egyszer sikerül kimutatni a vulkanikus aktivitás jeleit, akkor azon a planétán a későbbiekben valószínűleg újabb kitörések is várhatóak.

Fantáziarajz a Jupiter Io nevű holdján lévő tűzhányókról - hamarosan talán már távoli naprendszerek vulkánkitöréseit is nyomon követhetjük (NASA/JPL/University of Arizona).

A szakemberek bíznak előrejelzéseik helyességében, és hogy néhány éven belül sikerülhet az első “exovulkánok” közvetett felfedezése.

http://hirek.csillagaszat.hu/exobolygok/20100917-exovulkanok.html

A legújabb eredmények még inkább összekuszálták a szálakat egy közel tíz éve megfigyelt érdekes természeti jelenség, az indiai vörös eső körül. Egyes kutatók az újonnan kimutatott DNS-tartalom ellenére is ragaszkodnak ahhoz, hogy az esőcseppekben Földön kívüli létformák voltak, a tudományos közösség azonban továbbra is szkeptikus, és az eredmények egyelőre egyetlen szaklapban sem tudtak megjelenni.

A vörös eső részecskéi ezerszeres nagyítás alatt, valamint egy mintával teli üveg
Furcsa, vörös színű sejtszerűségeket talált az indiai Mahatma Ghandi Egyetem kutatója abban a vöröses esővízmintában, ami 2001-ben záporozott Kerala államra.

Dr. Godfrey Louis alapos vizsgálatoknak vetette alá az organizmusokat és igen meglepő eredményeket kapott, melyből akár arra is lehetne következtetni, miszerint a 4-10 mikron méretű, vastag falú sejtnek tűnő képződmények a világűrből érkeztek bolygónkra.

A Louis által izolált képződmények az eddig elvégzett tesztek szerint nem rendelkeznek dezoxiribonukleinsavval, azaz DNS-sel, mégis képesek a szaporodásra, akár 315 Celsius fokos vízben is, ami messze meghaladja az általunk ismert élet által elviselhető 120 fokos felső határt. A kutató szerint egy földönkívüli mikrobáról van szó, ami alkalmazkodva az űr zord körülményeihez jól viseli a szélsőséges helyzeteket.

Dr. Louis dolgozata, amelyben a mikrobát földönkívüli eredetűnek minősíti, az alábbi linken olvasható:
http://arxiv.org/abs/astro-ph/0601022v1

2005 végén Louis elküldött néhány mintát a földönkívüli élet bizonyítékait kutató csillagásznak, Chandra Wickramasinghe-nek, aki jelenleg a Louis által elvégzett kísérletek megismétlésén fáradozik. Az első eredmények publikálására elvileg az év második felében számíthatunk, a Popular Science-nek azonban annyit már sikerült megtudnia Wickramasinghe-től, hogy valóban szokatlan jelenségről van szó. Az elektron mikroszkópos vizsgálatok szerint a félbevágott sejtekben aktivitás tapasztalható, a nagyobb sejtekben több kisebb sejt mozog.

Ha perdöntően megállapításra kerül, hogy ezek a sejtek nem földi eredetűek, akkor bizonyítást nyer Wickramasinghe pánspermia elmélete, mely szerint üstökösök hozták el az életet bolygónkra 4 milliárd évvel ezelőtt. A walesi Cardiff Egyetemen dolgozó tudós szerint ebben az esetben azt is figyelembe kell venni, hogy időről időre újabb mikroorganizmusok érkeznek és épülnek be környezetünkbe, például csapadék formájában, ahogy ezt az indiai eset is mutatja, ahol 2001. július 25-től közel 2 hónapon át hullott a vörös eső, legintenzívebben az első tíz napban. Louis becslése szerint legalább 50 tonna vörös részecske hullott le az égből.

A sejtszerű képződmény 8000-szeres nagyítás alatt

Nem csupán a főként elméleti síkon dolgozó Wickramasinghe kapott Louise mintáiból. A fura sejteket vizsgálja a Sheffield Egyetem mikrobiológusa, Milton Wainwright is. A vizsgálatok kezdeti szakaszaiban eddig egy eredményt sikerült regisztrálni, mely szerint a DNS teszt pozitív lett, azaz a sejtek nem rendelkeznek sem DNS-sel, sem RNS-sel. Az általunk ismert életnek viszont tartalmaznia kell DNS-t, különben jelen ismereteink szerint nem nyilvánítható életnek, magyarázta Wainwright, hozzátéve, hogy ha az anomália a további tesztek után is fennáll, akkor sem feltétlenül tekinthetők a sejtek földönkívülieknek.

