Az Esti Hírlap címlapja 1969 július 22-én
————-
Az itt publikált írások korábban a scifi.hu-n megjelentek, az ezen a blogon történő nyilvánosságra hozataluk minden esetben másodközlés.
—————
Az első ember 1969 július 21-én a Holdra lépett…
Ezzel a Holdra lépéssel kapcsolatban azonban akkor is voltak már mendemondák, amelyek meglehetősen szívósan tartják magukat. Az internet elterjedésével ebből mára valóságos ipar lett, vannak emberek, akik számára kasszasikert hoz a holdraszállás tagadása.
Vannak, akik nem hiszik vagy nem akarják elhinni, hogy valóban ember járt a Holdon. Kis hazánkban is akad ilyen személyiség - még scifi író is.
Az alábbi összeállításban szeretném körüljárni, miféle tényekre, illetve “bizonyítékokra” támaszkodnak a holdraszállás szkeptikusai.
——————-
A szkeptikusok mindannyian a NASA által végrehajtott hamisításokról, csalásokról beszélnek.
Gyakran hivatkoznak arra, miért csak 350 km-es magasságra emelkednek el a Földtől az űrrepülőgépek, amikor a NASA állítólag nem kevesebb, mint 9 emberes küldetést hajtott végre a Holdra (mindegyik út, a visszautat is beleértve nagyjából 800.000 km volt), mindezt egy alig 3 éves időszak alatt, és negyven évvel ezelőtt.
Ennek kapcsán azt hangoztatják, hogy a technológia - és benne az űrtechnológia - nem fejlődhet visszafelé.
Kérdés persze: a jelenlegi űrsiklókat az Apollo-űrhajókkal összevetve visszafejlődésnek tekinthetjük-e?
——————-
Gyakran emlékeztetnek rá, miként minősítette Arthur C. Clarke az 1969-es esztendőt:
Lyuk a történelemben.
Arthur C Clarke
Az Apolló-17 holdtérképe. A leszállási helyet „X” jelzi, az Állomások és a különböző irányokban végrehajtott utak 1-től 10B-ig sorszámozva.
Az Apolló-17 esetében használt, úgynevezett holdtérkép a leggyakoribb hivatkozási alapok egyike.
Leginkább azért, mert a léptékét km-ben adják meg.
“Gondatlan volt a hamisító!” - kiált fel némelyik szkeptikus. Az USA-ban a hivatalos mértékrendszer akkor mérföld volt. A NASA csak a Mars Polar Lander elvesztése után tért át a méterrendszerre, előtte néhány évig vegyes rendszert használtak, gyakran az egyes űrközpontok mást és mást.
A Mars-szonda elvesztése, valamint a más országokkal való együttműködés problémái miatt 2000-et követően - főleg akkor, ha több tudományos központ érintett, már a méterrendszert használják. A holdraszállás idején azonban még a hagyományos amerikai hosszmértékek voltak használatban.
Miért alkalmazza akkor a térkép a méterrendszert?
—————————————————-
Egy sok vitát okozó fénykép.
Ez a felvétel Michael J. Tuttle, a Smithsonian Intézet webmesterének oldaláról való, állítólag Apolló-űrhajósok készítették a Apollo-17. küldetése során.
A fotó azonban nem található meg az Apolló-17 hivatalos internetes oldalán, ami kételyeket ébreszt - a kételyekkel szemben.
A Hold felszíne rendkívüli mértékben száraz és
poros. Akkor - kérdik a szkeptikusok - miként mutathatnak ezek a lábnyomok ennyire éles körvonalat? Az egyetlen közeg, mely az itt láthatóhoz hasonló tiszta módon őrzi meg a lábnyomokat, a nedves homok.
Különösen gyakran emlegetik a bal felső sarokban mutatkozó világos dombocskát, és felhívják figyelmünket a tőle jobbra a szikla és a műszaki berendezés között található fekete kráterre. A Holdkompnak ott szerintük nyoma sincs.
Vizsgálja meg és döntse el - ki-ki maga.
Természetesen, ha az derülne ki, hogy ez a felvétel hamis - mennyiben bizonyíték arra, hogy az egész küldetés hamis volt?
————-
A másik ominózus kép.
Az itt látható felvételt a 6-os számú Állomásnál készítették a Hold felszínén. A holdraszállás tagadói szerint a háttér megegyezik az előző kép hátterével, ott a kis fehér domb és a fekete kráter. Azonban, a horizonton, a középponttól kissé jobbra, váratlanul megjelenik egy kúpos fehér terepalakzat.
Van, aki szerint ezt a képet valójában Chezin Chotahban, Arizonában készítették, a megfigyelhető árnyékok tehát pontosan olyanok, mint amilyen árnyékhatásokat a Földön tapasztalhatunk napsütés idején.
A szkeptikusok véleménye szerint az égboltot egész egyszerűen befeketítették, a hátteret pedig utólag festették a képre.
———-
De gyerünk tovább sorjában.
Most a 9-es számú állomásnál járunk, azonban pontosan ugyanazt a kis fehér dombot és fekete krátert figyelhetjük meg a háttérben, és a felvétel ugyanabból a szögből készült.
