A belülről bezárt szoba titka II.
2009. október 28., szerda
A megfejtés eléggé lelombozó; ahogy minden megfejtés az. Viszont: ezen a szituáción még lehet csavarintani. Lássuk tehát:
A holttest keresztben feküdt a zuhanyfülke küszöbén. Vér mindenütt. Rawlinson feje vértócsában a fülke közepén. A teste félig a fülkén kívül.
Cesare Moretti, olasz detektív felügyelő elegáns öltönyben, tükörfényes fekete lakkcipőben ácsorgott a holttest mellett, és lekicsinylő pillantással méregette a halálsápadt Hawkins-t.
- Úgy, úgy signore Hawkins. Maga szerint a szoba belülről volt bezárva, igaz?
- Igen, felügyelő úr.
- És az áldozaton kívül senki sem tartózkodott a szobában, igaz?
- Igen, felügyelő úr.
- Akkor ön szerint mégis mi történt az itt látható Ralph Tyrell Rawlison-nal?
- Meggyilkolták, felügyelő úr.
- Úgy. Szóval meggyilkolták?
John Hawkins nagyot nyelt. Elege van ebből az olasz bájgúnárból. Moretti ki nem állhatja őt, ez már első pillanattól nyilvánvaló. Először is, mert magántestőr, másodszor, mert amerikai. Mit lehet itt tenni?
- Tehát meggyilkolták? – mivel Hawkins nem válaszolt, az olasz rendőrtiszt kellemes baritonja módfelett idegesítő tónusba csapott: - Feleljen, kérem!
Hawkins mély lélegzetet vett.
- Meggyilkolták, vagy nem gyilkolták meg?
- Meggyilkolták, felügyelő úr! – felelte az amerikai, miközben majd’ szétvetette a méreg. – Igen, meggyilkolták! Maga is látja, minek kérdi?
- Kérem, ne emelje fel a hangját! Még egyszer kérdem, signore Hawkins: az ajtó belülről volt bezárva?
- Igen. – Hawkins igyekezett lenyelni a dühét. – Be volt zárva. Belülről volt bezárva.
A felügyelő megcsóválta a fejét.
- Nézze, kedves uram, - emelte fel a mutatóujját. – én olvastam John D. Carr regényeit. Még régebben meg Ellery Quinn regényeit. Sose hallott róluk, mi? Sebaj. Szóval ezek a szerzők írtak olyan gyilkosságokról, amelyeket egy belülről bezárt szobában követtek el. De ez itt a valóság, signore Hawkins. Maga szerint hogyan történhetett?
- Nem tudom, felügyelő úr.
- Talán saját maga vágta le a fejét?
Nem várt választ, az ajtóban ácsorgó nyomozókra nézett.
- Portinari hadnagy!
- Felügyelő úr! – zömök, vastag bajszú, kócos hajú ember lépett elő farmerben és favágóingben.
Moretti enyhe leereszkedéssel nézte a hadnagy öltözékét, aztán gyorsan kiadta a parancsait:
- Portinari, mindent alaposan nézzenek át. Ez elég szokatlan eset. Ott bent – a széf felé mutatott. - valamiféle lefejező szerkezet rejtőzik. Beépített guillotine, vagy valami olyasmi. Vigyázzanak, nem akarok balesetet!
Hawkins megingott. A széf! Ahová még be is csak alig kukkanthatott. Rawlinsonnak be kellett dugnia a fejét, ha ki akarta nyitni. És a hülye bedugta! De akkor itt nem volt semmiféle gyilkos, egészen egyszerűen csapdába csalták az ostoba Rawlinsont!
Mielőtt tovább gondolhatta volna, Moretti már intett neki. Közben öt-hat helyszínelő tódult a szobába.
- Jöjjön velem! – mondta Moretti felügyelő.
Persze, gondolta Hawkins, ez a majom nem akarja, hogy az elegáns öltönye véres vagy vizes legyen.
- Maga le van maradva egy végrendelettel! – mondta kissé nagyképű tónusban Moretti felügyelő, miután alaposan kikérdezte Hawkins-t.
Az amerikai bamba képet vágott.
- Ezt olvassa! – mondta az olasz. És elegáns mozdulattal kivett halszálás zakója belső zsebéből egy fénymásolatot: - Ez az utolsó végrendelet!
