scifiponthumuhely

A rovarvilágban egyedinek számító, különleges lepkéket fedeztek fel a Hawaii-szigeteken, amelyek vízi környezetben és szárazon egyaránt képesek kifejlődni. Genetikai vizsgálatok szerint ez a tulajdonság legalább háromszor, párhuzamos evolúcióval, egymástól függetlenül alakult ki.

Több olyan rovarfaj is van, amely vízben él, de rövid időre kibírja szárazon is vagy éppen fordítva. A Hyposmocoma nembe tartozó néhány molylepke hernyója azonban mindkét közeghez jól alkalmazkodott. Huzamosabb ideig bírják szárazon és vízen is, és mindkét környezetben képesek a teljes kifejlődésre. Az új fajokat felfedező kutatók azt is megállapították, hogy a kétéltű életmód legalább háromszor, egymástól függetlenül, párhuzamos evolúcióval alakult ki szigorúan szárazföldön élő fajokból. A Hawaii-szigetek Földünk egyik legizoláltabb szigetcsoportja, ahol több különleges evolúciós megoldás is kialakult, főleg az ízeltlábúak körében.

Az összesen körülbelül 150 ezer fajt számláló lepkék rendjének mindössze fél százaléka él vízben életének bizonyos fázisában, s képes közvetlenül a vízből lélegezni, ám ezek a fajok képtelenek a szárazföldi környezetben kifejlődni. Az újonnan felfedezett fajok nemcsak táplálkozni képesek a vízben vagy azon kívül is, de bábozódni is.

A tündérmolyok közé tartozó, szigetekre nézve endemikus (bennszülött) Hyposmocoma nem körülbelül 350 fajt számlál, amelyek túlnyomó többsége kizárólag szárazföldön él. A kutatók 89 faj genetikai vizsgálatával elkészítették a csoport evolúciós törzsfáját, hogy rájöjjenek, mikor és hogyan jelenhettek meg a kétéltű lepkék. Megállapították, hogy a tulajdonság egymástól függetlenül három leszármazási ágon is megjelent.

http://www.origo.hu/tudomany/20100323-hyposmocoma-molylepke-keteltu-hernyok-a-hawaiiszigeteken.html

A Magyarországon készült felvételek alapján cseh és szlovák csillagászok megtalálták a február 28-án felrobbant meteor darabjait.

Jelenleg is zajlik Pozsonyban a február 28-i, nagy visszhangot kiváltó tűzgömb földre hullott maradványainak megtalálását bejelentő nemzetközi sajtótájékoztató - írja a Magyar Csillagászati Egyesület hirek.csillagaszat.hu internetes oldala. Egy hónappal ezelőtt nagy érdeklődést váltott ki a hazánk fölött látott, nappali fényességet okozó meteor. A jelenség iránya és a hangrobbanásról érkező beszámolók alapján már akkor világossá vált, hogy az esetleg földet érő meteoritokat Szlovákiában, valahol Kassa környékén kell keresni.

A rétekkel és erdőségekkel tagolt dombvidéken március 20-án indult meg a meteoritok keresése. Cseh és szlovák csillagászok, illetve egyetemisták mellett magyar amatőrcsillagászok is kezdték átfésülni a könnyen megközelíthető réteket, ahol a télen elszáradt és ledőlt fű esélyt kínált a jellemzően fekete színű meteoritok megtalálására.

Az elsőként megtalált meteorit, mellette egy golflabda (fotó: Juraj Toth)

Már az első napon sikerült két meteoritot is fellelni egymás közelében. Szennyezésektől mentes, tiszta, fekete felszínük és elhelyezkedésük láttán azonnal tudták a keresők, hogy meteoritot találtak. Az apró, néhány centiméteres kövek úgy ültek a fűcsomók tetején, hogy egyértelmű volt, csak felülről kerülhettek oda, a fű alatti talajról nem kerülhettek ilyen helyzetbe.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100331-megvan-a-meteorit-a-magyarorszagrol-latott-tuzgomb-lehullott-darabjait-megtalaltak.html

Kétszázmillió évvel ezelőtt is nagy fajkihalás sújtotta az élővilágot. A katasztrófa okozója az Atlanti-óceán megszületése volt, amelynek során rengeteg láva ömlött a felszínre. Az emiatt bekövetkező klímaváltozás vesztesei az állatvilágot uraló, ősi krokodilszerű élőlények voltak, amelyek pusztulásával megkezdődhetett a dinoszauruszok felemelkedése.

