scifiponthumuhely

A Földgömb magazin expedíciója megmászta a Föld legmagasabb tűzhányóját, ezzel először jutottak magyarok a vulkánóriás csúcsára.

A Chile és Argentína határán emelkedő Ojos del Salado (6893 méter) szélsőségesen száraz környezetben, hegyi sivatagok fölött magasodik.

Az Ojos del Salado

Az Atacama-sivatagot szegélyező hegyóriások legnagyobbika nem rendelkezik összefüggő jégborítással (csak kisebb jégfoltokkal), hiszen e térségben az évi csapadék mennyisége nem éri el a 100 millimétert, a párolgás értéke viszont ennél lényegesen magasabb. A hegy lábánál sós tavak, só- és kősivatagok húzódnak, a legközelebbi, megbízható ivóvíznyerő hely 250 kilométer távolságban található.

A szunnyadó tűzhányó nagy magassága és rendkívül szélsőséges időjárása miatt eddig jobbára kívül esett a részletes földtani és földrajzi vizsgálatokon, legutóbbi, 700-1000 évvel ezelőtti kitöréséről is csak hozzávetőleges adatok születtek.

http://www.origo.hu/tudomany/20100219-ojos-del-salado-chile-magyarok-is-megmasztak-a-fold-legmagasabb.html

A szervezet második legnagyobb idegsejthálózata nem a gerincvelőben, hanem a bélcsatorna falában található. A második agynak is nevezett hálózat aktívan kommunikál az aggyal, és egyre több jel utal arra, hogy a felőle érkező jelek jelentős mértékben meghatározhatják érzelmeinket, hangulatunkat. Egyre több esetben bebizonyosodik az is, hogy e hálózat zavarai számos betegséggel állnak kapcsolatban. Magyar kutatók például kimutatták, hogy a bél idegsejtjei alkohol hatására zavartan kezdenek egymással társalogni, és részben ez okozhatja az alkoholisták emésztési panaszait.

Michael Gershon, a Kolumbia Egyetem orvostudományi centrumának kutatója egy teljes könyvet szentelt a témának, “A második agy” címmel. A szerző több példával is alátámasztja, hogy bizonyos értelemben akár agynak is nevezhetjük a bélidegrendszert.

Dr. Michael Gershon

Gershon a bélidegrendszer saját reflexeit és érzékelőrendszerét emeli ki elsőként: ez teszi lehetővé, hogy a bélidegsejtek az agytól függetlenül is képesek legyenek a bélműködés szabályzására. “Valószínű, hogy a bél bonyolult idegsejthálózata az emésztési és ürítési folyamatok helyben történő szabályzása érdekében fejlődött ki. A fő előny az lehet, hogy bélműködésünk így az agy távvezérlése nélkül is zavartalanul folyhat, az üzenetek gerincvelői közvetítése nélkül. Ez azonban önmagában még nem nyújt kellő magyarázatot a neuronhálózat összetettségére” - mondja Gershon.

http://www.origo.hu/tudomany/20100218-belidegrendszer-belagy-tengely-masodik-agyunk-a-belcsatornaban-van.html

Csillagok kék, porfelhők vörös színnel - röntgenfelvételhez hasonlóan lát a nemrég Föld körüli pályára állt WISE-űrszonda égi célpontjai belsejébe. Az új űrtávcső főleg hűvös égitestekre vadászik, és most közölt első felvételei látványosan bizonyítják tökéletes működését.

2009. december 14-én startolt a NASA új űrtávcsöve, a WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer). Az infravörös tartományban üzemelő műszer fő célpontjai hűvös égitestek: kisbolygók, barna törpék, porburokban rejtőző születő csillagok és egyéb egzotikus égitestek.

Az első felvétel a Naprendszer egyik égitestéről, a C/2007 Q3 jelű üstökösről készült 2010. január 10-én. Jól látható, hogy a kométa sokkal hűvösebb, mint a nála lényegesen forróbb és kékes színnel jelzett csillagok.

A második felvétel az NGC 3603 jelű csillaghalmaz környezetét mutatja, amely egy aktív csillagkeletkezési régió. A térségben számtalan új égitest található, illetve születik jelenleg is, közülül sokat sűrű por- és gázfelhő burkol. A ködösség centrumában lévő halmaz kinagyított optikai képe balra látható, amelyet még a Hubble-űrtácső készített.

Az alábbi képen az Androméda-galaxis csillagai láthatók, amelyeket kékes árnyalat jelez. A csillagváros fősíkjának balra fent lévő része kissé elnyúlt, amelyet egy közelben elhaladó szomszéd galaxis gravitációs tere torzíthatott el.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20100217-a-wiseurtavcso-elso-fotoi-csillagkozi-porfelhok-belseje-es-az-andromedagalaxis.html

Az őssejtek azért különlegesek, mert sokféle sejttípus és szövet kialakulhat belőlük. Egy kutatásból most az is kiderült, hogyan aktiválják génjeiket, hogy megindítsák az új szövetek kialakulását. A kutatók egy meghökkentően új mechanizmust fedeztek fel: az őssejtek elvágják, majd újra kijavítják saját DNS-üket, ezzel indítják be a szövetképződést.

