Itt a vén muskétás beszél

Szóval ki a fővezér?

Kiderült, hogy erre a posztra idehaza nincs alkalmas személy.

Próbáltak importálni egyet: felkérték a főparancsnoki feladatok ellátására Habsburg Ferdinánd híres hadvezérét, Niclas Salm grófot. A kiváló katona egészségügyi állapotára hivatkozva elhárította a felkérést.

Lehetne most hosszasan boncolgatni ezt a visszautasítást, mert az ilyesminek mindig valami üzenete van. Valóban beteg volt Salm gróf, esetleg nem látott reális esélyt a győzelemre? A magyar hadsereget tartotta alapvetően vezethetetlennek? Esetleg azzal függ össze a tábornok visszautasítása, hogy sem kenyéradó gazdája, sem annak testvére, V. Károly császár - akik II. Lajos sógorai voltak - nem ígért és nem is nyújtott semmilyen segítséget a magyar királynak. Ellentétben a pápával, vagy a távoli Anglia királyával, VIII. Henrikkel.

Ezen feltételezések bármelyike igaz lehet, de ma már bizonyíthatatlan.

Egy kicsit töprengeni azért lehet rajta…
Salm gróf később igen sokat harcolt a török ellen. Utolsó sebesülésébe bele is halt. Ezt 1529-ben szerezte - amikor a török Bécset ostromolta.

——-

A következő jelölt Frangepán Kristóf. Ő - mint látni fogjuk - nem érkezik meg idejében.

Marad: Tomori Pál. A kalocsai érsek.

A magyar történelemben két sorsdöntő ütközet volt, amikor a kalocsai érsek vezette a magyar hadakat: a muhi és a mohácsi.

Ki ez a Tomori Pál?

——-

A Wikipaedia imigyen mutatja be:

“Abaúj vármegyei köznemesi családba született. Katonai pályafutást Bornemisza János főnemes familiárisaként kezdte. Erdélyben kúriai jegyző, kincstári tisztviselő, sókamarai ispán, majd 1505-től 1514-ig fogarasi várnagy volt. 1506-ban közreműködött az ökörsütésnek nevezett adó miatt kitört székely lázadás leverésében. 1512-ben II. Ulászló követeként járt a török udvarban. 1514. július végén, Dózsa GyörgySzapolyai János őt küldte a Bihar városát ostromló parasztsereg ellen. Tomori csatában legyőzte a felkelőket és vezetőjüket, Lőrinc papot is fogságba ejtette. Az 1514-es magyar parasztháború ezzel a csatával ért véget. fegyverletétele után

1514-től 1518-ig fogarasi és munkácsi várnagy volt, majd 1518-ban budai várkapitánnyá nevezték ki. 1519 májusában az ő fellépésének volt köszönhető a nádorválasztó országgyűlésen támadt köznemesi zendülés leverése. 1520 közepén ismeretlen okból – van olyan feltételezés, hogy menyasszonya halála miatt – szétosztotta vagyonát rokonai között, a ferencesek közé lépett, és egy esztergomi kolostorba vonult.”

A katona, aki szerzetesnek áll. Mint Sienkiewicz hőse.

Csakhogy…

1523. február 4-én a magyar kormányzat kérésére IV Adorján pápa rákényszerítette, hogy fogadja el a felkínált kalocsai érsekséget. Amikor ez megtörtént, a magyar országgyűlés lelkesen megszavazta, hogy a kalocsai érsek legyen a déli védelmi rendszer főparancsnoka.

Letudták az oszmán elleni harcot.

Vajon a kalocsai érsekség jövedelméből meg lehet Magyarországot védelmezni a török birodalommal szemben?

—-

Tomori ajánlólevele a szávaszentdemeteri csata volt.

