Itt a vén muskétás beszél

Azt írja a hogyishívják:

http://www.fn.hu/makro/20100304/kenyszerpalyara_tett_szegenyseg/

“A magyar lakosság azért élt a devizahitelek nyújtotta lehetőségekkel, mert nyugat-európai értelemben véve szegény. A hitelezés márciustól való korlátozása nem kezeli érdemben a problémát. Csak az alacsony infláció nyomán emelkedő reálbérek ösztönözhetnek takarékosságra, kormányzati intézkedések nem.”

Ezeket állítja Gazdag László kitűnő írása. A magyar lakosság méltán retteg a forint összeomlásától; hogy hirtelen olyan iszonyú nagyra puffadnak a havi részletek, amit már nem lehet kifizetni. Akkor se, ha rámegy a családi otthon, meg minden… az élet is…

A neten jó másfél éve cikkeznek bizonyos londoni körökről, akik kifejezetten a forint szétzúzására spekulálnak, mert ez jó üzlet…
Abszurd, kegyetlen helyzet. Hat-hét éve befagyasztott fizetéssel nemigen lehet elkerülni a hitelfelvételt. Évek óta minden hónap azzal kezdődik: Kimászunk-e ebből valaha?” És itt nem luxusköltekezésről van szó, nem külföldi útról, ingatlan vagy drága használati tárgyak vásárlásáról, nem buliról; csak egyszerű hétköznapi megélhetésről.

“1,7 millió devizahiteles van ma Magyarországon. Számukra katasztrofális volt, amikor a forint/euro árfolyam a 247 forintról fölment 312 forintra. Devizánk gyengülése miatt többszázezer ember került a fizetésképtelenség határára. Március elejétől hatályos az a kormányrendelet, amely úgymond véget vetne a felelőtlen devizahitel nyújtásnak és igénybevételnek. A közvéleményben az a kép alakult ki, hogy a devizahitelek rohamos terjedése a felelőtlenül hitelező bankoknak és a felelőtlenül kölcsönt felvevő lakosságnak „köszönhető”.”

1,7 millió család. Felelőtlen adósok? Magam azért vettem fel legutóbb hitelt, mert tavaly januárban meghalt Édesanyám…

Minden családnak akad olyan problémája, amely az embertelenül megszorított/visszaszorított, idióta ötletekkel agyonnyirbált jövedelemből nem oldható meg.

“A bankok miért adtak devizahitelt, és a magyar lakosság miért vette ezt igénybe előszeretettel a forintalapú hitel helyett? Nos, mindkettő kényszerhelyzetben volt, és nem jószántából cselekedett így.”

Én is ezt gondolom.

“Először is miért nem takarít meg a magyar lakosság? Azért, mert nem tud. Nyugat-európai értelemben a magyar lakosság 80 százaléka szegény. Azért szegény, mert a magyar munkavállaló a teljesítményéhez képest erősen alulfizetett. Míg az egy főre jutó GDP terén hazánk az EU-27-ek átlagának 60 százalékát éri el, addig a bérszínvonal eme átlag egyharmada alatt van. (Ez a két mutató egyébként romlik: öt évvel ezelőtt a két arány 62 és 42 százalékos volt) Nem igaz tehát a „tücsöknemzet” mese, a jövőjét fölélő, „túlfogyasztó” magyar lakosságról.”

Ami - bár akkora baromság, hogy neki lehet támaszkodni - a nyugat-európai sajtóban lassan közhellyé válik. Időnként mindenféle főokosok - akik a mai valóságról általában a legminimálisabb információval sem rendelkeznek - mindenféle fúlokos cikkeket dörrentenek erről. Írásaik értelmi színvonala még hazai megmondóembereink átlagnívóját is rémesen alulmúlja. Nem hinném, hogy helyből ilyen hülyék; feltehetően itthoni nekifutásra dolgoznak. Nyilván nem ingyen - ami ez esetben igen komolyan veti fel a túlfogyasztás kérdését. Talán ők is titokban BKV-alkalmazottak?

