Királyt fogtam
RÉSZLET
MÁRTON:
Úgy gondolom, valami cselvetés vár rám.
Ez csupán megérzés.
PAULA: Menjünk innen tovább?
MÁRTON:
Ne. Inkább szemléljük meg a méregfogát
Annak, ami itt vár. Sáros lett a ruhám,
A főváros népe se ismerhetne rám.
Rajtad pedig szép, tiszta a vadászruha…
Nem úgy festesz benne, mint a király húga…
PAULA:
Jó, ha nem is vagyok túlontúl marcona,
Apródnak elmegyek.
MÁRTON: Ez most kihasználjuk:
Akárki is lakik itt, jól megtréfáljuk:
Férfi leszel.
PAULA:
A tréfa kedvemre való.
MÁRTON:
Hogyha itt csalás lesz, én legyek a csaló,
Ne engem csaljanak. Bajuszt festek neked,
Hogyha bezörgetünk, Pál gróf lesz a neved,
Nálad legyen a kard.
(Átadja.)
PAULA: Ha kell, jól forgatom.
MÁRTON:
Ez az egyik oka, amért neked adom,
A másik pedig, hogy én a szolgád leszek,
A nevem Marci. Tartsd az arcod! Műremek
Lesz a bajszod.
(Nekiáll bajuszt festeni Paulának.)
PAULA: Most ne legyen olyan csálé,
Mint a múltkor. Olyan bután állt kétfelé,
Hogy még a legbutább úr is gyanút fogott,
És a te férfit játszó húgod lebukott.
MÁRTON:
Most jobban vigyázok. Hölgyem, vagyis uram,
Elkészült a bajsza.
(Tükröt tart Paula elé.)
PAULA: Most jobb lett csakugyan,
Mint a múltkor.
MÁRTON: Húgom, ha már készen vagyunk,
Legjobb, ha a házba tüstént bekopogunk.
Én megyek előre, én vagyok a szolga,
S az úr jöttét jelezni a szolga dolga!
Jó estét!
(Dörömböl.)