Egy átlagos vörös eső részecske 25000-szeres nagyítás alatt, jól látható a vastag sejtfal

Godfrey 2006-ban közölt eredményei szerint a vörös esőben sejtek találhatók, amelyek vastag, ellenálló burokkal és egy meghatározott belső struktúrával rendelkeznek, ránézésre hasonlóak földi egysejtűekhez, vagy a vízben úszó zsír-, esetleg olajcseppekhez. A beszámolóból kiderült: a minták összetételüket tekintve 49% szénből, 45% oxigénből és számos egyéb elemből álltak (mint például nátrium, alumínium, szilícium, klór és vas), és nem tartalmaztak DNS-t, szobahőmérsékleten pedig inaktívak voltak. Bár a hivatalos közleményben végül nem szerepelt, Godfrey állítása szerint a sejtek jóval 100 °C felett szaporodni kezdtek, és akár 300 °C-on is hatékonyan reprodukálódtak. Ezen tulajdonságaik alapján teljesen különböznek a földi élőlényektől, Godfrey ezért valószínűsítette, hogy a sejtek valójában egy a légkörben szétrobbanó meteorból származnak, mely idegen életet hozott bolygónkra egy másik világból.

Chandra Wickramasinghe professzor. Egyik gyakran idézett kijelentése:

“the idea of life being a cosmic phenomenon is fully in tune with Buddhist as well as Vedic philosophy.”

Jelenlegi tudásunk szerint a földi élőlények többsége 10-45°C közt aktív, kivéve egyes úgynevezett termofil élőlényeket, melyek 70°C-ig is életképesek maradnak. Mindannyiukat túlszárnyalják azonban az eddigi rekorder hipertermofilek, melyek mélytengeri füstölgők környékén akár 121°C-on is tenyésznek, és ezzel a legforróbb környezetet elviselő ismert élőlények. Ha azonban a vörös eső lényei 300°C-os hőmérsékleten is szaporodnak, azzal jelentősen felülmúlnák az eddigi csúcstartókat. Továbbá ez azt is jelentené, hogy egy olyan környezethez szoktak, ahol a hőmérséklet tartósan 100°C fölött van.

Godfrey Louis professzor

A fizikus szerint a Földön kívüli eredet mellett szól a DNS hiánya is. Az eddig megismert földi élőlényeknek ugyanis közös tulajdonsága, hogy sejtjeik DNS-sel rendelkeznek, ez az örökítőanyaguk, enélkül életképtelenek. (Egyes vírusok örökítőanyaga RNS, de a vírusokat nem tekintjük önálló élőlényeknek.)

Illusztráció Louis professzor honlapjáról

(http://sites.google.com/site/godfreylouis/ )

Wickramasinghe ismert név a Földön kívüli élet utáni kutatások területén: ő az egyik megalkotója az úgynevezett pánspermia elméletnek, mely szerint az élet csírái más bolygókról érkeztek Földünkre, meteoritok becsapódásaival. Elméletét arra alapozza, hogy számítások szerint egy meteor belsejében nem emelkedik 50°C fölé a hőmérséklet még a légkörbe lépés során sem, a kőzet porózus belseje ugyanakkor a barátságtalan űrbéli körülményektől is megvédheti az esetleg benne utazó mikróbákat.

Wickramasinghe és Godfrey a 2010-es kutatásokról megjelent beszámolójukban megerősítik, hogy a vörös eső sejtjei 121°C-on szaporodnak, és mikroszkópos vizsgálatokkal állítólag azt is megfigyelték, miként osztódnak a mikróbák. A közlemény azonban ennél jóval tovább megy. A kutatók ugyanis a minta úgynevezett fluoreszcencia spektrumát is vizsgálták, és egyezést véltek felfedezni a vörös eső színképe (spektruma) és az Egyszarvú (Monoceros) csillagkép közelében található Vörös Téglalap-köd spektruma között.

