Itt a vén muskétás beszél

Ma tettem fel a scifi.hu-ra a Kánai Andrással készített interjúmat:

http://www.scifi.hu/

A riportalany a magyar science fiction nagy ígéretei közé tartozik, egyértelműen a övő embere.

Helyenként nagyon sarkosan fogalmaz, a véleménye markáns, igen sok pontot generálhat vitát.

Részlet az interjúból:

“L. N. Peters: Mi az írói küldetésed?

Kánai András: Egyike legyek azoknak a kortárs magyar science fiction íróknak, akik az angolszász világban is megvetik lábukat.

L. N. Peters: Melyik fontosabb? Az itthoni siker vagy a kinti?

Kánai András: Maradjunk annyiban, hogy jó lenne először a magyar olvasókat meghódítani.

L. N. Peters: Melyek azok az érzések, szituációk, mondanivaló-rétegek, amelyek regénybe öntésére születtél? Miről szólhatnak azon üzenetek, amelyeket csak Kánai András közölhet, és amelyre az angolszász közönségnek (is) szüksége van?

Kánai András: Őszintén mondom, kicsi vagyok még ahhoz, hogy erre tudjam a választ. Rengeteg ötletem van, de sok minden az olvasói reakcióktól függ.

L. N. Peters: Van-e kialakult írói ars poeticád?

Kánai András: Jót s jól. Másképpen: újat és szépen.

L. N. Peters: Melyek a mai SF aktuális témái?

Kánai András: Voltaképp minden. Ahová nézünk, csak problémával találkozunk, a kiindulópont ideális. Persze ezek közül is kiemelkednek a globálisan jól megragadható témák: a környezetszennyezés, a földi társadalom egységesülésének és atomizálódásának kontrasztja, az egyéni szabadságjogok helyzete, a személyes identitás konfliktusai, a vallás szerepe – hirtelen ezek jutnak eszembe. Azt persze látni kell, hogy a mai science fiction tulajdonképpen mindennel foglalkozik, nehéz kitüntetett pontot találni benne.

L. N. Peters: Melyik látásmód aktuálisabb, az utópikus vagy a disztópikus?

Kánai András: Létezett bármikor is utópikus látásmód?

L. N. Peters: Igen, a szovjet SF nagyrészt erről szólt. Martinov, részben Bulicsov és különösen Jefremov. Szerinted most a disztópikus látásmód az aktuális?

Kánai András: Ne feledjük, hogy a szovjet SF speciális helyzetben volt, hiszen egy diktatúrában kellett élnie. Ez korlátozta a kritikai élét, befolyásolta a látásmódját, keretek közé szorította, illetve más utakra terelte. Az Androméda-köd bevezetője például színtiszta Golden Age hitvallás, amely az embert hősnek, a tudományt társnak és jóbarátnak, a Kozmoszt meghódítandó és meghódítható térnek látta. Ez a hevület aztán néha összetalálkozott a kommunizmus univerzumbeli elterjesztésének ideájával is.
A New Wave behozta a negatívabb perspektívát, azt a látásmódot, ami az ember sötét, jólismert oldaláról szól. A világ jelenlegi állapotában az utópisztikus látásmód megmosolyogtató lehet, illetve, amennyiben jól írják meg, nagyot is szólhat. Annyira nem az eszményi társadalom felé mennek a dolgok, hogy nemrég megjelent a Shine című antológia, amely felvállaltan optimista SF-novellákat gyűjtött egybe, ugyanis az SF is komorabb lett annál, mint ahogy például a hatvanas években megszólalt.”

Tegnap felkerült a bookmania.eu-ra legújabb interjúm. Beszélgető partnerem D: László Ágnes, író.

Ágnes igen színes egyéniség. Az elveiért kemény konfliktusokat is felvállalt; írásai mellett ezt tette ismertté a nevét. Erőteljes publicisztikája élményszámba megy; novelláiból az emberi szenvedésre és az igazságosságra rendkívül érzékeny alkotó nemes arcéle bontakozik ki.

Korántsem értünk egyet mindenben. Sőt. Viszont: nagyon mélyen tisztelni tudom a megalkuvást nem ismerő embereket.

Részlet:

“L. N. Peters: Ági, szerinted mi az irodalom küldetése?

