Babilon
(Tragédia három felvonásban, előjátékkal, versben és prózában, 1999.)
RÉSZLET
26. Jelenet
voltak, Katona
KATONA:
Uram, atyád már biztonságosan
Kiért, s a perzsák nem figyeltek fel rá.
Éjfélre tán Borszippában lehet.
BÉL-SARRA-USZUR:
Igyál, fiam, és mindent köszönök!
(Egy kupa bort nyújt a Katonának.)
Lakmározzunk hát! Hé!
(Újra dühös lesz.)
Nem szól a kürt!!!
És Sulmu-Bél még ott kint van! Gyalázat!
Rongy, áruló, hitvány népség! Melyik
Intézte ezt? Melyik gyalázatos?
HADAD-ÉZER:
Tüstént utánanézek!
BÉL-SARRA-USZUR:
Menj, barátom!
(Hadad-ézer és a Katona el.)
26. Jelenet
voltak - Hadad-ézer és Katona nélkül
BÉL-SARRA-USZUR:
Gyerünk, te pondró!
(Felrántja Tukulti-Mardukot.)
Itt a férfiasság!
Ettől leszel olyan hím akire
Babilon asszony nyoszolyája vár!
Idd meg, te féreg!
TUKULTI-MARDUK:
Jaj, szentségtörés!
BÉL-SARRA-USZUR:
Semmit se bánj! Igyál! Az asszonyod
Akkor sem bújna ágyba már veled,
Ha volna még mivel…Tudod, miért?
Mert egyszer másnak adta már magát
Jószántából…Itt csak a férfiak
Kurvák, a nők nem! Sem te, sem Kuras
Nem sejtitek!
(Itatni próbálja, de Tukulti-Marduk elhúzódik.)
Nem kel? Nézd, én iszom
(Felhajtja a kupát.)
BÉLIT-ASARIDU:
Szentségtörés…
BÉL-SARRA-USZUR:
Mit suttogsz, papribanc?
Még mindig élek! Szájadat befogd!
Megtölteni!
NÉMA MARDUK-PAP:
(Ugrik és tölt.)
BÉL-SARRA-USZUR:
Úgy reszketsz, mint a mécs
Fényében egy ív hitvány pergamen…
TUKULTI-MARDUK:
(Ijedten próbál szabadulni.)
BÉL-SARRA-USZUR:
Menét? Teqelt? Avagy talán u-párszint
Írassak rád? Tűvel vagy szíjkorbáccsal?
(Hirtelen farba rúgja Tukulti-Mardukot, aki a Marduk-papok közé zuhan.)
AZT HITTÉTEK, HOGY ÉN EZT NEM TUDOM?
Most mégis rettegtek, mint rossz cselédek,
Ha új nádpálcát vásárolt a gazda?
(Kint felreccsen egy kürt.)
Csak most… Ha él még, akkor visszatér…
(Megkóstolja valamelyik edény tartalmát.)
Milyen silány! Ezt kapja hát az isten?
Hiszen ez moslék! Hogy merészeltétek?
Feleljetek!
MARDUK-PAPOK:
(Dadognak-morognak.)
BÉL-SARRA-USZUR:
Azt hittétek talán,
Hogy úgysem ellenőrzi senki sem,
Hogy mit kap Marduk? Minden jó falat
A bendőtökbe vándorolt? Kutyák!
(Az edényeket egymás után a Marduk-papokra önti.)
Ti kiáltottatok szentségtörést!
Szolgák!
(Berohan az 1., 2. és 3. Szolga.)
28. Jelenet
voltak, 1., 2. és 3. Szolga
BÉL-SARRA-USZUR:
Elmosni, rendbe tenni gyorsan,
És méltó étkekkel megtölteni
Minden edényt! Aztán Marduk szobrához
Vigyétek el, s az illendő időt
Kivárván újra hozzátok elém!
SZOLGÁK:
Parancsodra, uram!
(Az edényekkel együtt el.)
29. Jelenet
voltak - Szolgák nélkül
BÉL-SARRA-USZUR:
Na, kis Kuras hatalmas seggnyalói,
Semmit se szóltok?