A Vörös Téglalap-köd

A színes eső meglepően gyakori a Földön, és eredete általában könnyen megmagyarázható: gyakran vulkánkitöréseket követően sötét az esővíz, amit a levegőbe kerülő vulkáni hamu okoz. Máskor, például Dél-Európában, sokszor a Szaharából felkavart homok hatására hullik vörös csapadék. Azonban ezen esetek még nem magyaráznák az indiai vörös esőt, hiszen abban port vagy homokot nem találtak.

Ugyanakkor ismertek olyan esők is, melyek során kisebb-nagyobb élőlények, akár békák vagy halak hullottak az égből. Az intenzív feláramlás alkalmanként apróbb testeket is a levegőbe emel, és a szelek messzire szállíthatják azokat, hogy később csapadékkal újra a felszínre hulljanak.

Az indiai vörös esőre is léteznek földhözragadtabb magyarázatok. A jelenséget az indiai kormány Tudomány és Technika intézetének földtudományi központja (CESS) is vizsgálta, majd a szintén állami Trópusi Botanikus Kert és Kutatóintézetet (TBGRI) is bevonták a vizsgálatba.

A 2001 novemberében közösen kiadott jelentésükben a fenti intézetek szakemberei leszögezik, hogy “az eső színéért egy a Trentepohlia genusba tartozó zuzmóalkotó alga spórájának elszaporodása a felelős. Terepi megfigyelések szerint a terület nagyszámú ilyen vörös zuzmót tartalmaz. A Changanacherry régióban gyűjtött zuzmók laborkörülmények között ugyanazon algák megjelenését eredményezték. Mindkét minta (mind az esővíz, mind a fákról gyűjtött zuzmó) ugyanazokat az algákat tartalmazta, utalva arra, hogy az esővízben megjelenő spórák valószínüleg helyi forrásokból származnak.”

A vizsgálat emellett nem talált meteorikus anyagra, vulkáni hamura vagy sivatagi porra utaló jelet, és azt is kizárta, hogy a színváltozást valamilyen vízben oldódott gáz vagy szennyezőanyag okozta.

A területet bejárva a tudósok megfigyelték, hogy a vörös zuzmó vastagon borította a fák kérgét (jobbra), köveket, tetőket, de még a lámpaoszlopokat is. Az esemény előtti heves esőzések a régióban pedig lehetővé tették, hogy az algák nagyszámú spórát hozzanak létre, ami megfelelne az esőkben becsült mennyiségnek. A vizsgálat azonban nem talált magyarázatot arra, hogy miként kerültek a spórák ilyen nagy sűrűségben az esőfelhőkbe, sem arra, hogy hogyan lehettek képesek az algák ilyen szinkronizáltan osztódni. Ahogy a jelentés fogalmaz: “Míg az eső elszíneződésének oka világossá vált, ezen kérdések megválaszolása további kihívásokat jelent.”

További furcsaságok is akadnak. A Cardiffi Egyetem honlapján egy közleményben az is megjelent Wickramasinghe nevével, hogy későbbi vizsgálataik mégis DNS-re utaló nyomokat mutattak ki a mintából. Ez tovább erősíti az algaspórák jelenlétét a vörös esőben. Ezt az eredményt azonban nem említik új cikkükben, amely ugyan már nyilvános, de egyelőre egyetlen szaklapban sem sikerült közölniük.
Godfrey nemrég egy San Diegóban megrendezett asztrobiológiai konferencián is bemuttatta eredményeit. A szűk körű, szakértő közönség - amelynek a Collegium Budapest képviseletében tagja volt Világűr rovatunk vezetője, Kereszturi Ákos is - értetlenül állt a magyarázat előtt. Többen hangot adtak a véleményüknek, mely szerint ha egy folyadékcsepp magas hőmérsékleten kettéválik, az ettől még nem tekinthető élőlénynek. Ennek ellenére Godfrey és kollégái egy sajtóbejelentés révén ismét a média fókuszába állították elméletüket, amelyet szakmai körök továbbra is kétkedéssel fogadnak. Utóbbi fő oka nem is maga az állítás, hogy Földön kívüli életformára akadtak, hanem egy egzakt vizsgálat dokumentációjának hiánya, és az alkalmanként egymásnak ellentmondő kijelentések.