Én, Rudger Elias Donald Inniskilling Rawlinson – közismert nevemen Tigershark – Dr. Joshua Reinhard Bell közjegyző és az alulírott tanúk előtt, életem nyolcvankilencedik évében, itt a bostoni fegyház igazgatójának irodájában, szellemi szabadságom teljes birtokában megmásíthatatlan végakaratomként nyilvánítom ki a következőket:
Jelenleg tizenhat élő gyermekem van. Névsorukat az egyes számú melléklet tartalmazza. Ezt a tizenhatot ismerem el törvényes utódomnak, rajtuk kívül senkit sem tekintek hiteles gyermekemnek.
Ingó és ingatlan vagyonom teljes leltárát a kettes számú melléklet tartalmazza. Az itt felsorolt javaimat teljes egészében az egyes számú mellékletben utódomként elismert gyermekeim közül arra és kizárólag arra hagyom,
Aki
közülük Róma környéki Kormos Kő nevű kastélyom tornyában, annak néhai feleségeim és szeretőim arcképeivel díszített szobájában először tölt el egy teljes éjszakát egyedül.
Kelt Bostonban, 2009. november 11-én
Miután átolvastam, a fent említett közjegyző és az alulírott tanúk jelenlétében helybenhagyólag aláírom:
Rudger Elias Donald Inniskilling Rawlinson
(Tigershark)
Hawkins elhűlve meredt a papírra.
- Ez az irat nem is említi Mr. Rawlinsont.
- Nem hát. – bólogatott az olasz. – Mintha csak tudta volna, hogy ő meg fog halni. Egyébként: tudhatta is. Az a kedves kis szerkezet odabent nyilván nem ma került oda. És nem is lehetett olcsó mulatság.
- Valamit kérdezhetek, felügyelő úr?
- Mondja, hallgatom. – Moretti hátradőlt a fotelben, és rágyújtott egy hosszú Marlborough-ra. A hatalmas nappali falán lévő „Tilos a dohányzás” felirat nem zavarta különösebben.
- Ha Mr. Rawlinson életben marad, most övé lenne a vagyon?
- A korábbi végrendelet miatt? Érdekes kérdés. Azt hiszem, csemege lenne a jogászok számára.
Hawkins felsóhajtott. Rawlinson apósára gondolt, és reménykedni kezdett.
- Ebben az esetben, - kezdte némi torokköszörülés után. – a végrendelet alapján minden Mr. Rawlinson családját illeti, hiszen a feltételnek eleget tett; születésének pontos negyvenedik évfordulóján még életben volt, és a szobájában tartózkodott.
- Gondolja?
- Ott állt az ajtóban és velem beszélgetett.
- Nem egészen, signore Hawkins. Maga elfelejti, ahogy a megboldogult is elfelejtette, hogy most ért véget a nyári időszámítás. Egy órával kevesebb van. Amikor önel beszélgetett, az évforduló még nem érkezett el. Amikor pedig elérkezett, Rawlinson már halott volt.
Moretti jólesően nagyot szívott a cigarettájából, és diadalmas vigyorral szemlélte Hawkins fancsali képét. Istenem, milyen hülyék is az amerikaiak.
John Hawkins komor képpel hagyta el a Kormos Kő épületét. A bejárati ajtóban még összefutott a rókaképű gondnokkal. Na, ez a fickó van annyira simulékony, hogy még a gőgös Morettivel is hangot találjon! Hogy is hívják? Valami hülye neve van. Megvan! Mosca! Arturo Mosca.
- Nagyon sajnálom, Mr. Hawkins! – lépett oda hozzá a gondok.
Arturo Mosca tekintetében annyi őszinte részvét volt, hogy attól még a kérges lelkű John Hawkins is ellágyult egy pillanatra. Mégiscsak van valami ebben az emberben. Ráadásul így közelről úgy tűnik, mintha fiatalabb lenne. Legfeljebb harminc lehet, vagy annyi sincs.
Portinari hadnagy irányításával a bűnügyi technikusok és a különféle szakértők darabokban szedték ki a széf mélyedéséből az elektronika vezényelte guillotine-t.
- Ilyet még nem láttam! – mondta a főtechnikus.
- Szerintem a világkiállításon lenne a helye. – vágta rá az egyik számítástechnikai szakértő.
