scifiponthumuhely

Egy történelemkönyv lapjaihoz hasonlóan őrzik a régmúlt nyomait az üledékes kőzetek a Marson is. Az Arabia Terra térségében sorakozó rétegeket az erózió látványos alakzatokká formálta.

A Mars kutatásában is fontos szerepet játszik az egykor lerakódott üledékek elemzése. Ilyen szempontból érdekes terület az Arabia Terra, amely a rajta előforduló kráterek nagy száma alapján a Mars egyik legidősebb vidéke lehet.

Az Arabia Terra vidékének 3 kilométer széles területe a Mars Global Surveyor űrszonda felvételén. A kerekded alakzatok meredek hegyek, amelyek oldalán a kibukkanó vízszintes rétegek koncentrikus gyűrűket formáznak. A kép nagyméretű változatának letöltése (MSSS, JPL, NASA)

A magasból koncentrikus köröket, ovális alakzatokat formáló rétegeknél minden egyes gyűrű a felszín alól kibukkanó réteg pereme. A balra fent látható nagyobb hegy lapos tetejével a Tapolcai-medencében látható tanúhegyekhez, például a Badacsonyhoz hasonlít. Valószínű, hogy a hegyek itt is szelektív erózióval jöttek létre: a keményebb kőzetek ellenálltak a terület lepusztulásának, és megvédték az alattuk fekvő rétegeket. A hegyek között sötétebb és világosabb homok alkotta dűnék is előfordulnak - főleg az utóbbiak azonosíthatók egymással párhuzamos vonalas alakzatok formájában.

A korábbi felvételhez közeli terület képe. Itt kibillentek a réteges üledékek eredeti helyzetükből, amit torzított domborzatmodellen látuhatunk a Mars Reconnaissance Orbiter-űrszonda HiRISE felvételei alapján (NASA)

A Mars üledékes kőzetei egyrészt az ősi marsrajzi környezetek nyomait őrzik, aminek alapján az egykori éghajlatot és felszíni viszonyokat lehet rekonstruálni. Emellett akár egykori élőlények maradványait vagy nyomait is tartalmazhatják az egymásra rakódott kőzetek.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100815-uledekek-a-marson-idos-uledekes-retegeket-fotoztak-a-voros-bolygo.html

A félelmetes kinézetű, kihalt terrormadarak életmódjáról nagyon keveset tudtak eddig a kutatók. Egy nemzetközi kutatócsoport számítógépes tomográf segítségével elemezte a fosszilis koponya felépítését. Vizsgálatukból fény derült a madár zsákmányszerzési módjára - a madár fejszeszerű csőrével csapkodva ölte meg áldozatát.

A Phorusrhacidák családjába tartozó kihalt, röpképtelen ragadozó madarakat csak “terrormadarakként” vagy “gyilokmadarakként“ emlegetik, nagy termetük és félelmetes, kampós csőrrel felfegyverzett koponyájuk miatt. A terrormadarak mintegy 60 millió éve fejlődtek ki az akkor még elszigetelt dél-amerikai kontinensen. Összesen 18 fajuk ismert, közülük a legnagyobb a 2,1 méter magas Kelenken volt.

Mivel a terrormadaraknak nincsenek közeli megfelelőik a mai madarak között, életmódjukat sokáig homály fedte.

Az Andalgalornis koponyája egy szirti sas és egy ember koponyája mellett

Most egy nemzetközi kutatócsoport számítógépes tomográf (CT) és korszerű mérnöki módszerek alkalmazásával rendkívül alapos vizsgálatnak vetette alá egy terrormadár koponyájának felépítését, működését, és ennek alapján meghatározta a madár valószínű ragadozó viselkedését.

A vizsgálatokhoz a mintegy hatmillió éve Északnyugat-Argentínában élt Andalgalornis nevű madár koponyáját használták. Ez a közepes méretű terrormadár 1,4 méter magas és 40 kilogramm tömegű volt. A koponyája - a többi terrormadáréhoz hasonlóan - hatalmas (37 centiméter hosszú) volt, nagy, keskeny, erőteljes kampóban végződő csőrrel.