1523 augusztusának elején Ferhád pasa és Bali szendrői bég 12-15000 főnyi serege a Szerémségbe tört, és körülzárta Rednek várát. A Tomori által a hátukba küldött csapat és a sajkások azonban elpusztították a törökök Szabácsnál maradt hajóit, a sereg többi része pedig augusztus 6-7-én Szávaszentdemeternél megütközött Ferhád főerejével. A csatából menekülőket végül beszorították a Szávába, maga Ferhád is a harctéren maradt (más források szerint a szultán fejeztette le a vereség miatt).

Hosszú ideig ez volt a török ellen nyílt csatában az utolsó magyar győzelem.

Volt is ujjongás…

Csakhogy…

Lényegében két török határmenti parancsnok zömmel akindzsikből és azabokból - azaz: harmad-negyedrangú csapatokból - álló hadát verte meg a legharcképesebb magyar kontingens. Kis túlzással azt is mondhatnánk: a fő erő.

Így a győzelemnek nincs döntő jelentősége, de minden elesett katona pótolhatatlan.

——

Tomori Mohácsnál az ellenség hadát háromszázezer főnyire (!), a magáét húszezerre becsüli…

Tisztában van vele, hogy a török állandó hadsereg legértékesebb részével, a szultán személyes vezérlete alatt álló fő erőkkel van dolga.

Ennek ellenére úgy dönt, hogy megütközik a jelentős túlerőben és minőségi fölényben lévő ellenséggel…

A hangulat nyomott. Perényi Ferenc váradi püspök a következőt mondja:

„a napot, melyen a csata lezajlik, ha már egyszer így tetszett, a Krisztus vallásáért Tomori Pál fráter vezetésével elesett húszezer magyar vértanúnak kell majd szentelni.”

Szabad-e ütközetbe vinni egy olyan sereget, amely ennyire nem bízik magában? Nemcsak túlerőben lévő ellenséggel szemben; szabad-e ütközetbe vinni bárki ellen?

Folytatása következik.

Nézzük hát ama rossz emlékű mohácsi csatát.

Brodarics István beszámolója:

“Mint fentebb mondottuk, ezen a helyen óriási, széles síkság terült el, sem erdő, sem cserjék, sem víz, sem domb nem bontotta meg, csak bal felől, közötte és a Duna között volt egy iszapos, mocsaras víz, sűrű sással és nádassal, ahol utóbb sok halandó pusztult el. Velünk szemben hosszan elnyúló domb feküdt, mint valami színpad, e mögött volt a török császár tábora; a domb legalján egy kis falu templommal, neve Földvár. Itt állította fel az ellenség az ágyúkat. Később, a küzdelem vége felé szemünkkel láttuk, hogy ez a hely tele volt ellenséges katonasággal, jobbára azokkal, akiket janicsároknak neveznek. Ami hely csak volt a falu kunyhói mögött, mind hosszú sorokban tartották elfoglalva. Később vált ismeretessé, hogy a császár is ott volt közöttük. Az ágyúkat úgy helyezték el, mintha valami völgyben lettek volna, és emiatt sokkal kevésbé tudtak ártani a mieinknek, mint a síkságon lehetett volna, és inkább rémületet, mint kárt okoztak.”

Mohácstól hét kilométerre délre. A harcmezőt gyakorlatilag a magyar sereg választotta, azzal, hogy huzamosabb ideje itt táborozott.

Persze, nem volt ez tudatos választás - semmiféle értelemben.

Mire jó ez a csatamező? Mi a terv?

A mezőt kelet felől a Duna mocsaras ártere határolta, szélén az Eszék felé vezető úttal. Közepén a Borza patak folydogált. Dél-nyugat felé, a patakkal csaknem párhuzamosan mintegy 20-30 m-rel magasabban fekvő terasz húzódott, amely messzire elnyúlt észak felé, délkeleti végét pedig egy erdő zárta le. A források utalásai alapján elképzelhető, hogy ennek partoldala meglehetősen meredek volt, s akadályozhatta az oszmán sereg felvonulását. A patak és a terasz közti síkon mélyebb teknők sorakoztak, olykor áttekinthetetlenné téve a terepet.

Mi olvasható le ebből?

