Rímek Anikónak

2010. július 15., csütörtök

(Hogy tudok-e még rímet a Nevedre̷

Húsz év után egy csendes házikó,

Szerelmünk a legfontosabb lakó,

Drága Anikó.

—-

Szomszéd kocsmában poshadt dáridó,

Ablakunkban kis feketerigó,

Drága Anikó.

—-

Legyen hőség, vagy szakadjon a hó,

Veled közös életet élni jó,

Drága Anikó.

—-

Ma már a hajam ritka és fakó,

Közelebb van már az Égi Bakó,

Te meg maradtál büszke, csillogó,

Cudar, kötözködő és izgató,
Drága Anikó.

—-

Még mindig bitang vagy és csábító,

Kacagó démon, égetnivaló,

S ha menekülnél, mint a rossz manó,

Elkaplak, Anikó.

—-
Ha majd belepi éltünket a hó,

És emlékünktől hullámzik a tó,

Leszünk tán Télanyó

És Télapó;

Idők telében régi nyárutó,

S ha néha nagyon fázik a jövő,

Maradunk mindig örök, friss erő,

Lágyan hullámzó szerelemfolyó,

Akikre emlékezni jó,

Drága,

Drága

Anikó.

A veszni készülő nadrág

2010. július 14., szerda

Ezt a történetet régen az ország több részén is mesélték, lehetetlen kinyomozni, hol esett meg valójában.

——

A tekintetes úr nehezen kezelhető, goromba és fösvény ember volt, rettegett tőle az egész falu. A plébánosok is nehezen értettek szót vele; tudták is odafönt a káptalannál, hogy farkas van a nyájban, erős kezű pásztorra kell bízni az eklézsiát.

Találtak is megfelelő plébánost. Kemény, szigorú tekintetű, középkorú pap volt, korábban idegen országokban teljesített missziókat.

Vasárnap a misén látták egymást először: a tekintetes úr és az új pap.

Az új plébános figyelmét semmi sem kerülte el.

Mise végeztével éppen csak a díszruhát cserélte egyszerű reverendára, és már ki is lépett a templomból. Éppen oda, ahol a tekintetes úr két nyomorult embert vegzált állítólagos lopás miatt. Ott dölyfösködtek az úri hajdúk is, és már elhangzott a szó: deres.

- Tekintetes uram! - szólította meg a plébános. - Nem venném a lelkemre, ha kegyelmed nadrágja éppen az Isten házában veszne el.

Őurasága nagy szemeket meresztett.

- Mi van?

- Ne akarja az Istent meglopni kegyelmed!

- Mit vartyog tisztelendőséged?

- Nem tudom, hány gomb van kegyelmed nadrágján, de ha a perselybe pénz helyett ezután is a nadrággombjait hajigája, előbb-utóbb pucér lesz az ülepe az Isten házában.

——-

Fejezzem ki magam még érthetőbben?

Profán zsolozsma

2010. július 12., hétfő

Uram!

Teremtő szavad

Lényegében

Késleltető

Mozzanat;

Erősítsd meg,

mert a világ

Leszakad.

——

Uram!

Teremtő igéd

A piacon

Most cibálják

Szerteszét.

Teremts olyan

Igét, amely

Mindig véd.

——-

Uram!

Dől a szennyes ár,

Jeges tűzben

Szénné ég

A láthatár,

Öltönyben jár,

S újra nyilaz

A tatár.

—-

Adj hitet

És adj türelmet,

Fékezd meg

A veszedelmet,

Tarts meg

Hitet,

Reményt,

Elvet.

Tarts meg

Családot,

Szerelmet.

Szőke nő zűrben az űrben - LXVI.

2010. július 11., vasárnap

HATVANHATODIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

Karen megpróbált feltűnés nélkül lassítani és megállni, hogy összeszedje a gondolatait, tájékozódjon, esetleg el is kaphasson néhány beszédfoszlányt. Nem hagyták. Finoman és udvariasan ugyan, de taszítottak egyet rajta. Hogy Alonso volt-e vagy valamelyik katona, nem tudta megállapítani.

Látszólag szórakozottan baktatott tovább, de nem felejtette el a gesztust. Fogság ez akkor is, h egyelőre udvarias fogság. Okosan kell vislekednie, hogy az is maradjon. Ennek is az lehet az alapja, ha továbbra is a naiv szőke nő szerepét játssza.

