A torinói halotti lepel
2010. szeptember 10., péntekRögtön az elején tisztázzuk: nem óhajtok állást foglalni a lepel ügyében egymás ellen kardpengék módjára cikázó elméletek egyike mellett sem.
—-
Egyszerűen azért beszélek róla, mert iskolapéldája az olyan jelenségeknek, amelyekről kezdünk megfeledkezni, pedig a világ lényegéhez tartoznak. A modern ember bürokratikus aktusokból álló pszeudo-világot épített maga köré; lassan már csak az kerül a valóság státuszába, aminek erről hivatalos igazolása van. Olyan látszatot alakítottunk ki, mintha mindent értenénk, mintha mindennek lenne egy egyedül üdvözítő magyarázata.
Pedig bőven vannak még megmagyarázhatatlan jelenségek.
Vannak még titkok.
A lepel ezek egyike.
—-
A tárgy értelmezésének csak két legszélső pólusát említem meg:
A torinói halotti lepel azonos azzal a szövetdarabbak, amelybe Jézus Krisztus holttestét becsavarták, a rajta található kép pedig éppenséggel a feltámadás pillanatában fellépő, valamiféle sugárzásnak köszönheti létét. Ez mintegy beleégette a lepelbe Jézus testének képét, hogy megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltasson a megfeszítésre és a feltámadásra.
contra:
A torinói halotti lepel a mi jövőnkből érkező hamisító (vagy hamisító team) műve,a szöveten található képet jelenleg még ismeretlen eljárással hozták létre.
—-
Voltaképpen a lepellel kapcsolatban csak ezt a két elméletet nem sikerült mindeddig megcáfolni.
Ebből is látható: a lepel körüli viták nem tudományos, hanem ideológiai jellegűek. Két egymást kizáró prekoncepcióból indulnak ki; hogy előfeltevéseik szerint megtörtént vagy nem történt meg a feltámadás. Az igazság megismerésének vágyát mindkét oldalon háttérbe szorítja az előfeltevés igazolására való (időnként mindkét részről a fanatizmus határát túllépő) törekvés.
-
Nagyjából a következő álláspontok léteznek:
A szövet azonos Krisztus halotti leplével.
A szövet valóban egy brutálisan megkínzott, majd keresztre feszített ember képét tartalmazza, de nem azonos Jézussal.
A lepel közönséges hamisítvány.
—-
Feltűnő, hogy a szkeptikus álláspontot elfoglaló tudósok kizárólag a hamisítvánnyal kapcsolatos elképzeléseket favorizálják. Jelenleg nincs olyan, a tudományból kiinduló elmélet, amely azon elképzelésből indulna ki, hogy a lepel valódi, csak éppen semmi köze Krisztus megfeszítéséhez és feltámadásához. Ilyen elméleteket eddig csak a tudományon kívül álló személyiségek dolgoztak ki.
—-
Hétköznapi józan ésszel szemlélve mindegyik álláspont nehezen tartható. Valahogy úgy áll a dolog, mint egy híres sakk-anekdota esetében: egy híres játékos egyszer egy különösen bonyolult állásban a következő ajánlatot tette ellenfelének: “Azonnal adjuk döntetlenre, mert mindketten el vagyunk veszve!”
——-
Nézzük az egyes álláspontok fonákságait:
A lepelben Krisztus megfeszítésének és feltámadásának bizonyítékát látó álláspont átlépi az újkori tudomány kartéziánus tabuját; nem hajlandó minden mögött egyszerű materiális okokat tételezni.
Az álláspont számára súlyos nehézséget okoz, hogy a rádiokarbon kormeghatározás szerint a lepel 1230-1390 között keletkezett. Ez akár el is dönthetné az álláspont sorsát - ha az utóbbi két évtizedben nem merült volna fel számos kifogás a rádiokarbon kormeghatározás megbízhatóságával kapcsolatban. Annyiszor bizonyult különböző leletekkel kapcsolatban tévesnek, annyiszor kellett átértékelni, kalibrálni, súlyosabb estekben új kormeghatározást elrendelni, hogy a módszer tekintélye megrendült, további finomításokra szorul.
Arról nem is beszélve, hogy a lepel számos alkalommal szennyeződhetett, ami minden esetben “fiatalítja” a gyolcsot.
A pollenvizsgálat (Max Frei és mások) eredményei nem támasztják alá a rádiokarbon vizsgálat eredményéből leszűrhető következtetést, hogy a lepel a középkori Európában készült, és egész története során egyszer sem hagyta el a kontinenst. A pollenanalízis azt mutatja, hogy a torinói lepel bizony megjárta azt az útvonalat Jeruzsálemtől Edesszán és Bizáncon keresztül Franciaországig, amit a hitelesség védelmezői felvázoltak.
