A szkeptikusvadász
- Ehhez a te tapasztalatodra van szükség, Burt! Esélyünk van rá, hogy végre valóban találjunk egy tökéletes szkeptikust!
-Nincs tökéletes szkeptikus, Will. -Burt Wladimirsky, a Testület egyik rangidős szkeptikusvadásza erőteljesen megcsóválta a fejét.- A tökéletes szkepticizmus éppen olyan lehetetlenség, mint a tökéletes vakhit. Bizonyos határon túl mindkettő elmekórtani eset.
- Egyet mindenképpen találnunk kell!
- Nyolcvan esztendő alatt egyet sem találtunk!
- Szükségünk van rá, Burt! Ha egyet találnánk, végre ki lehetne vetni az Adót!
- Rendben van! Kicsoda a fickó?
- Anton Narrenvogel. Közgazdász. Figyelj, Burt, ez a fickó a Díjra is esélyes! Neked kell alaposan megdolgoznod, és felkészítened az eljárásra. Nagyon ügyelj a lelki életére, nehogy az advocatus diaboli porrá zúzza őt is, ahogy az összes eddigi jelöltünket!
- Megpróbálom, Will, de ne ringassátok magatokat ábrándokba!
Az elektronikus nyilvántartás segítségével Burt Wladimirsky gyorsan megtalálta Anton Narrenvogel címét. A fickó egy kertvárosban bérelt közepes méretű házat - a nyilvántartás szerint egyedül. A szkeptikusvadász beprogramozta a címet a kocsi számítógépébe, utána hátradőlt, és a gondolataiba merült.
A Testület csaknem egy évszázad harcolt azért, hogy ki lehessen vetni a Babona és Áltudomány Adót, amiből a szkeptikus szervezeteket akarták támogatni és fejleszteni. Csakhogy a babonák és áltudományok hívei világszerte nagy befolyással, roppant hatékony érdekvédelmi szervezetekkel rendelkeztek, és mindeddig megakadályozták az Adó kivetését arra hivatkozva, hogy nem létezik a Földön valóban szkeptikus ember. A Világkormány megszavazta a Szkeptikus Díjat, és a Testület idestova nyolcvan éve kereste az arra méltó embert. A Testület és a szkeptikus szervezetek tagjai nem jöhettek számításba, mert ők az Adó kivetésében anyagilag érdekeltek voltak. Akiket meg eddig talált a Testület, azokról az ellenérdekű szervezetek egymás után bebizonyították, hogy nem teljesen szkeptikusok. Az öt embert, aki nyolcvan év alatt ezen a rostán fennakadt, a nyilvános Végső Meghallgatáson verte pozdorjává keresztkérdéseivel az érdekvédelmi szervezetek vezérügyvédje. Közkeletű nevén: az advocatus diaboli. Az utóbbi harminc évben ezt a tisztet John Bedford töltötte be. A legutolsó jelöltet félóra alatt verte pozdorjává. A Testület vezetőinek görcsbe rándult a gyomruk, ha eszükbe jutott Bedford ádáz mosolya és szokásos végső megjegyzése: Ha szkeptikus, legyen szkeptikus.
Bizony nem volt könnyű olyan embert keresni, aki megfelel a tökéletes szkeptikus közkeletű definíciójának: szigorú racionalizmus, materiális gondolkodásmód, a tudományos világnézet feltétel nélküli tisztelete, annak megfelelő életmód.
Anton Narrenvogel nem tartózkodott otthon. Burt több sikertelen próbálkozás után este lépett vele kapcsolatba. Találkozni harmadnap tudtak.
Az ígéretes szkeptikus jelölt egy jelentéktelen külsejű házban lakott. A szobákban semmi különös, a berendezés olcsó tárgyakból állt, a falakon néhány csiricsáré, de már divatja múlt kép. Anton Narrenvogel középtermetű és középkorú úr fehér ingben, szürke nadrágban.
- A családja? - nézett körbe Burt. - Nem zavarok?
- Nem. Egyedül élek.
- Nincs felesége?
- Elváltam.
- Meddig éltek együtt?
- Nyolc évig.
- Gyerek?
- Nem volt.
- Nem akartak?
- Előre kikötöttem a házassági szerződésben.
- Házassági szerződés?
- Ragaszkodtam hozzá. Pontosan rögzítettünk benne minden lényeges dolgot.
- Az anyagiakat?
- Mi mást?
- Miért nem akartak gyereket?