Az Andalgalornis terrormadár zsákmányszerzése (Marcos Cenizo illusztrációja)

“A madarak koponyájának csontjai általában viszonylag mozgékonyan illeszkednek egymáshoz, ez teszi lehetővé, hogy koponyájuk könnyű, de erős legyen. Az Andalgalornis koponyájában azonban ezek a mozgékony ízületek merev kötésekké alakultak. A madár koponyája rendkívül erős volt, különösen hosszanti, elülső-hátsó irányban, és ezen a meglepően üreges csőr sem változtatott” - mondta Witmer. Ennek a nagy és merev csontos fegyvernek (a koponyának) a kifejlődése valószínűleg összefügg a terrormadarak röpképességének elvesztésével és esetenként óriási termetük kialakulásával.

http://www.origo.hu/tudomany/20100818-szamitogepes-modell-a-terrormadar-koponyajarol.html

Az eddigi eredmények alapján a legidősebb ismert állati maradványokat fedezték fel Ausztráliában. A primitív, szivacsokhoz hasonló lények körülbelül 650 millió évvel ezelőtt élhettek a tengerekben.

A rendkívüli fosszíliákat 635 millió éves jégkori üledékek alatt fedezték fel, tehát ezeknél idősebbek. A felül lévő kőzetrétegek általában fiatalabbak, mint ahogy egy újsághalom tetejére is mindig a legutóbbi számot dobjuk rá. Persze időnként előfordulhat, hogy valaki összetúrja a halmot, ami a természetben földmozgásoknak felel meg.

Ha a most felfedezett “újsághalom” érintetlen, akkor a mai szivacsokhoz hasonló állatok szilárd vázmaradványai a legidősebb példányoknak számítanak a kövületanyagban. Ennek alapján a többsejtű állatok 90-100 millió évvel előbb jelentek meg a Földön, mint azt eddig feltételezték (összehasonlításképpen: a dinoszauruszok kihalása óta 65 millió év telt el).

Ebben a kőben az eddig ismert legősibb állatmaradványok lehetnek. A vöröses, hosszúkás alakzatok 650 millió éve élt szivacsok vázelemei (Adam Maloof)

A korábban ismert legrégebbi, szilárd vázzal rendelkező állatok maradványai körülbelül 550 millió évesek. Azt eddig is tudták, hogy a többsejtű állatok ennél korábban jelentek meg: a genetikai változások (mutációk) sebességét és a ma élő állatcsoportok közötti genetikai különbségeket ismerve megállapították, hogy a többsejtű állatok kifejlődése és első nagyobb csoportjaik szétválása 600 millió - 1 milliárd évvel ezelőtt következett be.

http://www.origo.hu/tudomany/20100818-oslenytan-fosszilia-rendkivuli-allati-maradvanyokat-fedeztek-fel-ausztraliaban.html

Ligerek, azaz oroszlán-tigris kölykök születettek egy dél-tajvani állatkertben, amely a védett állatok tiltott keresztezése miatt súlyos büntetésre számíthat.

Tajvanon ez az első eset, hogy fogságban tartott hím oroszlántól és nőstény tigristől közös utódok születtek. A liger (az angol lion és tiger szavakból) néven is emlegetett hibrid állatok vasárnap látták meg a napvilágot, hármójuk közül azonban csak ketten maradtak életben. “A tigris vemhessége teljesen váratlan volt” - mondta Huang Kuo, az állatkert igazgatója, hozzátéve, hogy a szülők már hat éve, kölyökkoruktól kezdve közös ketrecben élnek és eddig még semmi sem történt köztük.

A tajnani (Tainan) földművelésügyi osztály szerint az állatkert védett állatok tiltott tenyésztése miatt 50 ezer tajvani dollár (343 ezer forint) bírságra és akár az állatok elkobzására is számíthat. Az EAST tajvani környezetvédelmi szervezet a büntetés mértékét kifogásolja, mert szerintük ennek a csekély összegnek nem lesz visszatartó ereje.

Ezek az oroszlán-tigris kölykök tavaly születtek egy kínai állatkertben

Az állatkert tulajdonosa visszautasítja a szándékos tenyésztés vádját, azt azonban elismerte, hogy a “gyerekkori barátokat” közös ketrecben tartotta, és a hibridek születését mindössze véletlen balesetnek tartja.

http://www.origo.hu/tudomany/20100816-ligerek-mas-neven-tigrisoroszlan-hibrid-kolykok-szulettek-tajvan-szigeten.html

A tengerszint-emelkedés a globális felmelegedés egyik legkárosabb hatása. Több országot fenyeget a veszély, hogy part menti településeik víz alá kerülnek, s számos modell és szimuláció készült már, hogy ábrázolják, előrejelezzék a vízszint emelkedését. Megnehezíti a számításokat, hogy az óceánok felszíne nem is olyan sík, mint gondolnánk, és szintjének változásai sem azonosak a Föld különböző területein.