Almár Iván űrkutató-csillagász a 2010 elején Londonban bemutatott új skáláján - amely az első kísérlet arra, hogy objektíven, egy skálán értékeljünk olyan bejelentéseket, amelyek valamiféle Földön kívüli élet felfedezésére vonatkoznak - a legalacsonyabb értéket adta az indiai vörös esőnek. A kis érték oka éppen az, hogy bár a jelenség érdekes, a megfigyelések megbízhatósága nagyon gyenge. Almár skáláján egyébként a végeredmény egy 0-10 közötti szám lehet, amely számszerűen is megmutatja, mennyire jelentős egy-egy felfedezés. A 0-s értéket akkor kaphatja meg egy bejelentés, ha utólag kiderül róla, hogy téves vagy szándékosan félrevezető volt. A 10-es érték akkor adható, ha egy komplex (nem egysejtű), a földitől alapvetően eltérő (tehát például nem DNS-t használó), életben lévő organizmust földi laboratóriumban sikerül megvizsgálni, és megerősíteni, hogy ez egy Földön kívüli életforma. A vörös eső esetében egyre nagyobb az esély a 0-s értékre.

http://www.origo.hu/tudomany/20100917-voros-eso-india-kerala-asztrobiologia-inkabb-algak-mint-foldon-kivuli.html

Több mint tíz év óta először láttak vietnámi antilopot, amely a világ egyik legritkább és legtitokzatosabb emlőse.

A laoszi Annamite hegységben és Vietnámban élő vietnámi antilop (Pseudoryx nghetinhensis) kihalófélben lévő faj. Felfedezése, 1992 óta mindössze néhány példány került elő, rejtőzködő életmódja miatt is nagyon keveset tudni róla.

Augusztus végén azonban Bolikhamxay faluban a lakosok befogtak egy példányt. Mire a természetvédelmi hatóság emberei a faluba érkeztek, addigra a hím antilop már annyira legyengült a fogságtól, hogy nem sokkal később elpusztult. Az antilopot azonban még életében lefotózták.

Először 1992-ben Vietnámban a Vu Quang Természetvédelmi területen bukkantak saolákra, amelyeknek hosszú fehér szarvai vannak és fehér csíkok a fején. Sokak szerint hasonlít az legendák egyszarvújához, az unikornishoz, azzal a különbséggel, hogy két szarva van. A kínai ősi mítoszokban is sok szó esik a varázslatos unikornisról.

http://www.origo.hu/tudomany/20100917-vietnami-antilop-pseudoryx-nghetinhensis-befogtak-egy-peldanyt.html

Az amerikai Boeing bejelentette, hogy megállapodást kötött az űrturizmussal foglalkozó Space Adventures vállalattal. Ennek értelmében a repülőgépgyártó cég kereskedelmi célú űrhajót épít, amellyel az űrturisták rövidebb űrutazást tehetnek.

A turisták a NASA számára készítendő Boeing CST-100 típusjelű űreszközzel utazhatnak majd. A korábbi elképzelésekkel szemben az űrjárművön utasüléseket is kialakítanak majd, s így egyszerre hét turista utazhat majd a világűrbe, alacsony Föld körül pályára, legkorábban 2015-ben.

A Boeing és a Space Adventures által kínált utazások áráról még nem nyilatkoztak a felek, de annyit elmondtak, hogy a piacon lévő ajánlatokhoz képest versenyképes lesz.

A NASA űrsiklói egy hónap múlva végleg nyugdíjba vonulnak és korábban Barack Obama amerikai elnök bejelentette, hogy a jövőben a NASA tulajdonában lévő űreszközök helyett magáncégek űrhajóit kellene használni az űrhajósok szállítására.

A turisták a NASA számára készítendő Boeing CST-100 típusjelű űreszközzel utazhatnak majd. A korábbi elképzelésekkel szemben az űrjárművön utasüléseket is kialakítanak majd, s így egyszerre hét turista utazhat majd a világűrbe, alacsony Föld körül pályára, legkorábban 2015-ben.

A Space Adventure eddig hét űrturistát juttatott el a világűrbe orosz űrhajókon. A jelentkezők egy hetet tölthettek el a nemzetközi űrállomás fedélzetén. Az utazásért 20-35 millió dollárt kellett fizetniük.

A Boeing és a Space Adventures által kínált utazások áráról még nem nyilatkoztak a felek, de annyit elmondtak, hogy a piacon lévő ajánlatokhoz képest versenyképes lesz.

