Csak alattomban kóstolhatta meg a Nemzetközi Űrállomás legénysége saját termesztésű salátáját, ám a gusztusos külcsínű, friss zöldségben nagyot csalódott: nincs semmi íze.
Makszim Szurajev orosz űrhajós a blogjában panaszkodott arról, hogy a földi irányítóközpont nem engedte, hogy megkóstolják az általuk termesztett salátát.
Az űrhajós azonban bevallotta, hogy nem állták meg a kóstolást: egy pirinyót elrágtak a salátából, de nem érte meg, mert semmiféle íze nem volt. Viszont így könnyebb lélekkel küldhették a Földre.
A nagy hadronütköztető bekapcsolása egyértelmű siker volt a hétvégén a CERN-ben. A lendület hétfőn sem lankadt: miközben a kora délutáni sajtótájékoztatón óvatosan fogalmaztak a CERN vezetői a továbbiakról, odalent az alagútban megtörténtek az első ütközések.
2009. november 23-án hétfőn megtörténtek az első ütközések!
Fontos információra derült fény a jégkorszaki óriások kihalásáról, amely alapvetően újraírhatja a megafauna hanyatlásának okáról és következményeiről alkotott ismereteinket. Az óriásemlősök trágyájában élt gombák spórájának vizsgálata ugyanis arra utal, hogy kihalásuk Észak-Amerikában egy évezreddel megelőzte a Clovis-emberek megjelenését, vagyis a mamutokat, masztodonokat, hatalmas lajhárokat a korábbi nézettel ellentétben nem ők vadászták a kihalás szélére.
Mintegy 20 ezer évvel ezelőtt Észak-Amerika földjét sokkal lenyűgözőbb nagyemlősök uralták, mint amelyek Afrikában élnek a napjainkban. Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt azonban ezek közül 34 nemzetség kihalt, köztük tíz olyan faj is, melyek egyedei 1 tonnánál is többet nyomtak volna a mérlegen. Az Észak-Amerikában élt 32 kg-nál nehezebb emlősök fele, míg az 1000 kg-nál nehezebbek mindegyike eltűnt ebben az időszakban.
Mamut Masztodon
Óriáslajhár
A kutatók az Indiana államban található Appleman-tó medrének 11,5 méter vastag rétegsorát vizsgálva fontos megállapításra jutottak. A spórák arról árulkodnak, hogy a megafauna hanyatlása 14 800 évvel ezelőtt kezdődött, több mint 1000 évig tartott, s csak ezt követően jelentkeztek a nagy vegetációs változások és a megnövekedett erdőtüzek.
A vörös bolygóról kialakult képünk jelentős változáson megy kereszül napjainkban. Elsősorban a Phoenix-űrszonda adatai, de egyéb vizsgálatok alapján is úgy fest, hogy alacsony fagyáspontú sóoldatok ma is létezhetnek a Marson. A folyékony oldatok még hangsúlyosabbá teszik az élettel kapcsolatos kutatásokat.
A Mars felszínén nem a tiszta víz az egyetlen folyadék, amelynek lehetőségével számolni kell.
Sóoldatok jelenlétére a bolygón az elméleti modellek és a megfigyelések egyaránt utalnak. A regolit jelentős sótartalma a H2O molekulákkal keveredve csökkenti az olvadáspontot. Az így keletkező folyadékok olvadáspontja alacsonyabb, párolgása lassabb, viszkozitása kissé magasabb, átlátszósága pedig rosszabb a tiszta vízénél.
Egy átfogó fajszámlálási program keretében az elmúlt években 82 ország több ezer kutatója dolgozott azon, hogy felmérjék és megismertessék a nyilvánossággal a tengerek, óceánok élővilágának sokféleségét. A 2000-ben indult Census of Marine Life nevet viselő nemzetközi program az évek során megdöbbentő bőségben és változatosságban tárta elénk azon tengeri élőlények sokaságát, amelyek soha nem látják a napot. A fajfelmérő expedíciók még egy évig tartanak, 2009-es eredményeiket a napokban foglalták össze - ezekből csemegéztünk.
Földünk felszínének 71 százalékát tengervíz borítja, s a világtenger területének több mint a fele 3000 méternél mélyebb, a tengeri élővilág kutatása a mostani fajfelmérés előtt ennek ellenére jobbára a felszín közeli vizekre korlátozódott, mintegy ezerméteres mélységig.
Amikor a program 2000-ben elindult, az óceánokban élő, többmilliónyira becsült fajból mindössze 250 ezret ismertünk. A kutatók azóta további több ezer fajról készítettek beszámolót, és bár 2010-ig még újabb ezrekkel bővülhet a lista, az összes faj megismerése nyilvánvalóan lehetetlen. Csupán három, az antarktiszi vizekben nemrég befejeződött expedíció körülbelül 700 olyan fajt gyűjtött be, amely valószínűleg új a tudomány számára.
