Kobak, az udvari bolond
TELJES DARAB
Mesejáték egy részben; versben és prózában
Pete László
2002.
SZEMÉLYEK:
BONIFÁC király
BORIKA, királylány
VIOLA, udvarhölgy
BAKANCS, tábornok
KOBAK, udvari bolond
HADSEREG
UDVARHÖLGYEK
1. Jelenet
Borika egyedül
BORIKA:
Jaj, én szegény! Hová fussak?
Ugyan, merre is bujdossak?
(Belép Viola.)
2. Jelenet
Borika, Viola
VIOLA:
Hol vagy, Borika királylány?
BORIKA:
Megint értem jött a sárkány?
VIOLA:
Keres az apád, a király!
Az udvarban az a szabály,
Hogyha valakit ő hívat,
Az nyomban elébe szalad!
BORIKA:
Ki segít rajtam, Viola?
VIOLA:
Mondjad, felség, mi a hiba?
BORIKA:
Hogyha értem jön a sárkány,
Elvisz engem is a hátán,
Mint a másik kilenc kislányt?
VIOLA:
Szépen megkérjük a sárkányt,
Ne te légy a vacsorája,
Mert te vagy a király lánya!
BORIKA:
Te talán elmész helyettem?
VIOLA:
Felség, én nem úgy értettem!
BORIKA:
Hanem hogyan?
VIOLA:
Majd megmondja
Az apád! Ez az ő gondja!
(Belép Kobak.)
3. Jelenet
Borika, Viola, Kobak
VIOLA:
Itt a király új bolondja:
Kobak! Neki lesz rá gondja
Hogy a bánatot elűzze,
És a kedved felderítse!
Ha a kedved újra vidám,
Vár apád, Bonifác király!
(El.)
4. Jelenet
Borika, Kobak
BORIKA:
Te vagy hát itt az új bohóc?
KOBAK:
Te meg úgy látom, egy vadóc!
BORIKA:
Borika királylány vagyok,
Szomorú nem azért vagyok,
Mert csak kényesen nyafogok,
Hanem, mert Zordonmord sárkány
Értem jön, s mint a többi lány,
Én sem vagyok más, mint zsákmány.
Eddig már kilenc lányt kapott,
A tizedik magam vagyok.
Tudd meg hát, te szegény bolond,
Ezért van arcomon a gond!
Az udvar ezért szomorú.
Mint a sírt a sok koszorú
Úgy lep itt be mindent a bú.
Volt már tizenkét bolondunk,
S nem enyhítették a gondunk.
Tréfa? Élc? Itt mind hiába!
Marad a bú sötét szárnya
A tizenharmadik te vagy,
Nem ajánlom, hogy itt maradj!
Hiába is kacagsz, derülsz,
Úgyis a börtönbe kerülsz
Ahol halálodig heversz
Jobban teszed, ha elszelelsz!
(El.)
5. Jelenet
Kobak egyedül
KOBAK:
Ez az első munkanapom,
És a baj okát már tudom!
Ez nem kevés! Tehát sárkány,
S nem valami sötét ármány,
Ami itt a bajt okozza,
És az udvart lelombozza
Vagy vehetem a kalapom,
Vagy a sárkányt megugratom!
(Belép Bakancs tábornok, Hadsereg.)
6. Jelenet
Kobak, Bakancs, Hadsereg
BAKANCS:
Hadsereg, vigyázz! Igazodj!
Jobbra át! Balra kanyarodj!
Lassabban! Az egész terem
Félkörben betöltve legyen!
Állj! Vigyázz! Pihenj! Figyelem!
Szép dolog ám a kényelem,
De még szebb a vasfegyelem!
Mocorogni egy se merjen!
Jónapot, katonák!
HADSEREG:
Erőt, egészséget, Bakancs tábornok úr!
KOBAK:
Szépnek szép a vasfegyelem,
Csak nincsen benne értelem!
(Belép az Udvarhölgyek kara.)
7. Jelenet
Kobak, Bakancs, Hadsereg, Udvarhölgyek
UDVARHÖLGYEK:
A király erre jön éppen,
A trónusa legyen készen!
BAKANCS:
Trónust!
KÉT KATONA:
(Behozzák a trónszéket.)
BAKANCS:
Állj! Vigyázzba meredj!
Fogadás balról! Tisztelegj!
KATONÁK:
(Tisztelegnek. Bevonul Bonifác.)