A NASA űrsiklói egy hónap múlva végleg nyugdíjba vonulnak és korábban Barack Obama amerikai elnök bejelentette, hogy a jövőben a NASA tulajdonában lévő űreszközök helyett magáncégek űrhajóit kellene használni az űrhajósok szállítására.

Míg az űrsiklók utódja elkészül, az amerikai űrprogram Oroszországtól függ, ugyanis az amerikai űrhajósok is Szojuz űrhajókon jutnak fel az űrállomásra. Oroszország egy helyért 51 millió dollárt kér a NASA-tól, de ez az ár 2013-ra 53 millió dollárra emelkedik várhatóan - írja a Reuters.

http://www.origo.hu/utazas/20100916-turistaurhajot-epit-a-boeing.html

A kínai Songliao-medence területén egy 10 kilométer mély és 10 centiméter átmérőjű lyukon keresztül próbálnak a kutatók visszatekinteni a kréta időszakba. Az egykori tó rétegsorának a feltárása során eddig több mint 2 kilométerre jutottak le a mélyfúrás segítségével.

Merész vállalkozásba fogott egy nemzetközi kutatócsoport Kínában. Az ország északkeleti részén lévő Songliao-medencében egy mélyfúrás segítségével szeretnének még többet megtudni a földtörténet egyik legfurcsább és legdinamikusabb földtörténeti koráról, a kréta időszakról. A 145 millió évvel ezelőtt kezdődött időszakban volt a dinoszauruszok virágkora, és olyan extrém klimatikus viszonyok uralkodtak, hogy a globális hőmérséklet jóval meghaladta a 2100-ra vonatkozó legriasztóbb előrejelzéseket is. A tengerszint ennek megfelelően körülbelül 250 méterrel volt magasabban, mint jelenleg, aminek következtében a mai földrészeknek körülbelül egyharmada víz alatt volt. Nagy geológiai változásoktól, hegységképződésektől és heves vulkánkitörésektől sem volt mentes az időszak, ami ráadásul igen viharos véget ért, amikor 65 millió évvel ezelőtt egy aszteroidabecsapódás globális katasztrófát és tömeges kihalásokat okozott.

A kréta időszakról már eddig is nagyon sok információval rendelkeztek a kutatók, elsősorban a sok-sok felszíni feltárásból, de számos fúrásból is. A fúrások nagy része azonban tengeri képződményeket tárt fel, míg a Songliao-medencében a szárazföldi eseményekről kaphatnak felvilágosítást.

4400 kőzetmintát gyűjtöttek eddig.

A 10 kilométer mély és 260 000 négyzetkilométer területű medence akkor keletkezett, amikor a kontinenseket is mozgató erők eltávolították egymástól az itt elhelyezkedő két kőzetlemezt. Majdnem 100 millió éven keresztül (nagyrészt a kréta időszak alatt) a medence egy sor óriási tónak adott otthont, melyeket hatalmas folyók tápláltak.

A kínai Songliao-medence területén egy 10 kilométer mély és 10 centiméter átmérőjű lyukon keresztül próbálnak a kutatók visszatekinteni a kréta időszakba. Az egykori tó rétegsorának a feltárása során eddig több mint 2 kilométerre jutottak le a mélyfúrás segítségével.

A tavakban lerakódó folyamatos rétegsor számos információt nyújthat az egykori éghajlatról és a környezeti tényezőkről. A legtöbb tó földtörténeti léptékben nézve nagyon rövid életű, igazi ritkaságszámba mennek az olyan nagy és hosszú életű tavak, mint amelyeknek az életét a fúrásban nyomon lehet követni.

A Songliao-medence rejti magában a legnagyobb kínai olajmezőt, ennek megfelelően a kínai geológusok már több tízezer sekélyebb vagy mélyebb fúrást végeztek a területen. De akkor miért is van szükség még egy fúrásra, merülhet fel a jogos kérdés. Nos azért, mert a mostani fúrás során a teljes lefúrt mélységben kinyernek egy körülbelül 10 centiméter átmérőjű hengeres kőzetmintát, az úgynevezett fúrómagot. A kőolajkutató fúrások viszont nem magfúrások, mivel a költségkímélés miatt csak időnként vesznek mintát fúrás közben. Így az olajkutató fúrások alapján csak egy átfogó képpel rendelkeztek a terület geológiai felépítését illetően, ennek köszönhetően viszont jól ki tudták jelölni, hogy hol lenne a legcélszerűbb a tudományos célokat szolgáló fúrást elindítani.

