Itt a vén muskétás beszél

“Egykor vala Góg és Magóg;

Most pediglen sok demagóg”

(indonéz népi mondás)

Abban a helyzetben vagyok, hogy elsőnek közölhetem a legújabb miniszterelnök-jelölt, Reformossy Alajos Rezső programnyilatkozatát.

Úgy tűnik, nem jobb a többinél.

———————————-

Reformerdő közepében,

Reformbokrok rejtekében,

Mint zenész a magas tercre,

Régen várok eme percre.

Én vagyok a megfelelő

Ország-reform-rendbetevő,

Ez nálam nem holmi hobbi,

Hanem érett profi lobbi!

Reformsört ivott az apám.

Reform-mesét mesélt anyám,

Ifjan sok reformot hoztam,

Néha-néha meg is úsztam,

Reformokkal élek-halok,

Vérbeli reformer vagyok.

Jól tudom, hogy mit kell tenni;

Mint a szexben:

Alul semmi,

S felül profit: ez a lényeg,

Láthatjátok:

Én szakértek.

———————————-

Áfa-béfa felemelve,

A fizetés lejegelve,

Családi pótlék elvéve,

A szocpolnak végleg vége,

Nem lesz gázár-támogatás,

Fagyjon meg csak a sok gyagyás!

Hogy ne érjen lelki fekély,

Marad azért némi segély;

Rászorultsági alapon,

És igazságosan adom

Annak, aki tud tejelni,

Aki nem tud, annak semmi.

Jól tudom, hogy mit kell tenni;

Mint a szexben:

Alul semmi,

S felül profit: ez a lényeg,

Láthatjátok:

Én szakértek.

————————————-

Mivel én óvatos vagyok,

Már nem sokat osztogatok,

Mérsékletet gyakorolok,

Csak pár száz havernak adok.

Sumák privatizáció:

Abban még sok a ráció,

Nem leszek ám nagyon hamis:

Másnak jut, nekem marad is;

Multik el nem fognak menni,

Tenyeremből fognak enni,

Ezer üzemet bezárnak,

Száz munkahelyet csinálnak,

Lesz sok olcsó munkaerő,

Ami mindig nagyon nyerő.

Jól tudom, hogy mit kell tenni;

Mint a szexben:

Alul semmi,

S felül profit: ez a lényeg,

Láthatjátok:

Én szakértek.

———————————-

Azt mondja a huncut fáma,

Fellendülés jön utána;

Ennél azért több az eszem,

Mert ezt ugyan el nem hiszem.

Fellendülésre nem várok,

De arra nagyon vigyázok,

Nehogy még én lendüljek fel

Valamilyen csupasz fára,

Amelynek nincs, csak egy ága.

Hogyha majd jön a zűrzavar,

Mindegy nekem, ki mit kavar,

Én majd a pálmafák alatt

Írok emlékiratokat.

Jól tudom, hogy mit kell tenni;

Mint a szexben:

Alul semmi,

S felül profit: ez a lényeg,

Láthatjátok:

Én szakértek.

 

DEBELLA BELLA: Kulturális omlett

(Részlet a Tepertő, a leépítő című darabomból)

——————————————————-

Vért könnyeznek a bölcsen nőtt rózsatövek

Decemberben, amikor Jeget sír a latyak,

És jég-börtönükbe zárva

Sikonganak levegő után

A csónak-bőrüktől megfosztott

Dérrel-ázó

Holdfénnyel fázó,

Ezüstöt lehelő,

Méltóságos magányukba szenderült,

Sziget-voltukba kapaszkodó,

Remény-éltető,

Tavaszt áhító,

Zsongásra vágyó

Meghitten csillámló

Tavak.

 

Kéj-álomba zárva heverek

Csupasz alsótesttel

A bárgyún egyenes díványon,

És sóhajtozom,

És sóhajtozom;

Odakint vért könnyeznek a bölcsen nőtt rózsatövek,

Párát verejtékeznek a tegnapi pocsolyák,

Lábnyomod ott sír a föveny szélén,

Hegyesen vezet a külvilágba,

És én sóhajtozom,

Sóhajtozom utánad!

 

Vért könnyeznek a bölcsen nőtt rózsatövek

Lehulló leveleikkel sírnak

Tegnapi csókod emlékével takarózik a bőröm,

Tegnapi becézésed emléke rezeg

A halvány délutáni fényben,

Tegnapi jelenléted vibrál a születő télben,

Jelenléted tagadják

Havak,

Derek;

Tudják: csak képzeltelek.

Tegnapi nyarad ellen vonul

Köd zászlajával,

Csikorgó

Fagy-trombitájával

A frissen mozgolódó,

Hideg ujjaival görcsösen tapogató,

Halállal fraternizáló,

Dermedtségét világba jajgató,

Jégcsákányával reményt ostromló,

Zúzmarájával elmúlást sikoltó

Örök impotens,

A kivénhedt tél.