Ezt támasztja alá az is, hogy Roger és Marty Gilbert kis kosznyomokat fedezett fel a halotti leplen, a bal térdnél és sarkánál és a törött orrnál. A talpak környékéről vett és vizsgált szennyeződések a jeruzsálemi sziklasírokból ismert édesvízi travertino aragonitból, (és nyomokban stroncium és vas) mészkőből származik.Persze, ez sem perdöntő.
Komolyabb nehézséget okoz, hogy a lepel sorsa csupán 1389-től követhető. Utalások a létezésére már 1347-től kezdődően vannak, de az 1389-es esztendőtől bizonyítható a létezése, mert akkor már közszemlére tették. Ami ez előtt történt, spekulációk halmaza.
——
A hamisítvány teóriája az abszolút szkepticizmus talaján áll, és - mint a puszta tagadásból fakadó minden hasonló álláspont - igen sivár.
Ha a lepel hamisítvány…
- Ki hamisította?
- Mikor hamisította?
- Miért hamisította?
Ez még hagyján…
Hanem:
Hogyan hamisította?
——
A kézenfekvő , festéssel kapcsolatos hamisítási elképzelés ugyanis megdőlt. Az összes tudományos vizsgálat eredménye kizárja, hogy leplen található kép festéssel készült volna, kategorikusan megállapítják: a lepel festékanyagot nem tartalmaz.
(Mi egy ultraszkeptikus ország vagyunk. Nálunk még az utóbbi években is napvilágot látott olyan publikáció, amely lelkendező és “leleplező” hangnemben örvendezik azon, hogy jé, bebizonyosodott a festési elmélet…
A kérdés már régen nem aktuális.
A leplen található vérnyomokról azt írja a publikáció szerzője, hogy azok temperafestéktől (??) származnak…
Ezzel szemben a tudományos közmegegyezés Dr. Giovanni Tamburelli (Torinói Egyetem) tanulmánya alapján azt tartja, hogy a leplen AB-vércsoportba tartozó emberi vér nyomai találhatók. A kutató számítógépbe táplálta az emberi vér paramétereit, hogy a gép kimutassa a leplen található összes vérnyomot. Az arcon szabad szemmel nem látható hajszálerekből származó vérnyomokat talált, aminek konklúziója alapján kizárta annak a lehetőségét, hogy a képmás létrejöttében emberi kéz játszhatott közre.)
A festéssel történő hamisítás az egyetlen elmélet, amit kizártnak tekinthetünk.
A képmás nem festéssel, hanem valószínűleg a lepel rostjainak égetésével, pörkölődésével állt elő. Az eljárás jelenleg nem ismeretes.
A leplen számos olyan anatómiai és törvényszéki orvostani bizonyíték található, amelyek arra utalnak, hogy a gyolcs embertelenül megkínzott és megfeszített férfi testét ábrázolja.
Csupán néhányat említek:
Vérfolyások nyomai a kézen és a karon. Anatómiailag megfelelnek azon sebeknek, amit a csuklócsontba kalapált szegek okozhattak.
A képen a két hüvelykujj hiánya is árulkodó jelenség a csuklócsontba vert szeg megsértette a nervus radialis-t, emiatt a hüvelykujj görcsösen a tenyérhez tapadt, a képen láthatatlanná vált.
Megjegyzem: a keresztre feszítés minden középkori ábrázoláson a tenyér átszegelésével történik. A valóságban nem így volt, az átszegezett tenyér nem bírja el az ember súlyát, és leszakad. A középkor azonban már elfelejtette a keresztre feszítés tényleges lefolyását, hiszen a halálbüntetés ezen formáját még Nagy Konstantin betiltotta, és keresztény területeken azóta is tabu.
A valóságban a szeget a csuklócsontba verték - mint a leplen lévő férfi esetében.
Mindez nem nagyon kedvez a középkori hamisítást tételező elméleteknek.
-
Minden hamisítási teória eleve tartalmazza a következő feltételezéseket:
Valaki a középkorban feltételezte, hogy a gyolcs fennmarad mindaddig, amíg feltalálják a fényképezést.Ha már feltalálták, előbb-utóbb valaki felvételt készít a lepelről. Az elkészült fotó negatívján kirajzolódik a megfeszített ember képe.
Ez így meglehetősen abszurd.
——
Fogalmam sincs, hogyan és miért készült a torinói lepel. Talán egyszer megtudjuk. Vagy valamelyik meglévő elmélet bizonyosodik be, vagy kiderül, hogy valami egészen másról van szó.
Biztos vagyok benne, hogy nem a teljesen légből kapott, minden fáradság nélkül gyártott hamisítási “elméletek” valamelyike fog igaznak bizonyulni.
—-
De az is lehet, hogy a titok - titok marad…