NIDINTU-MARDUK(Társaihoz):
Tűrni kell, uram!
MARDUK-DA-ISSUNU(Társaihoz):
Már nem sokáig!
BÉLIT-ASARIDU(Társaihoz): Ássák már talán
Azt a csatornát!
30. Jelenet
voltak, Hadad-ézer
HADAD-ÉZER:
Uram, a kétezer lovas…megint
A városon belül…
BÉL-SARRA-USZUR:
És Sulmu-Bél?
HADAD-ÉZER:
Megjött ő is…
BÉL-SARRA-USZUR:
Él még?
HADAD-ÉZER:
Azt nem tudom…
BÉL-SARRA-USZUR:
Hogyan?
HADAD-ÉZER:
Halálos sebben haldokolt,
Mikor hozzád elindultam, uram.
(Csend.)
BÉL-SARRA-USZUR:
Gyerünk, főpap! Mondj méltó gyászbeszédet!
(Felrángatja a helyéről Marduk-da-issunut.)
Az volt, ami sosem voltál : egy férfi!
Halljam szavad! Pfuj, mocskos vagy! Fürödj!
(A képébe loccsantja a bort.)
MARDUK-DA-ISSUNU:
Gyászollak téged, Sulmu-Bél…
BÉL-SARRA-USZUR: Elég!
Az orrodban a szőrszál is hazug!
Vén varjú! Hányszor öljelek meg ahhoz,
Hogy Sulmu-Bél halálával felérjen
Kimúlásod?
KASAJA:
Férjem, ne bántsd!
MARDUK-DA-ISSUNU: Uram,
A gyászbeszédet holnap reggelig…
BÉL-SARRA-USZUR:
Az Sulmu-Bélnek úgysem kellene!
(Visszalöki Marduk-da-issunut a többi Marduk-pap közé.)
Babilon istenének márványszobrát
Silányul tartjátok. A nemzeti
Isten. Ti meg a nemzet papjai.
Én meg szentségtörő. Bort töltsetek!
NÉMA MARDUK-PAP:
(Bort tölt Bél-sarra-uszurnak.)
BÉL-SARRA-USZUR:
Főpap! Babilon utolsó királya
Rossz himpellérnek tart. Te mit felelsz?
(Visszatér Marduk edényeivel az 1., 2. és 3. Szolga.)
31. Jelenet
voltak, 1., 2. és 3. Szolga
1. SZOLGA:
Uram, az isten a királyra hagyta
Az ételét.
BÉL-SARRA-USZUR:
Főpap, ki a király?
(Csend.)
Főpap, kérdeztelek!
MARDUK-DA-ISSUNU:
Atyád, uram!
BÉL-SARRA-USZUR:
Atyám halála kit tenne királlyá?
Főpap, kérdeztelek!
MARDUK-DA-ISSUNU:
Téged, uram!
BÉL-SARRA-USZUR:
Figyeljetek most, Marduk-söpredék!
Míg meg nem gyilkolnak az árulók,
Király vagyok! Hadad-ézer!
HADAD-ÉZER:
Uram!
BÉL-SARRA-USZUR:
Az Ézida irattárát hamar
Hozasd palotám udvarába át!
Ha holnap reggel még király leszek,
Megnézném. Hogyha nem, akkor Kuras
Hadd tudja meg, miféle csőcselék
Hazudta, lopta, gyilkolta királlyá
Barbár létére ősi városunkban.
A teljes Marduk-irattárat kérem,
Amit az utolsó húsz évben írtak.
Katonák őrizzék. Ha még az éjjel
Kuras betör, ellen ne álljanak,
Hanem adják át épségben neki!
HADAD-ÉZER:
Így lesz, uram!
(El.)
32. Jelenet
voltak - Hadad-ézer nélkül
BÉL-SARRA-USZUR:
Na, főpap! Én most ünnepélyesen
Elköltöm Marduk isten maradékát,
Amit te fogsz nekem átnyújtani!
Mozdulj meg!