Ha teljesen leegyszerűsítve képzeljük el, hogyan emelkedik a világtenger szintje, elsőként egy fürdőkád jelenhet meg a szemünk előtt, melyet a csapból folyó víz egyenletesen megtölt. Ez utóbbi reprezentálja az olvadó gleccserekből és jégmezőkből származó vízmennyiséget. A modellben a kád vizét tűz melegíti, ahogy a globális léghőmérséklet-emelkedés fűti a tengereket. A melegebb víz pedig kiterjed, több teret foglal el.

ár kényelmes úgy gondolni az óceánra, mint egy hatalmas kádra, a valódi óceánokban sokkal összetettebb és bonyolultabb a folyamat. A fürdőkádban lévő víztől eltérően a tenger felszíne nem alkot teljesen sík felületet, nincs mindenhol azonos szintben. Az óceánok még nyugalmi állapotban sem teljesen simák, noha korábban úgy gondolták, hogy a víztömegek egyenletesen oszlanak el. A tengerek valóságos dombvidéket alkotnak, a nagyobb tenger alatti vonulatok és árkok a vízfelszínen többméteres szintkülönbséggel mutatkoznak meg.

http://www.origo.hu/tudomany/20100816-globalis-felmelegedes-klimavaltozas-nem-egyenletes-a-tengerszint-emelkedese.html

Vajon megszabadíthatjuk-e bolygónkat a szúnyogoktól? A Nature című tudományos folyóirat felkérésére a világ vezető rovartanászai megpróbálták megjósolni, milyen következményekkel járna a sokszor súlyos betegségeket terjesztő vérszívó rovarok teljes kiirtása környezetünkre, az emberiségre, a Földünkre nézve.

A szúnyogok szezonális elszaporodása világszerte rengeteg problémát okoz. Sok faj nőstényének vérre van szüksége a peterakáshoz, így állatok, illetve az ember vérét szívva számos betegséget terjeszthetnek. Csak maláriával például évente hozzávetőlegesen 247 millióan fertőződnek meg, s a betegség átlagosan 1 millió áldozatot szed.

Tény, hogy a mintegy 3500 jelenleg leírt szúnyogfaj képviselői szinte minden kontinensen, majdnem mindenféle élettérben megtalálhatóak. Több mint 100 millió éve léteznek, és sok fajjal párhuzamosan, együtt fejlődtek az evolúció során.

Az ilyen fajok többnyire egymásra vannak utalva, ha “kiveszünk” egy szúnyogfajt az élőhelyéről, azzal megvonhatjuk egy ragadozó elsődleges zsákmányát, vagy eltüntethetjük egy növény beporzó partnerét.

Ugyanakkor a tudósok úgy vélik, hogy egy faj kiesésével keletkező ökológiai veszteség sok esetben megelőzhető vagy orvosolható, amennyiben a felszabaduló ökológiai fülkét, úgynevezett niche-t (vagyis mindazon kémiai-, fizikai-, tér- és időbeli feltételeket, amelyek mellett az adott élőlények képesek tartósan fennmaradni) egy másik faj elfoglalja.

A sarkvidéki tundrát Észak-Kanadától Oroszországig minden évben hatalmas szúnyograjok árasztják el a hóolvadást követően. Bruce Harrison rovarszakértő (North Carolina Department of Environment and Natural Resources, Winston-Salem, Észak-Karolina) szerint a szúnyogok a tundrán fészkelő, vándorló madarak számára fontos táplálékforrást jelentenek. Ha eltűnnének, a madarak száma több mint 50%-kal visszaeshetne. Cathy Curby biológus (US Fish and Wildlife Service, Fairbanks, Alaszka) azonban azzal cáfolta a jóslatot, hogy a vándorló madarak gyomormintái nem tartalmaznak számottevő mértékben szúnyogmaradványokat.