“Ebből a bérszínvonalból a magyar lakosság nem tud tömegével megtakarítani. Ezért kényszerült rá, hogy hitelt vegyen föl gépkocsi vásárlásra és főként lakásvásárlásra. Ez tehát kényszerhitel.”

Meg a ház körül nélkülözhetetlen javításra. Meg arra, hogy meleg ruhát vegyen a gyereknek. Meg arra is, hogy kifizethesse a közüzemi számlákat, amelyek emelkednek, mint a nehéz istenátok. Hiába fogyaszt kevesebbet, már kétszer-háromszor annyit fizet, mint pár évvel ezelőtt.

Vajon a mostani télen hogyan takarékoskodtak azok a nyomorult, panelházban élő családok, akik nem tudtak áttérni a méregdrága gázról a fatüzelésre? Gyapjúagyú politikusaink birkabölcsessége éppen most vonja meg tőlük a gázártámogatást…

“Ha volt alternatív lehetőség, miért ne választotta volna a lakosság az alacsonyabb kamatozású devizahitelt? Ebben benne volt a kormányzati és jegybanki felelős monetáris politikában való bizakodás, kimondva, kimondatlanul. A kisember, de még a kereskedelmi bankok vezetői sem számítottak ekkora kormányzati és jegybanki felelőtlenségre, mint amit Magyarországon tapasztaltunk az utóbbi másfél évben: 247 forintról 312 forintra ment föl az euró ára. Igaz, közben visszament az árfolyam 270 forint körülire, de az is jelentős árfolyamveszteség. A forint árfolyamát meg kellett volna a jegybanknak idejében fogni.”

Ehhez nem tudok mit hozzátenni: egyetértek vele.

“A kereskedelmi bankokat sem lehet hibáztatni, hiszen szintén kényszerhelyzetben voltak, amikor a magas infláció miatt irreálisan magas kamatú forinthiteleiket a lakosság egyszerűen képtelen volt fölvenni. Ne feledjük el, hogy a bankár számára a pénz ugyanolyan áru, mint a termelő és kereskedő számára az autó, vagy a fogpaszta: ha meg akar élni, a pénzt bizony értékesítenie kell. A hitelképesség vizsgálatát pedig azért nem lehet rajtuk számon kérni, mert a magyar lakosság jövedelmi helyzete mellett a hiteligénylők döntő részét ilyen alapon eleve ki kellett volna zárni.”

Eszembe’ sincs a válságért a bankokra hárítani a felelősséget. Persze, azért némelyik bank szuperszónikus havi részleteihez sok szó fér…

“A forint árfolyamának gyengülése azonnal inflációs nyomást eredményez, mert a magyar gazdaság importfüggősége technikai jellegű. A nyersanyagot, energiahordozót, alkatrészt be kell hozni akkor is, ha megdrágul. Ha meglódul az infláció, emelni kell az irányadó kamatlábat, hiszen a reálkamatláb nem lehet negatív. Egyetlen százalékpontnyi kamatlábemelés ma kb. 140 milliárd forinttal rontja az államháztartás egyenlegét. Két százalékpont kamatlábcsökkentés (ami az infláció csökkenésének függvénye) már fedezte volna a 13. havi nyugdíj 220 milliárdos összegét. Ebből is látszik, hogy merre van a kitörés útja: következetes monetáris szigor, erős (nem inflálódó és nem leértékelődő) forint. És nem megszorítások.”

De nem ám!

“A forint árfolyamán lehet vitatkozni, de a tendencia a lényeges: ha erősödik, az antiinflációs hatású, ha gyengül, az inflációs hatású. Márpedig az infláció kárvallottja többek közt az államháztartás, valamint a bérből, fizetésből élő kisember.”

