Pete László az anyakönyvezett nevem, de ezen a néven legalább hárman publikálunk, és nekem már volt emiatt komoly kellemetlenségem. Ezért tettem hozzá bérmálási nevemet, a Miklóst.
Ennek megközelítő fordítása az L. N. Peters.
Balatonbogláron nőttem fel, Budapesten (Fazekas Mihály Gimnázium, Horváth Mihály tér) érettségiztem, Szegeden és Debrecenben diplomáztam, Gyulán dolgozom, és Sarkadon lakom.
Negyvenhat éves vagyok. Van egy csodálatos Feleségem, és két gyönyörű Lányom (Réka Bereniké /1986/ és Lilla Viktória /1992/).
Középiskolai tanár vagyok, amellett író, szövegíró, dramaturg.
Első írásom még 1987-ben, a szegedi Délmagyarországban jelent meg (A Matakumba-skorpió).Első regényemet 1989-ben fejeztem be, rögtön az első kiadó el is fogadta, de mégsem jelent meg.
Regényeket persze továbbra is írtam - de a legtöbbje kéziratban van, be kellene gépelni, esetleg átdolgozni őket.
Főleg darabokat írtam, ahogy ma is. Sok van és sokféle. Jelentős részük nem látott sem színpadot, sem nyomdafestéket; bár panaszra nincs okom, a tavalyig létező Calliope Diákszínpad igen sok darabomat bemutatta.
Verseket eddig az évig lényegében csak “házi használatra” írtam; verseim többségét a lányaimnak, tanítványaimnak, illetve a környezetemben felbukkanó kisgyermekeknek szóló gyermekversek és feleségemnek, Anikónak írt szonettek alkotják. Az utóbbi időben azonban néhány verset is elhelyeztem különböző portálokon.
Novellám nincs annyira sok, de ami van, eléggé sokféle.
2006 karácsonya előtt kampányszerűen újra nekifogtam a kiadókeresésnek, ennek következtében két fantasy kötetem jelent meg - egy sorozat kezdete. Mindkettő borítóját Lilla lányom festette.
Legutóbb megjelent írásom talán az Örök világosság című darab néhány részlete (Napkút, 2008. április).
Volt eddig négy hivatásos, huszonhárom alternatív, illetve körülbelül nyolcvan diákszínházi bemutatóm különböző minőségben (dramaturg, szövegíró, író-dramaturg, szerző).
Túlkoros idealista vagyok, és megalkuvónak túl öreg.UGYANEZ VERSBEN:
A VÉN MUSKÉTÁS BEMUTATKOZIK
Az évek szálltak; s gyorsan elloholt
Ami benne régebben szőke volt,
Jó sok fagy érte: főleg hajnali,
És egy nagydarab szakállas pali
Maradt: aki e rigmust körmöli,
Miközben a kóláját hörpöli,
Mert bornemissza is az istenadta,
Bár szájában gyakran van cigaretta.
Negyvenötös cipője: mint a csónak,
S túlságosan öreg megalkuvónak.
Ha a netet szorgosan lapozod,
A vén muskétást megtalálhatod,
Nem kell hozzá fárasztó kutatás;
Könnyen meglesz a garabonciás.
Bár nem sztár, és nem Milliárdos Pista,
Csupán egy túlkoros idealista.
A nap felében nebulókat oktat,
Aztán tollat, billentyűzetet koptat.
Barátja szeretetnek, tiszta szónak,
S túlságosan öreg megalkuvónak.
A vén muskétásnak van Anikója,
S – mivel kétszer is náluk járt a gólya,
Előbb Rékája, majd Lillája lett,
És e kettőre büszke módfelett.
Akad néhány megjelent kötete,
És kézirattal a polca tele,
S mert nincs rokona, s főleg nincsen őse,
Sosem lesz marketing-kampányok hőse,
És szekértáborhoz sem tartozik,
Mert vénen már főleg nem alkuszik.
|