Az ember testi sejtjei 46 darab, kromoszómákba tömörülő DNS-szálat tartalmaznak, ezekben van kódolva az összes genetikai információnk (nem számítva a mitokondriális géneket).

A Lynn Megeney által vezetett kutatások azzal kezdődtek, hogy a kutatók megpróbálták megérteni, hogyan alakulnak ki új izomrostok az őssejtekből. 2002-ben a kutatócsoport fölfedezte, hogy az új izom kialakulásához vezető folyamat valamiképpen kapcsolatban áll egy másik fontos folyamattal, az úgynevezett programozott sejthalállal. A szervezet e folyamat révén szabadul meg a fölösleges, elöregedett sejtektől. Amikor a kutatók blokkolták a sejthalált előidéző egyik kulcsfehérjét, a kaszpáz-3-at, akkor az őssejtek leálltak az új izomrostok létrehozásával.

http://www.origo.hu/tudomany/20100216-uj-genkifejezodest-indito-mechanizmus.html

A legmagasabb olvadáspontú fém a volfrám, amely 3380 Celsius-fok körül
válik folyékonnyá. Ennél több mint egymilliárdszor volt forróbb az a
különleges anyag, amely a születése utáni töredékmásodpercben töltötte
ki a Világegyetemet, és amelyben még a protonok is olvadt állapotban
voltak. Amerikai fizikusoknak sikerült elérni ezt a kezdeti fázist egy
részecskegyorsítóban, és furcsa buborékokat fedeztek fel az ősanyagban.

Az Univerzum kezdeti eseménye (Big Bang, Ősrobbanás) után mindössze
néhány milliomod másodpercig olyan állapotok léteztek, amelyekben a mai
atommagokat felépítő protonok és neutronok sem tudtak összeállni.

Ezt a két részecskét mindenki ismeri általános iskolai tanulmányaiból,
azt azonban már kevesebben tudják, hogy ezek sem oszthatatlanok. A
protonok és neutronok egyaránt 3-3 úgynevezett kvarkból állnak,
amelyeket gluonok kötnek össze. A részecskefizika egyik nagy feladata,
hogy pontosan megismerje ezeket az alkotóelemeket, mert ezáltal
érthetnénk meg az anyag alapvető szerkezetét.

Szabad kvarkot azonban még senki nem figyelt meg természetes körülmények
között, mert úgy tűnik, hogy a protonok igen stabilak és nem bomlanak
el. A kvarkokat összekötő erő (amelyet a gluonok közvetítenek) igen
erős, és minél jobban “ki szeretnénk szedni egy kvarkot” egy protonból,
az annál jobban “vissza akar menni” (egyszerű hasonlattal olyan ez, mint
a gumiszalag: minél inkább megnyújtjuk, annál inkább össze akar
húzódni).

Hogyan lehetne hát az anyag szerkezetének mélyére
pillantani? Ha ez sikerülne, minden bizonnyal olyan értékes tudásra
tennénk szert, amelyet valamikor majd a gyakorlatban is alkalmazhatnánk.
Eddigi tapasztalataink ugyanis erre utalnak: minél mélyebben ismerjük
meg az anyagot, annál izgalmasabb alkalmazási lehetőségek nyílnak meg
előttünk (jelenleg az anyagok atomi szinten való megmunkálásánál, azaz a
nanotechnológiánál tartunk).

A megoldás egyszerűnek tűnik: hozzunk létre olyan állapotokat,
amelyek a korai (tehát néhány milliomod másodperces) Univerzumban voltak
jellemzőek.

http://www.origo.hu/tudomany/20100225-kvarkgluon-plazma-ujabb-eredmenyek-az-rhic-phenix-es-star-kiserletebol.html

A Cassini-űrszonda felvételén alig látható a Szaturnuszt az egyenlítői síkjában övező törmelékhalmaz, azaz a gyűrűrendszer, mivel a kép rögzítése idején a szonda éppen áthaladt a gyűrűk síkján. Ennek megfelelően a gyűrűrendszerből csak egy vékony vonal látható, amely közel vízszintesen, kékes sávként halad át a felvételen.

A Szaturnusz, amint gyűrűit éléről örökítette meg a Cassini-űrszonda. A kékes, keskeny vonalként keresztben futó gyűrűk mentén két kisebb hold figyelhető meg.

A Szaturnusz bolygó körül jelenleg 61 holdat ismernek. Ezek közül azok, amelyek a Szaturnusszal együtt alakultak ki, egymással és a gyűrűrendszerrel is azonos pályasíkban keringenek.

A gyűrűs bolygó északi sarkvidékén már a Voyager-űrszondák felvételei alapján azonosítottak egy furcsa, kiterjedt hatszög alakzatot. Az érdekes légköri örvény eredetét azóta sem sikerült egyértelműen megfejteni. Jobb megismerése céljából nemrég a Cassini-űrszonda is részletesen tanulmányozta.