Ez számomra - az utóbbi évekig - közhelyesen egyszerűnek tűnt. De annyi baromságot hallottam kormányzati részről, hogy már csaknem kételkedni kezdtem.

Végére a kórkép:
“A magas infláció elfedi a gazdaság beteg gócait, az alacsony hatékonyságú szektor inflációs árnyereséget tud bezsebelni, és ezzel továbbhárítja rossz költséggazdálkodásának következményeit a fogyasztóra, túl tud élni. Nem következik be a schumpeteri „teremtő pusztulás”, az ország erőforrásai rossz allokációban működnek.”

Ezen kéne elgondolkodni, és változtatni. Minél hamarabb, mert a jelenlegi hülye megszorítós trend (a katasztrófán kívül) sehová sem vezet.

Azt írja a hogyishívják:

http://www.fn.hu/tudomany/20100227/falus_andras_szinte_felaron/

“Vészharangot kell kongatni az oktatásban, mert ha nem változik sürgősen meg a magyar iskola, akkor az ország további rohamos balkanizálódása elkerülhetetlen.”

Ezek Falus András akadémikus gondolatai. Nehéz volna vele nem egyetérteni. A balkanizálódást nap mint nap látjuk, érezzük. Ezt minden frontpedagógus látja; csak az tagadja, akinek érdeke van benne, vagy akinek fogalma sincs a valóságról.

Falus András Rubik Ernőt idézi:

„A jó iskola az nem csodát tesz, semmi mást nem tesz, mint hogy segít abban, hogy mindenki olyan legyen, amilyen tud lenni. Senkit nem lehet tehetségesre nevelni, tehát nem lehet tehetséget egy injekcióval belénk plántálni. Viszont a bennünk rejlő különböző tehetséget igenis lehet támogatni és segíteni kifejlődni. Tulajdonképpen az iskolának a legdöntőbb feladatát én abban látom, és azt hiszem, hogy talán ebben a legkevésbé eredményes, hogy segítsen megtalálni önmagunkat.”

A mai magyar iskola igen messze áll attól, hogy a fentebbi követelményeknek megfeleljen. Lényegében vegetál, arra is egyre kevesebb az ereje, hogy önmagát megoltalmazza.

“Sokan és sokszor hangoztatták, hogy tragédiaközeli a mai magyar középiskolai oktatás helyzete, és azonnali változások esetén is évekig kell majd várnunk, míg valami pozitív változás jelét látjuk.”

Ez bizony így van. Nyolc-tíz éve sem volt éppen kedvező állapotban, de a puszta működőképessége akkor még nem volt veszélyben. Az elmúlt évek számos ostoba rendelkezése, meg a hihetetlenül hülye takarékossági kampányok mostanra az anyagi, szellemi és erkölcsi csőd szélére juttatták.

A problémakupac kiterjedése nehezen mérhető fel.

“Egy sor felelőtlen, voluntarista döntés miatt a természettudományi tárgyakat tanító tanárnak jelentkezők száma soha nem látott mélypontra került. Az ELTE-re tavaly, tudomásom szerint egy (!!!) fő jelentkezett fizikatanárnak és a vidéki egyetemeken sem jobb a helyzet.”

Igen, a sok idióta döntés közül egynek ez lett a következménye. Ha minden hatökör intézkedés ilyen módon bosszulná meg magát, az egész világot elöntené a magyar oktatási kormányzat “ihlette” bohózatok tömkelege.

“Az egyetemi felvételiknél zavaros helyzetet teremt az emelt és nem emelt szintű érettségi körüli feltételrendszer átgondolatlansága. Például ott, ahol a biológia kiemelt, ott a kémia nem, ami a tudományok egymásra épülése miatt jelentős dilettantizmusra utal.”

Sajnos a “jelentős dilettantizmus” a témakör minden szegmentumából nagy lendülettel acsarkodik elő.

