Inasok
A testőrrobot fegyvere pillanatok alatt elsöpörte a támadókat. A legújabb fejlesztés. Az Ingyenélők nem tartanak lépést a technika fejlődésével, nem sejtették, hogy az unalmas sofőrruha és az együgyűen szolgálatkész ábrázat egy testőrrobotot rejt.
Wayne Hollis a két fiút maga előtt terelve lépdelt el a holttestek mellett. Még mindig túl sok az ember. Bosszantó, hogy még ennyire civilizált helyeken is egyre-másra támadást intézhetnek az Ingyenélők.
- Gyerünk, kölykök! – rivallt a két vézna suhancra. – A mester már vár rátok.
Winny és Angelo rettegve botorkáltak előtte.
John Shelton, a 4. állampolgári kategóriába tartozó autókészítő mester a fiúk láttán elhúzta a száját. Könnyű neki, gondolta Hollis, a negyedikbe tartozik. Ő maga a tizenegyedikben volt, és várhatóan sohasem fogja feljebb vinni.
- Túl öregek, Wayne. – csóválta fejét a mester. – Rengeteg felesleges energia megy majd a fenyítésre. Anélkül meg semmi sem lesz belőlük.
Hollis vigyorgott. Jól ismerte az emberét. A minden hájjal megkent Shelton így akarja leszorítani a két fiú vételárát. Nem John bácsi, én se vagyok már kezdő.
- Tizenöt évesek.
- Ezek? Kutya legyek, ha a magasabbik már nem múlt el tizenhét is. A másik se fiatalabb tizenhatnál. Egy nappal se.
- Hány éves vagy? – nézett válasz helyett a nagyobbikra Hollis.
- Tizenöt, uram! – felelte a rongyos kölyök, és igyekezett magát minél jobban összehúzni.
- Hát te?
- Tizenöt, uram. – mondta kelletlenül a másik.
- Törvényesen kerültek hozzád?
Hollis válasz helyett meglobogtatta a két szülői beleegyezést. Shelton mester csak egy pillantást vetett rájuk, és látta, rendben vannak. Törvényesen inasnak adják a két fiút, szokás szerint négy és fél évre. Szülői jogaikról lemondanak. Négy és fél év elteltével megilleti őket az állami foglalkoztatási jutalék szülőkre eső összege. Ha a fiúk addig elhaláloznának, ennek kétszerese a kártérítés. Viszont ha a fiúk a mestertől megszöknének, kötelesek visszahozni őket, és fedezni az esetleges üldözés költségeit.
- A DNS-bizonyítvány?
Hollis elővette mindkettőt. A mester – mint afféle precíz ember – nyomban intett a titkárának:
- Ellenőrizd!
A cingár alak egyenként behelyezte zsebszámítógépébe mindkét okiratot. Míg a gép dolgozott, a mester szőke személyzeti orvostechnikusnője, Helga levágta a két fiú mutatóujjáról a körmöt, és egy asztali szerkezetbe helyezte őket.
- Rendben vannak, John! – mondta a titkár. – Az átadók valóban a fiúk szülei.
Shelton Helgára nézett.
- Stimmel, John. – nézett fel a szőke nő. – a DNS-bizonyítványok hitelesek és érvényesek.
A mester megnyugodott. A papírok rendben vannak. A Hollis szállította gyerekeknél sohasem volt semmi probléma, de fő az óvatosság.
- Mennyit adtál értük?
- Három üveg pálinkát mindegyikért.
Hazugság volt, ezt a mester tüstént látta. Hollis legfeljebb egy-egy pohár olcsó löttyöt adott valami kiéhezett beteges rongykupacnak, aki anyának vagy apának mondta magát. Valószínűleg az is volt.
A kölykökre nézett. Lehetnének erőteljesebbek is. De az olyanok általában meghalnak tizenöt éves koruk előtt. Nagyon erősnek érzik magukat a hatóságok ellenében, és beállnak az Ingyenélők közé.
Shelton mester néhány perc alatt megegyezett a fiúk vételárában. A végén csak annyit mondott:
- A törvény idén már nyolcéves kortól engedélyezi az inaskodást. Ha tudsz, hozz nyolcéveseket. Húsz százalék felárat fizetek.