Amerikai kutatók először dokumentálták a régi elméletet: a triász végi tömeges kihalásban és a dinoszauruszok felemelkedésében alapvető szerepet játszottak az akkor zajló hatalmas vulkánkitörések. A korai dínók ráadásul mázlisták voltak.

Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a Föld teljesen másképp festett, mint napjainkban. A szárazföldek egyetlen szuperkontinensben forrtak össze (Pangaea), az Atlanti-óceánnak még nyoma sem volt, és az uralkodó állatcsoport a mai krokodilok rokonságába tartozó úgynevezett crurotarsiák közül került ki.

Ekkor azonban jelentős fordulat állt be bolygónk életében. Amikor Észak-Amerika és Afrika távolodni kezdett egymástól, elkezdődött a Pangaea széttöredezése. A köztük kialakuló Atlanti-óceán központi hasadékrendszeréhez kapcsolódva kiterjedt vulkáni működés kezdődött, melynek eredményeképpen a kiömlő bazaltos összetételű láva több mint 9 millió négyzetkilométernyi területet borított be. Ezt nevezik Közép-atlanti magma provinciának (Central Atlantic Magmatic Province = CAMP). A kitörések körülbelül 600 ezer évig tartottak.

A paleontológusok és a geokémikusok a különböző növény- és állatcsoportok kihalása, a fosszilis levelekben mérhető szénizotópok változása, valamint a vulkáni bazaltok közé települő tavi üledékekben talált maradványok alapján tudták rekonstruálni a klímaváltozást. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a masszív, nagy kiterjedésű vulkáni tevékenység miatt nagyon megnövekedett a szén-dioxid és az egyéb üvegházhatású gázok mennyisége a légkörben. Ennek következtében a növényfajoknak körülbelül a fele eltűnt a Föld felszínéről. A páfrányspórák viszont kiugró mennyiségben jelennek meg, jelezve, hogy a páfrányok az első növények között voltak, amelyek újra benépesítették a vulkánkitörések által letarolt területeket. A légköri gázok mennyiségének hirtelen növekedése számos állatcsoportot is érzékenyen érintett. Így például a crurotarsiákat is megtizedelte, amelyek a triász során erőteljes versenyfutásban voltak a legkorábbi dinoszauruszokkal.

http://www.origo.hu/tudomany/20100323-dinoszauruszok-felemelkedese-a-triasz-vegi-kihalas-vulkanizmus-miatt-torent.html

Egykori vikingek holttesteire bukkantak a Dorset brit grófságban felfedezett tömegsírban.

A nemrég felfedezett 51, valószínűleg viking férfit karddal, vagy fejszékkel - az esetek nagy részében több csapással - fejezték le, mielőtt a gödörbe dobták volna őket, a fejeket pedig a sír másik felébe tornyozták. A radiokarbonos kormeghatározás szerint 890 és 1034 között végezhettek velük. A tömegsírt a régészek Dorchester és Weymouth között, az olimpiához kapcsolódó útépítési munkálatok során találták meg: a szakemberek az A354-es út kibővítésekor végeztek előzetes kutatásokat.

A felfedezés még a tapasztalt régészeket is meglepte, hiszen hasonló tömegsírt eddig legfeljebb Irakban vagy Boszniában láttak. Emellett az is érdekes, hogy semmilyen sírmellékletet, azaz fegyvert, vagy ékszert, illetve ruhadarabot nem találtak. A szakemberek szerint ez arra utalhat, hogy meztelenek lehettek, amikor kivégezték, majd a gödörbe dobták őket.

