Fruzsina hercegnő
(Mesejáték versben és prózában, 1999.)
RÉSZLET
14. Jelenet
Fruzsina, Tóbiás, Vilmos, Franciska, Borbála, Vilma, Friderika, Fanni
FRANCISKA:
Felség, ez Vackor Borbála,
A Méla Bölény gazdája.
BORBÁLA:
Felség, bocsássa meg nekem,
Hogy nem fess az öltözetem :
Udvarhölgye cipelt ide,
Aszonta, gyűjjek izibe!
FRUZSINA:
Örülök, Borbála néni!
Szeretném kendet megkérni,
Egy kicsit helyettesítsen.
FRANCISKA:
Hogy, felség?
BORBÁLA:
Hogy mi van itten?
FRIDERIKA:
Mit talált ki?
FANNI:
Én sem értem!
FRANCISKA:
Hogy jó vége lesz, azt kétlem!
FRUZSINA:
Két kérőm van, ez a lényeg:
Tudnom kell, hogy mennyit érnek.
Üljön kend a trónra ide.
BORBÁLA:
Én, gyerekem?
FRUZSINA:
De izibe!
BORBÁLA:
Ülök üstöllést, ha mondja!
FRIDERIKA:
Ez a csúnya öreg boszi
Fog itt hercegnőt játszani?
FANNI:
Már értem! Próbára teszi
A két kérőt! Nem butaság!
FRIDERIKA:
Hát itt megkergült a világ!
FRUZSINA:
Mondom, hogy mi a kend dolga.
BORBÁLA:
Ha felséged előbb mondja,
Kapok valamit magamra.
FRUZSINA:
Franciska, Borbála nénit
Öltöztessétek! Ha nézik,
Higgyék azt, hogy a hercegnő!
FRANCISKA:
Na, de felség!
BORBÁLA:
Mi a mennykő?
FRUZSINA:
Siessetek!
FANNI:
Gyerünk!
FRANCISKA:
Nahát!
FRUZSINA:
Hozzátok már azt a ruhát!
FRIDERIKA:
Hozom, felség, máris hozom!
FRANCISKA:
Hogy mi lesz ebből, nem tudom!
BORBÁLA:
Engedelmet kérek, felség,
De aszondom…
FRUZSINA:
Ebből elég!
Na, mi lesz már, Fanni?
FANNI:
Jövök!
Itt vannak már!
BORBÁLA:
Ezer ördög!
Mit fundált ki a kisasszony?
Hogy az anyja ne sirasson…
FRUZSINA:
Kend most csukja be a száját!
Vegye fel!
BORBÁLA:
Felség ruháját?
FRUZSINA:
Azt hát! Mi lesz? Öltözzön már!
BORBÁLA:
Engedelmet, de nem jön rám.
Vékonypénzű kisasszonykát
Illet ez, de nem a Borcsát!
Régen vótam én má kislány,
Ez akkor se gyütt vóna rám!
Szegény uram…Tavaly meghót…
Mondta, hogy nagy ülepem vót.
FRUZSINA:
Friderika! Ruhát hamar!
FRIDERIKA: Honnan hozzam?
VILMA:
Némi zavar
Támadt?
FRUZSINA:
Talán segítene?
VILMA:
Igen, felség!
BORBÁLA:
Mi a fene!
VILMA:
Ott az a nagy díszes gála,
Az való a Borbálára.
A nagyanyja hordta egyszer
Édesapjával teherben
A nyolcadik hónap táján.
FRUZSINA:
Az egy kissé ódivatú.
FANNI:
Meg egy kissé eszi a szú.
FRUZSINA:
Pattanj, Franciska!
FRANCISKA:
Ez nehéz,
Bár a szabás nagyon merész.
FRUZSINA:
Gyorsan kapja kend magára!
BORBÁLA:
Jó, felveszem, hogyha kő!
FRIDERIKA:
Kell!
FRUZSINA:
Udvarmester, forduljon el!
BORBÁLA:
Az jó, ha a férfiember
Leskelődni nem nagyon mer.
Szűzanyám, de koszos lettem!
Pedig vasárnap fürödtem!
Most mégis maszatos vagyok!
Felség, gyorsan elszaladok
Fürödni!
FANNI:
Most már nem mehet!
FRUZSINA:
Arról ugyan szó se lehet!
Öltözködjön!
BORBÁLA:
Hun a ruha?
FRUZSINA:
Itt van, ezt húzza fel
BORBÁLA:
Húha!
Ezen nincsenek is ujjak !
Ilyen klepetusba bújjak?
Ebből semmi jó se válik,
Mer’ a mellyem itt kilátszik!
Mekkora lik!
FANNI:
Jaj, mit látok!
VILMA:
Biztostűvel szolgálhatok.
FRIDERIKA:
De mit tűzünk vele oda?
BORBÁLA:
Ez a ruha kész kaloda.
FRUZSINA:
Csak kend nagyon terebélyes.