Leginkább egy nagyon kezdetleges haditerv. A felvonuló török kontingenseket egy-egy lovasrohammal, egyenként akarta megsemmisíteni a magyar hadvezetés? Fegyelmezettebb csapatokkal silány ellenféllel szemben sem biztos, hogy ez sikerülhet. Az ilyen haditervek tipikusan bukásra vannak ítélve. Ha ez volt az elképzelés, eleve bukásra kárhoztatja a jobbszárny átkarolásának elvi lehetősége.

Természetesen jobb egy kezdetleges terv, mint egy semmilyen. Viszont a kezdetleges tervek gyakran nagyobb terhet rónak a csapatokra, mint a jól átgondoltak. Itt is ez a helyzet: a terv végrehajtásának elemi feltétele a gyakorlott, harcedzett, a villámgyors roham után fegyelmezetten visszatérni, a gyalogság fedezete alatt haladéktalanul újra rendeződni képes lovasság.

A Mohács alatt felálló magyar sereg képes volt erre?

A török ellenintézkedések a következő vázlatról leolvashatók:

Brodarics:

“A csatarendet az említett helyen, az említett módon és napon, kevéssel napkelte után felállították. Igen tiszta, derült volt ama nap! “

Mivel az ütközet csak körülbelül délután háromkor kezdődött, a harcrendet enyhén szólva túlságosan hamar állították fel. Alkalmat adtak Szulejmánnak, hogy katonai tanácsadóival alaposan szemrevételezze és megvitassa. Kényelmesen megtehette…

Brodarics következő sorai leplezik le a magyar rendi hadszervezet teljes csődjét:

“Ezután a nádorispán kivezette a királyt arról a számára kijelölt helyről, és mint három nappal előbb, most is körülvezette az egész hadsereg előtt, megmutatta mindenki szeme láttára, hogy jelen van, (mert volt, aki kételkedett benne).”

Tehát a magyar sereg egy átlátszó haditerv szerint felállítva fő az augusztusi napon legkevesebb hét óra hosszat.

Apropó.

Ki a fővezér?

Folytatása következik.

Az élemedett korú Ikarusban már most is fullasztó a levegő. Az otthonosan kopott, bőr-és izzadságszagot árasztó ülések legtöbbje tele, de még imitt-amott akad ülőhely. Nemrég múlt reggel hat.

Velem szembe jó ötvenes házaspár ül le. Álmosak még, a hölgy cicásan simul az urához. A férj tagbaszakadt ember, jókora, a póló alól kikandikáló sörpocakkal, ősz harcsabajusszal. Hatalmas tenyerét a neje vaskos, rózsás rózsaszín combján nyugtatja.

A busz döcög, levegő süvít a nyitott ablakokon, szundikálni próbálok a tömérdek MP-3 lejátszó egymást túllicitáló lármája keltette idétlen kakofónia közepette.

Félálomban hallom a beszélgetést.

- Hallottad, hogy a Jucika lánya Sidney-ben van? - búgja az asszonyka.

- Hallottam hát! - vágja rá a teremtés koronája, de a hangjából érezhető: dehogyis hallotta.

Csönd. A férj hortyog egyet.

- Alszol?

Fékez a busz. Csaknem az ölükbe esem. Sorompó előtt állunk, pokoli a hőség. Mi lesz később?

Ahogy elindulunk, a férj ismét hortyog.

- Hallod?

- Mi van, mi van?

-Hol van az a Sidney? Németországban?

- Dehogy, te hülye! - szeretettel simít végig a nő arcán, a másik kezével jót markol a combhúsába. Elnéző mosollyal nyugtázza a felesége butaságát. Hiába, a női agy…
- Hát hol van?

- Brazíliában.

Nem, nem a mostani…

Arról majd máskor. Még nem tudom, mit tartsak felőle.

——

Szóval:

Egyszer vol, hol nem volt, volt egyszer egy magyarországi választás.

—-

1848. június 15.

Szabadszállás

—-

Köztudomású, hogy Petőfi Sándor számos invitálást kapott az 1848-as parlamenti választások előtt; több választókerületből is kifejezetten képviselőnek invitálták.

