Borka asszony
(Népi bohózat, 2002.)
TELJES DARAB
Forrás:
Kertso Cyrják: Borka asszony és György deák
interludium
bemutatták Kantán, 1773. május 19-én
SZEMÉLYEK:
BORKA kisasszony
ERZSI, szolgálólány,
GYÖRGY deák, Erzsi szerelme
1. Jelenet
Borka egyedül
BORKA:
Nem kérték a kezem negyven esztendeje!
Avas már a lányság, megeszi a fene!
Úgy döntöttem, elég! Most már férjhez megyek!
Eljött az ideje, hogy menyecske legyek!
Ha ezt is számolom, van még kilenc fogam,
Igazán szépecskén tartom ám még magam!Most férjet keresek. Olyan legény legyen,
Aki engem ifjú asszonyává tegyen,
De reggeltől estig! Estétől reggelig!
Amennyi a férfiasságából telik,
Azt mindet egyszerre, tüstént adja nekem,
Különben a nyakát hamar kitekerem!
Félre szemérmesség, meguntam már félni,
Legyen hát a férjem a legelső férfi!
(Belép Erzsi.)
2. Jelenet
Borka, Erzsi
BORKA:
Mit lábatlankodsz itt?
ERZSI: Gazdasszonyom, kérem,
Fizesse ki most a hátralékos bérem.
BORKA:
Felmondasz?
ERZSI: Odakint vár a vőlegényem.
A jövő vasárnap férjhez megyek végre,
Ezentúl nem leszek többé más cselédje.
BORKA:
Arcátlan!
ERZSI:
Mi baja kendnek?
BORKA: Negyven éve!
Azóta várom, hogy férjhez menjek végre!
Addig a cselédet én férjhez nem adom,
Ameddig a ház gazdasszonya — hajadon!
ERZSI:
Nem is kérem én azt, hogy kend férjhez adjon
A kendtől én eztán semmit nem akarok
Fizessen ki, aztán többet itt sem vagyok!
BORKA:
Ne merj felbosszantani, cseléd! Te beste!
Jobban kikapsz most, mint tegnapelőtt este!
Itt a botom!
ERZSI: Többé ne merjen bántani!
Olyat teszek…
BORKA: Ezzel foglak megáldani!
Hiába panaszkodsz, hogy sajog a farod,
Ha visszafeleselsz, újra csak ezt kapod!
Míg én leány vagyok, te várj a sorodra!
Addig nem férjhez mész, hanem csak dologra!
Mert így megy az, lányom!
ERZSI: Hozom a holmimat,
Utána elmegyek, kend pedig itt marad!
(El.)
3. Jelenet
Borka egyedül
BORKA:
Ez még húszéves sincs! Ilyet férjhez adjak?
Magam meg tovább is pártában maradjak?
Hogyha én magamat szépen számba veszem,
Van az ilyen lánynál harmincszor több eszem
Megvan mindkét lábam, meg mind a két kezem,
Van másom is: Ez itt ugyan tán folydogál
Na, de ez itt hátul annál jobban kiáll.
Nincsen híján nálam semmi domborulat,
Mind kezébe kapja, aki velem mulat!
(Belép György deák.)
4. Jelenet
Borka, György
GYÖRGY:
Tekintetes asszony! Jónapot kívánok!
BORKA(Félre):
Nem csipás a szemem? Tényleg férfit látok?
Szép, eladó férfi! S épp a legjobb korba’!
(Fenn):
Nem asszony, kisasszony! A kendnek csak Borka!
Isten hozta kendet!
GYÖRGY: György deák a nevem!
Az én kedves menyasszonyomat keresem!
BORKA:
Hogy? A menyasszonyát?
(Félre): Hát véget ért a tél!
Köszönöm, Uram, hogy értem csodát tettél!
(Fenn):
Nem szomorkodik már gaz közt a vadkender;
Isten hozta nálam, szép fiatalember!
Karcsú a dereka, lapos hasikája,
Van csicsogó szeme, fitos orrocskája!
GYÖRGY:
Hé! Ne tapogasson!
BORKA: Úgy látom, megjárja!
Nagyon boldog asszony lesz ám a kend párja!
GYÖRGY:
Köszönöm, de…
BORKA: Nem kell szabadkozni nekem!
Én az erélyt és a kemény húst szeretem!
(Belecsíp György fenekébe.)
GYÖRGY:
Jaj! Mit művel velem kend?
BORKA: Nézz a szemembe!
Ne húzzuk az időt! Gyerünk az ölembe!
(Az ölébe ülteti Györgyöt.)
GYÖRGY:
Kendnél ez a szokás?
BORKA: Minek bámulsz félre?
Itt vagyok én neked, csókolj hát meg végre!
(Megcsókolja Györgyöt. Belép Erzsi.)
4. Jelenet
Borka, György, Erzsi
ERZSI:
Hé! Gyuri! Mit látok? Te rám szégyent hozol?
Előttem a gazdasszonnyal csókolózol
Vedd akkor ezt a vén rusnyát feleségül!