D. László Ágnes: Többek közt a rossz politikai hatalom ellensúlyozása. Dante Isteni színjátéka lezárta a középkort és utat nyitott a humanizmusnak. Goethe Wertherje felfedezte a szerelmet és elindította a romantikát. A humanizmus és a szerelem azóta is elfogadott európai érték. Harriet Beecher-Stowe Tamás bátyája milliókat állított a rabszolgafelszabadítás pártjára. Simone de Beauvoir Európában és az USÁ-ban elfogadtatta a feminizmus alapelveit. De még nem született áttörő mű például a háború, vagy az állatkínzás ellen. Egy Jókait rajongva szeretett az ország: erkölcsi tartást adott. Egy Ady szétzilálta a népet Nyugattá és Keletté. Szabó Dezső téveszmés főműve hazug általánosításokat terjeszt nőről, magyar parasztról, zsidóról. De oly erőteljes, hogy alkalmas gyűlöletkeltő demagógiának. Hamvas Béla betemetné az árkokat, de gyenge hozzá. Az irodalom életünket ábrázolva át is alakít. Hol csak minket, hol a társadalmat is.

L. N. Peters: Ugye, Te nagyon szereted a bátorságot?

D. László Ágnes: Nem a bátorságot szeretem, hanem az élet tiszteletét. A méltóságot, függetlenséget és a szabad akaratot. A párbeszéd híve vagyok, elfogadom a vitát, észérvekkel hagyom magam meggyőzni. Kell tudni alkut kötni, hiszen érdekeink sokszor ütköznek. De nem kell megalkudni, ha egy tank akar eltaposni. Elfogadhatatlan a túlerő, a hatalommal való visszaélés. Az embernek pszichológiailag veleszületett tulajdonsága, hogy egyes szám első személyben gondolkodik. Ha öntudatát szétrombolják, neurotikus lesz, vagy fellázad. A fair-play szabályait tartom mérvadónak.

L. N. Peters: Hiszel az utópiákban?

D. László Ágnes: Jó lenne, de nem hiszek. Nem gondolom, hogy az ember alapvetően más lenne, mint az őskorban volt. A civilizáció változik, az ember marad. Jézus tanaiból véres keresztesháború és másképpgondolkodókat üldöző inkvizíció lett. Az emberarcú szocializmus Sztálin és az őt ünneplő nép kezében Gulággá aljasult. Még Platón is csalódott saját tanaiban, amikor Állam című utópiáját valósággá formálta: az arisztokratikus és filozófusok által vezetett állam, mint társadalmi kísérlet megbukott. Úgy gondolom, az eszkimó-színben található a válasz: túl sok az ember, kevés a fóka. Sok utópiát olvastam, biztatót, riasztót egyaránt. Leginkább Rabelais Thelema-apátsága tetszett, melynek kapufeliratán a következő szöveg díszeleg: “Tégy, amit akarsz!” De mégis… Olyan ez, mint a népmese, mellyel gyermekeinket ringatjuk álomba. A végén mindig a jó győz. Tudjuk, hogy a valóság nem ilyen. De ha nem lenne hitünk az igazságban és a jóságban, gettó lenne a világ. Meg is írta ezt Babits Mihály a Jónás könyvében: bár rühellte a prófétaságot és elbujdosott, mégiscsak rákényszerült, hogy prédikáljon a romlott Ninivének. Az utopisták utat köveznek ki, vagy figyelmeztetnek, mint a Candide és az 1984. Elültetnek bennünk valamit. És az, úgy gondolom, fontos…

L. N. Peters: Azt mondják Rólad, nagyon kemény ember vagy. Olyan, aki nem hagyja magát.

D. László Ágnes: Anyám kérdezte tőlem a halálos ágyán: “Na, mire mentél a nagy szabadságoddal?” Nem keresem a bajt, de ha jön, állom. Nem születtem viharra, de el sem futok előle. A Szemigszőr kapitány a dzsungelben című mesében olvastam a következőt: “Valami rám morgott a sötétben. Visszamorogtam és mentem tovább.” 89-től részt vettem a rendszerváltásban tollal, szakszervezet-alapítással, új párttal. Egyik közintézménnyel kapcsolatos riportomért pert zúdítottak volna rám, de bemutatván bizonyítékaimat barátságos levelezéssé fajult az ügy. Abban a nagy politikai felzúdulásban nem szereztem ellenségeket, csak tisztes ellenfeleket. Igaz, mindig vigyáztam ne személyek ellen, hanem ügyért szóljak. Talán egyetlen voltam akkoriban itt, akit a jobb-és a baloldali sajtó egyaránt közölt. De a demokratikus eszményekért mellszélességgel kiálló idealista rendszerváltók eltűntek a süllyesztőben. Helyüket átvették a sportszerűséget kerülő, koncért marakodó patkányok és hiénák. Hátulról-mellbe csalafintaságukkal nemigen lehet mit kezdeni. Csupán bandába verődött banditák, akik Pál utcai fiúkat játszanak Boka és Áts Feri erkölcsisége nélkül. Miattuk erősödik az ijesztő és demagóg szélsőjobboldal.”

Az interjú teljes egészében olvasható a bookmania.eu-n.