ÉS
Vért könnyeznek a bölcsen nőtt rózsatövek,

Opportunistán hajladoznak

Az újra feltámadó

Pufajkaszagú,

Végtelen síkokon nevelkedett,

Kegyetlenül hősies és hősiesen kegyetlen,

Nyírfakérget röptető,

Balalajka szavára vinnyogó,

Durva keleti szélben,

A lesből rohamozó,

Oszmánok emlékét hordozó,

Tengerpart ánizs-illatát árasztó,

Töröksíp szavára simogató,

Bársonyos déli szélben,

A fogyasztói szemléletű,

Keményen a szemünk közé verődő,

Rockzene hangjaira őrjöngő,

Száraz nyugati szélben,

A gyilkos északi szélben;

Szelek kergetik a napok uszályát tova

És a fergeteg —

Mint isten

Különleges rendeltetéssel szabadalmazott,

Mágikus erővel felruházott,

Széllel kacagó,

Átokkal versenyt futó,

Felhők felett lakozó

Hiper-szuper csoda-vibrátora —

A kéj kínjával és a kín kéjével igyekszik életben tartani

A télre vetkezett,

Kopársága miatt riadtan szégyenkező

Magában nem bízó

Vén világot;

Csak te vagy, akit senki se látott!

Vért könnyeznek a bölcsen nőtt rózsatövek,

Te nem téped le lelkemről a zárat,

Épen hagyod a ruhámat,

Csak plátói kezeddel

Érintesz ezerszer,

Mint jég alatt rezgő tavacskának a szellő,

Olyan vagy nekem,

Miközben omlettemet eszem.

Körülöttem a kultúra dong,

Zsibong,

Fehér lapon ezer szó kong,

Lektorok magyaráznak,

Fent dicsérnek és lent gyaláznak,

Gyűléseken

Elmélkedem,

A díjakat mind átveszem,

Kíséretem szabvány magány,

Némi iszony,

S futó viszony

Ezer akad,

Te mégsem feded fel magad,

S míg a reményből kor lett,

Az omlett

Felett szakáll dereng,

És a költőnő rajtad mereng;

Hozzám többé egy szót se szólsz,

Idő méhében bujdokolsz;

S míg vágyaimból

Rom lett,

Helyetted nincs egyéb,

Mint kultúra,

S az

Omlett.

Ha a nép együgyű fia éppen párttitkár…

http://www.natarch.hu/archivnet/rovat/forras.phtml?forras_kod=885

Szóval komolyan elgondolkodtam róla, ne írjak-e bohózatot a jeles eseményről, a Tepertő, a leépítő stílusában. Szinte minden adott hozzá: történet, karakterek, couleur locale…

Hogy kezdődne SF-stílusban?

Talán így:

A lobogó hajú idegen könnyedén végigsimított szkafanderének mellrészén, barátságosan intett a tátott szájjal bámuló emberek felé, majd finoman bekapcsolta univerzális tolmácskészülékét. A helybeliek arcán szétömlő végtelenül együgyű jóindulat láttán szinte szégyellte magát molekuláris páncélja miatt.De adott szava kötötte; megígérte a vén asztronavigátornak: óvatos lesz…

Fantasy-ben:

Ámulva nézte a fura sátortetős házakat, az ügyefogyottan bámuló embereket. Fehér gyolcsköpenye lobogott a szélben. Sikerült! Előszörre és azonnal sikerült! Semmi kétség: ez egy másik világ. Kezdő mágustanuló létére eljutott ide, ahol talán még senki sem járt az otthoniak közül. A krónikások nem fukarkodnak majd az elismeréssel…

Hogyan fogalmazná meg a Krisztus látására hívó plakátot a vénasszonyok által felkért salabakter?

Talán így kezdődne:

Folyó hó …-án kéretik frakkban-felöltőben megjelenni Bugyiban…

(Persze, Jaquelinne Kennedy bizonyára zsakettet írna elő.)

A bohózat legérdekesebb része talán az volna, amikor Szűcs elvtárs kifejtené véleményét a pártbizottság előtt:

SZŰCS ELVTÁRS: Elvtársak, ez hihetetlen,

És egyszersmind tűrhetetlen,

Hogy Jézus Krisztus, a galád,

Sose veszi észre magát,

Kihajítottuk őt felül,

Már azt hittük, elmenekül,

S visszajön Bugyin keresztül,

Mint valami mutáció!

Porba omlik a ráció,

Ünnepel a reakció,

Hiába a leninizmus;

Itt maradt a Jézus Krisztus!