- Mert nem rentábilis. A gyerek soha nem éri meg a ráfordított költséget és energiát. Azt beszéltük meg, hogy olyan nevelőintézeti gyerekeket fogadunk örökbe, akik csaknem nagykorúak, tehetségesek, és akiket legfeljebb hat-nyolc év alatt megfelelő menedzseléssel jól kereső felnőttekké lehet nevelni.
- És?
- Egyelőre nem találtunk olyanokat, akik minden szempontból megfeleltek volna. Az általunk látogatott intézetekben csupa hasznavehetetlen, problémás kölyök nyüzsgött.
- Milyen volt a házasságuk?
- Evelyn meglehetősen előnytelen külsejű nő volt.
Burt szokatlanul izzadt, már harmadszor törölte meg a homlokát.
- Előnytelen külsejű?
- Igen.- olyan faarccal mondta, hogy a szkeptikusvadász óhatatlanul megcsóválta a fejét.
- Hogyan ismerkedtek meg?
- Házassági hirdetés útján kerültünk össze. Kikötöttem, hogy előnytelen külsejű nőt keresek.
- Miért? - ráncolta össze a szemét Burt.
- Mert nem akartam szexuális vetélytársakat.
- Más szempontja nem volt a házassághoz?
- Ugyan mi lett volna? - nevette el magát Narrenvogel. - Nem hiszek a “szerelem első látásra” nevű szentimentális ostobaságban. Sőt a “szerelem” című illúzióban sem hiszek! A házasság a szexuális szükségletek törvényes kielégítésének tisztes intézménye! Ez a legfőbb célja és értelme, aki másnak gondolja, hülye. Amikor Evelynnel először találkoztunk, azonnal részletesen elmondtam neki, miféle szexualitásra vágyom és felszólítottam, mondja el ő is.
- És elmondta?
- Némi vonakodás után igen. Nem úgy, mint a többi kilenc.
- A többi kilenc?
- Evelyn már a tizedik nő volt, akivel találkoztam. Sokan válaszoltak a hirdetésre. Ostoba tyúk volt mind a kilenc. Nem voltak képesek értelmesen válaszolni. Kettő elrohant, három lelkizni kezdett, a többi négy meg egyszerűen nem volt képes értelmesen és világosan beszélni a szexuális igényeiről. Azokat én hagytam faképnél.
Burt Wladimirsky John Bedford hangját hallotta: Ha szkeptikus, legyen szkeptikus.”
Tíz perccel később még mindig Narrenvogel sikertelen házasságát taglalták.
- Mi volt a válás oka?
Narrenvogel most először jött zavarba.
- Nem is tudom. - motyogta. - Evelyn sohasem közölte velem.
- Mi történt?
- Ritkán láttuk egymást.
- Ritkán? Miért?
- Hónapokig nem találkoztunk. Néha kontinensek választottak el bennünket egymástól.
- Miért?
- Mert mindketten jól akartunk keresni. Főleg én. Oda mentem, ahol megfizettek. Nem érdekelt a szentimentális szempont, hogy emiatt nem élhetek együtt a feleségemmel.Viszont a szexuális életünk alaposan megsínylette.
- Gondolom.
- Aztán Evelyn közölte, hogy szeretője van, és válni akar. Én azt feleltem erre, nem bánom, de jobb lenne együtt maradnunk, és valami szabályos rendszert bevezetni a szexben, elvégre ezért kötöttünk házasságot. Evelyn hallani sem akart erről, azt mondta, kizárólag azzal a másikkal akar nemi életet élni. Minden nő ostoba!
Burt Wladimirskynek zúgott a feje. Már képtelen volt folyamatosan figyelni.
- Vannak barátai? - kérdezte negyedóra múlva.
- Természetesen vannak.
- Mi alapján választja meg őket?
- Az ésszerűség alapján. Azzal barátkozom, aki az üzlet terén segíteni tud. Szentimentalizmusnak helye nincs. Persze, én is teljesítem a kéréseiket, támogatom a rokonaikat, és így tovább.
- Szoktak semleges dolgokról beszélgetni?
- Ugyan, dehogy! Nem érünk arra rá!
- Szórakozni?
- Az csak felesleges időtöltés!
Este Burt hullafáradtan ült be a kocsijába. Megnyomta a “Hazaút” gombot, és még az autóból felhívta Willt.
- Hagyjuk ezt az alakot, Will! Semmi értelme.
- De miért, Burt?
- Azért, mert egy balfék. El se jutna a Végső Meghallgatásig. Bebizonyítanák róla, hogy fogyatékos.
Fáradtan hátradőlt, miközben az autó hazafelé száguldott vele. Félálomban John Bedfordot hallotta.
“Ha szkeptikus, legyen szkeptikus!”