A források alapján egyelőre annyit tudunk, hogy a viking fosztogatók Portlandben szállhattak partra, így lehetséges, hogy egy kisebb csoportjukat elfogták és kivégezték. A kutatók most a csontvázakat, illetve azok fogait vetik alá izotópos elemzésnek, hogy megtudják: Skandináviából érkezett vikingekkel, vagy épp északon letelepedett és fosztogatásból élő kortársaik maradványaival van-e dolguk.

Több mint ötven holttestből tíz tetem fogazatát vizsgálták meg a kutatók. Arra a következtetésre jutottak, hogy a feltehetőleg i.sz. 910 és 1030 között megölt emberek olyan területen nőttek fel, ahol lényegesen hidegebb volt az időjárás, mint a brit szigeten. Sok jel utal arra is, hogy az angolszászok szabályosan lemészárolták a vikingeket szemtanúk jelenlétében. A kutatás Jane Evans és Carolyn Chenery, az NERC nottinghami kutatólaboratórium munkatársainak vezetésével zajlott.

http://medievalnews.blogspot.com/2010/03/victims-of-medieval-massacre-site-were.html

http://www.mult-kor.hu/20100316_lefejezett_vikingeket_talaltak_egy_brit_tomegsirban

Az indiai Chandrayaan-1 holdszonda mini-radar műszerével amerikai és indiai kutatók jelentős mennyiségű vízjeget mutattak ki a Hold északi pólusvidékén mintegy negyven kráter belsejében.

Az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) 2008. október 22-én útnak indítottChandrayaan-1 (“Holdhajó”) űrszondája fedélzeti műszerei között működött egy Mini-SAR elnevezésű radarberendezés is, amit a NASA tudósai készítettek.

A műszer a holdfelszín 99%-át végigpásztázta, a pólusvidékeken pedig a vízjég nyomai után kutatott. A 2380 MHz-es frekvencián (12,6 cm-es hullámhosszon) készült radarképek felbontása 75 méter. Mindkét pólusvidéket 2009. február közepétől április közepéig tapogatta le a Mini-SAR, de a szonda pályája, valamint a radar irányítottsága miatt kimaradtak kisebb felszíni sávok (ezeket a tervek szerint a NASA LRO (Lunar Reconnaisance Orbiter) holdszondájának ötször jobb felbontású Mini-RF fedélzeti radarja fogja lefedni).

A Chandrayaan-1 holdszonda által a Hold északi pólusvidékéről készített radartérkép, amelyen a vízjeget tartalmazó kráterek zöld színnel, a fiatal, tehát durva felszínű kráterek pedig piros színnel vannak jelölve (kép: NASA).

A vízjég radaros kimutatása azon alapul, hogy a kibocsátott radarjelek polarizációját hogyan változtatja meg a jeleket visszaverő felszín. Az átlagos holdi talaj a radarhullámok cirkuláris polarizációját megfordítja, vagyis a felszínre érkező balról cirkulárisan polarizált jelet jobbra cirkulárisan polárossá alakitja. Ellenben a vízjéggel borított felszín az eredeti polarizációs irányt nagy mértékben megtartja, azaz a visszakapott jel nagy arányban lesz balról cirkulárisan polarizált és csak kisebb mértékben lesz benne jobbról poláros összetevő. Ez főleg amiatt van, mert a fagyott illóanyagok, így a vízjég jobban átlátszó az elektromágneses hullámoknak, mint például a regolit vagy egy törmelékes felszín. Van azonban egy nagy nehézség: hasonló radarjelet ver vissza egy nagyon durva felszín is, mint például a fiatal holdkráterek belseje és környezete. Így tehát a holdkráterek esetében pusztán csak a belsejük radarmérései nem adnak egyértelmű eredményt, meg kell vizsgálni a kráterek közvetlen környezetét is. Azoknál a krátereknél, amelyeknek a belseje a radarpolarizáció alapján utal vízjégre, de a pereme nem, a vízjég jelenléte már egyértelmű - különösen igaz ez azokra a kráterekre, melyekbe soha nem süt be a Nap.