Ő ennek ellenére kitartott amellett, hogy Szabadszálláson indul. Így írja az életrajzok többsége.

Ez nem teljesen pontos. Petőfi nem feltétlenül Szabadszállás, hanem szülőföldje, a Kiskunság országgyűlési képviselője akart lenni. Levelezéséből ítélve nem Szabadszállás, hanem egy másik kiskunsági város, Kunszentmiklós lett volna a bázisa.

Kunszentmiklóson számos barátja volt a költőnek. Évekkel korábban, az édesapja bérelte a kunszentmiklósi mészárszéket, és a költő István öccse volt a székálló legény (kb.: ‘üzletvezető’). Sándor gyakran meglátogatta itt a testvérét.

Ekkor már nemcsak a testvére, hanem a költő apja is a Petőfi nevet viseli. Az édesapját Petőfi István néven temetik majd el. Amikor szeptemberben egy önkéntes nemzetőr gyalogzászlóalj zászlótartójaként részt vesz a Jellasich elleni küzdelemben, és a pákozdi csatában, egyik bajtársa így ír róla:

“Zászlótartónk, a még ifjú vérű Petőfi versenyt gyalogol velünk.”

——-

A kiskun hatóságok úgy döntöttek, hogy a követválasztás központja Szabadszállás legyen.

Petőfi Sándor számára ez első hallásra kedvező döntésnek tűnt. Gyermekkorában a család évekig Szabadszálláson lakott, az édesapja itt szerzett vagyont, ingatlanokat, ebben a városban lett redemptus birtokos.

Csakhogy…

Petrovits István éppen ebben a városban lett vagyonbukott ember. És mintha bizonyos helyi potentátok ebben nem lettek volna teljesen ártatlanok…

——-

Mi is történt Szabadszálláson?

Kitiltották a városból Petőfit -az egyik képviselőjelöltet.

——-

Ezt a kirívó törvénytelenséget később aztán letagadták. Nem az ügyészség járt utána, hanem az irodalomtörténet. Kisült, hogy a június 12-én tartott képviselő-testületi közgyűlésen született 326-os számú határozatot utólag - amikor már nagyon szégyellték a stiklit - egészen egyszerűen átírták.

Hogy is hívják ezt?

Okirathamisítás.

Testületileg…

Ugyan jó kis firmákból állhatott az a szabadszállási testület…

Örüljünk, hogy manapság ilyen korrupt testületek nincsenek…

——-

Hogy is hangzott ama határozat?

“Ezennel elhatároztatik, hogy Petőfinek é Város kebelébeni meg jelenés szorossan megtiltassék, s é tilalomról Bankós Károly, mint a’ ki ezt tudtára adhatni fogja, értesíttessék.”

Félreértés ne essék: ez a szöveg már akkor is verejtékesen rossz magyarsággal íródott.

—-

Mi bajuk volt Petőfivel?

Mi indokolta ezt az eljárást?

Kit akartak küldeni az országgyűlésbe?

“Ki mentes minden izgatási, s nép lázítási merényektől, tiszta elvű és jellemű fija é hazának”

??

Tiszta elvű és jellemű? Ez alapján a határozat alapján képviselőséget fogadhat el bárki tiszta elvű és jellemű ember?

———

Ugyan kik voltak ezek a jómadarak? Nézzünk a körmükre legalább utólag.

——-

Szeles László

A választás elnöke.

Fegyveresekkel támadt a városba mégis beérkező Petőfire, és agyonlövéssel fenyegette.

Petrovits Istvánt annak idején fondorlatos eszközökkel rávette, hogy írjon alá egy ötezer váltóforintról szóló kötelezvényt. Az öreg Petrovits a perében többször is elpanaszolja ezt. Erre hivatkozva kobozták el Petőfi édesapjának ingatlanait - nem sokkal azután, hogy a Duna árja összedöntötte a házát….