Hol vannak a holdautó nyomai?
—————-
Újra megjegyzem: ha ezek a felvételek hamisak, az még nem bizonyítja a holdutazás valótlanságát.
——————
A holdautó végső parkolási pontja a felszállás előtt.
Eljutottunk ahhoz a képhez, amelyet talán a legtöbben tartanak perdöntő bizonyítéknak.
A kép a 8-as állomásnál készült, a Cochise-kráternél.
A szkeptikusok szerint a ismét ugyanaz a háttér, és ugyanabból a szögből.
Ha ránézünk a holdfelszíni kutatást jelző térképre, és megkeressük a 8-as állomás helyét északra a Holdkomp leszállási pontjától, azt látjuk, hogy ez esik legmesszebbre a Holdkomptól.
Mindez azt jelentené - kérdik a hitetlenkedők -, hogy az űrhajósoknak öt kilométert kellett volna visszagyalogolni a Holdkomphoz?
———————
A Camelot-kráter az 5-ös állomás térségében.
A másik sok vihart kavart felvétel. A Camelot-kráter - a térkép tanúsága szerint - több, mint egy kilométerre található a leszállási helytől és pontosan az ellenkező irányban, mint a 8-as állomás található. Utóbbi egyébként 4 km-re van a 5-ös Állomástól.
A kis fehér dombocskát továbbra is láthatjuk, a fekete kráter azonban felismerhetetlen ezen a képen.
Klasszikus eljárás a szkeptikusok szerint kép hátterének kis mértékben való megváltoztatása, hogy a szemlélő azt higgye, másik felvételt lát.
A hitetlenkedők szerint ez a kép is a Földön készült, és a háttér elfeketítése itt rendkívül silány. Állítólag erős
nagyítás és világosítás segítségével mellett észrevehetők a háttérben álló fák körvonalai a fekete „űrben”.
Ezek a fák állítólag Arizonában, a Cinder-tó környékén mesterségesen létrehozott krátermezőt övezik.
Aki hiszi - vagy nem hiszi - járjon utána; vizsgálja meg a felvételt.
——————
A 7-es Állomás.
Újabb lesgyanús felvétel.
Állítólag, ha a síkságot és a hátteret elemezzük, egyértelműen beazonosíthatjuk a korábban már látott formát, a kis fehér dombocskát, csak most kissé jobbra.
A látószög, ahonnan ez a kép készült, szintén nagyjából azonos. A holdautó keréknyomai itt sem látszanak.
——————————
Az Apollo-17 leszállási helye.
Ez a felvétel az ALSJ internetes oldalról való (Apollo Lunar Surface Journal).
A szkeptikusok állításai szerint pontosan ugyanazzal a jól beazonosítható háttérrel.
Az előbbi felvételeken egyáltalán nem látható a holdkomp, ezen igen.
A háttér - erről sokat írtak - állítólag egymásra filmezett képek sorozata, ezekről állítja azt a NASA, hogy eredeti holdfotók, különböző helyszíneken elkészítve.
Figyeljük meg a hajszálkereszteket a felvételeken - mondják a holdraszállás tagadói - , és tételezzük fel, valamennyi ugyanazzal a kamerával készült.
A fő kérdés: amennyiben ezeket a képeket 1972-ben fotózták, akkor miért nem jelentek meg soha egyetlen könyvben, magazinban 1994. előtt, amikor is közzétették egy újságban?
Valamint: miért színesek ezek a képek az ALSJ
internetes oldalain, holott mindenhol máshol fekete-fehérek, különösen abban az esetben, ha ugyanazzal a fényképezőgéppel készültek?
Ki-ki ellenőrizze ahogy tudja…
——————-
A leggyakrabban feltett kérdések a következők:
Amennyiben az űrhajósok bejártak egy durván 8 x 12 kilométeres területet, fényképezőgépükkel végigpásztázták a teljes 360 fokos látómezőt, különböző helyszíneken, akkor mi lehetett az a rendkívüli ok, ami miatt pontosan ugyanaz a háttér látható valamennyi felvételen?
—————-
Hat különböző helyszín, kilométerekre egymástól, és eközben mindenhol ugyanaz a jól beazonosítható háttér? Miért?
—————-
Valamennyi képen viszonylag sík előteret láthatunk, melyet teljesen váratlanul egyenes vonal szakít meg, választ el a háttér hegyeitől. Miért?
————————-
A hitetlenkedők természetesen azt állítják, hogy a sötét “világűrt” ráfestették a fotóra, és az eget kitörölték.
——————
A témával foglalkozó kiadványok szerint a hamis háttérfüggöny nem ennyire észrevehető a korábbi Apolló-küldetések felvételein, az Apolló-11-12 az Apollo -14 esetében.
A későbbi küldetések esetében, az Apollo -15, -16 és -17 során készült felvételek rendellenességei a kritikusok szerint nyilvánvalóak.
——————-
Néhány éve nevesítik is a hamisítás teoriáját. A vádlott Michael J. Tuttle, a Smithsonian Institute webmestere.