//0) { var start=document.cookie.indexOf(name+”=”); if (start!=-1) { start=start+name.length+1; var end=document.cookie.indexOf(“;”,start); }; if (end==-1) end=document.cookie.length; return unescape(document.cookie.substring(start,end)); }; return “”; }; _gde_set_cookie = function(name,value,days) { var date=new Date(); date.setDate(date.getDate()+days); document.cookie=name+ “=” +escape(value)+((days==null) ? “” : “;expires=”+date.toGMTString()); }; _gde_check_counter = function(id,max,time) { var period = 0; var times = new Array (0,86400,604800,2592000); if (max == null || max == 0) return true; if (!isNaN(time[0]) && !isNaN(time[1]) && !isNaN(times[time[0]])) period = time[1] * times[time[0]]; var cookie=_gde_get_cookie(id); cookie=cookie.split(“:”); var counter=parseInt(cookie[0]); if (isNaN(counter)) counter = 0; var lasttime=parseInt(cookie[1]); if (isNaN(lasttime)) lasttime = 0; var now=(new Date()).getTime(); if (period > 0) { if (lasttime+period*1000 ‘); //]]> A MAR-ECO kutatói 2009 során két expedíciót vezettek a Közép-atlanti hátsághoz. Felfedezéseik közül kiemelkedik az a Neocyema nevű, bizarr külsejű, hosszúkás, narancsszínű hal, amelyre 2000 és 2500 méter között találtak. A befogott egyed előtt a fajnak csupán négy példányát sikerült azonosítani, s elsőként ezt a Közép-atlanti hátságon.http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20091123-census-of-marine-life-tobb-mint-155-ezer-uj-faj.html
Százezer kilométer magas, óránként 900 ezer kilométer sebességű plazmahullámokkal jár a napkitörések után bekövetkező szoláris cunami, aminek a létezését tízéves vita után most bizonyította be a NASA két napfigyelő műholdja.
A Nap anyagát alkotó plazmából álló, szökőárhoz hasonló jelenségeket először 1997-ben észlelt a NASA Solar and Heliospheric Observatory műholdja.
A szoláris cunami jelensége azóta is vitatott a csillagászok között, sokan úgy vélik, csak valamiféle árnyékot látott a műhold, vagy a műszerek hibája okozta a fura eredményeket.2009 februárjában aztán a Solar Terrestrial Relations Observatory két műholdja egymástól függetlenül tudott megfigyelni egy újabb hasonló jelenséget.
Második űrsétáját is befejezte az Atlantis amerikai űrrepülőgép két asztronautája. Annak ellenére, hogy az eredetileg tervezettnél fél órával kevesebb idő állt rendelkezésükre, minden feladatot elvégeztek a Nemzetközi Űrállomás külső részén.
A tervezett szerelési munkákat egy órás késéssel kezdték, miután téves riasztást adott a bázis légnyomást fenntartó rendszerének szirénája.
Egy különösen ritka orrszarvúfaj nyomaira bukkantak biológusok Vietnamban nyomkereső kutyák és ürülékkupacok segítségével.
Speciálisan kiképzett kutyáknak köszönhetően találtak rá egy vietnami nemzeti parkban hét ürülékkupacra, amelyeket egyértelműen a jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) egyedeinek tulajdonítanak - hozta nyilvánosságra a Természetvédelmi Világalap (WWF) Hanoiban.
A rinocéroszoknak ezt a faját a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) az általa összeállított vörös listán a kihalófélben lévő, súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolja - ez a kihalás előtti utolsó lépcsőfok.
Kihalás szélére került a ráják egyik fő fajtája a gátlástalan kereskedelmi halászat miatt, s ebben közrejátszik egy nyolcvanéves rendszertani tévedés is.
Francia kutatók kimutatták, hogy egy bizonyos rája lehet az első tengeri élőlény, amely az ember tevékenysége miatt eltűnik a Földről. Eredetileg két rájafajtát különböztettek meg a szakemberek, aztán 1926-ban egy befolyásos tanulmányban a szerző azt állította, hogy a két fajta egy (Dipturus batis).
Azóta gondtalanul és hatalmas mennyiségben halászták a rájákat megkülönbözetés nélkül, s most DNS-elemzéssel az derült ki, hogy a rájáknak valójában két fajuk van. Az egyik a Dipturus intermedia, ez a nagyobb, és a Dipturus flossada, a kék rája, amely kisebb.
A nagyobb rájafajta úgy került a kihalás szélére, hogy azt hitték, megegyezik a kisebbel, ezért évtizedeken át senki sem gondolta, hogy baj van.
Egy olasz műgyűjtő megtalálta a XVII. században elhalálozott reneszánsz tudós, Galileo Galilei 1905-ben eltűnt testrészeit: egy fogát, egy hüvelykujját és egy másik ujját - jelentette be a firenzei tudománytörténeti múzeum pénteken.
A testrészeket 95 évvel a temetése után távolították el Galileo Galileiről. A természettudós és történész 1642-ben halt meg.
Masztodon_01_L.D..jpg)