http://hirek.csillagaszat.hu/fold_es_hold/20100316-holdi-jegek.html

Jelentős előrelépést könyvelhettek el a világ leggyorsabb, szuperszonikus sebesség elérésére képes autójának fejlesztésén dolgozó mérnökök, hiszen megtalálták az aerodinamikai megoldást arra nézve, hogy a jármű ne szakadjon el a földfelszíntől. A Bloodhound SSc (Véreb) projekt célja ugyanis az, hogy olyan autót hozzanak létre, amely megdönt majd minden eddigi sebességi rekordot és a föld felszínén, a kerekein gurulva éri el az áhított 1000 mérföld/óra (1610 km/h) sebességet, várhatóan 2011-ben.

A 6,5 tonnás jármű eredeti terveinek kidolgozásakor még nem állt rendelkezésre elég tapasztalat arról, hogy mekkora felhajtóerő termelődik a kocsiszekrényen a hatalmas sebességre való gyorsulás közben.

Mivel az eddig lefolytatott szimulációk és tesztek szerint több mint 12 tonna megemelésére képes emelőhatás keletkezne, a leszorítóerő növelése érdekében módosítani kellett a kasztni aerodinamikai kialakításán, ami sikerrel járt. Ez nagy mérföldkő a programban, hiszen elhárult az egyik legnagyobb akadály a sikeres megvalósítás előtt.

A járművet két erőforrás gyorsítja fel: egy kisebb rakétahajtómű és egy az Eurofighter Typhoon harci repülőgépekben is alkalmazott EJ200 típusú sugárhajtómű speciálisan átépített változata.

A minden eddiginél nagyobb sebesség eléréséhez különleges kerekekre is szükség van, hiszen óriási terhelés éri majd a futóművet. A számítások szerint a kerékként szolgáló 900 mm átmérőjű, 120 mm vastag, speciális alumínium-ötvözetből készült korongok 10 330-as percenkénti fordulatszámot érnek majd el, mely során a peremeken mért G erő elérheti az 50 000-et! További problémát az okoz, hogy 1600 km/h sebességnél a legapróbb föld vagy kődarab felverődése is óriási erővel károsíthatja a kasztnit, veszélyeztetve a szerkezet működőképességét és a pilóta testi épségét.

Az eddigi leggyorsabb földfelszíni jármű a Thrust SuperSonic Car, mely 1997-ben 763 mérföld/óra (1228 km/h) sebességet ért el.

Amennyiben nem merülnek fel nagyobb műszaki problémák, és a program megvalósítása az eredeti ütemterv szerint halad, akkor 2011 második felében Dél-Afrikában kerülhet sor a korábbi világrekord megdöntésére. Az autóban egy vadászpilóta, Andy Green foglal majd helyet, aki annak idején a Thrustot is vezette.

http://www.origo.hu/tudomany/20100318-bloodhound-ssc-a-vilag-leggyorsabb-szuperszonikus-sebesseg-eleresere-kepes-autoja.html

A WMAP szonda öt évet átfogó adatain alapuló legújabb eredmény szerint távoli galaxishalmazoknak a déli Centaurus és Hydra csillagképek irányába mutató mozgása a korábban jelzettnél kétszer nagyobb távolságig követhető nyomon.

Körülbelül másfél évvel ezelőtti felismerés, hogy távoli galaxishalmazok egy csoportja egymillió kilométer per órás sebességgel mozog egy, a Centaurus és Hydra csillagképek irányában található – egyébként pozíciójában némileg bizonytalan – terület felé. Az ezt bejelentő, Alexander Kashlinsky (NASA Goddard Space Flight Center) által vezett kutatócsoport most a korábbi eredmények, illetve a mikrohullámú háttérsugárzást térképező WMAP szonda öt évet átfogó adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy ez a misztikus, sötét áramlás a korábban gondoltnál legalább kétszer nagyobb távolságig, mintegy 2,5 milliárd fényévig követhető nyomon.

