scifiponthumuhely

Vulkánok, amelyek nulla Celsius-fok alatt, vagy éppen több száz fokkal a legforróbb földi tűzhányók hőmérséklete felett működnek. Némely tűzhányó egyenesen az űrbe lövelli a törmeléket, mások pedig fél Európát letakarnák, ha a Földön lennének. Extrém alakzatok és egzotikus folyamatok tárulnak elénk, ha a Földön kívüli vulkánokat vizsgáljuk.

Bolygónk felszínén sokféle látványos vulkánkitörést és vulkáni alakzatot láthatunk. A nagy változatosság azonban szinte eltörpül azon jelenségek mellett, amelyek más égitesteken figyelhetők meg. Ez érthető is, hiszen a Földön kívüli vulkánok nemcsak a miénktől eltérő gravitációs térben, vagy más összetételű és sűrűségű légkör alatt működnek, hanem anyaguk is alapvetően különbözhet a bolygónkon megszokottól.

Az alábbiakban néhány példa segítségével tekintjük át, milyen extrém formákban mutatkozik meg a vulkáni tevékenység, illetve annak nyoma más égitesteken. Az ilyen egzotikus ismeretek az egyes földi folyamatok pontos lezajlásának és a hátterükben meghúzódó fizikai folyamatoknak a felismerésében adnak segítséget - így végső soron bolygónk működésének jobb megértésében is közreműködnek.

A legnagyobb tűzhányók kijelölése a Naprendszerben nem egyértelmű, nehéz ugyanis pontosan definiálni, mit tekintünk egyetlen vulkánnak, és mit például több, egymással összekapcsolódó vulkán láncolatának. A legnagyobb kiterjedésű, egyetlen központtal bíró, és szimmetrikus alakú tűzhányónak a marsi Alba Paterát tekinti a legtöbb szakember.

Az Alba Patera törésekkel szabdalt lapos kúpja a Marson, ferde rálátással (NASA)

Az Alba Patera a vörös bolygó egy idős tűzhányója, hatalmas kúpja 1600 kilométer átmérőjű. Ha egyik peremét Záhonyhoz helyeznénk, a másik széle Franciaország tengerpartjánál húzódna. Bár átmérője hatalmas, lejtője igen lankás. Ha rajta állnánk, nehezen vennénk észre, merre is lejt a vidék - a lejtőszög ugyanis 1 foknál is kisebb.

Az Alba Patera csak 6000-7000 méter magas, a legmagasabb vulkán címet így egy másik marsi tűzhányó, a híresebb Olympus Mons érdemli - igaz egyik szomszédja esetében felmerült, hogy néhány méterrel talán magasabb lehet nála. Az Olympus Mons 24 kilométerrel emelkedik a környező terület fölé, így több mint kétszer akkora, mint a legmagasabb földi tűzhányó, a hawaii Mauna Kea, melynek alsó 9000 méterét tengervíz borítja, és csak a felső négyezer méter látszik ki a vízből.

Az Olympus Mons a Marson. Magmakamrája több ütemben ürült ki, és ennek megfelelően többször omlott be a felszíne a csúcsánál, lépcsőzetes kalderát alkotva (NASA)

Földünkön a legintenzívebb vulkánkitörések 50-60 kilométer magasba is feljuttatják a finom poranyagot, amely hatalmas területen oszlik el a felső légkörben. A Mars esetében ugyanilyen kitörések már 80-90 kilométerre lövellnék fel a törmeléket - azonban még ez is eltörpül a sokkal gyengébb gravitációs terű és légkör nélküli jégholdakhoz képest. Itt nehéz pontosan megállapítani, meddig emelkedik a törmelék, gyakran ugyanis az végleg kirepül a világűrbe, és elhagyja az égitestet.

A fenti jelenségre az Enceladus szaturnuszholdnál láthatunk példát, ahol a gejzír jellegűnek is mondott kitörési felhők anyaga alig hullik vissza, helyette a bolygó E-gyűrűjét gyarapítja.

Gejzírek az Enceladuson, amelyek anyagukat közvetlenül az űrbe repítik (NASA, SSI)

A látványos, gomba alakú kitörési felhők közül a legmagasabbak a Jupiter Io holdjánál azonosíthatók. Itt a törmelék alkalmanként 350-450 kilométerig is emelkedik, mielőtt visszahullana a felszínre. Egy-egy kitörés ennek megfelelően akár Európával megegyező méretű területre is szórhatja a szemcséket.