A fúrás helyszíne

A 2006-ban elkezdett fúrás révén nyert mintákat vízhatlan, átlátszó zacskókba csomagolták, hogy eredeti állapotban őrizzék meg őket, megvédve a kiszáradástól és a darabokra töredezéstől. Az eddigi 2,5 kilométer mintáinak előzetes vizsgálatai máris számos új eredményt adtak a kréta éghajlatáról és hőmérsékletének változásairól. A fosszilis rákpáncélokban megvizsgálták az oxigén- és a szénizotópok összetételét, hogy az alapján határozzák meg az egykori hőmérsékletet és a légkörben lévő szén-dioxid-szinteket. Azt találták, hogy a késő krétában 3 millió éven belül először megduplázódott, majd újra megfeleződött a légkör szén-dioxid-tartalma. Azt is megállapították, hogy az általános meleg ellenére a globális hőmérséklet több mint 7 Celsius-fokkal csökkent egy 10 millió éves időtartam alatt.

http://www.origo.hu/tudomany/20100914-a-kinai-nagy-furas-vissza-a-dinoszauruszok-koraba.html

Mexikói őslakosok egy csoportja évszázadok óta mérgez egy barlangi tavat. A tóban lakó halfaj kezd alkalmazkodni a zord körülményekhez.

Mexikó déli részén található a Cueva del Azufre nevű barlang, amelynek közelében a bennszülött zoque népcsoport képviselői laknak. Az őslakosok a száraz évszak végén, húsvét előtt minden évben elvonulnak a barlangban levő tóhoz, ahol különös rituálét tartanak.

A barbasco nevű növény répaszerű gyökerét ledarálják, zöldcitrommal pépesítik, majd levélbe göngyölik. Az így kapott csomagokat a barlangi tó kénes vizébe úsztatják.

Mivel a barbascogyökér mérgező anyagot tartalmaz, a tóban élő halak elkábulnak, lebénulnak tőle. Az őslakosok ezután könnyedén összegyűjtik a halakat, és nagy lakomát csapnak belőlük. A bennszülöttek szerint a halak alvilági istenek ajándékai, hogy az embereknek legyen mit enniük az aratásig. A vallásos ceremónia évszázadok óta évről évre ismétlődik.

Michael Tobler, az Oklahomai Állami Egyetem evolúciókutató ökológusa kollégáival évek óta vizsgálja a barlang vizében lakó halacskát, a Poecilia mexicana nevű mollyfajt.

Eleinte arra keresték a választ, hogy az állat hogyan kerültek egy sötét barlang magas hidrogénszulfid-tartalmú vizébe, de nemrég azt is megvizsgálták, hogy miként próbálnak megküzdeni a halak az őslakosok szokásával. Eredményeiket a Biology Letters című tudományos szaklapban publikálták.

A kutatók begyűjtöttek több egyedet onnan, ahova az őslakosok a csomagjaikat szokták szórni, majd néhányat a barlang egy másik részéről, ahol olyan halak éltek, amik nem kerültek kapcsolatba a méreggel. Ezután mindkét csoport akváriumába barbascogyökeret raktak. Azok a halak, amelyek a mérgezett területről származtak, ötven százalékkal tovább tudtak mozogni az akváriumukban, mint azok, amelyeket szűz területen fogták.

A tudósok szerint a jelenség magyarázata, hogy a mérgezett területen élő halak már elkezdtek alkalmazkodni az évszázadok óta tartó szokáshoz.

http://index.hu/tudomany/kornyezet/2010/09/14/vallasi_rituale_miatt_kapcsolt_ra_egy_molly_az_evoluciora/

Az időszámításunk előtti 5. évszázadban észlelt égi esemény lehetett a Halley-üstökös első dokumentált megfigyelése - állítják amerikai kutatók, akik szerint ez az észlelés fordulópontot jelentett a csillagászat történetében.

Arisztotelésztől kezdve az ókori szerzők számtalanszor tettek említést egy szekérderék-méretű meteorról, amely valamikor az időszámításunk előtt 468 és 466 között csapódott be Görögország északi részén. Az esemény sokkolta a helyi lakosságot, a hívatlan égi jövevény pedig fél évezreden át “turistaattrakció” vólt – írja az Archaeology News Network című régészeti hírportál.