(El.)
5. Jelenet
Borka, György
GYÖRGY:
Istenem! Ez velem soha ki nem békül!
BORKA:
Minek is békülne?
GYÖRGY: Ő a menyasszonyom!
BORKA:
Ő? Erzsi?
GYÖRGY:
Ő hát!
BORKA:
Ő?
GYÖRGY: Ő!
BORKA: Ezt én nem hagyom!
Nem vesznek el tőlem, szerelmes angyalom!
(György nyakába ugrik.)
Jól áll neked ez a gyenge kis borosta!
GYÖRGY:
Hagyjon engem békén, maga vén csoroszlya!
BORKA:
Szóval te lennél az Erzsi vőlegénye?
Ne félj, lesz majd annak helyetted más férje!
Éntőlem meg nem szöksz! Légy férfi, te férfi!
Én igába foglak!
GYÖRGY: Jaj! Segítség! Erzsi!
Ez a vénasszony egy iszonyatos lator!
Hogyha nem segítesz, meg is erőszakol!
BORKA:
Te úgy fickándozol, hogy az maga csoda!
Nem volt neked dolgod tán még nővel soha?
A te két szép szemed immáron az enyém!
GYÖRGY:
Hát azt ki nem várom ! Inkább megszököm én!
(El. Belép Erzsi)
7. Jelenet
Borka, Erzsi
ERZSI:
Hol a vőlegényem?
BORKA: Neked? Vőlegényed?
ERZSI:
Hová zárta be kend?
BORKA: Most nem ez a lényeg.
György deák — egyébként az én vőlegényem —
Miután megnyerte őt szűzi erényem,
Elment, hogy az öltözetét kicserélje,
S a kezem ünneplő ruhában megkérje!
ERZSI:
Úgy?
BORKA:
Úgy!
ERZSI: Nem hiszem azt!
Egyszer megfogom ám én kendet, vén ravaszt!
(El.)
8. Jelenet
Borka egyedül
BORKA:
Hogyha nekem soha nem lesz lakodalom,
Hogy másnak lehessen, azt sohasem hagyom!
(Kopogtatnak.)
BORKA:
Na, mégiscsak itt van a leendő férjem?
Ideje is volna, hogy végre megkérjen!
Jöjjön be, György deák!
(Belép György deák szerzetesi ruhában.)
9. Jelenet
Borka, György
BORKA:
Nincs száraz kenyerem, nincsen rongyos gatyám,
Semmit sem adhatok, mit keres itt, atyám?
GYÖRGY:
Azért jöttem, lányom, hogy igét hirdessek,
És egy kóbor lelket nálad megkeressek!
BORKA(Félre):
Hiszen ez György deák! Ezt most csúffá teszem!
Vagy megfutamodik, vagy egybekel velem!
(Fenn):
Mondja, jó asszonyság, mért öltözik papnak?
GYÖRGY:
Én? Asszonyság?
BORKA: A csalók nálam kikapnak!
A nőt nem rejti el semmi férfiruha,
Lássuk csak azonnal, mit rejt ez a csuha!
Ami alatta van, az tüstént az enyém!
GYÖRGY:
Hát azt ki nem várom ! Inkább megszököm én!
(A Bibliát elejti és el. Belép Erzsi)
10. Jelenet
Borka, Erzsi
ERZSI:
György szavát hallottam.
BORKA: Hozott egy Bibliát,
Ezért túrta fel otthon a ládafiát.
Családi ereklye. Hozta a papoknak;
Ebből misézzenek, mikor összeadnak.
ERZSI:
Úgy?
BORKA:
Úgy!
ERZSI: Nem hiszem azt!
Egyszer megfogom ám én kendet, vén ravaszt!
(El.)
11. Jelenet
Borka egyedül
BORKA:
Hogyha nekem soha nem lesz lakodalom,
Hogy másnak lehessen, azt sohasem hagyom!
(Kopogtatnak.)
BORKA:
Na, mégiscsak itt van a leendő férjem?
Ideje is volna, hogy végre megkérjen!
Jöjjön be, György deák!
(Belép György deák egy lepedőben, mint szellem.)
12. Jelenet
Borka, György
GYÖRGY:
Huhhh!!
BORKA:
Szellemekről sokat hallottam valaha,
De csizmás szellemről nem beszéltek soha!
GYÖRGY:
Készülj vénasszony, mert ha el nem menekülsz,
Megfoglak, és máris a pokolba kerülsz!
Huhhh!!
BORKA(Félre):
Hiszen ez György deák! Ezt most csúffá teszem!
Vagy megfutamodik, vagy egybekel velem!
(Fenn):
Bocsáss meg jó, szellem el nem szaladhatok,
Mivelhogy most éppen mezítelen vagyok!
Rántom a lepedőt, s megláthatod, beste,
Hogy milyen szép Borka leányasszony teste!
Nézd, ez a meztelenség mind az enyém!
(Elkapja a lepedőt.)