Erősen befolyásolhatják ugyanakkor a szúnyograjok a rénszarvasok vándorlási útvonalait. A rénszarvasok próbálják elkerülni a vérszívó rovarokat, amelyek ha lecsapnak, nagyjából 300 milliliter vért fogyasztanak naponta egy csorda minden egyes tagjából. Ha nem lennének szúnyograjok, módosulnának az útvonalak, s az a kutatók egyöntetű véleménye alapján hatalmas károkat okozna az érintett területek tápanyag-ellátottságában. (Ha nincs rénszarvas, nincsenek ragadozók, az elhullott állatok maradványai nem táplálják tovább a talajt, s a következő évben gyérebbé válik a növényzet is, amely a környékre vonzhatna más növényevőket.)

http://www.origo.hu/tudomany/20100812-szunyogok-nelkul-sok-allatfaj-vesztene-el-elsodleges-taplalekat-es-masfele.html

A legnagyobb szaturnuszholdon megfigyelt homokdűnék iránya nem egyezett a korábbi légkörmodellek eredményeivel - az új vizsgálatok alapján időszakos monszunszelek felelnek a látszólagos ellentmondásért.

A Szaturnusz legnagyobb, egyben az egész Naprendszer egyik legizgalmasabb holdjának számító Titant (mely a bolygókísérők között egyedülállóan sűrű légkörrel rendelkezik) immár hatodik éve vizsgálja a Cassini-szonda, melynek Huygens nevű leszállóegysége 2005 januárjában le is ereszkedett a hold felszínéig. A misszió egyik fontos célkitűzése a Titan atmoszférájában zajló folyamatok feltérképezése és megértése. Ennek kapcsán az egyik legnagyobb kérdés a holdon, főként annak egyenlítői és alacsony szélességi övezetében uralkodó széljárás irányára vonatkozik.

A Huygens-szonda mérései alapján az egyenlítői régióban, a felszín közelében keleti-nyugati széljárás uralkodik, ugyanakkor a már a Cassini első felvételein jól látszó, óriási (kb. 1 kilométer széles, több száz kilométer hosszú, akár száz méter magas) homokdűnék (melyek néhány tized milliméter átmérőjű, fagyott szénhidrogén-szemcsékből állnak) mintázata ennek pont az ellenkezőjére, azaz nyugatról kelet felé fújó szelekre utal. Az ellentmondást tovább fokozza, hogy a légkördinamikai alaptételek szerint az egyenlítői régióban mindenképpen keleti-nyugati felszínközeli széljárásnak kell uralkodnia, mivel a sarkokhoz közelebbi vidékeken az átlagos szélirány nyugatról kelet felé mutat - a szélerősségeknek pedig globálisan nagyjából ki kell egyenlítődniük.

A probléma feltárását nehezíti, hogy a Cassini nem folyamatosan monitorozza a Titant, hanem csak néhány hetente közelíti meg és végez különböző méréseket. T. Tokano, a kölni egyetem munkatársának új eredményei azonban, úgy tűnik, feloldják az ellentmondást. A kutató vizsgálatai alapján ugyanis a szaturnuszhold egyenlítői régiójában időszakosan a földi monszunszelekhez hasonló légmozgások alakulhatnak ki, amik az eredeti (tehát keleti-nyugati) széliránnyal ellentétes irányban, az átlagosnál nagyobb sebességgel fújnak. Ezek a szelek a napéjegyenlőségek környékén következhetnek be - ekkor a napsugárzás merőlegesen éri a Titan egyenlítői vidékét, így a felette lévő légkör az átlagosnál valamivel jobban felmelegszik, és felfelé irányuló áramlatok alakulnak ki benne.

A Cassini radarképein látszó homokdűnék a Titan egyenlítői régiójában (fent), melyek a földi, pl. a Namíb-sivatagban megfigyelhető dűnékhez hasonlítanak (alul). A fenti képen lévő világos foltok nem felhők, hanem kiemelkedő felszínformák a dűnék között (NASA/JPL/JSC).

A Titan monszunszeleinek sebessége jóval kisebb a földiekénél (mindössze 7-8 km/h), de ez éppen elég a hold alacsony szélességi tartományaiban lévő homok mozgatásához - ugyanakkor a más időszakokban uralkodó, átlagos szélerősség (mely ennek az értéknek csak legfeljebb a felét teszi ki) már nem. Ez pedig megmagyarázza, hogy bár a napéjegyenlőségek a Szaturnusz rendszerének 29 éves Nap körüli keringése során csak kétszer következnek be, a dűnék iránya mindvégig nyugati-keleti marad.

Tokano pontosította a korábbi légkörmodelleket is, melyek jórészt a Föld és a Mars légmozgásain alapultak. Munkájához felhasználta a Cassini által négy év alatt összegyűjtött, a hold domborzati és globális légkörzési viszonyait vizsgáló radarméréseket is, melyeket a közelmúltban publikáltak R. Lorentz (J. Hopkins University, Baltimore, USA) vezetésével a nagynevű Science folyóiratban.

http://hirek.csillagaszat.hu/titan/20100810-titan-dunek.html

Nyilvánosságra hozzák a brazil UFO-aktákat, miután a dél-amerikai ország kormánya a légierejét arra utasította, hogy dokumentálja és tegye elérhetővé az azonosítatlan repülő objektumokról szóló beszámolókat.