“A középiskolás tankönyvek (például a biológia) sok esetben az önálló gondolkodásra, testünk ismeretére, a bioszféra teljességének szemléletére való eligazodás helyett teljesen felesleges (és sokszor rég valótlannak bizonyult) részletekkel tömi meg a 14-18 éves fiatalok fejét.”

Ez is igaz, bár nem a tananyag a legnagyobb gond. Már nem.

” Nem úgy kell fejleszteni a középiskolai oktatás színvonalát, hogy átemelünk anyagrészeket az egyetemi oktatásból a középiskolába!”

Hát nem! A tananyag pedig évtizedről évtizedre nagyjából így bővült-srófolódott felfelé - mígnem mostanra lényegében elveszítette a jelentőségét.

A jó tananyag ideje akkor jön el, amikor megfelelő körülmények között adható tovább az azt befogadni akaró tanulóknak.

Hogy ebből a formulából manapság hány tényező hibádzik? Többé-kevésbé mind.

Már az sem érvényes, amit tavaly írtam; a helyzet elképesztő gyorsasággal romlik.

“Egy értelmes középszintű oktatás gondolkodni, eligazodni, kérdezni és kritikusan szűrni tanítja meg a tizenéveseket. Ez a megközelítés szemléleti alapokat teremt, erre az egyetemek, főiskolák rakják majd rá a saját specifikusabb tudásanyagukat.”

Így van. Most azonban már nem lehet itt kezdeni; lejjebb kell menni.

Öt évvel ezelőtt a fentebbi idézet szellemében átszervezhető lett volna a magyar középfokú oktatás, most azonban igen sok teendő akadna külső körökben és bugyrokban, amíg egyáltalán eljuthatunk oda, hogy ez problémaként vetődhessen fel.

“Külön tragédia a politikai (és költségvetési) döntéshozók botrányos alul- (és félre-) informáltsága.”

Szívemből szól. Ki tehet erről?

“Létkérdés a tanártovábbképzés állandósítása, persze ez sosem lesz hatásos (nemkülönben vonzó), a tanárok hatalmas adminisztratív terhelése árnyékában.”

Ez valóban komoly kérdés, de messze nem a legnagyobb probléma. Az iskola lerombolt presztízsét kell helyreállítani - ha még lehet. Ami a tanárok valóban hatalmas adminisztratív megterheltségét illeti; azt az érdemi munka érdekében minimum a felére kellene csökkenteni.

Manapság teljesen az adminisztrációra tevődött át a munka súlypontja. Azt ellenőrizgetik, de szinte hetente. Nem az oktatás minőségét, az oktatók felkészültségét, nem az iskola állapotát, a nebulók tanulási szokásait és kultúráját, tehát nem azt, ami valóban fontos. Hanem:be van-e írva a tavalyelőtti napló, és Kovács Jancsi TAJ-száma szerepel-e a rubrikában. Nem vicc. Ezeket ellenőrizgetik, de örökösen. Az ellenőrsűrűség akkora, hogy - alföldi szólással élve - ha kutyát akarunk botozni, ellenőrt találunk.

Sejtem, hogy miért.

Hogy is szól a közkeletű vicc?

- Miniszterelnök úr vagy egy jó és egy rossz hírem?

- Mi a rossz?

- Önnek rosszindulatú daganata van.

- És mi a jó?

- Fotoshoppal el tudom tüntetni.

Elvégre: ha adminisztratíve minden jól jön le, nincs is semmi probléma a magyar oktatásban…
“Vészharangot kell kongatni? Igen! Ha nem teszünk a középszintű oktatás terén azonnal radikális lépéseket, a húszas, harmincas évek majdani gondolkodó, korszerűen alkotó értelmisége drámaian felhígul egy diplomás konzumidióta réteggel, amely Magyarország további rohamos balkanizálódásához és a gazdasági szférán túl mentális kiszolgáltatottsághoz fog vezetni.”