Kínai kutatók felfedezték, milyen mechanizmus lehet felelős a világűrben keringő műholdakra és az ott dolgozó űrhajósokra veszélyt jelentő, nagy energiájú elektronok gyorsításáért.

A Föld magnetoszférája folyamatosan fogja be a Napból érkező töltött részecskéket. A különböző energiájú részecskék alkotják a sugárzási zónákat, más néven van Allen-öveket. Ezek közül a külsőben (ami a felszín feletti 12 ezer kilométeres távolságtól 64 ezer kilométerig terjed) esnek csapdába a nagyenergiájú elektronok.

Napviharok alkalmával ezek száma a normál érték tízszeresét is elérheti, egy részük ki is szabadulhat a mágneses csapdából, nagy fenyegetést jelentve a Föld körül keringő űreszközökre. Energiájuk ugyanis elég nagy ahhoz, hogy áthatoljanak a műholdak védőpajzsain és mikroszkopikus elektromos kisüléseket okozzanak. Ha egy ilyen esemény a műhold kulcsfontosságú egységeiben történik, az könnyen az eszköz sérülésével. Ezért is illetik ezeket a nagyenergiájú elektronokat a “gyilkos” jelzővel.

2004. november 7-én a Nap egy nagy plazmafelhőt (Coronal Mass Ejection, koronakitörés) lövellt ki a Föld irányába. A jelenség oka a Nap mágneses terében fellépő instabilitás. A koronát nagy sebességgel elhagyó, és mágneses teret magával ragadó anyag lökéshullámot generál maga előtt. Amikor 2004 novemberében ennek a lökéshullámnak a frontja elérte a SOHO mesterséges holdat, a napszél (a Napból folyamatosan kiáramló részecskék) sebessége hirtelen 500 km/h-ról 700 km/h-ra ugrott.

Nem sokkal ezután a lökéshullám elérte a földi magnetoszférát is. A kettő kölcsönhatásának eredményeként egy 1200 km/s sebességgel haladó újabb lökésfront keletkezett 36 ezer kilométeres magasságban. Az ESA Cluster műholdjain működő RAPID (Research with Adaptive Particle Imaging Detectors) műszerek mérései szerint ugyanekkor a nagyenergiájú elektronok száma is növekedésnek indult a külső sugárzási övben.

adocean( ‘adoceanindexhuyjfeiofmwk’, 0, 0 )

ado.slave(‘adoceanindexhuyjfeiofmwk’, {myMaster: ‘FxCc8Ks47dmkL9_9kB4p_lwZEH9eGEOHi75jE92SObX.g7′ });if(typeof adoceanindexhuyjfeiofmwk==’function’){adoceanindexhuyjfeiofmwk();}

A gyilkos elektronok eredetének kérdése az űridőjárással foglalkozó kutatók központi problémája. A Cluster műholdak és más űrmissziók által korábban gyűjtött adatok alapján a szakemberek két folyamatot vázoltak fel, melyek alkalmasak lehetnek ez elektronok felgyorsítására. Az egyik a 3 és 30 kilohertz közötti frekvenciájú VLF (Very Low Frequency) hullámokkal, a másik pedig az ennél is kisebb frekvenciájú ULF (Ultra Low Frequency) hullámokkal kapcsolatos. Úgy tűnik, a Qiugang Zong által vezetett kutatócsoport választ tud adni arra a kérdésre, melyik is felelős az elektronok gyorsításáért. Zong szerint a sugárzási övekben mind a VLF, mind az ULF hullámok képesek erre, de két különböző időskálán, ugyanis az ULF hullámok a sokkal nagyobb amplitúdójuk miatt hamarabb felgyorsítják az elektronokat, mint a VLF hullámok.