FRANCISKA:
Ez a folt itt elég széles.
FRIDERIKA:
De hogy’ fog kinézni vele?
FANNI:
Mint az ószeres özvegye!
FRANCISKA:
Így meg lyukas a ruhája!
VILMA:
Kitüntetést tegyünk rája!
FRUZSINA:
Az ám! Hol van egy belőle?
TÓBIÁS(Vilmosra mutat):
Az a fickó szakad tőle!
FRANCISKA:
A katona!
BORBÁLA:
Még ez is itt?
Csukja be a piszkos szemit!
Hijnye, a combomat lesi,
Cudar szemit le se veszi!
FRUZSINA:
Közlegény úr, segítene?
A legnagyobb plecsnit ide!
VILMOS:
Felség…
FRUZSINA:
Ez most szükséghelyzet.
Ide azt a rézkeresztet!
Na, így már más! Most figyeljen:
Bármit lát, szót ne emeljen,
Bármi lesz itt, bármi csuda,
Maga hallgat, mint a csuka!
Megértette?
VILMOS:
Igen, felség!
FRUZSINA:
Ha szépen tartja a száját,
Feldíszítem én a vállát:
Hadnagy úr lesz.
(Borbálához.):
Kend elkészült?
BORBÁLA:
Felség, ezt magamra vettem,
De nem tudom, mit vétettem.
FRUZSINA:
Kend hercegnő!
BORBÁLA:
De kisasszony!
FRUZSINA:
Kend hercegnő. Most hallgasson!
Kend most második Fruzsina,
S éppen kérőit fogadja.
Azt a kötényt ide nekem,
Csupán Fruska lesz a nevem,
Én a szobaleány vagyok,
Teszek-veszek, rendet rakok,
Kend meg mondja, hogy én vagyok!
BORBÁLA:
A számra tegyek lakatot?
FRUZSINA:
Eszébe ne jusson! Dehogy!
Társalogjék velük szépen,
Ahogy szoktak a mesében.
BORBÁLA:
Dehát én olyat nem tudok!
FRANCISKA:
Hogyha akarja, súghatok!
BORBÁLA:
Ha nem szólok, hőbörögnek,
Ha meg szólok, kiröhögnek.
FRUZSINA:
Kend most második Fruzsina,
Ön a trón várományosa,
Ezért mondhat, amit akar,
Bármit mond, senkit se zavar.
BORBÁLA:
Hát jó pofát fognak vágni?
FRUZSINA:
Kend mindjárt meg fogja látni.
BORBÁLA:
Ha ezt mondják, ezt kő tenni,
Ha megmondják, meg kő lenni,
Rohadt alma, karalábé,
Kezdődjön a maskarádé!
FRIDERIKA:
Közlegény úr!
FANNI:
Egy bejöhet !
(Belép Richárd és Ottokár.)
15. Jelenet
Fruzsina, Tóbiás, Vilmos, Franciska, Borbála, Vilma, Friderika, Fanni, Richárd, Ottokár
VILMOS:
Őfelsége Richárd, Bergengócia hercege!
FRIDERIKA:
Holvanország hercegnője
Öntől már el van bűvölve,
Richárd herceg!
RICHÁRD:
Ez a retkes,
Csúf banya volna a kedves
Hercegnő? Hé? Rajtam mulat?
Másra néz és másra mutat!
Tán a bolondját járatja?
Kardom hegyét még meglátja!
BORBÁLA:
A francos szakramentumát!
Ne sugdolóddzanak tovább
Nekem! Magam felhergelem,
S mind a kettőt nyakon verem!
RICHÁRD:
Ej, micsoda randa pofa!
Mint egy dühös halaskofa!
OTTOKÁR:
Hát itt mindenki megveszett?
Ez a rémség meg ki lehet?
Fiam?
VILMOS:
Én nem felelhetek.
FANNI:
Tábornok úr, ön elmehet.
Önnek ma nehéz a napja,
A felség nem tartóztatja
Tovább.
OTTOKÁR:
Annyiban nem hagyom.
Itt valami bűzlik nagyon.
BORBÁLA:
Hallja, maga bandzsa gebe,
Eltűnjön innen izibe!
RICHÁRD:
Van modora!
OTTOKÁR:
Ezt álmodom?
RICHÁRD:
Már vicsorít, mint a puma!
BORBÁLA:
Apuskáim, sok a duma!
Bámul, mint az Ángli lova!
FRUZSINA:
Ön elmehet.
OTTOKÁR:
Megyek tova.
Ez így már más.
(El.)
16. Jelenet
Fruzsina, Borbála, Franciska, Richárd, Vilma, Friderika, Fanni,Tóbiás, Vilmos
RICHÁRD:
Vagy az agyamra ment a gond,
Vagy itt most mindenki bolond!
BORBÁLA:
Kend még mindig ott nyekereg?
Ugyan lépjen mán közelebb!
FRANCISKA:
A felség kegyet gyakorol,
S azzal nyilvánítja kegyét,
Csókra nyújtja önnek kezét.
