Bejegyzések 2009. szeptember hónapban

Sajátos hangszerek voltak a mexikói piramisok?

2009. szeptember 30., szerda

A maják piramisain a léptek zaja esőcseppek kopogásaként visszhangzik, így kívántak az ősi templomépítők isteneikkel értekezni - állítják mexikói és amerikai kutatók.

Korábban is ismert volt a Chichén Itzában, a Yucatan-félszigeten lévő maja-tolték romvárosban álló, El Castillo (Kastély) néven emlegetett piramistemplom lépcsői által keltett “esőcseppzene”. A jelenséget elsőként azonban Jorge Cruz, a mexikóvárosi Gépészmérnöki és Villamosmérnöki Egyetem és Nico Declerc, az atlantai Georgia Institute of Technology kutatója kezdte el elemezni - olvasható a New Scientist tudományos portálon.

http://www.planetware.com/i/photo/chichen-itza-el-castillo-yucatan-mex083.jpg
El Castillo

“A mexikói piramisokat egyfajta hangszernek tekinthetjük” - vélekedett Jorge Cruz, hozzátéve, hogy nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a maják ezeken “játszottak” is volna.

Francisco Estrada-Belli, a Bostoni Egyetem kutatója szerint a maják a hegyeket istenekként tisztelték, a hegycsúcsok körül gyülekeztek ugyanis az esőt hozó felhők. Ugyanakkor, bár a piramistemplomok esőcseppek koppanását időző hanghatást adnak, ez nem jelenti, hogy hangszerek lettek volna.

Francisco Estrada-Belli

Elisabeth Graham, a University College London kutatója viszont arra mutat rá, hogy mindkét piramist helyreállították, így “miért is gondolják a szerzők, hogy a restaurált felület ugyanazt a hanghatást kelti, mint az eredeti”.

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=546218

Több ezer éve hatással vagyunk a Föld éghajlatára?

2009. szeptember 30., szerda

A mezőgazdaság számára történt több ezer évvel ezelőtti erdőégetések növelhették meg annyira a légkör széndioxid-tartalmát, hogy annak következtében megváltozzon a Föld időjárása, és elkezdődjék a manapság is folytatódó felmelegedés - olvasható a Quaternary Science Reviews című folyóirat online kiadásában megjelent tanulmányban.

———-

A Virginia Egyetem és a Maryland-Baltimore megyei Egyetem kutatói azt írják, a Föld 6 milliárd lakosa manapság fejenként 90 százalékkal kevesebb termőföldet használ mezőgazdasági célra, mint a sokkal kisebb népesség használt a korai civilizációk idején.

Akkoriban az élelmiszer alacsony színvonalú megtermeléséhez a szükséges földterületek megtisztítására a kivágás és felégetés módszerét használták, rengeteg erdőt gyújtottak fel, és ezzel akaratlanul is megváltoztatták a klímát - mutatott rá William Ruddiman, a Virginia Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.

———

http://cires.colorado.edu/images/people/r/ruddimanW-a260.jpg

——-

Az ősi városok építői globális klímaváltozásokat okoztak?

Az ellentábor úgy véli, az ipari forradalom előtt nem érdemes ilyesmiről beszélni.

—-

Néhány tény ellentmond ennek. A hatalmas libanoni cédruserdőket már az ókorban kiirtották.

Hadihajókat építettek belőlük.

http://www.mmdtkw.org/CNAf0206aWarshipsBC.jpg

Előbb főleg föníciai kétevezősorosokat; a maradékból pedig jó ezer év múlva - római háromevezősoros hadihajókat.

Mit mond még a tanulmány:

Bővebben: http://inforadio.hu/hir/tudomany/hir-298742

Rengeteg vizet találtak a Holdon

2009. szeptember 30., szerda

A NASA csütörtökön este tart sajtótájékoztatót három egymással összefüggő új eredményről: ezek alapján vízben sokkal gazdagabb a Föld Holdja, mint azt korábban feltételezték. A kutatásokkal kapcsolatos három cikk a Science legújabb, pénteki számában jelenik meg, de a lap szerkesztősége - a kiszivárgott hírek miatt - korábban feloldotta az eredmények közlésének embargóját.

Három, egymástól független megfigyelés együttesen mutatja, hogy a Holdon sok vízmolekula lehet - de nem folyékony, hanem ásványokhoz kötött, illetve gáz halmazállapotban.

A napfénytől mentes holdi kráterekben levő víz létezésének elméletét az 1960-as évek elején állították fel amerikai kutatók.