8. Jelenet
Bonifác, Kobak, Bakancs, Hadsereg, Udvarhölgyek
UDVARHÖLGYEK:
Komor tölgyfa, szúrós akác;
Huszonharmadik Bonifác,
Az országunk nagy királya
Most ül fel a trónusára!
HADSEREG:
Sokáig éljen Bonifác király!
BAKANCS:
Felséges úr! Uram, király!
Az udvarod már készen áll!
Itt vannak a katonák is,
Velük Bakancs generális!
HADSEREG:
Dicső király! Hadak ura!
BONIFÁC:
Ki az a fura figura?
(Kobakra mutat.)
BAKANCS:
Az? Egy ismeretlen lovag!
KOBAK:
Dehogy lovag! Csupán Kobak!
Én vagyok az, király komám!
BONIFÁC:
Ismerjük mi egymást talán?
KOBAK:
Szót szóba rosszul ne öltsek,
Amikor a bolond bölcsek
Bölcsessége kongva kopog,
És a világ recseg-ropog,
Felség, csupán ennyit mondok:
Kellenek a bölcs bolondok!
UDVARHÖLGYEK:
Hol a hódolat, a hála?
Ma van az illem halála!
Mit hallanak ma a falak?
Idejön egy jöttment alak
A modora kellemetlen,
S oly mértékben tiszteletlen
Olyan neveletlen fajta,
Fel kell háborodni rajta!
Felháborodva hápogok,
Minő pimasz…
BONIFÁC:
Hallgassatok!
KOBAK:
Ahol ennyi liba gágog,
Ott az igaz száj csak tátog.
BONIFÁC:
Te vagy Kobak, az új bolond?
KOBAK:
Én, és udvarod a porond,
Ahol fellépek, cimbora!
Nem csalódsz majd bennem soha!
UDVARHÖLGYEK:
Hogy ez velünk csúfot tegyen?
Felség, úgy véljük…
BONIFÁC:
Csönd legyen!
Tábornok? A hadseregem?
Kész az országot védeni?
BAKANCS:
Itt vagyunk! Nem kell félteni!
Mi őrizünk és szolgálunk,
Minden ellent eltángálunk,
Van puskánk, rakétánk, tankunk,
Éles szemünk, erős markunk,
Tudunk karatézni, lőni,
Kúszni és előre törni,
Díszlépésben felvonulni,
A bakancsot kipucolni,
Gombot kifényesíteni,
És őrségben feszíteni!
BONIFÁC:
Igen derék!
BAKANCS:
Minden ragyog!
Gomb és a szíj! Büszke vagyok!
BONIFÁC:
Számíthatok majd tirátok,
Ha jön a sárkány, az átok?
KOBAK:
Válasz nincs, de jó a kérdés!
BAKANCS:
Fickó, mi volt ez a sértés?
Ez egy fegyveres testület!
Bolondnak nézel bennünket?
Talán azt képzeled, pupák?
KOBAK:
Nem bolondok, hanem buták
Vagytok! Na, király cimbora!
Téged meg nem véd ám soha
A te híres hadsereged
Senkitől!
BAKANCS:
Ki mondta neked,
Hogy azt a pergő nyelvedet
Mirajtunk köszörülheted?
Ha mindenből viccet csinálsz,
Abronccsal levegőt szitálsz;
Mert a tréfa komolytalan,
Felesleges, haszontalan!
KOBAK:
Nem a tréfa komolytalan,
Hanem, aki sose érti!
BAKANCS:
Felség, a sereget sérti
Az állandó bohóckodás!
BONIFÁC:
Tűnj el innen, Kobak! Futás!
KOBAK:
Rosszul döntöttél, cimbora!
Ahol egy bolond sincs soha,
Ott majd akad sok ostoba!
(El.)
9. Jelenet
Bonifác, Bakancs, Hadsereg, Udvarhölgyek
UDVARHÖLGYEK:
Nincs itt más, csak jó társaság!
Helyreállt megint a világ!
BONIFÁC:
Nahát, mi lesz a sárkánnyal?
BAKANCS:
Elbánunk mi akárhánnyal,
Csak fizess jó zsoldot nekünk,
Legyen italunk, kenyerünk,
Legyen modern fegyverzetünk,
És mindig győzünk, esküszünk!
HADSEREG:
Mi mindig győzünk, esküszünk!
BAKANCS:
A sárkánynak megfizetünk!