Mondom, nyújtja!
BORBÁLA:
Ja!
RICHÁRD:
Szerelem
Lángja rebeg a szívemen,
Lelkem tükrén örök hála,
Rácsókolom kacsójára.
Köszönöm végtelen kegyét,
Kérem, adja nekem kezét!
BORBÁLA:
Dejszen adom én, hogyha kő!
FRIDERIKA:
Majd válaszol a hercegnő!
RICHÁRD:
Istennőm! Napunk derengett,
Lelkem csak érted merengett,
Szívem dala neked zengett…
BORBÁLA:
Hunnan szalajtották kendet?
RICHÁRD:
Bergengóc földről rohantam,
Hogy szívem lábadhoz dobjam!
BORBÁLA:
Ismertem én, ha meg nem hótt
Ott egy férfit…jó magas vót…
Nahát mi is vót a neve?
RICHÁRD:
Talán követ?
BORBÁLA:
Má nem követ,
Csak egyszer rég, visszagyüvet…
De szép is vót!
RICHÁRD:
Milyen követ?
BORBÁLA:
A vasútnál vájt talpkövet.
RICHÁRD:
Hogy micsoda?
BORBÁLA:
Egye fene,
Vót vagy negyven esztendeje!
Ejnye! Kendnek fáj a feje?
RICHÁRD:
Jaj, bocsánat!…Rosszul vagyok…
BORBÁLA:
Ugyan má! Katonadolog!
Ilyen szép nagy marha ember!
Büfögjön má, hogyha az kell!
VILMA:
Tán egy kis huzatot kapott.
BORBÁLA:
Mindegy má, ha úgyis ivott!
RICHÁRD:
Végem van!
BORBÁLA:
Most mit hisztizik?
Ha nem bírja, minek iszik?
FRUZSINA:
Segíthetek? Megpróbálom.
BORBÁLA:
Mosd föl gyorsan, Fruska lányom!
FRANCISKA:
Na, de Borcsa!
FRUZSINA:
Máris, felség!
Herceg úr, fő az egészség.
Nézzen rám: senki se hallja,
Nekem gyorsan megsúghatja,
Önnek ilyen nő a vágya?
Ilyennel lesz közös ágya?
RICHÁRD:
Ki vagy, te lány?
FRUZSINA:
Fruska vagyok,
Két nagy szobát takarítok
A királyi palotában.
RICHÁRD:
Szóval olyan szobacica?
FRANCISKA:
Nahát, felség!
FRUZSINA:
Semmi hiba.
RICHÁRD:
Szép a pofid, te kis liba!
FRANCISKA:
Nahát, felség!
FANNI:
Ez galiba!
BORBÁLA:
Az a gúnár nagyon gágog.
Még a tyúkszemére hágok!
FRUZSINA:
Tetszem önnek, herceg uram?
RICHÁRD:
Egy kicsit tetszel csakugyan.
De úrnőd szépsége mellett
Ilyen vakarcs sose kellhet!
Mint vázához üvegcserép,
Mint a pávához a veréb,
Úgy viszonyulsz te hozzája,
Te kis akárki leánya!
FRUZSINA:
Önnek én csak ennyit érek?
RICHÁRD:
Úrnőddel el nem cseréllek,
De lásd, hogy azért van szívem,
Hozzád is leereszkedem:
Néha vethetsz nekem ágyat,
Súrolhatod a szobámat,
És ha nagyon kegyes vagyok,
Jól megcsipkedem a farod!
FRIDERIKA:
Felség, itt minden világos!
BORBÁLA:
Na, kend ugyan nagy szélhámos!
RICHÁRD:
Felség, kérem, higgyen nekem!
Tombol bennem a szerelem.
Önért ég bennem a lélek,
Ön nélkül nincs nekem élet,
Epekedve, szépen kérem,
Legyen az én feleségem!
BORBÁLA:
Na, hát kend dógozni tud-e?
Szerszám hogy ‘ áll a kezibe?
RICHÁRD:
Hogyan?
BORBÁLA:
Kend mit képzel, nahát?
El kell ám, hogy tartsa magát!
RICHÁRD:
Hogy mi van?
BORBÁLA:
Az uralkodás
Vékony pénz ám, nem nyaralás!
Hogy mellettem csak henyélünk,
Abbul ketten is megélünk?
Kend csak nem ezt fundálta ki?
Mert ha így van, ennek coki!
Elnézné tán, hogy az asszony
Még kend helyett is dógozzon?
RICHÁRD:
Dehát…
BORBÁLA:
Kend egy hamis jószág.
Ingyen kéne tán egy ország?
Kendnek se borsa, se sava,
És hazugság minden szava.
Azt hitte tán, cúgot kaptam,
S vénségemre meghibbantam?
Magam tartok egy nagy házat,
Láttam különb csalót százat!
Száz szónak is egy a vége:
Tűnjön el kend a fenébe!
(Richárd el.)