Az adatok azt mutatják, hogy egy kétlépcsős folyamat okozza a nagyenergiájú elektronok számának megsokszorozódását. A kezdeti gyorsításért a bolygóközi lökéshullám hatására összenyomódó mágneses tér felelős. Rögtön a lökéshullámmal történt kölcsönhatás után azonban a földi mágneses tér erővonalai extrém kis frekvenciájú rezgésbe kezdenek, ez pedig jó hatásfokkal gyorsítja tovább az első lépcsőben energetizált elektronokat, melyek ennek következtében még magasabb energiaértéket érnek el.

http://index.hu/tudomany/urkutatas/2010/03/19/megfejtettek_a_muholdgyilkos_sugarzas_titkat/

Az agyi képalkotó eljárások rendkívül sokat fejlődtek az elmúlt években, így ma már olyan agyi folyamatokba is bepillantást nyerhetünk, amelyekbe korábban elképzelhetetlen lett volna. Az orvosi gyakorlat közeli jövőjét várhatóan az jelenti, hogy a vizsgálatokban egyidejűleg két fejlett képalkotó módszert is alkalmaznak. A legújabb kutatásokból az is világossá vált, hogy az összetett agytevékenységeket sosem csak egyetlen központ végzi.

Az agyi képalkotó eljárásokkal ma már igen részletes bepillantást nyerhetünk agyunk működésébe, és olyan távlatok is megnyíltak, amelyek korábban teljesen elképzelhetetlenek voltak. Rengeteg új információt sikerült megtudnunk a gondolkodásról, a döntéshozatalról, az ítéletalkotásról vagy az érzelmeink működéséről, és ma már biztosan tudjuk, hogy ezek a funkciók sosem köthetőek egyetlen, jól körülhatárolt agyi központhoz. Minden esetben több agyterület működik együtt, így a fő cél az, hogy ezeket a kölcsönhatásokat sikerüljön minél alaposabban megérteni.

Számos képességünket azonban még a legfejlettebb készülékekkel sem lehet pontosan mérhetővé tenni. Ilyen például az intelligencia, amelyet jelenleg még a legmodernebb funkcionális MRI-készülék sem képes meghatározni.

A mágneses agyi rezonanciavizsgálatok alkalmazása mintegy húsz-huszonöt éve kezdődött el: a vizsgálat során az agyat egy egynemű (homogén) mágneses térben vizsgálják. Az agyat először különféle impulzusokkal gerjesztik, és az idegsejtek ennek hatására elektromágneses jeleket kezdenek el leadni. Ezt a jelet fogják fel egy antennával, és egy átalakítást követően ennek segítségével teszik láthatóvá az emberi agyat. Az MR-készülékekkel alapvetően kétféle dolgot lehet vizsgálni: láthatóvá tehető az agy szerkezete (morfológiai vizsgálatok), továbbá megvizsgálhatóak az agyi funkciók és az agy kémiai összetétele is.

Egyértelmű, hogy az agyi képalkotó módszerek a jövőben még fejlettebbek lesznek, és elsősorban a funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat esetében merülnek majd fel etikai kérdések is. Hol van az a határ, ahol a már fejlesztés alatt álló, mainál modernebb eszközök már a magánszférát sértő információkat hozhatnak rólunk nyilvánosságra? Ha a képalkotó eljárások orvosi alkalmazását nézzük, akkor viszont nyugodt szívvel örülhetünk a műszaki fejlődésnek. Az idegrostok szálait ugyan ma még nem látjuk, de pár éven belül akár az is lehetségessé válhat, hogy ne csak az agyból a gerincvelő felé futó rostköteg, hanem az ezt felépítő idegszálak is kivehetőek legyenek. Az idegrendszeri betegségekben szenvedő pácienseknek tehát mindenképp kedvezni fog, ha a felvételeken még részletesebben látszanak majd az agyi és idegi struktúrák.

http://www.origo.hu/tudomany/20100317-pet-es-mrvizsgalat-az-agyi-kepalkoto-eljarasok-jelenlegi-lehetosegei.html

Egy nemzetközi kutatócsoport közel ezer kutya genetikai vizsgálata alapján megállapította: a korábbi eredményekkel ellentétben sokkal valószínűbb, hogy Kelet-Ázsia helyett a Közel-Keleten háziasíthatták a kutyát. Elkészítették a kutyafajták új törzsfáját is, amelyen a kuvasz önálló ágra került.