A Prometheus vulkáni központ kitörése az Io felszínén (NASA)

A legalacsonyabb hőmérsékletű “tűzhányók” szintén a jégholdakon keresendők. Itt a hőmérséklet a nagy naptávolság miatt csak 40-60 fokkal emelkedik az abszolút nulla fok (-273,15 °C) fölé. A vulkáni területeken ennél valamivel “melegebb” van, ott akár -180 -160 Celsius-fok is lehet. A láva, illetve mélyebben a magma ennél valamivel melegebb, de a hőmérséklet még ott is jóval nulla Celsius-fok alatti. A magmát ezért nem is a földihez hasonló kőzetek, hanem víz, ammónia és egyéb anyagok keveréke alkotja. Az alacsony hőmérséklet miatt az ilyen “tűzhányókat” kriovulkánoknak is nevezik.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100601-vulkanok-gejzirek-egzotikus-felszinformak-a-foldon-kivul-mars-io.html?pIdx=1

Egy kréta időszaki halgyík, azaz Ichthyosaurus 100 millió éves maradványait találta meg egy ausztrál tinédzser, amikor osztálytársaival az iskolai veteményeskertben szorgoskodott.

A mai Richmond területét a kréta időszakban tenger borította, így a városban már többször kerültek elő tengeri hüllők és más kihalt állatok megkövesedett maradványai - olvasható a Discovery News hírei között.

A gyakori őslénytani leletek ellenére Raymond Hodgsonnak eszébe sem jutott, hogy valami értékesre bukkant, amikor kifordította a fosszíliákat a talajból. Épp készült folytatni az ásást, amikor Ben Smith, a gondnok, “civilben” amatőr paleontológus, felfigyelt a leletre. A helyi múzeum azóta Ichthyosaurusként azonosította a fosszíliát.

A halgyíkok rendje (Ichthyosauria) a hüllők osztályának (Reptilia) az Ichthyopterygia alosztályágába tartozik. A triász időszakában jelentek meg, így az egyik legkorábbi hüllőcsoportnak tekinthető. A jura kor végére megcsappant az óceánok halgyíkfaunája, azonban a kréta időszakban újabb virágkor köszöntött be az ichthyosaurus-félék számára.

http://www.origo.hu/tudomany/20100617-ichthyosaurus-az-iskolai-vetemenyesben.html

A Nap egyre aktívabb lesz, ami szerencsés esetben csak kisebb meghibásodásokat okoz majd a Földön, de szélsőséges esetben hazavághatja a telekommunikációt, és egy időre pihenni küldheti majd az elektronikára épülő modern társadalmakat.

2013-ban a Földet támadás éri az űrből a NASA szerint [1]. Egészen pontosan a központi csillagból. “A Nap ébredezik, és a következő években a megszokottnál sokkal aktívabb lesz” - mondta el Richard Fischer, az űrkutatási hivatal Nappal foglalkozó részlegének vezetője, aki szerint az elektronikai berendezéseket érzékenyen fogják érinteni a korábban nem tapasztalt napviharok.

“Tudjuk, hogy bekövetkezik, de fogalmunk sincs, mekkora károkat okoz majd” - mondta Fischer a Daily Telegraphnak. “Zavarni fogja az olyan kommunikációs eszközöket, mint a műholdak, autós navigációk, problémát okoz a légiközlekedésben, a bankrendszerben, a számítógépeknek, mindent tönkretehet, ami elektromos. Komoly problémákat okoz majd az emberiségnek”.

A Földet már korábban is érték el napviharok, de a civilizáció még sosem volt olyan sérülékeny az elektromos berendezések kisebb száma miatt, mint most. Azért már vannak tapasztalatok: egy ilyen 1859-es tökéletes napvihar elnémította a távíróvonalakat Európa és az Egyesül Államok között, valamint számtalan helyen tűz ütött ki, miközben Róma, Havanna és Hawaii fölött is északi fényt lehetett megfigyelni. A Sziklás Hegységben állítólag olyan világosság volt, hogy este is el lehetett olvasni a nyomtatott szöveget.

1921-ben egy hasonló napvihar bénította meg New York közlekedési rendszerét. 1989-ben Quebec áramellátása állt le napokra, hatmillió ember maradt hidegben és sötétben.