Próbált azért fülelni a beszédfoszlányokra, de egyelőre nem csípett el semmi értelmeset. A folyosó nagyon hosszúnak tűnt ugyan, de egyszer bizonyára véget ér.

Miben különbözik a kínai cirkáló az eredetitől? Miben?

Karen most észrevétlenül próbálta lassítani a menetet, és úgy tűnt, bizonyos mértékig ez sikerült is. Rájött azonban, nem viheti túlzásba. A katonák biztosan ismerik a menetütem fogalmát, ha ahhoz képest nagyon meglassítja a lépteit, túllő a célon.

Miben különbözik a kínai cirkáló az eredetitől? Miben?

A konspiráció? Igen, ebben! Ebben feltétlenül különböznie kell! A kínai stratégák aligha engedhetik meg, hogy kívülről bárki beleláthasson, ha a személyzetük valamelyik tagja neéz helyzetben konspirálni kényszerül a hajóval. Nyilván teljesen más programon alapul az ő konspirációjuk, valószínűleg köszönő viszonyban sincs az eredetivel. Lehet, hogy primitívebb annál, de önálló. Távolból nem törhető fel.

A szőke nő nagyot sóhajtott. Ezért vagyok még életben! Isten áldja a kínaiakat!

A folyosó még mindig igen hosszúnak tűnt, szinte végeláthatatlannak. Karen észrevétlenül lassított, csak egészen kicsit. Menetütem ide, menetütem oda, a kísérői nem vették észre. Próbált figyelni a szobákból kiszűrődő hangfoszlányokra.

Nélküle nem tudják visszaszerezni a könnyűcirkálót, ezért hozták ide. Csakhogy: ő vajon képes kapcsolatba lépni a hajóval? Ebben egyáltalán nem volt biztos.

Egyáltalán, miért olyan fontos Morgensohn? Valóban annyi volt az ügyvéd küldetése, amiről ő is tud, vagy valami egyéb is? Nyilvánvalóan más feladatai is lehettek, ha ennyire fontos. Vajon Boyar mennyit tudott Morgensohn feladatairól? És Boyar? Az ő megbízatása mi lehetett? Valami testőrféle volt az ügyvéd mellett, esetleg több annál? Képes volt teljesen felvenni Morgensohn maszkját, ez lehetett a feladata? Bizonyára ez is.

És mi még?

Talán semmi egyéb. Boyar egyszerűen dr. Morgensohn kísérője volt, aki kissé talán többet tudott az ügyvéd küldetéséről, mint ő.

Már látszott a folyosó vége.

- Igyekeznünk kellene egy kicsit, hölgyem! – dörmögte Karen fülébe Alonso. – Ne hagyja el magát ennyire!

Karen az ajkába harapott. Túlságosan lelassult. Végül is: mindegy. Amiben reménykedett, hogy elkap néhány beszédfoszlányt, nem valósult meg. Ha eddig nem, a folyosó még hátra lévő harminc-negyven méterén már bizonyára nem lesz okosabb.

Beletörődött, és felgyorsított. A folyosó végét hatalmas, jellegtelen ajtó zárta el, nyilván be fognak majd lépni rajta. Néhány másodperc, és odaérnek.

Éppen egy ablak alatt haladtak el.

- Nem megmondtam, hogy normálisabb asszisztensnő kell? – hallatszott hirtelen az ablakból.

A sztentori hangra Alonso és a katonák is megtorpantak. A professzor arcán szélesen ömlött el a bosszúság.

Karen szinte sóbálvánnyá merevedett. Ijedsége annyira szemet szúrt, hogy Alonso nyugtatni próbálta:

- Ne féljen, Kadlecikova kisasszony, nem azért hozzuk, hogy odaadjuk ennek a baromnak!

A brutális hang ismét felharsant:

- Nőt követelek, érti? Nőt! Tudja, mi az? Ez nem kell! Elöl deszka, hátul léc, ráadásul frigid!

Ez a hang! Karen szíve a torában dobogott. Ismeri ezt a hangot.

- Vegye tudomásul, hogy nőt követelek! Nőt, akinek teste van!

Karen már tudta, ki a hang gazdája. Annak idején megmenekült tőle, a sorshúzás valak mást sújtott.

Dr. Hussein. Az észak-afrikai matematika-professzor. Aki minden kísérőtől szexuális szolgáltatást követelt, és durván bánt velük.

És akinek a szakterülete…

Folytatása következik.

Animációs Mohács - II.

2010. július 10., szombat

Szóval Mohács. Szóval animáció.