Mostanáig általánosan elfogadott nézetnek számított, hogy a kutyákat valószínűleg Kelet-Ázsiában háziasították, bár egyes újabb eredmények felvetették annak a lehetőségét is, hogy ez Afrikában történt meg. Egy most megjelent tanulmányban viszont egészen más eredményre jutottak. Egy minden eddiginél szélesebb körű genetikai elemzés alapján sokkal valószínűbbnek tartják, hogy a háziasításra a Közel-Keleten került sor, ott, ahol egykor a mezőgazdaság először megjelent, s ahol több, ma az ember környezetében élő állatot is háziasítottak.

A kutatók a mostani vizsgálat során 48 000 egyedi mutációt, úgynevezett SNP-t (single nucleotide polymorphism, egypontos nukleotid polimorfizmus, pontmutáció) azonosítottak az állatok genomjában, és ezek alapján végeztek összehasonlításokat a farkasok és a prérikutyák genetikai állományával.

A farkasok a Föld több pontjáról származtak, többek között Észak-Amerikából, Európából, Kelet-Ázsiából és a Közel-Kelet több országából, így Izraelből, Szaúd-Arábiából és Iránból. A korábbi, a kutya eredetét vizsgáló tanulmányokkal szemben jelentős különbség, hogy az összehasonlítás most a teljes genomra kiterjedt. Ezt megelőzően általában csak egy-egy szakaszt vizsgáltak a szakemberek, a kelet-ázsiai eredetet feltételező kutatás pedig nem a sejtmagi, hanem a mitokondriális DNS változékonyságán alapult.

Robert Wayne vezető kutató, a Kalifornia Egyetem (Los Angeles) munkatársa elmondta, hogy az eredmények alapján a kutyák sokkal nagyobb genetikai hasonlóságot mutatnak a közel-keleti farkasokkal, mint bármely más populációval a világon. Szerinte a korábbi, kelet-ázsiai eredetre utaló eredmények azért is szokatlanok voltak, mert semmilyen régészeti lelet nem utalt arra, hogy esetleg ott történt volna meg a háziasítás. A legrégebbi közel-keleti kutyaleletek ezzel szemben körülbelül 12-13 ezer évesek. A legkorábbi ismert kutyamaradványok egyébként Belgiumból és Nyugat-Oroszországból származnak, a belga lelet 31 ezer éves, az orosz pedig körülbelül 15 ezer.

Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a törzsfán külön ágra került a kuvasz: a cikk szerint néhány más fajtával egyetemben esetükben ellentmondás volt a genetikai és funkcionális besorolás között.

A kuvasz egyik legrégebbi kutyafajtánk, elődei a honfoglaló magyarokkal kerültek a Kárpát-medencébe. Pásztorkodó őseink a komondorral együtt a nyájak őrzésére használták a ragadozók és a tolvajok ellen. A kuvasz és a komondor története összefonódik, kérdés, hogy maradhatott fenn egymás mellett a két, azonos feladatot ellátó, hasonló méretű és színű fajta. Egyes elképzelések szerint valamilyen felhasználási különbség mégis lehetett a két fajta között, s a kuvaszt vadászatra is használhatták, de az is lehet, hogy már őseinknél is szerepet játszott a küllem.

http://www.origo.hu/tudomany/20100318-kutya-eredet-a-kozelkeleten-tortenhetett-a-haziasitas.html