Hogyan maradhat meg a vízjég a sötét kráterek mélyén? Ha a hőmérséklet -200°C-nál alacsonyabb, akkor a jég szublimációja nagyon lassú, különösen ha egy porréteg borítja, amely megvédi a becsapódó meteoritoktól és a kozmikus sugárzás részecskéitől. A hőmérséklet mindenesetre valóban igen alacsony is lehet: a NASA nemrég jelentette be, hogy a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szonda friss adatai szerint helyenként -238°C is előfordul a Hold sarkvidékén.

Az LRO lézeres magasságmérő műszere készítette el a Hold déli pólusvidékének terepmodelljét.Hajsza a holdi víz után
A Holdnál - 2009.09.24. 09:35.

Van-e víz – persze nem folyékony – a Föld jó öreg, korábban csontszáraznak hitt kísérőjén? A Science magazin holnapi számában megjelenő cikkek szerint igen!

Ez az a kérdés, ami hosszú évek óta izgatja a kutatókat, s ami miatt nem is egy űreszközt küldtek mostanában a Holdhoz. Épp az új űrszondák révén lehet, hogy a kérdésre belátható időn belül megnyugtató (?) választ is kaphatunk. Ha találnak is jégre utaló jeleket, az még feltehetően jó időbe belekerül, mire a tudományos közvélemény is egyértelműnek fogadja el a bizonyítékokat. Az is meglehet, hogy a távérzékelt adatokat majd helyszíni mintavétellel kell megerősíteni (vagy megcáfolni).

A napfénytől mentes holdi kráterekben levő víz létezésének elméletét az 1960-as évek elején állították fel amerikai kutatók. Később felmerült, hogy a Naprendszer vízjégben gazdag kis égitestjei (például üstökösök) a Holdba csapódva sok vizet hordhattak össze az évmilliárdok során. Ha találnak is a felszín alatti jégre utaló „biztos” nyomokat, a nyersanyag kitermelése nem lesz egyszerű. További leszálló űrszondák, holdjárók sorát kell majd odaküldeni, hogy próbafúrásokat végezzenek, a helyszínen állapítsák meg a jég eloszlását és mennyiségét. Mindez technológiai szempontból sem ígérkezik könnyűnek! Eközben arra is érdemes gondolni, hogy a jeget ne csak nyersanyagnak tekintsék. Holdi „nemzeti parkok” kijelölésére is szükség lehet, hogy a Naprendszer korai időszakairól tanúskodó anyagot megőrizzék a tudományos kutatás számára.

Hogyan maradhat meg a vízjég a sötét kráterek mélyén? Ha a hőmérséklet -200°C-nál alacsonyabb, akkor a jég szublimációja nagyon lassú, különösen ha egy porréteg borítja, amely megvédi a becsapódó meteoritoktól és a kozmikus sugárzás részecskéitől. A hőmérséklet mindenesetre valóban igen alacsony is lehet: a NASA nemrég jelentette be, hogy a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szonda friss adatai szerint helyenként -238°C is előfordul a Hold sarkvidékén.

A legutóbbi fejlemények közül említésre érdemes még, hogy az LRO neutrondetektora (Lunar Exploration Neutron Detector, LEND) egyes déli sarkvidéki kráterek környékén gyengébb sugárzási értékeket mért. Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a kozmikus sugárzásból származó nagyenergiájú neutronok a hidrogén atommagokkal kölcsönhatva lelassulnak. Ha pedig sok hidrogén van ott, akkor az akár vízmolekulákban megkötve is lehet. Egyelőre egy probléma adódik a magyarázattal: nem csak az állandóan árnyékban levő kráterbelsőkben tapasztalták a jelenséget…

Ugyancsak az LRO, annak lézeres magasságmérő műszere készítette el a Hold déli pólusvidékének alább bemutatott terepmodelljét.

 


(Kép: NASA / GSFC

A jelentős holdi vízkészleteknek a léte vagy nemléte végső soron meghatározhatja az emberes űrrepülés jövőjét is. Ha úgy tűnik, hogy számottevő, és esetleg kitermelhető víz rejtőzik a felszín alatt, az újabb érvet adhat a Holdra való visszatérést, a holdbázisok építését szorgalmazók számára.

A jelek szerint a Hold nem csak hogy az egész felületén „vizes”, de ez az állapot a Nap besugárzásától függően dinamikusan változik is. Nem csak külső eredetű (üstökösökből származó) vízről lehet szó, hanem a Holdon magán keletkező anyagról is. Az elképzelések szerint ebben a folyamatban szerepet játszhat a részben protonokból (vagyis pozitív töltésű hidrogén atommagokból) álló napszél, amely kölcsönhat a holdi ásványokkal. A regolit 45%-ban – más elemekkel kémiai kötést alkotó – oxigént tartalmaz. A nagy energiával, folyamatosan érkező protonok felbonthatják az oxigén kötéseit, és kapcsolódhatnak a felszabadult oxigén atomokhoz.