Fischer szerint a 2013-as naptevékenység sokkal nagyobb károkat okozhat. “Az a probléma, hogy a modern társadalom annyira függ az elektronikától, a mobiloktól és a műholdaktól, hogy egy hasonló vihar sokkal nagyobb károkat tud okozni”.

adocean( ‘adoceanindexhuyjfeiofmwk’, 0, 0 )

ado.slave(‘adoceanindexhuyjfeiofmwk’, {myMaster: ‘FxCc8Ks47dmkL9_9kB4p_lwZEH9eGEOHi75jE92SObX.g7′ });if(typeof adoceanindexhuyjfeiofmwk==’function’){adoceanindexhuyjfeiofmwk();}

Először az elektromos hálózat válna átmenetileg működésképtelenné – ha ez megtörténik egy nagyobb országban vagy régióban, annak már világméretű hatásai lehetnek. A gigantikus áramszünet csak az első eldőlő dominó lenne, utána sorra omlanának össze a kommunikációs rendszerek, a közlekedés, a pénzügyi rendszer, és akár még a vízellátás is akadozhat, hűtés hiányában pedig rengeteg étel és gyógyszer menne pocsékba. A GPS-es eszközök is használhatatlanná válhatnak.

“A várható gazdasági következmények egyelőre felmérhetetlenek” - foglalta össze egy 2008-as tanulmány, ami szerint akár egy-kétezer milliárd dolláros károkkal is lehet számolni az első évben, és akár 4-10 évig is eltarthat az újjáépítés.

http://index.hu/tudomany/2010/06/17/2013-ban_johet_az_armageddon/

A tengeri ökoszisztéma központi jelentőségű bolygónk biológiája szempontjából, ennek ellenére az emberi eredetű klímaváltozásnak az óceánok életére gyakorolt hatása még mindig kevéssé ismert. A Science folyóirat legújabb számában megjelent két tanulmány szerzői azt állítják, hogy az üvegházhatású gázok gyorsan növekvő koncentrációja évmilliók óta nem létező körülmények felé taszítják az óceáni rendszereket, és ez alapvető és visszafordíthatatlan ökológiai átalakulásokhoz vezethet.

A Föld felszínének 71 százalékát, közel 362 millió négyzetkilométert tengervíz borít. Az óceánok, tengerek 1,3 milliárd köbkilométernyi vizet tárolnak, a világtenger területének több mint a fele 3000 méternél mélyebb. Bolygónk életterének nagy részét tengerek és óceánok adják - itt található a földi élet, a bioszféra túlnyomó része. A tengeri környezetre azonban számos, az emberi tevékenységekből származó terhelés nehezedik. Az emberiség hatása a világtenger nem kevesebb, mint 41 százalékát fokozottan terheli, s mindössze 4 százalékára mondhatjuk, hogy többé-kevésbé érintetlen maradt.

Az óceánok veszik föl és tárolják a Föld felszínére érkező napsugárzás energiájának a zömét, ha nem így lenne, akkor az ebből származó hőtől elolvadna a szárazföldi jégtakaró, és felmelegedne a légkör. A világóceán nyeli el az emberek által levegőbe juttatott szén-dioxid nagyjából egyharmadát is. A fennmaradó részt a szárazföldi növények és a talaj veszi fel, vagy a légkörben marad, ezzel növelve az üvegházhatást.

Ove Hoegh-Guldberg és John F. Bruno, az ausztrál Queenslandi Egyetem két tengerbiológusa azt állítja, most már egyértelmű bizonyíték van arra, hogy az emberi tevékenység olyan gyors változásokat idéz elő, mint amilyeneket azok a múltbeli vulkáni tevékenységek vagy meteoritbecsapódások okoztak, amelyek miatt összeomlottak az ökoszisztémák, és bekövetkeztek a nagy fajkihalások.