HADSEREG:
Mi mindig győzünk, esküszünk!
BAKANCS:
Futni fog az ellenfelünk!
HADSEREG:
Mi mindig győzünk, esküszünk!
BAKANCS:
Mi mindenkit jól megverünk!
HADSEREG:
Mi mindig győzünk, esküszünk!
(Belép a hétfejű — hétszemélyes — Zordonmord.)
10. Jelenet
Bonifác, Bakancs, Hadsereg, Udvarhölgyek, Zordonmord
ZORDONMORD:
Huuuuuúúúúú !
Na, te király, hol van a lány?
UDVARHÖLGYEK:
Jaj nekünk! Itt van a sárkány!
BONIFÁC:
Bakancs tábornok! Hadsereg!
Most kell ám, hogy megvédjetek!
BAKANCS:
Kardot ránts! Lőj! Szuronyt szegezz!
Roham! Tüzelj! Hátat fedezz!
KATONÁK:
(Ijedten hátrálnak.)
BAKANCS:
(A Katonák mögé bújik.)
Hé! Ne hátrálj nyakra-főre!
Azt mondtam, roham! Előre!
UDVARHÖLGYEK:
Jaj, én félek! Én reszketek!
Jaj, katonák! Ki ment ma meg?
ZORDONMORD:
Huuuúúúú!
Gyerünk, király! Add a lányod!
Ha nem adod, az országod
Elpusztítom, felperzselem,
Homoksivataggá teszem!
BONIFÁC:
Hé, hadsereg!
BAKANCS:
Igen, felség!
BONIFÁC:
Hol vagytok! Gyerünk! Segítség!
BAKANCS:
Felség, én azt tanácsolom,
Hogy vigyázzon vele nagyon!
ZORDONMORD:
Huuuuúúúú!
Gyerünk, király! Hol a lányod?
Hogyha túl sokáig szánod,
Elpusztítom az országod!
BONIFÁC:
Értsd meg, hogy én apa vagyok!
ZORDONMORD:
Meg király! Adod? Nem adod?
BAKANCS:
Tárgyalni lehetne vele,
Felség! Hogyha túsz kellene,
Van itt elég udvarhölgye!
UDVARHÖLGYEK:
Jaj, a szegény kis életünk
Veszélyben! Most mi lesz velünk?
(Belép Viola és Borika.)
11. Jelenet
Bonifác, Bakancs, Hadsereg, Udvarhölgyek, Borika, Viola
VIOLA:
Én vagyok itt a királylány,
Engem vigyél el, te sárkány!
ZORDONMORD:
Hazudsz! Te a komorna vagy!
VIOLA:
Fuss, Borika! Itt ne maradj!
BORIKA:
Én vagyok az apám lánya!
BONIFÁC:
Ha a föld minden sárkánya
Jönne, én akkor se hagynám!
Hol egy kard?
(Kardot ránt.)
Sárkány, figyelj rám!
(Nekirontana Zordonmordnak.)
ZORDONMORD:
Ppphhhfúúúúúúú!
(Ráfúj Bonifácra és ledönti a lábáról a királyt.)
BAKANCS:
Kérlek, törődj bele, felség,
Mert ez a szükségszerűség!
UDVARHÖLGYEK:
Hogyha bölcs a tábornoka,
Jól megy ott a haza sora!
BAKANCS:
Ha a lányod odaadod,
Úgy mindened megtarthatod!
ZORDONMORD:
Gyerünk!
(Megragadja Borikát.)
Máris indulhatunk!
Majd otthon befalatozunk!
(Belép Kobak.)
12. Jelenet
Bonifác, Bakancs, Hadsereg, Udvarhölgyek, Zordonmord, Kobak
KOBAK:
Ez az a sárkány, cimbora?
Ez nyeszlett ám, király koma!
Ez a fizetésem, felség?
A fél fogamra sem elég!
ZORDONMORD:
Nahát, ez itt rólam beszél?
Mit merészelsz?
KOBAK:
Csendben legyél!
A vacsora sosem beszél,
Hanem kushad! Arra készül,
Hogy főjön, süljön, és végül
A jó puha felsőteste
Bekerüljön a levesbe,
A többit a szakács vigye,
Borsozza és fűszerezze,
De közben végig őrizze,
Hogy a kutya el ne csenje,
S legyen belőle pecsenye!