Továbbra is zavar, hogy a videón remekül begyakorolt magyar csapatok vonulnak fel, amikor a források szerint részben éppen az ilyen gyakorlottság hiánya, a kiképzetlenség volt a katasztrófa egyik oka.

Bár ebben tévedhetek, az animáció készítői ismerhetnek olyan (új) forrást, amelyről nekem nincs tudomásom.

Viszont sokat elárul, milyen konzekvenciákat vonnak le az animációból. A korábban említett cannae-i csata kapcsán például a következőket mondják:

“Történt mégpedig, hogy a sűrű sorokba rendeződött római légiók összefeszültek a pun arcvonallal, amelynek közepe lassan hátrálva, „behorpadva” csalogatta magára az ellenséget. A pun hadoszlop szárnyai eközben megnyúltak, és mint egy meghajlított íj fonták körbe a rómaiakat. Mire a köztársaság katonái észbe kaptak, bezárult a kör, a rómaiak számára nem volt menekvés. Csakhogy a rekonstrukció megmutatta, a bekerítés ezen a módon nem történhetett meg. A terep ugyanis sík, alig egy-két bokor, magányos fa nőtt rajta. Teljesen elképzelhetetlen, hogy a jól képzett római centuriók, a legrosszabb esetben a széleken haladó altisztek ne vették volna észre a bekerítő hadmozdulatot.”

Ugye, logikusnak tűnik?

Na, nézzük!
1. Az általam ismert források nem pontosan így mesélik el a történteket. A középen nagyjából a leírt módon történtek az események, viszont ehhez az is kellett, hogy a roppant túlerőben lévő karthágói lovasság a szárnyakon szétzúzza a maroknyi római lovasságot. A pun lovasság volt az, ami hátulról körülzárta a római légiókat,a zsák, amibe harcolva maguk hatoltak be elölről, csak azután szorult körülöttük össze.

Itt már nem stimmel a dolog, de ez még hagyján.

A kulcs a következő mondat:

“Teljesen elképzelhetetlen, hogy a jól képzett római centuriók, a legrosszabb esetben a széleken haladó altisztek ne vették volna észre a bekerítő hadmozdulatot.

Itt álljunk meg.

Valamennyien ismerjük Than Mór festményét, amely az 1849. július 2-án, Komárom mellett vívott csata egy híres epizódját ábrázolja.

Vajon a piros csákós 2. (Hannover) huszárezredet a János-dragonyosok ellen rohamra vezető Görgey tábornok miért integet a kalapjával? Talán hazafias lelkesültségből?

Nemigen.

Saját huszárjainak figyelmét akarja felhívni a jobbról támadó dzsidások tömegére. (Tévedésről szó sincs, ő is, a testvéröccse is megírta emlékirataiban az epizódot.)Izgatottan integetett, hogy ne történjen katasztrófa. Annyira izgatottan, hogy saját biztonságára sem ügyelt, és a következő pillanatban súlyos fejsebet kapott egy dragonyostól (a visszaemlékezők egy része tévesen svalizsért említ).

Miért kellett a fővezérnek ezzel bajlódnia? Talán nem volt a huszárok között elég tapasztalt tiszt és altiszt, hogy észrevegye a közeledő veszedelmet? Vagy Görgey, a volt huszártiszt (kvietált főhadnagy volt, korábban a 12. (Nádor huszárezredben szolgált) jobban tudta a jelenkori laikusnál, hogy a helyzet veszedelmes, és sürgősen jeleznie kell?

A régi háborús forrásokban gyakran találunk olyan utalásokat, amelyek azt ecsetelik, hogy a harc hevében egyáltalán nem könnyű észrevenni a lovassági oldaltámadást. Meg arra, hogy akkor is nehéz védekezni ellene, ha észreveszik.

A komáromi csatában nem történt katasztrófa. A Hannover-huszárok kiállták a dzsidások oldaltámadását, a Görgeyt megsebesítő osztrák lovast Beretzky Ferenc őrmester levágta, a huszárok nemcsak hadirendjüket tartották meg, hanem sebesült tábornokukat is kimentették a lovasharc forgatagából…

Van azonban más példa is.

Mindenki által ismert:

——-

Scotland forever!

Igen, igen. The Royal Scots Greys. A híres 2. North British Dragoons Regiment…

Az angol lovasság egyik legjobb ezrede…

Őket a waterloo-i csatamezőn ugyanilyen lovassági oldaltámadás verte szét, amelyet egyébként Napóleon császári gárdájának lengyel és holland dzsidásai intéztek ellenük.