Moretti beadta a derekát. Mosca gondnok órák hosszat győzködte, a végén már nem tudott mit mondani.
Mosca még aznap rendbe hozatta a zuhanyzót, hatóságilag lezáratta és lepecsételtette a széfet, kitakaríttatott.
- Akármilyen gyilkosság, mégse maradhat itt disznóól.
- Derék ember ez a Mosca. – mondta a kollégáinak Moretti.
A nő másnap reggel érkezett. A repülőtérről taxival egyenesen Moretti irodájába ment. A főfelügyelő úgy meglepődött, csaknem megfulladt a brióstól.
- Szóval maga Miss Evelyn Rawlinson?
- Az vagyok kérem! Amennyiben mód van rá, szeretném megtekinteni az örökségemet. A kollégái azt mondták, én vagyok az első.
- Várna néhány percet?
- Kérem, én úgy tanultam, az idő pénz!
Moretti savanyú képpel loholt a nő sarkában. Micsoda egy perszóna! Legalább ötven éves, de olyan a járása, mint egy nyavalyás távgyaloglónak.
- Maga itt a főnök?
- Igen, hölgyem.
- Az egyik beosztottja az orrát piszkálta! Az ott! – és nagy, kövér ujjával az egyik nyomozóra mutatott. – Kérem, közölje vele, hogy ez neveletlenség!
- Hölgyem…
- Ne bújjon ki a feladat alól! Én, mint egy jó hírű leánynevelő intézet igazgatója, mindenkitől elvárom a pontos kötelességteljesítést! Induljon, megvárom!
Moretti arcáról lehervadt a vigyor.
Mosca gondnok ellenezte, hogy Miss Evelyn birtokba vegye a Kormos Kő hálószobáját.
- Előbb talán érjen véget a rendőrségi vizsgálat.
Potinari egyetértett vele.
- Maga itt a főnök?
- Igen, hölgyem!
- Kérem, közölje ezekkel az emberekkel, hogy felülbírálja a véleményüket! Fegyelemnek kell lennie, ezt jegyezze meg!
Miss Evelyn Rawlinson két óra múlva ütemesen masírozott felfelé a Kormos Kő toronyszobájába.
- Gondnok! – szólította meg Moscát.
- Hölgyem?
- Kérem, gondoskodjék megfelelő személyzetről!
- Hölgyem, van személyzet, de nem számítottunk önre.
- Rendben van, akkor hozza a csomagjaimat! Fogja meg a táskámat is! az esernyőmet ne felejtse a lépcsőházban.
Mosca úgy festett, akár egy karácsonyfa.
- Maga rendőr?
- Igen, asszonyom! – felelte az egyenruhás fiatalember.
- Akkor ugorjon, és segítsen a gondnoknak! Erőteljes fiatalember létére elnézi, hogy egyedül cipekedjen? Ez a híres európai udvariasság?
Miss Evelyn félóra alatt birtokba vette a szobát. Még néhány parancsot rikácsolt, a férfiak futtában teljesítették.
- Vacsora!
Mosca ezt is elintézte.
- Városnézés!
Ez már Moretti reszortja lett, mert Mosca öreg autóját a hölgy nem találta megfelelőnek.
Este fél tízkor Miss Evelyn elégedetten hordozta körül szigorú tekintetét az ajtó előtt álló férfiak sorfalán.
- Jó éjszakát uraim! – becsukta az ajtót, jól bezárta, a kulcsot a zárban hagyta.
Kint Moretti nagyot sóhajtott, Portinari megtörölte izzadt homlokát, a két másik rendőr fojtott hangon káromkodott.
- Remélem, mihamarabb elmegy innen! – dörmögte Mosca.
Moretti bólintott.
Reggel kilenckor már mindenki tudta, hogy nagy baj van. A Kormos Kő személyzetéből ketten is rosszul lettek, a többi kétségbeesetten nyitogatta az ajtókat és ablakokat. Huzatot! Huzatot!
Mi lehet Miss Evelynnel?
Gázálarcos rendőrök törték rá az ajtót.
Moretti felügyelő elegáns öltönyében kővé dermedve állt. Miss Evelyn Rawlinson holtteste félig a zuhanyzóban feküdt. A feje nem hiányzott.
Hogyan történhetett?
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.