HATVANHATODIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Karen megpróbált feltűnés nélkül lassítani és megállni, hogy összeszedje a gondolatait, tájékozódjon, esetleg el is kaphasson néhány beszédfoszlányt. Nem hagyták. Finoman és udvariasan ugyan, de taszítottak egyet rajta. Hogy Alonso volt-e vagy valamelyik katona, nem tudta megállapítani.
Látszólag szórakozottan baktatott tovább, de nem felejtette el a gesztust. Fogság ez akkor is, h egyelőre udvarias fogság. Okosan kell vislekednie, hogy az is maradjon. Ennek is az lehet az alapja, ha továbbra is a naiv szőke nő szerepét játssza.
Próbált azért fülelni a beszédfoszlányokra, de egyelőre nem csípett el semmi értelmeset. A folyosó nagyon hosszúnak tűnt ugyan, de egyszer bizonyára véget ér.
Miben különbözik a kínai cirkáló az eredetitől? Miben?
Karen most észrevétlenül próbálta lassítani a menetet, és úgy tűnt, bizonyos mértékig ez sikerült is. Rájött azonban, nem viheti túlzásba. A katonák biztosan ismerik a menetütem fogalmát, ha ahhoz képest nagyon meglassítja a lépteit, túllő a célon.
Miben különbözik a kínai cirkáló az eredetitől? Miben?
A konspiráció? Igen, ebben! Ebben feltétlenül különböznie kell! A kínai stratégák aligha engedhetik meg, hogy kívülről bárki beleláthasson, ha a személyzetük valamelyik tagja neéz helyzetben konspirálni kényszerül a hajóval. Nyilván teljesen más programon alapul az ő konspirációjuk, valószínűleg köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Lehet, hogy primitívebb annál, de önálló. Távolból nem törhető fel.
A szőke nő nagyot sóhajtott. Ezért vagyok még életben! Isten áldja a kínaiakat!
A folyosó még mindig igen hosszúnak tűnt, szinte végeláthatatlannak. Karen észrevétlenül lassított, csak egészen kicsit. Menetütem ide, menetütem oda, a kísérői nem vették észre. Próbált figyelni a szobákból kiszűrődő hangfoszlányokra.
Nélküle nem tudják visszaszerezni a könnyűcirkálót, ezért hozták ide. Csakhogy: ő vajon képes kapcsolatba lépni a hajóval? Ebben egyáltalán nem volt biztos.
Egyáltalán, miért olyan fontos Morgensohn? Valóban annyi volt az ügyvéd küldetése, amiről ő is tud, vagy valami egyéb is? Nyilvánvalóan más feladatai is lehettek, ha ennyire fontos. Vajon Boyar mennyit tudott Morgensohn feladatairól? És Boyar? Az ő megbízatása mi lehetett? Valami testőrféle volt az ügyvéd mellett, esetleg több annál? Képes volt teljesen felvenni Morgensohn maszkját, ez lehetett a feladata? Bizonyára ez is.
És mi még?
Talán semmi egyéb. Boyar egyszerűen dr. Morgensohn kísérője volt, aki kissé talán többet tudott az ügyvéd küldetéséről, mint ő.
Már látszott a folyosó vége.
- Igyekeznünk kellene egy kicsit, hölgyem! – dörmögte Karen fülébe Alonso. – Ne hagyja el magát ennyire!
Karen az ajkába harapott. Túlságosan lelassult. Végül is: mindegy. Amiben reménykedett, hogy elkap néhány beszédfoszlányt, nem valósult meg. Ha eddig nem, a folyosó még hátra lévő harminc-negyven méterén már bizonyára nem lesz okosabb.
Beletörődött, és felgyorsított. A folyosó végét hatalmas, jellegtelen ajtó zárta el, nyilván be fognak majd lépni rajta. Néhány másodperc, és odaérnek.
Éppen egy ablak alatt haladtak el.
- Nem megmondtam, hogy normálisabb asszisztensnő kell? – hallatszott hirtelen az ablakból.
A sztentori hangra Alonso és a katonák is megtorpantak. A professzor arcán szélesen ömlött el a bosszúság.
Karen szinte sóbálvánnyá merevedett. Ijedsége annyira szemet szúrt, hogy Alonso nyugtatni próbálta:
- Ne féljen, Kadlecikova kisasszony, nem azért hozzuk, hogy odaadjuk ennek a baromnak!
A brutális hang ismét felharsant:
- Nőt követelek, érti? Nőt! Tudja, mi az? Ez nem kell! Elöl deszka, hátul léc, ráadásul frigid!
Ez a hang! Karen szíve a torában dobogott. Ismeri ezt a hangot.
- Vegye tudomásul, hogy nőt követelek! Nőt, akinek teste van!
Karen már tudta, ki a hang gazdája. Annak idején megmenekült tőle, a sorshúzás valak mást sújtott.
Dr. Hussein. Az észak-afrikai matematika-professzor. Aki minden kísérőtől szexuális szolgáltatást követelt, és durván bánt velük.
És akinek a szakterülete…
Folytatása következik.