Azt gondolom, a cannae-i csatára vonatkozó érvelés megdől, mert téves, sőt dilettáns szaga van. A tapasztalt római centuriók és altisztek észrevehették a lovassági oldaltámadást - de nem tudták elhárítani. A cannae-i ütközet továbbra is az marad a köztudatban, ami eddig volt: a túlerőben lévő ellenség bekerítésének és megsemmisítésének iskolapéldája. Ahogy a világ összes katonai akadémiáján tanítják.

A mohácsi csatával kapcsolatban azonban az animáció számos - részben új - és nagyon nyugtalanító kérdést vet fel.

Folytatása következik.

A Jelen csónakján

2010. július 9., péntek

Jelenkorunk egy rossz ladik,

Gerince reszketeg,

A gyönge szél is úgy dobál,

Mint mást a fergeteg.

——-

Vakon, kietlen vizeken

Sodor a kis hajó,

Tán partot kéne érni már,

S kilépni volna jó.

—-

De földnek híre-hamva sincs,

A visszhang nem felel,

S az Áramlat sem csillapul,

Hát mindig menni kell.

Top 20 olvasmányom az elmúlt évből - Szergely kérésére III.

2010. július 8., csütörtök

16. Keszthelyi Tibor: A detektívtörténet anatómiája

Ezt a könyvet nagyon élveztem. A Szerző imponáló felkészültséggel rendelkezik, műve alapos, tárgyszerű és olvasmányos. Fogyatékossága: elsősorban a krimi klasszikus korszakaira koncentrál, és a közelmúltról semmi sincs benne.

Amikor befejeztem, sajnáltam, hogy vége.

17. Barta János: Miért halt meg Zrínyi Péter?

A készülő regényemhez kellett. A jó értelemben vett ismeretterjesztés iskolapéldája. Nyílt szellemű, ötletgazdag, élvezetes.

18. Bene Sándor: Zrínyi és a vadkan

Ezt is a regényemhez olvastam. A vékonyka kötet magán viseli a jelenkori magyar történetírás összes erényét és hibáját. Egyfelől komoly szakmai műveltség, igen jeles tárgy-és forrásismeret - másfelől csúsztatások, az elmélettől és a főnök álláspontjától való túlzott függés. Az ellenvéleményeket néha sommásan, vagy éppen ad hominem “érvekkel” söpri félre, viszont közönséges mendemondákkal szemben is nagyvonalú, ha támogatni látszanak a teóriáját (például, amikor jóval Zrínyi halála után állítólag egy olasz állítólag mondott valamit).

19. Keresztury Dezső: “Csak hangköre más”

A híres monográfiából igen sokat tanultam. A dolog pikantériája: kizárólag a könyvárban tartott munkahelyi értekezleteken olvastam, a gyűlés kezdetén levettem a polcról, a végén könyvjelzővel megjelölve visszatettem. Annyi értekezlet volt, hogy tanév végére eljutottam a vaskos kötet utolsó oldalára…

20. Nelson DeMille: Túszok a katedrálisban

A maga műfajában egészen kiváló regény. Ajánlom az izgalmas túszdrámák kedvelőinek.

Ja és a plusz 1

Amit éppen most olvasok:

Spiró György: Fogság

Erről a regényről mindenképpen hosszabban fogok írni - pár hónapon belül.

Éjfél után

2010. július 7., szerda

Éjfél után könyökére

Támaszkodik a csend,

És a világ - mint jó család -

Elnyugszik odabent.

——-

Ha csőstül jöttek a bajok,

Délelőtt, s délután,

Talán pizsamát öltenek

E csendes éjszakán.

——

Széllel vajúdik a jövő,

S míg az eső szitál,

Az álmos Hold felleg ölén

Hálóhelyet csinál.

—-

Valahol mindig születik

A Földön valaki,

Valahol mindig ép jövő

Tör a napfényre ki.

—-

Halál portyázik valahol,

Sötétben ügyködő,

Valahol mindig elindul

Vagy megáll az idő.

——

Valahol mindig helyreáll

Éjfél után a Rend,

S éjfél után régi regét

Mesél a régi Csend.