——-

Kerek József

A választás jegyzője

Petőfit orosz kémnek nevezte, és részeg csőcseléket uszított rá.
Annak idején az öreg Petrovits perbeli ellenfelének, Matulay Andrásnak, a rafináltan alattomos egykori székálló legénynek az ügyvédje volt. Személyeskedő, lejárató, Petrovitsot rágalmazó iratok egész sorát produkálta a per során.

——

Petőfi ellenfele Nagy Károly, a helybeli református pap Nagy Sámuel fia.

Kilenc évvel korábban Nagy Sámuel szerezte meg Petrovits István potom áron elkótyavetyélt telkét.

Mellesleg a korábban felsoroltak szintén mind részesedtek Petrovits István vagyonából. Csaknem húsz esztendő fáradságos munkájának gyümölcseit osztották szét maguk között…

Csoda, ha féltették a zsákmányt?
—-

Ez az undorító bagázs akadályozta meg, hogy Petőfi képviselő lehessen.
—

Úgy tűnik, Petőfi bárhol másutt inkább képviselő lehetett volna, mint Szabadszálláson.

Vajon nem tudta ezt? Azt gyanítom: nagyon is tisztában volt vele.

Mi vezette?

Annak idején egy William Shakespeare nevű, már tekintélyes és jómódú ember visszatért Stratfordba, hogy helyreállítsa az apja becsületét. A szűkszavú okmányokból úgy tűnik, sikerült neki.

Talán ilyesmi vezethette Petőfi Sándort is.

Ő ebben a harcban elbukott.

—-

Úgy tűnik, a köztolvajláson alapuló liberális maffiarendszer nem új keletű jelenség.

——-

Szerencsére ma ilyesféle gazemberségek már nem történnek…

Esterházy Károly egri püspök ellenezte II. József németesítő politikáját.

Esterházy Károly

Egyébiránt jó viszonyban voltak a császárral, és a püspök azon kevés magyarok közé tartozott, akik tapasztalatból tudták, hogy a kalapos királynak a Habsburgok zömével ellentétben - van humora. József gyakran kigúnyolta a püspököt, aki azonban néha úgy vágott vissza, hogy azt őfelsége sem tette az ablakba.

A galántai Esterházy család címere

A császár egyszer tanúk jelenlétében a galántai Esterházy család címerét tanulmányozva megkérdezte:

- Hol teremnek ilyen griffmadarak, püspök úr?

- Ugyanott, ahol a kétfejű sasok, felség! - felelte habozás nélkül a főpap.

Az idei karneválon többféle minőségben is részt vettem. Egyrészt a saját színjátszóimmal előadtunk egy reneszánsz stílusú Hófehérke-jelenetet (amivel különdíjat nyertünk), másrészt a Maróti Hagyományőrző Egyesület (ahol számos egykori és jelenlegi tanítványom, illetve hajdani színjátszóm dolgozik) felkérésére az Ő produkciójukban is felléptem - mint herold.

Őfelsége. Sokan emlékszünk rá még Bornemissza Gergely korából.

A Marótiak a menetben, előtérben a szalagtáncos lányok

A Marótiak menete. A tábla mögött battyogok, mint herold.

Ismét a szalagtáncos lányok.

Itt is. A kép jobb oldalán feltűnik Jeti, a Marótiak egyik vezetője.

Ezen a gólyalábas Bolond is látszik.

Pirosban Ági, színészhallgató, az egykori Calliope egyik oszlopos tagja Árpád, egy nagyon régi tanítványom karján. Jobb széle mosolyog Olgi - egy jelenlegi tanítványom.

A csoportom. A táblával Tamás, a jelmezre húzott kabátban Betti, mögötte Reni, kék csíkos pólóban Zotyó. Magam hátul, takarásban.

Előtérben négy törpe a hét közül: Timi, Reni, Anita és Zotyó.

Egymás mellett a gonosz mostoha és Hófehérke. Dzseni és Bea. Bea az almával integet. A szőke herceg (Attila) éppen másfelé figyel.

Itt a Marótiakkal vonulok.