Az óceánok hőmérsékletében, savasságában és karbonátion-koncentrációjában bekövetkezett változások. (A) A felszíni hőmérséklet eltérése 2010 januárjában az 1951-1980 közötti átlaghoz képest. (B) Ugyanezek az adatok a szélességi fokokra vetítve. (C) A felszíni pH és (D) karbonátion-koncentráció becsült változása az ipari forradalom előtt (1700-as évek) valószínűsíthető értékekhez képest

Mivel az óceánoknak egyre több hőt és szén-dioxidot kellett elnyelniük az elmúlt három évtizedben, a hőmérsékletük és savasságuk is növekedett (évtizedenként mintegy 0,2 Celsius-fokkal és 0,02 pH-értékkel). Emiatt egyes helyeken az óceáni áramlatok is lelassultak. E hatások viszont befolyásolták a táplálékhálózatok dinamikáját, az élőhely-kialakító élőlények bőségét, a fajok elterjedését és a betegségek előfordulását is.

http://www.origo.hu/tudomany/20100617-katasztrofalis-helyzetben-van-az-oceanok-okoszisztemaja.html

Amerikai paleontológusok fedezték fel a csontokat.

Az Ojoceratops fowleri a sokkal híresebb triceratops, azaz a “háromszarv arcú” és a torosaurus, vagyis a “lyukas nyakfodrú gyík” feltételezett őse.

A triceratops a kréta-tercier kihalási esemény előtt élt utolsó dinoszaurusznemek egyike volt. A nagy nyakfodorral és három szarvval rendelkező, négy lábon mozgó őshüllő a modern orrszarvúéhoz hasonló testtel bírt.

A torosaurus a valaha élt egyik legnagyobb koponyájú szárazföldi állat volt. A koponyája 2,6 méter volt, testhossza elérhette a 7,6 métert, míg a tömege becslések szerint 4-6 tonna körül volt.

A mostani azonosítással a szakemberek három évtizedes tévedésüket orvosolták, az Ojoceratopst “széttagolt” nyakfodra miatt ugyanis sokáig torosaurusnak vélték.

Az azonosítást annak a dinoszauruszkoponyának a töredékei tették lehetővé, amelyeket 2005-ben Új-Mexikó észak-nyugati részén tárt fel Denver Fowler, a Montanai Állami Egyetem PhD-hallgatója.

http://index.hu/tudomany/2010/06/17/uj_szarvas_dinoszauruszt_talaltak_azonositottak/

Egy amerikai cég új megoldáson töri a fejét a légkörben felhalmozódó szén-dioxid hasznosítására. A New Sky Energy egy kémiai rendszert fejleszt, ami az üvegház-hatású gázt némi sóoldattal értékes termékekké alakítaná.

A cég elnöke, egyben vezető tudósa Deane Little molekuláris biofizikus az Oak Ridge Nemzeti Laboratóriumban szerzett tapasztalatait igyekszik kamatoztatni. Little a klórral telített oldószerek biológiai lebontásán dolgozott az Oak Ridge-ben, mely során kollégáival kidolgozták a szén-dioxid megkötését nátrium-hidroxiddal, köznapibb nevén marólúggal. A marólúg igen tekintélyes mennyiségű szén-dioxid megkötésére képes. Több alkalmazása van, előszeretettel használják a papíriparban, de megtalálható a szappanokban és a tisztítószerekben is.

Mike Ashford és Deane Little

Felmerülhet a kérdés, vajon miért nem próbálkozott már meg más is ezzel a megoldással, pedig a tudósok jó ideje rájöttek, hogy a szén-dioxid megköthető lúgokkal. A legfőbb ok a klórképződés, ami egy igen nehéz és költségesen kezelhető akadály. Mivel a múltban nem volt olyan nagy a kényszer a szén-dioxid csökkentésére mint manapság, így nem igazán ösztönözte semmi a problémákon való átlépést. A terület inkább megmaradt a bevált, ám kevésbé hatékony módszereknél.

A New Sky egy hatalmas kísérleti vállalkozáson dolgozik, melyhez finanszírozó partnernek sikerült egy gazdaságokat ellátó vízügyi ügynökséget megnyerniük, illetve a partnerek között találunk egy vízsótalanító üzemet is.

http://www.sg.hu/cikkek/74791/ujabb_elv_a_legkori_szen_dioxid_hasznositasara

Először sikerült lencsevégre kapni egy exobolygót, amint csillaga körül kering. A felfedezéshez egy magyar csillagász, Apai Dániel is hozzájárult - írja a Hírek.csillagászat.hu.

Csillagászoknak először sikerült lefényképezni egy exobolygót, amint pályája során megkerüli csillagát. Ma már összesen 10 exobolygóról állnak rendelkezésre közvetlen felvételek, ám a most felfedezett ß Pictoris b az eddigi legrövidebb keringési idejű ezek közül. A planéta egy körülbelül 9 jupitertömegű gázóriás, amely mintegy 60 fényévre található tőlünk.