 


(Kép: University of Maryland / F. Merlin / McREL)

Az egyik felfedezés az indiai Chandrayaan-1 űrszonda mérésein alapul, amelynek felszíni egysége 2008 novemberében a Holdba csapódott.

http://whatwherewhohow.files.wordpress.com/2008/10/chandrayaan1.jpg

 

Carle Pieters (Brown University, USA) és kollégái a távol-keleti szondán elhelyezett amerikai Moon Mineralogy Mapper detektor adatait elemezték. A berendezéssel a felszínről visszavert sugárzás színképeiben a 2,8 és 3 mikrométer közötti hullámhosszon mutatkozott elnyelés, ami a felszíni anyagokban lévő H2O és OH molekuláktól származik.

A fentiektől függetlenül a Cassini-űrszonda (évekkel ezelőtt) szintén készített nagyfelbontású színképi méréseket VIMS detektorával a Holdról, a Szaturnusz felé vezető útján. Roger Clark (US Geological Survey) ezeket a régi adatokat elemezte, és szintén a 2,8 és 3 mikrométer közötti hullámhosszakon talált erős elnyelést a spektrumban.

 

 

http://vims.artov.rm.cnr.it/doc/img/cassini-art2.jpg

A Cassini

Egy harmadik űreszköz, a Deep Impact-űrszonda is végzett néhány megfigyelést a Hold mellett elhaladva.


Deep Impact

 

A fenti eredmények nem illenek össze a korábbi elgondolássokkal, melyek szerint a Hold kifejezetten száraz világ. Egyelőre pontosan nem ismert a H2O forrása, de a megfigyeléseket többen úgy értelmezik, hogy külső hatás segíti a vízmolekulák képződését

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090923-viz-a-holdon-napi-ciklus-szerint-szarad-es-nedvesedik.html

Szuperegyetem a sivatagban

2009. szeptember 30., szerda

Államelnökök és rangos tudósok részvételével adják át Szaúd-Arábia új csúcsegyetemét, az ország uralkodójáról elnevezett Abdullah Király Műszaki és Tudományegyetemet.

A King Abdullah University for Science and Technology (KAUST) mindössze két év alatt épült fel a Vörös-tenger sivatagos partján, az ország kereskedelmi központjának számító, Nyugat-Ázsia leggazdagabb városának tartott Dzsiddától 80 kilométerre északra.


Ilyen lett.

http://www.origo.hu/tudomany/20090924-szaudarabia-dollarmilliardokbol-szuperegyetem-a-sivatagban-a-vorostenger-partjan.html

Minden idők legnagyobb angolszász kincse

2009. szeptember 29., kedd

Valószínűleg minden idők legnagyobb angolszász kincslelete került elő egy szántóföld mélyéről. Brit régészeti szakértők beszámolója szerint a 7. századból származó, egyelőre felmérhetetlen értékű arany- és ezüsttárgy-gyűjteményt a közép-angliai Staffordhsire grófságban találta meg egy fémdetektorral dolgozó amatőr kincskereső.

A tárgyak zöme katonai jellegű felszerelés: fegyvertartozékok, karddíszek, kardmarkolaton használatos kézvédő lemezek, harci jelvények - mind aranyból és ezüstből verve, sok esetben drágakőberakással. A régészek szerint a gyűjtemény lehet akár egyetlen csata hadizsákmánya, de az is elképzelhető, hogy egy törzsi vezető hosszabb idő alatt összeszedett harci trófeáiról van szó.

Az 55 éves Terry Herbert még júliusban akadt rá a hatalmas angolszász kincsgyűjteményre egy mezőgazdász barátjának farmján.

A British Múzeum egyik vezető szakértője csütörtökön a BBC-nek azt mondta, hogy a staffordshire-i angolszász lelet csak az olyan jelentőségű történelmi kincsekkel mérhető össze, mint a Book of Kells, a legősibb írott kelta nyelvemlék, amelyet jelenleg a Trinity College-ban, Írország legpatinásabb egyetemi központjában őriznek.


Book of Kells

http://www.britsattheirbest.com/images/h_sutton_hoo_helmet.jpg
Aranysisak egy korábbi kincsleletből, amelyet Sutton Hoo-nál találtak 1939-ben.

http://www.mult-kor.hu/20090924_kiastak_minden_idok_legnagyobb_angolszasz_kincsleletet

Tiszta vízjég a Marson

2009. szeptember 29., kedd

Vízjég robbant ki a felszínre néhány fiatal kráterben a vörös bolygón, meteoritok becsapódásai miatt. A jég meglepően tiszta, és a marsi egyenlítőhöz sokkal közelebb mutatkozik, mint azt eddig elképzelhetőnek tartották. Feltehetőleg a maitól eltérő éghajlat alatt képződött, és a múltbeli állapotokról nyújt ismereteket.