A korabeli beszámolók említést tesznek arról is, hogy a becsapódás idején az égbolton egy üstökös volt látható, bár utóbbinak vajmi kevés figyelmet szenteltek. Megjelenése azonban egybeesik a Halley-üstökös feltételezett soros feltűnésével, amely 76 évente látható a Földről.

Az Utah állambeli Brigham Young Egyetem két kutatója - Daniel Graham filozófus és Eric Hintz csillagász modellezték a Halley-üstökös pályáját és ezt egybevetették a korabeli leírásokkal. Az ókori szerzők szerint az üstökös 75 napon át volt látható, és ezalatt igen szeles volt az időjárás, az égbolt nyugati részén pedig hullócsillagokat észleltek.

A kutatók kimutatták, hogy a Halley-üstökös legfeljebb 82 napon át, időszámításunk előtt 466 június 4. és augusztus 25. között lehetett látható. A július 18-tól kezdődő időszakban az adott térségben mindig igen szeles az időjárás, ráadásul ebben a periódusban bolygónk az üstökös csóvája alatt helyezkedett el, amelynek törmelékéből hullócsillago is keletkezhettek. Mindez természetesen nem bizonyítja, hogy valóban a Halleyről van szó, ám mint Daniel Graham rámutat, a nagy üstökösök ritkák. A kutatásról a Journal of Cosmology című csillagászati szaklapban jelent meg tanulmány.

Korábban a csillagászok úgy vélték, hogy kínai asztronómusok észlelték elsőként időszámításunk előtt 240-ben a Halley-üstököst. Amennyiben viszont Daniel Graham és Eric Hintz feltételezése helytálló, a görögök több mint két évszázaddal megelőzték a távol-keleti megfigyelőket.

Mint az amerikai kutatók rámutatnak, ez az észlelés fordulópontot jelentett a csillagászat történetében. Plutarkhosz (i.sz. 45-120) említést tesz egy fiatal csillagászról, Klazomenai Anaxagoraszról (i.e. 500-428), aki megjósolta egy meteor becsapódását. Az ókori görög író állítása sok fejtörést okozott a történészeknek, mivel az ilyen csillagászati események meglehetősen ritkák.

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2010/09/13/az_okori_gorogok_eszlelhettek_elsokent_a_halley-ustokost/

Az Apollo-17 holdexpedíció során gyűjtött kőzetmintákban mai korszerű laboratóriumi módszerekkel grafitot találtak, ami a Naprendszer korai szakaszában lezajlott Kései Nagy Bombázási időszakról hoz hírt.

Az Apollo-17 leszállóhelyének környezete a Taurus-Littrow térségben. A grafitot tartalmazó kőzetminta lelőhelye a Déli Masszívum (S. Massif) jelzésű terület a SELENE japán holdszonda felvételén. Egyébként az Apollo és más holdprogramok leszállóhelyeinek kis távcsővel való megkeresése érdekes amatőrcsillagászati megfigyelései program lehet (kép: Kaguya/SELENE JAXA).

Az új vizsgálatokat inspiráló 72255 számú kőzetminta lelőhelye (jelzővel) a leszállóhely közelében lévő Déli Masszívum lábánál egy nagyobb sziklatömb közelében (kép: NASA AS17-137-20900).

A most elvégzett laboratóriumi vizsgálatok során a kőzetmintát az infravörös tartományban konfokális Raman-féle két- és háromdimenziós korszerű képalkotó spektroszkópiával (CRIS) elemezték. A Raman-spektroszkópia alkalmas a molekuláris, illetve kristályos anyagokban az atomok finom rezgési (vibrációs) átmeneteinek vizsgálatára, amelyből a kémiai összetétel megállapítható és a kristályszerkezet is kimutatható, tanulmányozható. A vizsgált holdkőzet kristályos grafitot tartalmaz, ami elnyújtott alakú tömbökben, szemcsékben figyelhető meg. Az egyes grafitszemcsék átmérője 2-6 mikron és 9-10 mikron, de akár ennél hosszabbak is lehetnek. Jellemzőik alapján a szemcsék magas, mintegy 1273-3900 K hőmérsékleten alakultak ki, tehát sem a holdkőzetek begyűjtése, szállítása, tárolása, illetve laboratóriumi vizsgálatokra való előkészítése (szeletek, metszetek készítése) során nem képződhettek, hanem még a Holdon, természetes folyamatok által alakultak ki. A napszél is kizárható a holdi grafitszemcsék forrásái közül. Egyébként a vizsgált kőzetminta kora 3,84 milliárd év, ami a Taurus-Littrow leszállóhely szomszédságában levő nagy holdi becsapódási medence, a Mare Serenitatis kialakulásának ideje is egyben.