A ß Pictoris csillag csupán 12 millió éves, ami azt jelenti, hogy a gázóriás kifejlődésének ilyen rövid idő alatt kellett lezajlania. A felfedezés tehát azért is úttörő, mert ez az első közvetlen mérés, mely bizonyítja, hogy a bolygóformálódás néhány millió év alatt végbemenő folyamat.

A felfedezés képeiből összerakott montázs fotó. A bolygó a két fényes belső pont, mely 2003-ban a csillag (ki van takarva a felvételen) egyik oldalán, míg 2009-ben a csillag másik oldalán tűnik fel. A fényes törmelékkorongra élével látunk rá. (ESO/A.-M. Lagrange)

Ha a Naprendszerünkkel összehasonlítjuk, a planéta a Szaturnusz pályájának távolságában kering csillagától, valahol 8 és 15 CSE között. A ß Pictoris körül egy törmelékkorong is található, amelyet már eddig is ismertek a kutatók.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100615-elso-felvetelek-egy-csillaga-korul-keringo-exobolygorol.html

Egy a Science-ben megjelent új tanulmány szerint a már kihalt óriáshüllők képesek lehettek a testhőmérsékletük aktív szabályzására, ami lehetővé tette számukra a ragadozó életmódot és a gyors úszást is. A ma élő úgynevezett ektoterm hüllők, például a legtöbb teknős és a krokodilok nem képesek erre a fajta hőszabályozásra, a triásztól a krétáig élt hüllőfajok testhőmérséklete azonban a 35-39 Celsius fokot is elérhette.

A hőszabályozás eltérő típusai közül az úgynevezett endotermia biztosítja, hogy az állatok elegendő hőt tudjanak termelni a testhőmérséklet magasan és stabilan tartásához, a homeotermia pedig az állandó testhőmérséklet fenntartását teszi lehetővé más hőmérsékletű közegben.

A már kihalt, nagyméretű tengeri hüllők (Ichthyosauriák, Plesiosauriák és Mosasauriák) a triásztól a krétáig népesítették be az óceánokat. A három különböző evolúciós vonalhoz tartozó csoport tagjai másodlagosan alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz, vagyis a szárazföldről tértek vissza újra a tengerbe. A fogmorfológia és a megőrződött gyomortartalom (egyéb hüllők, halak, fejlábúak, tengeri liliomok) mindhárom csoport esetében ragadozó életmódot jeleznek; az állatok testfelépítése nagy utazósebességet biztosított számukra, így jelentős távolságokat tudtak megtenni a nyílt vizeken.

Így nézett ki a kihalt tengeri őshüllők egyik faja, az oroszországi Kurszk körzetben talált Platypterygius kiprijanovi

Az említett hüllőcsoportok anyagcseréjét csontjaik szövettani vizsgálatával korábban is tanulmányozták a kutatók: az ausztráliai, kréta időszaki tengeri hüllőknél (Plesiosaurusok és Ichthyosaurusok) például már sikerült igazolni a hideg vízhez való alkalmazkodást. Ezen a lelőhelyen szezonálisan fagyközeli állapotokat mutattak ki, amit a mai, változó testhőmérsékletű hüllők - például a teknősök és a krokodilok - nem tudnának elviselni. Ez arra utal, hogy néhány, a földtörténeti középidőben élt tengeri hüllő meg tudott birkózni az alacsony hőmérsékletű környezetekkel.

http://www.origo.hu/tudomany/20100611-hoszabalyozas-homeotermia-endotermia-a-hideg-vizhez-is-alkalmazkodtak-a-tengeri.html

Az elmélet szerint a Föld és a Hold két bolygóméretű test ütközésének eredményeként keletkezett a Naprendszer kialakulása után mintegy 30 millió évvel. Egy új tanulmány azonban 120 millió évvel későbbre teszi az eseményt.