A Szaturnusz északi sarkvidéke a bolygó forgástengelyének ferdesége miatt az elmúlt években téli sötétségben volt. 2009 nyarától, a helyi napéjegyenlőségtől kezdve azonban ismét erősödő besugárzást kap, így erős napfényben készültek az új felvételek. Az egyes képeket eltérő irányból és különböző megvilágítási viszonyok alatt rögzítették, ennek megfelelően néhol egyenes vonalak vágják ketté a képet.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20091210-hatszog-a-szaturnuszon-filmen-is-megorokitettek-a-hatalmas-legkori-orvenyt.html

Obama elnök nemrég lefújta a Constellation programot, pedig elvileg ez garantálhatta volna a visszatérést a Holdra. Szakértők szerint azonban a projekt amúgy sem lett volna alkalmas erre a feladatra, ha mégis, nem lett volna rá pénz, ha meg a büdzsé is elég nagy lett volna, akkor meg értelme nem lett volna a milliárdok elköltésének.

A NASA legnagyobb sikertörténetei közé tartozik a két Mars rover ténykedése: a Spirit és az Opportunity 90 naposra tervezett élettartamát megsokszorozva immár hat éve kutat a Marson, együttesen azonban kevesebb mint 25 kilométert haladtak a bolygón. Érdemes ezzel összehasonlítani, hogy a Lunar roverrel alig négy óra alatt 36 kilométert tett meg az Apollo 17 legénysége a Holdon 1972-ben, és a leghosszabb, egyszerre megtett út is meghaladta a 20 kilométert. Egy alapos kutatás persze nemcsak a száguldozásról szól, de az ember szinte mindenben hatékonyabb a robotoknál: az elemzésekben ugyan a gépekre támaszkodik, a kőzetek, ásványok, víznyomok megtalálásában azonban verhetetlen.

1972

Arról nem is beszélve, hogy az embernek sokkal nehezebb útját állni: a Spirit kilenc hónapja akadt el a könnyű marsi homokban, a NASA mérnökei azóta próbálják kiszabadítani a szerkezetet, hiába. Amikor az Apollo 15 legénységének holdjárója hasonló csávába került, az asztronauták egyszerűen lepattantak a járműről, és felemelték a 290 kilós, a Holdon alig 50 kilósnak tűnő rovert.

http://index.hu/tudomany/2010/02/14/kudarcra_volt_itelve_a_visszateres_a_holdra/

A korábban armageddonnal fenyegető 2004 MN4 aszteroida miután kiderült, hogy mégis elkerüli bolygónkat, olyan látványossággá lépett elő, ami egy évezredben legfeljebb egyszer fordul elő.

A tavaly júniusban felfedezett hatalmas űrszikla decemberben egy időre kivívta magának a legnagyobb eséllyel a Földbe csapódó objektum címét, majd a további megfigyelések kizárták a 2029-es ütközés lehetőségét, sőt az Arecibo Obszervatórium legújabb vizsgálatai szerint a Holdnak sem esik bántódása. Azonban az aszteroida nagyságából és közelségéből adódóan szabad szemmel is követhető lesz, amint elhalad bolygónk mellett.

http://www.sg.hu/cikkek/35492/szabad_szemmel_is_lathato_lesz_a_2029_es_aszteroida

Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a szaturnuszi Enceladus hold hatalmas víztömeget hordoz vastag jégburka alatt.

A kis holdat rendszeresen látogató Cassini űrszonda ezúttal negatív töltésű vízmolekulákat észlelt a hold légkörében, ami újabb megerősítése a felszín alatti tengerről szóló elméletnek. A Földön gyakran találkozhatunk ilyen ionokkal a gyorsan mozgó vizek, például a vízesések vagy a megtörő óceáni hullámok esetében. Az Enceladuson nincsenek hatalmas hullámok, van azonban egy rendkívül aktív terület a déli sark közelében, ahol a “tigriscsíkoknak” elnevezett hasadékokon át vízpára és jégrészecskék felhője lövell elő a felszín felé, kijutva egészen a világűrig.

A Cassini korábban már észlelt oldott sókra utaló nátriumot a párafelhőkben, ami elvileg kőzetekkel hosszú időn át érintkező folyékony víztömeget jelez.

http://www.sg.hu/cikkek/72488/ujabb_bizonyitek_az_enceladus_folyekony_vizere

Robert Behnken és Nicholas Patrick közép-európai idő szerint 14-én vasárnap hajnalban, 3 óra 20 perckor lépett ki a nyílt világűrbe. A 6,5 órásra tervezett űrséta célja, hogy az űrhajósok rákapcsolják a Tranquility modult a Nemzetközi Űrállomás (ISS) hűtőrendszerére.

Robert Behnken

Nicholas Patrick

A feladat rendkívüli óvatosságot igényel, mert a csőrendszerben keringő ammónia igen mérgező.

A Tranquility

A 18 tonna tömegű 7 méter hosszú és 4,5 méter széles henger alakú Tranquility (Node-3) modul lesz a végleges otthona annak az életfenntartó egységnek, amely az ISS hat fős állandó személyzetének kiszolgálását lehetővé teszi.

http://index.hu/tudomany/blog/