Most tettem fel a scifi.hu-ra, illetve a bookmania.eu-ra a Bódai-Soós Judittal (Judittival) készült interjút.

Közben olvasom Juditti regényét, ami nagyon kellemes élmény. Ha a végére érek, ismertetőt fogok írni róla.

Azt hiszem, a regény bájának legfőbb titka, hogy Juditti hűséges maradt a gyermekkorához - és Önmagához. Ezért tudja érintetlenül, szépségesen, varázslatosan átnyújtani a világot, ifjúságunk világát - egy gyermek szemével.

L. N. Peters: Optimista vagy pesszimista ember vagy?

Bódai-Soós Judit: Határozottan optimista.

L. N. Peters: Mi az írói ars poeticád?

Bódai-Soós Judit: Ezen még sosem gondolkodtam, de egyszer egy vers-csokrom mottójául ezt írtam: Tanulok fényt kovácsolni a fájdalomból, tanulok hitet meríteni a könnypatakból, tanulok reményt faragni a félelmeimből…

L. N. Peters: Van-e jövője szerinted a magyar költészetnek és irodalomnak?

Bódai-Soós Judit: Amennyiben a magyarságnak van jövője, úgy a magyar költészet és irodalom sem temetnivaló.

L. N. Peters: És van a magyarságnak jövője?

Az előbb tettem fel a scifi.hu-ra és a bookmania.eu-ra a B. Kósa Katival készült interjút.

A beszélgetés nekem határozottan szórakoztató volt, beszélgető partnerem számára talán nem annyira. Tudom, hogy kukacoskodó vagyok, sokan szidtak már a kellemetlen kérdések miatt - tűröm.

Kati határozottan érdekes embernek mutatkozott; jól átgondolt írásai után ez nem is lepett meg.

“L. N. Peters: Hogyan foglalnád össze eddigi pályafutásodat?

B. Kósa Katalin: Nem szeretném összefoglalni. Az összefoglalást majd elvégzi valaki más…a nekrológomban…De ez nem sürgős, előbb még megírok ezt-azt.

L. N. Peters: Részösszefoglalást sem kérhetek?

B.Kósa Katalin: Na, akkor egy gyors leltár: Közel harminc novellám jelent meg eddig, részben nyomtatásban, ( Galaktika, X-Magazin, ÚJ Galaxis, AACS ) részben online(is) ( pl.:Solaria ) Egy regényem jelent meg, „Szerena-szisztéma” címmel, a Lilli kiadónál, 2008-ban. Háromszor kaptam harmadik díjat: Először a régi Galaktika 1994-es novellapályázatán, azután az X-Magazin egy tematikus novellapályázatán, majd 2003-ban a Preyer Hugó emlékére meghirdetett novellapályázaton. ( Pontos bibliográfia található az írói honlapomon: http://serena.5mp.eu )”

A bookmania.eu-ra feltett novelláskötete egyik írásában van egy olyan fordulat, amivel elképesztett. Akkor határoztam el, hogy egyszer meginterjúvolom.

Türelmesnek igen türelmes volt - egy ideig. Aztán már nem annyira.

De azért női mivoltát Kati sem tagadhatja; legalábbis hiúság tekintetében. Zsémbelni kezdett velem amiatt, hogy túl gyorsan teszem fel a cikkeket mindkét honlapra, attól tart, az interjú gyorsan alágördül - és eltűnik.

Hát, Hölgyeim és Uraim - még nem gördült alá. Meg lehet rohamozni. Kati nagyon kíváncsi, hányan futják végig…

Sok Olvasót kívánok Neked, Kati!

A bookmania.eu-ra ma kerül fel a Kondor Vilmossal készült interjúm.

A nagy sikerű Budapest noir és Bűnös Budapest című regények szerzője szerény ember. A kérdésekre higgadtan felel. A siker nem szállt a fejébe.

Legalább nyolc-tíz regény van még a tarsolyában.

Túl van az ötvenen. És? Walter Scott negyvenhárom éves volt, amikor az első regénye megjelent.

Vilmos legfeljebb megdönti Scott kimondatlan rekordját.

Kitűnő regényeket fogunk még olvasni Kondor Vilmos tollából.

Maruzs Évával készített interjúm mától olvasható a scifi.hu-n.

http://www.scifi.hu/arckepek

Az írónőt kedves, sokoldalú és szeretetreméltó embernek ismertem meg. Egyszer ugyan dühösnek is láttam; ezt egyik írótársunk (felvett) hímsoviniszta pózai váltották ki.

A végtelenül rokonszenves kolléganővel meghitt beszélgetést folytattunk irodalomról, scifiről, mitológiáról, nevelésről - és az élet dolgairól.