A Bolond és a szerzetes között

Átszaladtam egy kis megbeszélésre heroldruhában.

Nyomom a heroldszöveget.

Bajvívó Marótiak

Fellépés előtt a Hófehérkével.

Hófehérke most harapott bele az almába. Magam Attila mögött takarásban.

A gonosz mostoha nagy pillanata.

Gondban a törpék.

A mostoha nem annyira. Árulkodó kép: látszik, hogy Timitörpe bizony belevigyorgott…

Ezt a mémet Seafalcon indította útjára; történeteket mesélünk saját szóakozottságunkról.

Lássuk:

———-

Saját szórakozottságom a család körében legendás. Ebből azonban kevés jó történet született - és sok bosszúság.

——-

Körülbelül tíz esztendővel ezelőtt történt. Anikó akkor egyetemi konzultáción volt Debrecenben, Réka meg elutazott valahová az éppen aktuális zenekarával. Lillával ketten voltunk odahaza. A kicsinek este fel kellett lépnie - méghozzá hegedűvel.

A fellépés helye a gyulai Park Hotel volt; akkori lakhelyünktől az olyan jó másfél-két kilométere van.

Este szépen felöltöztettem a kislányomat, előtte kényelmesen vacsoráztunk, minden szükségest előkészítettünk, időben elővettem a tárolóból a kerékpárt, felültettem Lillácskát a csomagtartóra, és szép kényelmesen elkarikáztam vele a Park Hotelhez.

Bő negyedórával a fellépés előtt meg is érkeztünk. Leemeltem a csomagtartóról a kicsit, lelakatoltam a lovamat, magamhoz vettem szatyrot-iratot-mifenét, és indultunk volna be.

Ekkor Lilla hirtelen rám néz, és felkiált:

Apa! A hegedű!

Döbbenten néztünk egymásra.

Otthon maradt a hangszer…

——

Raves, Onsai, Tündi, Hanter…

Tietek a szó!

Magyarország egy Budapesttől távoli vidéki városában drogosok utókezelése folyik.

A terem zsúfolva résztvevőkkel. Valamennyien tizenöt-huszonkét év közötti fiatalok, nemrég hagyták abba a kábítószerezést. A foglalkozásssorozat hosszabb ideje tart; cél a volt drogosoknak a társadalomba való visszahelyezése, rehabilitálása.

A programban tanárok, szakemberek és önként jelentkező egyetemi hallgatók vesznek részt.

Menet közben alapos keresztmetszetet kaphattak a vidéki Magyarország ifjúságáról. Becsületükre legyen mondva, emberül helytálltak. Pedig nem lehet ám azt mondani, hogy agyonfizetik őket; bizony a pénzt, amit kapnak, nyugodtan nevezhetjük röhejesnek. Bizony, sok esetben a zsebükből pótolják a hivatal elspórolta forintokat.

A résztvevők lassan kupálódni kezdtek. Nem annyira műveltségi, inkább lelki értelemben. Most arra volt nagyobb szükség…

Műveltség?

A szokásos. Együttesek, filmek, futballcsapatok, sorozatok, sztárok.

Egyéb?

Szinte mindannyian hallottak már Kossurhról vagy Petőfiről - de Rákóczi vagy Zrínyi neve a legtöbbjüknek nem mondott semmit.

A sokadik foglalkozáson az egyik hallgatónak - egy fiatal srácnak - különös ötlete támadt.

Frontális munka folyt, ötvenvalahány résztvevővel. A srác nem teketóriázott, csípőből megkérdezte:

Ki az közületek, aki drogos állapotban már megütötte az anyját vagy az apját?

Néma csönd.

Aztán minden kéz a magasba emelkedik…

A Zrínyi család címere.

Miért megy Magyarország nagyura “estefelé”, a vadászat végeztével vissza az erdőbe?

———

Ha a gyilkosságot előre kitervelték, tudniuk kellett, hogy éppen ez az időpont alkalmas; amikor a vadászat már befejeződött, de még a menet nem indult el hazafelé. Talán perceken, vagy éppen másodperceken múlhatott a gaztett sikere.