A holdi kristályos grafit többmikronos hosszúkás sárga színű tömbökben látszik a mesterségesen átszínezett képen. A zöld a feldspart, a vörös a piroxént, a kék az olivint jelöli (kép: NASA/JPL és Science 329, 51, 2010).

A kutatók eredményei szerint a holdi kristályos grafit magas hőmérsékleten való keletkezése becsapódási eseményre utal, de itt két lehetőség is elképzelhető: 1) a Serenitatis-medencét létrehozó becsapódott égitest széntartalmú eredeti kristályos anyaga épült be az holdkőzetbe, illetve 2) a becsapódáskor keletkezett magas hőmérsekletű és széntartalmú gáz lehűlésével kristályosodott ki a grafit. A Mare Serenitatis és a vizsgált holdkőzet egyformán 3,8 milliárd éves kora egybeesik a Naprendszer Kései Nagy Bombázási időszakával, amikor kisbolygók, sőt magas széntartalmú kis égitestek nagy számban ütközhettek a bolygókba és holdjaikba. A most kimutatott holdi grafit erről tanúskodik.

http://hirek.csillagaszat.hu/fold_es_hold/20100909-grafit-a-holdon.html

Stephen Hawking professzor szerint nincs helye Istennek az univerzum keletkezésének elméleteiben. A brit fizikus eddig nem tartotta teljesen összeegyeztethetetlennek a tudománnyal egy teremtő létezését, de a héten, szeptember 9-én megjelenő Grand Design című könyvében azonban kimondja, hogy az ősrobbanás a fizika törvényeinek elkerülhetetlen következménye.

A Timesban közölt előzetesek szerint nincs szükség Isten bevonására a világegyetem működéséhez. Ezzel vitába száll Sir Isaac Newton meggyőződésével, mely szerint az univerzumot Istennek kellett megalkotnia, mivel kizárólag a természet törvényei nem emelhették volna ki a káoszból. Hawking munkáját számításokkal és az elmúlt évtizedek asztrofizikai felfedezéseivel igyekszik alátámasztani, kiemelve az első Naprendszeren kívüli bolygó 1992-es felfedezését. “Ezek fényében sokkal kevésbé tűnnek egyedinek, kényszerítő erejűnek azok az egybeesések, amik azt bizonyítanák, hogy a Föld egy gondosan megtervezett bolygó” - összegzett. “A gravitáció törvénye miatt az univerzum képes megteremteni, és meg is teremette önmagát a semmiből. Ez a spontán teremtés az oka, hogy a semmi helyett van itt valami, amiért az univerzum létezik, amiért mi létezünk. Nem szükséges Istent belekeverni a világegyetem működésébe.”

1988-as bestsellerében Az idő rövid történetében Hawking professzor látszólag még elfogadta az isteni szerepet az univerzum születésében. A Leonard Mlodinow amerikai fizikussal közösen írt új könyv már kizárja a természetfeletti erőt és pusztán a fizikai törvényekkel, valamint a húrelméletre és a 11. dimenzió létére épülő M-elmélettel magyarázza a világegyetem létét.

“A fizika önmagában nem oldhat meg egy olyan kérdést, hogy a semmi helyett miért van valami. Az Istenbe vetett hitnek nem az a lényege, hogy betömjük az univerzum dolgainak egymáshoz való viszonyában tátongó réseket” - reagált Hawking következtetéseire ugyancsak a Times hasábjain dr. Rowan Williams, Canterbury érsek, az anglikán egyház feje. Véleményéhez csatlakozott Jonathan Sacks főrabbi is. “A tudomány a magyarázatokról szól. A vallás az értelmezésről. A Bibliát nem érinti hogyan jött létre a világegyetem” - olvasható a brit napilapban.

http://www.sg.hu/cikkek/76814/az_egyhazak_nem_orulnek_hawking_uj_univerzumanak