A rendelet értelmében a légierő a katonai és kereskedelmi pilóták, valamint a repülésirányító személyzet megfigyeléseit fogja lejegyezni – írta az O Dia című riói napilap.

Egy névtelenséget kérő katonai szóvivő elmondta, hogy a hadsereg évtizedekre visszamenően őriz UFO-észleléseket tartalmazó beszámolókat, azonban eddig hivatalos parancs nem rendelkezett arról, hogy mit kezdjenek ezekkel az anyagokkal.

A múltbéli, valamint minden ezután lejegyzésre kerülő észlelést, képanyagot vagy videót a légierő feldolgozása után a Rio de Janeiróban található Nemzeti Archívumnak adnak át.

http://www.mno.hu/portal/730257

Valamikor a Naprendszer formálódásának idején, több milliárd éve egy Föld-típusú sziklabolygó ütközött neki a Jupiternek – állapította meg egy kínai és amerikai csillagászokból álló kutatócsoport.

Ez az elmélet egyszerre két rejtélyt is megmagyaráz a Naprendszer legnagyobb bolygójával kapcsolatban: hogy miért olyan kicsi a bolygó magja, és miért olyan magas a légkörében a nehéz elemek koncentrációja.

A Naprendszer legnagyobb gázóriásai, a Jupiter és a Szaturnusz a Földhöz hasonló sziklabolygóként kezdték a pályafutásukat milliárd évekkel ezelőtt, majd a gravitációjuk annyi gázt és port vonzott hozzájuk, hogy sűrű atmoszférájú gázóriásokká alakultak át. Mindkét bolygónak megmaradt azonban a szilárd magja, a Jupiteré a Föld méretének tízszerese (egyes becslések szerint csak duplája), míg a Szaturnuszé 15-30 Föld méretű, annak ellenére, hogy a logika azt diktálná, hogy a nagyobb bolygónak kellene nagyobb szilárd maggal rendelkezni.

A pekingi egyetem, és a Santa Cruz-i University of California egyetem kutatói számítógépes szimulációkkal derítették ki, mi az a legvalószínűbb esemény, ami ilyen jelenséget okozhat. Arra jutottak, hogy valószínűleg egy Föld-típusú bolygó ütközött neki a formálódó Jupiternek. A bolygó először a légkörben a súrlódás hatására kilapult, mint egy palacsinta, majd nekicsapódott a Jupiter magjának.

http://index.hu/tudomany/urkutatas/2010/08/13/fold-tipusu_bolygo_utkozott_a_jupiternek/

A világ egyik leghíresebb élő tudósa, a Cambridge egyetem elméleti fizikusa, Stephen Hawking a Discovery tévécsatornának adott interjújában arra figyelmeztetett, hogy nagyon sürgősen el kell kezdenünk az űr kolonizálását, ha azt szeretnénk, hogy az emberi faj ne irtsa ki saját magát, vagy pusztítsa el a Földet.

A világhírű tudós ritka sorvadásos betegsége miatt évek óta csak számítógép és hangszintetizátor segítségével képes érintkezni a külvilággal; népszerűségét a súlyos tudományos témákat a laikusoknak is élvezhető módon feldolgozó könyveinek, Az idő rövid történetének és A világegyetem dióhéjbannak köszönheti. Betegsége miatt ma már elég ritkán jelenik meg a médiában.

A professzor az ismeretterjesztő tévécsatornának arról beszélt [1], hogy az elmúlt pár évszázadban az emberiség a kihalás szélére sodorta saját magát, és a túlélésünk kulcsa az űr kolonizálásában van. Az olyan helyzetek, amikor fajunk túlélése csupán a szerencsén múlik, sosem látott sűrűségben fordultak elő a XX. században, és a XXI. eddigi éveiben. Példaként az 1963-as kubai rakétaválságot említette Hawking, amikor hajszálon függött a katasztrófa, ma pedig a túlnépesedés és az erőforrások kimerülése jelenti a legsúlyosabb globális problémát.

http://index.hu/tudomany/2010/08/12/szaz_even_belul_el_kell_hagynunk_a_foldet_kulonben_kihalunk/