A folyamat már elindul.

“Ezer Kinizsi sem

Térülhet elébe”?

Majd meglátjuk…

“Köszönöm annak a két személynek, aki megtapsolt!” - mondta Nicolas Sarkozy Davosban, miután alaposan beolvasott a bankároknak.

A gazdasági válságról azt mondta, hogy az valójában a globalizáció válságát jelenti, amelyet alapvetően a pénzügyi kapitalizmus okozott, és amely bármikor megismétlődhet, ha nem sikerül új, mindenki által elfogadott erkölcsi alapokra helyezni a pénzügyi rendszer működését.

(Jó arra gondolni, hogy ez egy politikusnak is eszébe jut, és már el is mondja.)

“Ártalmasan a túlságosan magas vezetői jövedelmek. A közvélemény immár nem fogadja el a meg nem érdemelt fizetéseket. Amikor egyesek minden lépéssel milliókat keresnek, ott már nem lehet piacgazdaságról beszélni”.

(Szerettem volna közben látni a zordonan duzzogó globalizált pofikájukat.)

“A feladata nem a spekuláció, hanem az, hogy felmérjék a hitelek kockázatát és finanszírozzák a reálgazdaságot. A gazdasági válság azért következhetett be, mert a bankárok nem végezték rendesen a dolgukat.”

“Eddig az ember szolgálta a kapitalizmust. A XXI. század kérdése: szolgálhatja-e a kapitalizmus az embert?”
—-

Hm…

Hm..

Hm… Hm..

Lehet benne valami.

Az írja a hogyishívják: http://www.mno.hu/portal/664731

“Nem fenntartható az a létmód, amelyben az emberiség éli mindennapjait, a klímaváltozás pedig egyre jobban fenyegető veszélyt jelent – így summázható A hülyeség kora című dokumentumfilm lényege. A keddi világpremierrel egy időben megakampány is indult azzal az ambiciózus céllal, hogy a világ urai a megfelelő döntéseket hozzák meg a decemberi klímacsúcson. Tényleg eszébe jut az embernek: mi lesz itt száz év múlva?”

————

Kedden volt a világ hatvanöt országában A hülyeség kora című film világpremierje.

A filmet egy világkampány bevezetőjének szánták, hogy az emberek szemét felnyissa, és tudatosítsa a globális klímaváltozás veszélyeit. Nyomást akar gyakorolni “A világ uraira”, hogy a fenntartható fejlődésnek megfelelő döntéseket hozzanak.

Sajnos szkeptikus vagyok. A világ helyzete valóban veszedelmes, de úgy látom, a fejétől bűzlik a hal.

A globalizáció jelen formájában a hülyeség szinonímája.

Milyen döntések várhatók a világ uraitól? Amilyeneket eddig hoztak. Ha baj van, fizessenek a szegények - ahogy eddig. Eszük ehhez van meg, és nagy valószínűséggel erre fognak dönteni.

Világunk “nagy” profitgörényeinek diónyi agyában más megoldás lehetősége fel sem fog merülni.

Kicsiben éppen olyan, mint nagyban. Ahogy nálunk is. A hat-hét éve befagyasztott fizetésű emberekre kell újabb töketlen terheket tenni, még tovább szorítani, még megszorítani, agyon-megszorítani, még többet elvenni, bürokraták légiónyi falkáit uszítani mindenkire, hogy milliárdok beszedésére találjon sunyi ürügyet mindenféle mondvacsinált, a bírságolási szándékon felül teljesen céltalan ellenőrzések garmadáival, hogy még többet lehessen elvenni onnan, ahol nincs - a háztáji tolvajbanda meg hadd vigye a százmilliókat.

Majd csak baj lesz előbb-utóbb.
A hülyeség korában a hülyék uralkodnak, egész elvrendszerük - hülyeség.