A jelenleg elfogadott elmélet szerint a Naprendszer bolygói az újszülött Nap körül keringő kisebb égitestek ütközései következtében alakultak ki, a beolvadó törpebolygók növelték fokozatosan mai méretükre őket. Az elképzelések szerint a Föld-Hold rendszer két, már meglehetősen nagy, a Mars és a Vénusz mérettartományába eső égitest ütközésének következtében jött létre. Az ütközés a bolygók formálódásának azon fázisában következett be, amikor mindkettőnek már kialakult vasmagja és szilikátköpenye volt. Kérdés azonban, hogy pontosan mikor és hogyan történt az esemény. Maga az ütközés biztosan 24 óránál rövidebb idő alatt zajlott le és a hőmérséklet közben olyan magasra, mintegy 7 ezer fokra szökött, hogy mind a szilikátoknak, mind a fémeknek meg kellett olvadniuk. Nem világos azonban, hogy az olvadt kőzetek és a vas összekeveredtek-e vagy sem. Eddig az ezzel a területtel foglalkozó kutatók úgy gondolták, hogy a bolygóformálódás során ez a keveredés teljesen megtörtént, s ez alapján úgy becsülték, hogy a Föld-Hold rendszer mintegy 4,537 millárd évvel ezelőtt, a Naprendszer kialakulása után körülbelül 30 millió évvel jött létre. Tais W. Dahl (Niels Bohr Institute, University of Copenhagen) és David J. Stevenson (California Institute of Technology) új eredménye azonban kérdésessé teszi ezt.

Valószínű, hogy a Föld-Hold rendszert létrehozó ütközés nem 30, hanem 150 millió évvel a Naprendszer kialakulása után következett be.
[NASA/iStockphoto/Kirill Putchenko]

Az olvadt vas és kőzetanyag turbulens keveredési mechanizmusára vonatkozó modellszámítások segítségével Dahl és Stevenson a keveredés mértékét vizsgálta. Arra az eredményre jutottak, hogy a Föld kialakulásának idejében keletkezett wolframizotópok gyakorlatilag teljes egészében a földköpenyben maradtak. Dahl szerint a számításaik azt mutatják, hogy 10 kilométernél nagyobb méretű testek ütközésekor a fémmag és a kőzetanyag nem tud összekeveredni, ezért a Föld vasmagjának túlnyomó része, 80-99 százaléka egyáltalán nem kötött meg wolframot a köpeny kőzetanyagából. Az eredmények akként értelmezhetők, hogy a Föld-Hold rendszert létrehozó ütközés akkor következett be, amikor az ütköző égitestekben már minden hafnium wolframmá alakult. Az ehhez minimálisan szükséges idő miatt azonban ez az esemény nem történhetett a Naprendszer 4,567 milliárd évvel ezelőtti kialakulása után 30 millió évvel, csak jóval később, valószínűleg még mintegy 120 millió év elteltével.

Az eredményeket részletező szakcikk az Earth and Planetary Science Letters c. folyóiratban jelent meg.

http://hirek.csillagaszat.hu/fold_es_hold/20100610-fiatalabb-fold-hold.html

Csillagközi buborék, amelyből hatalmas gáznyúlványok indulnak ki - mindez egy sűrű molekulafelhőben. A csillagászatot kedvelők már találkozhattak az NGC 2359 jelű látványos objektummal, amely a Canis Maior (Nagy Kutya) csillagképben, tőlünk 15 000 fényévre helyezkedik el. Thor sisakjának is nevezik ezt a ködösséget, amelynek anyagát a benne lévő forró csillag sugárzása hevíti magas hőmérsékletre.

A főszereplő a buborék közepén lévő fényes és forró, úgynevezett Wolf-Rayet csillag. Ez egy nagytömegű égitest, amely részben már ledobta magáról külső rétegeit. A ledobott anyagot a csillag forró felszíne sugárzásra gerjeszti, illetve a kifelé tartó gázburok összeütközik a csillagközi anyaggal is. Mindezek következtében alakult ki a “sisak”, azaz az alakzat központi, kerek, “gomolygó” része. A központi buborékból kinyúló formák a sisak “szárnyai”, amelyek feltehetőleg egy lökéshullámfront mentén jöttek létre a gázanyag feltorlódásával.

A Thor sisakjának is nevezett ködösség. A felvételen a kékes színek az izzó oxigénatomok sugárzását jelzik. A kép nagyméretű változatának letöltése (Star Shadows Remote Observatory, PROMPT-UNC, Steve Mazlin, Jack Harvey, Rick Gilbert, and Daniel Verschatse)

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100609-csillagkozi-felho-a-thor-pajzsara-hasonlito-ngc-2359-kodosseg-anyagat.html