Animációs Mohács

2010. július 6., kedd

Baltavári Tamás történész számítógépes animációt készített a mohácsi csatáról:

http://www.fn.hu/tudomany/20100608/nem_volt_nagy_ruha_mohacsnal/

Meglepő és érdekes. Az ember első gondolata a képsort szemlélve: eddigi ismereteim alapján lehetetlennek tűnik, hogy 1526 augusztus 29-én Mohács mellett ilyen rendezett hadseregünk lett volna…

Bizony: az animáció azt sugallja, hogy a Mohácsnál megsemmisült magyar had helyenként remekül felfegyverzett és begyakorolt kontingensekből állt…

(Bár az is látszik, hogy a vezetés nem nagyon tudja, mit akar.)
Hm.
“A történettudományt komoly kihívás elé állítja a forráskritika, az egyes szerzők, szemtanúk leírásának egymás mellé állítása, a valóság kihámozása a sokszor ellentmondó tudósításokból. Sajnos ma még ritka az a helyzet, amikor történészek a természettudományokat is segítségül hívhatják a múlt felderítéséhez.

Ezen segíthet a közismert Total War játék átalakított változata, amelyen Baltavári Tamás történész, a nemzetvédelmi egyetem doktorandusz hallgatója dolgozik lelkes csapatával. Az ötlet lényege, hogy a népszerű stratégiai játék, a Total War motorját, működési elveit megtartva átrajzolják a figurákat és a környezetet, majd a fellelhető forrásanyag alapján valós időben, valós létszámú és felszereltségű seregekkel az eredeti hadmozdulatokat lemásolva „lejátsszák” a kívánt csatát.”

Természetesen a módszer nagyon érdekes, bár több oldalról is vitatható.

A szerző igen sokat remél a módszertől, nevezetesen a hadtörténet némely közhellyé jegecesedett dogmájának pontosítását. Vagy még ambiciózusabb megfogalmazásban: a történelem átírását.

Példának a híres cannae-i csatát hozza, szerinte az nem folyhatott úgy le, ahogy a források állítják…

Nem tudom, mire alkalmas ez a módszer, és mire nem. Szembesíteni kell a forrásokkal. Lehetséges, hogy némely dologban valóban új szemléletet hoz.

Amitől tartok: erősíti a történettudomány leghaszontalanabb, “gazdasági és politikai szükségszerűségből buktunk el” vonulatát, és sokkal több kárt okoz, mint hasznot.

—-

A lapos és téves szükségszerűség-magyarázatnak több érdekes tény ellentmond. Csak kettő közülük:

1. Egy végveszélybe kerül ország védelmében a húszesztendős uralkodó 20-25 ezer főnyi sereggel személyesen csatába bocsátkozik. Létezik azonban két másik hadsereg, amelyek - ilyen vagy olyan okból - nem vesznek részt a harcban. Összlétszámuk kétszeresen meghaladja a Mohácsnál harcolókét.

2. A mohácsi csatából menekülő nádor - az ország legmagasabb rangú élő vezetője - hazafelé menet kirabolja az egyik főpapot.

No komment.

————

A téma alaposabb körüljárására a következő posztban teszek kísérletet.

Folytatása következik.

Genezis kontra evolúció, és miegymás…

2010. július 5., hétfő

Poros sírok

Törött csontok,

Ódon mítoszok;

Üres bendő

A régmúltunk,

És egyre

Korog.

Hallik immár

Ez is, az is,

Vagy genezis,

Vagy mimezis,

Vagy expresszió,

Jobbról-balról

Harsány hangon

Van sok presszió.

Talán délceg és váratlan

Revolúció,

Vagy esetleg hosszadalmas

Evolúció?

Ágál számos

Tótumfaktum,

Tele minden

Vademecum;

Poszt vagy ante

Diluvium

Ez a mi korunk?

Megsülünk vagy éhen veszünk,

Netán megfagyunk?

Apokalipszis

Most a pikszis,

Két év múlva tán,

És ha végül akkor sem lesz;

Talán azután.

Torkunkban a bánat-gombóc,

Hajunkban a kóc,

Kivont frankkal röhög ránk

A devizabohóc.

Másutt talán

Time is Money,

Nálunk pedig

Hitvány kanyi,

Néhány peták,

Tüzes viták,

Meg újabban

Fentről áldott

Fényes falragasz,

Hogy a fáradt

Pórnépségből

Szardonikus

Nevetést

Fakassz.

—-

Evolúció,

Genezis,

Történhetett így is, úgy is,

Tán sokba került,

De úgy tűnik:

Olyan nagyon

Mégse sikerült.


Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi k�z�ss�g, Sci Fi hírek