Mmm! Kerüljön be a tálba,
És azt kapjam vacsorára!
Csupán hét fejed van, hüllő?
Mint biciklin kilenc küllő
A negyvenakárhány helyett!
Hol hagytad a többi fejed?
Téged hizlalni kellene,
Na, de jól van, egye fene!
Éhes vagyok! Király koma!
Készüljön el a vacsora!
ZORDONMORD:
Hogy mit akarsz? Hová tesznek?
Méghogy engem itt megesznek?
KOBAK:
Nem akarlak, nem is teszlek,
De az biztos, hogy megeszlek!
ZORDONMORD:
Na, megállj! Phhfúúúúú!
(Ráfújna Kobakra, az ügyesen félrelép előle, de Bakancs és a Katonák halomra dőlnek.)
KOBAK:
Nahát, de gyengécske alak!
Épen maradtak a falak!
Téged neveznek sárkánynak?
Nagyobbacska gyíkocskának
Mutatkozol, de nem többnek.
Egész biztos kiröhögnek
A sárkányok, hogyha látnak!
Hogy merészelsz vacsorának
Hozzám ideállítani?
Hogyha nincs benned fifika,
Lehetne tán önkritika.
Ez egy fejed?
(Tapogatja.)
Nem jó fajta!
Ótvaros a pikkely rajta!
Ez a másik? Ez az egész
Amint látom, csupa penész!
(Közben kipenderíti Borikát Zordonmord karmai közül.)
Egy lány? Na, nem kapsz belőle!
Sós lenne a húsod tőle!
Szurtos vagy, akár a sertés,
Meg csupa bőrkeményedés!
A jó puha taraj a fő!
Hadd készítem hamar elő!
(Elveszi Bakancs kardját.)
Itt csak bordák nyekeregnek,
Adj helyet a fűszereknek!
(Szurkálni kezdi a karddal Zordonmordot.)
ZORDONMORD:
Jaj! Ennek fele se tréfa!
Futás! Vagy meghalok még ma!
KOBAK:
Hé, sárkányka! El ne szaladj!
Még meg sem sültél! Itt maradj!
ZORDONMORD:
Itt a levegő nem tiszta!
KOBAK:
Hé! El ne menj! Gyere vissza!
Várni foglak: ez a lényeg!
ZORDONMORD:
Ide vissza sose térek!
(El.)
13. Jelenet
Bonifác, Bakancs, Hadsereg, Udvarhölgyek, Viola, Borika, Kobak
VIOLA:
Bravó, Kobak! Jó volt nézni!
Végre egy igazi férfi!
BORIKA:
(Nevet.)
BONIFÁC:
Borika, lányom! Te nevetsz?
BORIKA:
Igen, apám! Úgy kacagok,
Hogy kis híján megpukkadok!
KOBAK:
Felség, ez a hitvány sereg
Az udvarban sokat tehet,
Hogy ne legyen a kárunkra:
Akad elég hasznos munka!
Aki csak a fegyver végén
Képzeli, hogy kemény legény,
Állhat fejre vagy élire,
Nem jó az soha semmire!
Mert a birodalmad éke
Nem a háború; a béke.
Az okos szorgos emberek
Hogyha kell, meg is védenek.
Legyen tréfa, legyen móka,
Szóljon a zene, a nóta,
Nézd a virágok szirmait,
Vagy az égnek csillagait,
Gyönyörködj a népben, felség,
A jó királynak ez elég,
A jó király jóra tanít:
Nyerje vissza a jogait
Itt most ezennel az öröm!
BONIFÁC:
Kobak, ezt nagyon köszönöm!
(Bonifác, Bakancs, Viola, Udvarhölgyek, Katonák el.)
14. Jelenet
Borika, Kobak
BORIKA:
Jó, hogy itt vagy, Kobak koma,
El ne távozz innen soha!
KOBAK:
Ahol túl sok az ostoba,
Ott a sors mindig mostoha,
De ha bolondok akadnak,
Szólnak vagy dalra fakadnak,
Onnan a rossz sors menekül,
Marad a bolond egyedül,
Aki sorsát kézbe kapja,
És amit akar, azt kapja.
A végzet hiú, piperkőc,
És elkényeztetett gyerkőc.
Félni nem a sárkánytól kell,
Hanem attól, ha nem felel
Élcre, tréfára kacagás.
Most van itt a mese vége,
Hosszan tapsoljatok érte!
VÉGE