A hülyeség kora - a deviancia aranykora mindenféle értelemben. Szinte nincs is az életnek olyan területe, ahol ne hirdetne hajmeresztő marhaságokat valamely fentről dédelgetett tényező.
Mi változott Erasmus óta?

Az etika alapvető elvei szinte néhány mondatban összefoglalhatók.

A krisztusi tanítások mindössze néhány mondatba tömöríthetők. Érthetőek és világosak.
Hogyan lehetne megmenteni a világot? Be kellene tartani őket.

Azt írja a hogyishívják,

pl: http://www.sg.hu/cikkek/67499/a_digitalis_kontinensen_is_szukseg_van_misszionariusokra

hogy XVI. Benedek felszólította a fiatal katolikusokat, végezzenek missziós tevékenységet a “digitális kontinens”, az internet világában.

A pápa szerint a net a barátság új fogalmát, az emberi kapcsolatok új dimenzióit teremtette meg, ezért az emberi kultúra legnagyobb eredményei közé tartozik.

Ugyanakkor az emberi értékek tiszteletére szólított fel, és elítélte a neten tapasztalható intoleranciát, gyűlöletkeltést, az emberi intimitás lealjasítását és a kulturális környezetszennyezés minden fajtáját.

Kétségtelen, hogy mindezek a net nélkül is léteztek, de az sem vitatható, hogy a virtuális világban igen virulensek.

Őszentsége korábban - még Ratzinger bíboros korában - kevésbé volt toleráns a technikával szemben, némelykor kifejezetten rigolyásnak tűnő nyilatkozatokat (is) tett annak idején.

Mindszenty külföldre távozásának idején ő volt a magyar prímás útjának egyik szervezője, később ama befolyásos egyházi intézmény vezetője, amely “lánykori nevén” még Szent Inkvizíciónak hívatott.

A Kúriát ismerő személyiségek a katolikus egyházi konzervativizmus egyik megtestesítőjének tartották
XVI. Benedek az első digitális pápa, elődei egyike sem használta ki egy új kommunikációs csatorna adta lehetőségeket, mint ő a netet.

Helyeslem, ha a pápa - erkölcsi tekintélyénél fogva - hallatja szavát az emberiség ügyeiben, viszont úgy vélem, tulajdon portája előtt is akadna még söpörnivaló.

Például a cölibátus kérdése…

Sokak szerint az egyház szégyene. Nem kéne már eltörölni, Szentatyám?

Más felekezetekben nők már régóta lehetnek papok. Nem kéne erkölcsi értelemben (is) haladni a korral, Szentatyám?

Mert ezekkel együtt az egyház még mindig öregfiúk klubja. Családi kérdésekben a tudatlanság nem megfelelő alap a kérlelhetetlen tónusú véleménynyilvánításra.

A jelenlegi egyháznagyok zöme sikítófrászt kap, ha szóba hozzák előtte XXXIII. János pápa, az egykori Angelo Roncalli nevét.

Pedig az egykori végtelenül szerény és közkedvelt pápa - aki makacsul kerülte mindig, hogy csalatkozhatatlan szerepben kelljen megnyilvánulnia - valószínűleg csalhatatlanul megmutata a fejlődés útját.

Nélküle talán még mindig latin nyelven folyna a szentmise.
Hozzá képest még II. János Pál pontifikátusa is sok tekintetben visszalépés volt.

XVI. Benedeké is az.

Több helyen is írja a hogyishívják, ki egyetértően, ki felháborodva.

Mit gondol erről Baradlay Richárd?

————————————-
PÁL ÚR:

Kedves kapitány úr! Hallotta, hogy Bíró Zoltán irodalomtörténész szerint Esterházynak, Nádasnak és Kertésznek nincs köze a magyar néphez?

BARADLAY RICHÁRD:

Az az olvasók dolga!

PÁL ÚR:

Jó írók ezek, kedves kapitány úr?

BARADLAY RICHÁRD:

Az meg az utókor dolga!