GYÖRGY:
Hát azt ki nem várom ! Inkább megszököm én!
(Elmenekül. Belép Erzsi)
13. Jelenet
Borka, Erzsi
ERZSI:
György szavát hallottam.
BORKA: Otthon ezt kereste,
Hogy ezzel ágyazzak meg kettőnknek este.
Mert ez egy nagyhatalmú varázslepedő,
Nagyon szerelmes ezen a férfi, s a nő.
ERZSI:
Úgy?
BORKA:
Úgy!
ERZSI: Nem hiszem azt!
Egyszer megfogom ám én kendet, vén ravaszt!
(El.)
14. Jelenet
Borka egyedül
BORKA:
Hogyha nekem soha nem lesz lakodalom,
Hogy másnak lehessen, azt sohasem hagyom!
(Kopogtatnak.)
BORKA:
Na, mégiscsak itt van a leendő férjem?
Ideje is volna, hogy végre megkérjen!
Jöjjön be, György deák!
(Belép György deák egy tállal.)
15. Jelenet
Borka, György
BORKA:
Hát végre megjött az esze kegyelmednek?
Végre úgy döntött, hogy tőlem nem ijed meg?
GYÖRGY:
Ezt nem kendnek hoztam; a menyasszonyomnak!
Mivelhogy felénk olyan szokások vannak,
Hogy ezt a tésztának valót magam hozom,
S aki megdagasztja, az a menyasszonyom!
Most megyek Erzsiért! Kend hozzá ne érjen!
(Leteszi az edényt az asztalra. El.)
16. Jelenet
Borka egyedül
BORKA:
Na, György deák, mégis te leszel a férjem!
Aki megdagasztja, az a felesége!
Na, gyerünk tésztácska! Dagasszalak végre!
(Két kézzel mászik az edénybe.)
Na, ez a tésztácska igen nagyon makacs!
Nahát ! Mégis, mi ez ? Tán valami ragacs?
(Belép Erzsi.)
17. Jelenet
Borka, Erzsi
ERZSI:
Bizony, gazdasszonyom! Az nem tészta, ragacs!
Kend komisz volt hozzám. Sok a tartozása,
De rögtön semmis lesz minden adóssága! Merthogy én most kenden elégtételt veszek.
BORKA:
Jaj! Ne tegyél csúffá! Mindent kifizetek!
Szabadíts ki innen! Soha meg nem bánod!
ERZSI:
Mosson el a hűs víz minden gonoszságot!
(Szép lassan leönti Borkát egy kancsó vízzel.)
BORKA:
Jaj! Mit csinálsz, Erzsi? Jaj! Ez nagyon hideg!
ERZSI:
Lisztből van a kenyér nálunk mindenkinek!
(Egy zacskó lisztet önt rá.)
BORKA:
Jaj! Mit csinálsz, Erzsi? Már nagyon ragadok!
ERZSI:
Kend gyakran meg is vert: ez nem tréfadolog!
Hát most én veszem kezembe ezt a botot,
És a sok ütlegből párat visszaadok!
(Ráhúz néhányat.)
BORKA:
Jaj, jaj!
(Belép György.)
18. Jelenet
Borka, György, Erzsi
ERZSI:
Mostantól asszonyként eszem a kenyerem,
Kend többé semmivel nem tartozik nekem!
GYÖRGY:
A kend szerencséjét az idő meghozza,
Mihelyt a sok szennyet magáról lemossa!
De ha szerdáról el nem jut csütörtökre,
Ott marad a ragacsban kend mindörökre!
(Erzsi, György el.)
19. Jelenet
Borka egyedül
(Lassan megmosdik, a sminket is lemossa magáról, talán át is öltözik.)
BORKA:
Na, ti szép leányok, asszonyok, menyecskék,
Ti nagyon csúnyácskák, és kissé szépecskék,
És ti, sötéten dörmögő vén csoroszlyák,
Voltatok-e, hol a kedvességet osztják?
Ifjan őrzitek-e ifjú lelketeket,
Vagy tán a lelketek már ifjan is beteg?
Van-e a fületek mögött pár széria
Bőgéssel tarkított undok hisztéria?
Előfordul-e nálatok patália,
Amit ép elmével nem bír ember fia?
Ennek ellenére mégis van férjetek?
Nem féltek, hogy nagyon hamar elvesztitek?
Főztek-e neki, hogy tisztesen zabáljon,
Hogy jóllakni ne más asszonyokhoz járjon?
Hogy több asszony helyett veletek beérje,
Szent-e számotokra mindegyik szeszélye?
Milyen érzésekkel jön férjed az ágyra?
Vágyik-e esetleg helyetted magányra?
Gondold át azonnal, amíg még nem késő,
Hogy neked mégiscsak mennyire fontos ő!
Édes jó Istenem, add, hogy asszony legyek,
Hogy végre egy férfit a házamba vigyek!
Vele lehet teljes csupán az életem,
Ostoba feltétel nélkül is szeretem:
Mert csupán két embernek jár egy szerelem!