Sajnos - azt kell mondanom - a gyilkosság kitervelése és végrehajtása szakértőre vall. Voltaképpen a mai napig csaknem tökéletes bűnténynek tekintendő; hiszen nálunk még sokan mindig ragaszkodnak a - feltehetően a gonosztevők által tettük leplezésére kiagyalt - vadkanmeséhez.

(A vadkanmeséhez ragaszkodó szakirodalom érveiről valamelyik későbbi részben lesz szó részletesebben.)
Az előkészületeket nyilván a vadászat befejeztével végezték el. Itt Bethlen elbeszélése némileg hiányos, ami érthető, hiszen ilyen helyzetben az ember nem tudhatja előre, mit kellene megfigyelnie.

Póka nyilván nem volt jelen, de nem tudjuk, ez alatt hol tartózkodott Migliani. Ez Bethlen elbeszéléséből nem derül ki. Egyáltalán nem zárható ki, hogy esetleg szinte másodpercekkel Póka megérkezése előtt csatlakozott a társasághoz. Mindenképpen hidegvérű és vakmerő fickónak kell tartanunk, feltehetően így cselekedett. Valószínűleg hivatásos ügynök volt, nem ez lehetett az első sötét akciója. A többit talán sohasem tudjuk meg, hiszen a Majláni, Magliani vagy Migliani aligha a valódi neve.

Ha azonban Migliani végig a társaság zöménél tartózkodott, akkor több cinkosnak is kellett lennie. Úgy gondolom, voltak is.

Hogy miért nem beszél erről Bethlen? Mert nem tudhatott róla.

———-

Mi lehetett a gazemberek terve?
Zrínyi meggyilkolásánál fontos szempont lehetett, hogy a gyilkosság ne tűnjön gyilkosságnak. Zrínyit csöndesen és váratlanul kellett eltenni láb alól, de úgy, hogy a gyilkosság komoly gyanúra ne adjon okot. Hogy mendemonda támad, arra eleve számíthattak - számítaniuk is kellett - mert anélkül lehetetlen. (Hogy ezzel kapcsolatban miféle óvintézkedéseket tettek, arról az esszésorozat vége felé lesz szó.)

Nem törődtek hát a szóbeszéddel, vagy egyszerűen beletörődtek abba, hogy az a váratlan halálesetek szükségszerű velejárója.

Zrínyi Miklós hogyan halhatna meg váratlanul?

Idős talán? Nem. Mindössze negyvennégy esztendős.

Beteg? Nem. Nagyon is ereje teljében van.

Esetleg valami titkos betegség? Amit diszkréten el lehetne híresztelni? Ostoba dolog lenne, azonnal tudnák, hogy mérgezés készül.

Mérgezést előkészíteni Csáktornyán amúgy is bajos. Nem, a mérgezést, mint alkalmatlan megoldást, el kell vetni.

Hogyan halhat meg hát Zrínyi Miklós váratlanul? Egyetlen megoldás maradt: a baleset.

———-

Otthon, Csáktornyán? Ahhoz be kellene épülni a vár személyzetébe, ami megoldhatatlan.

Út közben? Ki tudja előre, hogy Zrínyi mikor utazik, hogyan, hol, mivel és merre?

Ez bizonytalan. A gaztett kitervelői pedig biztosra akartak menni.

Mi az, amivel Zrínyi viszonylag gyakran tölti az idejét, nem a csáktornyai vár belsejében van - és veszélyes?

A vadászat.

———-

Ha pedig vadászat, melyek azok a vadak, amelyek a vadászra veszélyesek lehetnek?

Nem Afrikában vagyunk, ahol meglehetősen sokféle veszélyes nagyvad él, hanem a kursaneci erdőben. itt sokkal kevesebb a potenciálisan veszélyes vad.

Farkas?