Hollis távozott, Winny és Angelo riadt tekintettel álltak. Látták, hogy új gazdájuk nagyon pénzes ember. Amerre a szem ellátott, a roppant térségben mindenütt járműroncsok hevertek elképesztő mennyiségben. Ezekből eszkábáltak használható kocsikat Shelton alkalmazottai, rengeteg gyerek, és kékruhás fiatalemberek százai. Utóbbiak már segédek lehettek, némelyikük mellén állampolgári jelvény. Hátul néhány óriási nyerges vontató várakozott autóroncsokkal.
- Na, kölykök, - fordult hozzájuk a mester. – négy és fél év inaskodás. Utána segédek lesztek. Ha jól dolgoztok, bevetetlek benneteket a huszonkettedik állampolgári kategóriába. Állami biztosítás, fizetés, nyugellátás. De addig sokat kell dolgozni. Az első félév tananyaga: engedelmesség és munka. A másodiké: munka és engedelmesség. Na, dologra szaporán.
Egy órán belül átestek az első fenyítésen. Estig még kétszer kaptak verést. A dacos Angelo este sem úszta meg. Enni csak másnap reggel kaptak először.
John Shelton mester a Westland Bank uradalmának autókészítő mestere volt. A tulajdonos természetesen az első állampolgári kategóriába tartozott, és évente kétszer tartott szemlét Shelton műhelyében. Most csak azért jött, mert sürgősen szüksége volt egy új limuzinra.
- Gatyába tudod rázni őket? – nézett a két fiúra, akik éppen valami régi alkatrészről sikálták drótkefével a sarat és a rozsdát.
- Meghiszem azt, uram! – nevetett a mester.
Látszott, hogy a fiúk kínnal mozognak, nehézkesen guggolnak, és igyekeznek nem leülni. A bankár ezen elvigyorodott.
- Fenyítve vannak?
- Az első időszakban minden apróságért, uram. – Shelton mester módfelett büszke volt a pedagógiájára. Sok mester takarékosságból beérte a közönséges virtuális fájdalommal, de ő tudta, hogy ezen nem szabad spórolni. Az ő fenyítőrobotjai valódi botot használtak. Amelyik inas megtanulja engedelmesen fogni a bokáját, abból lesz valami.
Winny és Angelo hamar leszokott a kinti szájaskodásról. Alkatrészeket cipeltek és válogattak, drótkeféztek, hideg vagy forró vízben mosták a sok régi vacakot, rozsdát sikáltak. Nem volt érdemes henyélni, mert a fenyítőrobotok mindenütt ott voltak.
A harmadik napon már trágár szó is alig jött a szájukra. Minden ilyet keservesen megbántak.
A tizedik napon laktak jól először. Ebéd után két szelet süteményt kaptak – a jó munkáért. Sohasem ettek még ilyet. Szépnek érezték a világot.
Esténként a nagy fabarakkban az öreg Miller fősegéd meséjére aludtak el. A vén hazug ostoba, de nagyon szórakoztató dolgokat tudott a régi világról. Állítólag volt egy olyan állami intézmény – iskolának hívták – ahová minden gyereknek naponta el kellett mennie, de ott nem dolgoztak, csak ültek a padban, és írtak vagy mesét hallgattak. Akkor a gyerekek nem az utcán kéregettek, nem verekedtek, nem lövöldöztek egymásra, nem is robotoltak – csak ott ültek. Az utcán a rendőrrobotok sem lőtték halomra őket, ha csapatban jelentek meg. Csak ott ültek abban az iskolának nevezett épületben, és volt mit enniük. Elképesztő történet.
Winny és Angelo hallgatták, közben arra gondoltak, micsoda szerencse lenne, ha Mrs. Shelton legközelebb őket választaná, amikor a traktorral beszerzésre indul. Felülhetnének a platóra, pakolhatnák a sok zsákot, láthatnának számos érdekességet. Világot látnának.
Az az iskola érdekes dolog. Nyilván sohasem létezett, de jó róla hallani.