A Mars Reconnaissance Orbiter-űrszonda üzemelése alatt már több kráter is keletkezett a vörös bolygón. Az ugyanazon területekről egymás után készített felvételeken akadtak a friss becsapódásnyomokra a szakemberek.

Öt most azonosított friss kráter (jobbra) és a Viking-2 leszállóegység helyzete (balra) a jégréteg mélységét színekkel ábrázoló térképen (NASA, JPL, UA

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090924-jeg-a-marson-friss-vizjeget-azonositottak-fiatal-kraterekben.html

Tyúk vagy tojás?

2009. szeptember 27., vasárnap

Az élet keletkezésének egyik máig megválaszolatlan kérdése, hogy a fehérjék vagy az örökítőanyag (RNS vagy DNS) jött létre előbb a kémiai evolúció folyamán. Úgy tűnhet (sokáig úgy is tűnt), hogy nincs genetikai kód fehérjék nélkül, és nincs fehérje genetikai kód nélkül. Ez egy klasszikus “tyúk-tojás” probléma. Mostanában azonban több olyan kutatási eredmény látott napvilágot, ahol enzimek közreműködése nélkül sikerült RNS-t, illetve DNS-szerű molekulákat előállítani. Ezek azokat az elképzeléseket támasztják alá, amelyek szerint az örökítőanyag létrejöttével kezdődhetett az élet kialakulása a bolygónkon.

A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben a fehérjék tűntek a “mérkőzés” győztesének, 1982-ben azonban felfedezték, hogy egyes természetes biokémiai folyamatokban nem fehérjék, hanem RNS-molekulák szerepelnek biokatalizátorként, azaz enzimként (ezek az úgynevezett ribozimok)

RNS-szintézis enzimek nélkül: a kulcs a megfelelő pH és hőmérséklet

Olasz kutatóknak nemrég egy egyszerű kísérlet segítségével sikerült közelebb jutni a fenti probléma megoldásához.

http://www.origo.hu/tudomany/20090922-rnsvilag-a-nukleinsavak-vagy-a-feherjek-voltak-elobb-az-elet.html

Az eddigi legfurább alakzatok a Szaturnusz gyűrűiben

2009. szeptember 27., vasárnap

A Szaturnusz gyűrűrendszerében minden korábban látottnál furcsább alakzatokat fotózott a Cassini-űrszonda. A gyűrűk síkjából, arra merőleges irányban néhol 4 kilométer magasra kiemelkedő, hegy méretű dudorok mutatkoznak.

Ritka alkalom nyílt nemrég a Szaturnusz gyűrűinek tanulmányozására. A rendszert éléről világító napfényben korábban nem látott hatalmas kiemelkedéseket és ütközések törmelékfelhőit azonosították. A kivételes megfigyelési lehetőség 14,8 évente egyszer adódik.

http://www.sterrenkunde.nl/index/encyclopedie/plaatjes/saturnus_doorsnede.jpg

Kiderült, hogy a gyűrű síkjából kiemelkedő képződmények néhol több száz kilométer hosszan követhetők, és a gyűrű síkjára merőlegesen több kilométer magasságig is felérhetnek. Az egyik ilyen alakzat, amelyet a Daphnis nevű hold gravitációs zavari keltenek az úgynevezett Keeler-résnél, közel 4 kilométer magasan nyúlik a gyűrűk síkja fölé - ez az eddig észlelt legmagasabb ilyen alakzat.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090922-szaturnusz-gigaszi-porhegyeket-es-tormelekfelhoket-talaltak-a-gyururendszerben.html

Gyakori lehet a fejfájás az űrben

2009. szeptember 27., vasárnap

Egy új felmérés alapján az asztronauták fejfájása nem az egyéb, súlytalanságban fellépő kellemetlenségek mellékhatása, hanem önállóan, a mikrogravitációs környezetben fellépő jelenség. Pontosabb megismerése a hosszú távú űrutazások kivitelezésében segíthet.

Az űrhajósok időnként fellépő fejfájását eddig a súlytalanságban végzett mozgással és egyéb kellemetlenségekkel hozták kapcsolatba. Michael Ferrarinak és a Leideni Egyetemen dolgozó kollégáinak új felmérése szerint azonban nem ez a helyzet.


Michael Ferrari

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090909-sulytalansag-es-fejfajas-kapcsolatot-talaltak-kozottuk-az-urhajosok-vizsgalataval.htm

A mancslenyomat segít megkülönböztetni a gepárdokat

2009. szeptember 26., szombat


Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi k�z�ss�g, Sci Fi hírek