Falkában él, a Csáktornya környéki erdőben talán akad is néhány falka. De nehezen kiszámítható, intelligens és óvatos vad. Nem egykönnyen szorítható meg; anélkül pedig nem támad. Túl sok vesződséget igényel.

Amellett meg miféle dolog farkasra vadászni?

————

Hiúz?

A kárpáti hiúz (Lynx lynx carpathica) sűrű erdőben élő, igen óvatos állat. Hogy emberre támadjon, nagyon ritka eset. Ez nem tigris, csak egy nagyobbacska macska. Ki tudna hiúzbalesetet rendezni, és ki hinné el, hogy Zrínyi egy hiúz áldozata lett?

——-

Mi maradt egyedül?

A vadkan…

Ez a magyarországi erdőkben felettébb gyakori vad, a magyar urak vadászatainak egyik fő célja. A Kárpát-medencében élő vaddisznók termetesek, kétszer akkorák, mint Dél-Európában; a kan akár három és fél mázsát is nyomhat. Ez utóbbi valóban veszélyes, különösen sebzetten.

Az egyetlen vad a Csáktornya körüli erdőkben, amely gyakori, veszélyes, és veszélyessége kiszámítható.

Úgy gondolom, a gyilkosság kitervelői előre tudták, hogy a gyilkosságot vadkanbalesetnek fogják álcázni.

——-

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.

Valóban csak a pénz?

Meg a technika?

Valóban az ember a legelhanyagolhatóbb?

Hogy hihetünk komolyan egy olyan civilizáció jövőjében, amelynek tyúkeszű vezetői folyton azt képzelik, hogy a kultúra és az ember a gyenge láncszem, amelyen örökösen kell és lehet spórolni?

———-

Tíz évvel ezelőtt történt egy európai kórházban.

Az intenzív osztály egyik ágyán évekre visszamenőleg minden beteg meghalt. Az ágy körül legendagyűrű keletkezett, ezoterikus csápjaival behálózván az egész környéket.

Az emberek rettegtek az ajtó melletti ágytól. Sírtak, könyörögtek, pénzt ígértek.

A férjemet…

A feleségemet…

A gyermekemet…

Az édesapámat…

Ne fektessék arra az ágyra!

Ne fektessék az ajtó melletti ágyra!

——

Valakit azonban mindig oda kellett fektetni - és az a valaki mindig meghalt. Kivétel nélkül mind.

Mi lehet a baj?

——-

Több igazgatót váltottak le a halál ágya miatt. Mit sem számított: a következő beteg is meghalt.

Rengeteget költöttek arra az ágyra; minden berendezést alaposan ellenőriztek, mindent a legmodernebbekkel cseréltek ki. Hiába: a következő beteg is meghalt.

——-

Elképesztő mitológia keletkezett a halál ágya körül; démonokkal, szörnyekkel, vámpírokkal népesítette be a rettegő képzelet. A helyi sajtó egyik cikke bebizonyította, hogy az ágy átmenet egy másik dimenzióhoz, és az onnan rezgés alakjában érkező feszültség öli meg a betegeket.

Egy honlap hosszú cikkben igyekezett meggyőzni mindenkit, hogy az ágy vámpírfészek.

A helyi rádió meg azt állította, hogy az ágy helye rossz hely, ahol még mindig gyilkol egy hatezer éve halott gonosz neolit mágus átka.

Közben újabb beteg halt meg.

——-

Az igazgató lemondott.

Megérkezett az új igazgató.

Még aznap meghalt egy újabb beteg.

——-

- Szereljenek kamerát afölé az ágy fölé! - rendelte el az új igazgató. - Nem értem, hogy ez eddig miért nem történt meg!

Félórán belül ott volt a kamera.

Másnap fény derült a halál ágyának titkára.

——-

Reggel négy óra harminc perc.

Nyílik az ajtó. Belép az analfabéta mohamedán takarítónő. Kezében porszívó. Nagy lendülettel kihúzza a konnektorból a lélegeztető dugóját, bedugja helyette a porszívóét, és szorgalmasan takarít…

———

Az igazgató elsírta magát, amikor meglátta.