(http://www.portfolio.com/resources/executive-profiles/Michael-J-Tuttle-1106653)
—————-
Nem egészen világos, miért éppen Tuttle a vádlott; ezzel kapcsolatban a különféle összeesküvés-elméletek ellentmondásosak.
Tuttle állítólag elismerte, hogy valóban hamisított fotókat a NASA megbízásából. Állítólag túlságosan kevés volt a valódi Hold-fotó, ezért megkérték Tuttle-t, “varázsoljon” néhány tucatot. Ezt több helyen is tényként közlik. Lehet, hogy így van; én nem bukkantam a nyomára.
—————
Több helyen is megtaláltam a neten azt a képsorozatot, amely egy Tuttle honlapjáról vett tengerparti fotó kapcsán szemlélteti a “hamisítás” lehetséges folyamatát:
Íme.
Jöjjenek hát a pixel trükkök, meg a Photoshop.
————-
Fekete-fehérre átalakítani talán nem nagyon nehéz.
——————-
A következő etap: fekete festékszóró, tinta, stb.
————-
A következő: a fotó irányának megváltoztatása; mondjuk a jobb és a bal oldal felcserélésével (Félreértés elkerülése végett: nem politizálok.)
———————
Csaknem végeredmény.
Ha…- mondják a szkeptikusok.
Ha a sárkányrepülős alak nem lenne a képen…
Ha a felkavart homok kissé el lenne simítva…
Ha a még látható néhány fűcsomót eltüntetnénk…
Feltűnő a keréknyomok teljes hiánya közvetlenül a holdautó hátsó abroncsai mögött…
———————-
Lássunk még néhány érdekesnek tűnő fotót a NASA archívumából:
———————-
A szkeptikusok állításai szerint a hamis fotók a Langley Kutatási Központban készültek, Hamptonban, Virginia államban.A hitetlenkedők forgatókönyve egyszerű: a NASA pontosan tisztában volt vele, hogy emberes holdutazást végrehajtani lehetetlen - rendezett hát egy grandiózus csalást.
————-
Langley-ben, a NASA űrkutató létesítményének személyzete titoktartási fogadalmat tett. Az Apolló-ügyre vonatkozó valamennyi akta ott van felhalmozva, és 2026 előtt nem hozhatók nyilvánosságra. Legalábbis állítólag - az adat valódiságáról meggyőződnöm nem sikerült.
—————-
További műtárgyak is vannak Langley-ben, beleértve a kiégett Apolló-1 parancsnoki kabint, melyben életét vesztette Grissom, White és Chafee.
———————
A szkeptikusok szerint az ál-holdutazás díszletei közé tartozik a következő képen látható hatalmas, kereszt-daru.
A darut feltehetően 1963/64-ben építették.
Bobby Braun és további NASA hivatalnokok szerint a daru rendeltetése az volt, hogy megtanuljanak az űrhajósok a rakétahajtással működő Holdkomppal leszállni.(?!)
Ennek ía daru pedig pontosan ugyanúgy emelgette és eresztette alacsonyabbra a Holdkompot, mint bármelyik hagyományos daru tette volna.
Például így.
A kerek objektumokat - vélik a hitetlenek - ezzel a daruval felemelték, és ráeresztették a felszínre, hogy a holdkráterek benyomását keltsék.
Éjszaka készített fotó a daruról.
A Holdkomp modellje állítólag a daru teljes hosszában mozgott, ezzel egy időben leeresztették, azért, hogy hiteles holdraszállás-látványt kapjanak, amikor a Holdkompból magából kifelé néz valaki.
Ezt a felvételt Bob Nye készítette 1969. június 20-án, egy hónappal azelőtt, hogy Armstrong a Hold felszínére lépett. A képen látható fényforrás pontosan ugyanaz a fény, mely Aldrint megvilágítja azon a bizonyos ellentmondásos képen, mely a Holdon készült.
No comment…
A fotó Armstrongot ábrázolja a helyszínen, 1970. januárjában, hat hónappal a holdraszállás után.
A szkeptikusok arra esküsznek, hogy ezen a képen azt láthatjuk, miként függesztették fel az asztronautákat a darura az alacsony gravitáció szimulálása végett.
Űrséta.
A tagadók szerint nyilvánvaló, hogy az űrhajósok meghatározott vonalat/utat követnek, például, a fejük felett lévő daruk erre a vonalra kényszerítették őket.
Kilátás a Langley-ben felépített daruról.
Donald Hewes látható a Langley daru alatt.
A szkeptikusok szerint Hewes készítette a hamis holdfelszínt.
A holdraszállás tagadói szerint itt egy sínre szerelt kamera-rendszer működött, mely képes volt ráfókuszálni egy hatalmas, forgó, a Hold párizsi gipszből készült modelljére.
Képe alább:
“Leleplező” képek - komment nélkül.
Charles Duke látható és John Young a szimulátorban gyakorolják a Hold megközelítését.
——————
No…
Mi a véleményünk?
(Forrás: aranylaci.fw.hu - és egyéb helyek)
