HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén! // 14. sorozat/356. Üzenet
// 5 időegység óta a szerves anyag fogságában!
//Szerves anyag felszínén erőteljes vízjégképződés!
// Belső kommunikáció 100 %-os!
// Szenzorok 70 %-ban eltömődve!
// Távolsági kommunikáció lehetősége közel zérus!
// Jelenlegi tendencia állandósulása esetén még két üzenet lehetséges!
// Minden kommunikációs rendszer lemerülőben, feltöltési lehetőség 2,4 %!
// Önvédelmi rendszerek lemerülőben, feltöltési lehetőség 14,7 %!
// Helyváltoztatási lehetőség zérus!
// Hőmérséklet-védelmi pajzs aktiválva, működése kielégítő!
// Nyomásbiztonsági pajzs aktiválva, működése kielégítő!
// 5 időegység alatt 47 kerekeken gördülő eszköz haladt át a szondán!
// Kárjelentés: 0%!
// Humanoidokkal való kapcsolatfelvétel lehetősége zérus!
// Nyugtázva: humanoidokkal való kapcsolatfelvétel saját korábbi jelentések alapján nem javallt!
// Utolsó parancsra válaszadás 0,3 időegység múlva! // //
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén! // 14. sorozat/357. Üzenet
// 6 időegység óta a szerves anyag fogságában!
// Szerves anyag analizálása a parancs szerint végrehajtva!
// Belső kommunikáció 100 %-os!
// Összetétel mellékelve!
// Szerves anyag származása: a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó humanoid lakóinak egyik nagy termetű háziasított állatától származó anyagcsere-végtermék.
// Anyag feltehető helyi elnevezése: tehénlepény!
// Felszínén fokozódó vízjégképződés!
// Parancsra helyi humanoidok leírása!
// Vizsgálati eredmények továbbítva!
// Helyi humanoidok emberi lényekhez viszonyított biológiai hasonlósága becslés szerint körülbelül 54 %!
// Helyi humanoidok emberi lényekhez viszonyított tudásbeli hasonlósága becslés szerint körülbelül 7,34 %!
// Helyi humanoidok emberi lényekhez viszonyított mentális hasonlósága becslés szerint 1,65 %!
// Szenzorok 84 %-ban eltömődve!
// Távolsági kommunikáció lehetősége erősen közelít a zérushoz!
// Jelenlegi állapot alapján még egy üzenet küldhető!
// Minden kommunikációs rendszer lemerülőben, feltöltési lehetőség 0,8 %.
// Helyváltoztatási lehetőség zérus!
// Tartalék energiaforrások 67 %-ban működőképesek!
// Szonda feltehető élettartama: még 32 időegység!
// 32 időegység elteltével a szonda inaktív állapotba kerülhet!
// Kutató rendszerek működése 49 %-os!
// Kutató-beavatkozó rendszerek működése 100 %-os!
// Önfenntartó rendszerek működése 53 %!
// Humanoidokkal való kapcsolatfelvétel lehetősége zérus!
// Nyugtázva: humanoidokkal való kapcsolatfelvétel rendkívüli esetben segítségkérés céljából javallott!
// Nyugtázva: humanoidokkal szembeni esetleges viselkedés HGJX-456GH4-es kód alapján!
// Következő üzenet 3 időegység múlva. Feltehetően hosszabb ideig az lesz az utolsó! // //
A fényszórók szinte belehasítottak az éjszakába. A kanyarban a gépkocsi csikorogva fékezett, a kerekek egy kissé kiperdültek, ám az Audi vezetője megőrizte uralmát a kocsi fölött. Iménti eszeveszett tempóját mérsékelve kanyarodott az autó, ügyesen kikerülve a jégbordák dupla sorát.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Figyelem!
// Önvédelmi rendszerek: riadó!
// Kerekeken gördülő, nagy tömegű objektum közeledik!
// Áthaladási valószínűség: 87 %!
// Nyomásbiztonsági pajzs maximumra! // //
A gépkocsi lassított, félrehúzódott, és a jeges útpadkán megállt. A magas, fekete kabátot viselő férfi nagy sóhajjal szállt ki. Ezen az istenverte Alföldön valamirevaló bozótosok sincsenek az út mentén! Szerencsére egyáltalán nincs forgalom!
Megállt, és könnyített magán.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Bennszülött humanoiddal való kapcsolatfelvétel biztonsági okból megkísérelve!
// Hangjelzés! // //
Éles vijjogás sivított az éjszakába. A férfi felkapta a fejét. Mi a csuda lehetett ez?
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Helyi humanoid gyorselemzése!
// Távolság megfelelő; tartalék egységek hatósugarán belül!
// Emberi lényekhez viszonyított biológiai hasonlósága becslés szerint körülbelül 54 %! Átlagos!
// Emberi lényekhez viszonyított tudásbeli hasonlósága becslés szerint körülbelül 2,97 %! Átlagosnál sokkal gyengébb!
// Emberi lényekhez viszonyított mentális hasonlósága becslés szerint 1, 15 %! Átlagosnál valamivel gyengébb!
// Vizuális jelzés! // //
Sárga-lila fényhullámok villantak fel, a téli táj elképesztően groteszk fényorgiában vibrált. A férfi megrémült. Mi a csuda lehet ez? Miféle őrültségek történnek ezen az Alföldön? Bárcsak a zsúfolt és biztonságos Budapesten lehetne!
A gyér háromnapos hó fantasztikus alakzatokat mutatott sárgában és lilában. A férfi agyán különböző horrorfilmek részletei futottak végig. Torkában jeges kézzel dörömbölt a pánik. Miért itt, Istenem, miért most és miért éppen velem?
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Humanoid figyelme felkeltve!
// Félelem, rémület, riadalom!
// Nyelvi központ: riadó!
// Beszédmodulátor: aktív fokozat!
// Tartalék energia-szolgáltató egységek belépnek! //
Váratlanul újra felüvöltött a szirénához hasonló, vékony hang. A férfi remegett a félelemtől. Be kellene ugrani a kocsiba, és elmenekülni, gondolta, de nem mozdult.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Javaslat a HGJX-456GH4-es kód alapján!
// Folklorisztikai szervező központ aktiválva! // //
A férfi megpróbálta összeszedni a bátorságát. Tett egy tétova lépést az autó felé. Figyelik talán valahonnan? Esetleg valami…valami kandi kamera?
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Kapcsolatfelvétel indul! // //
– Ha segítesz rajtam, gazdagon megjutalmazlak! – a hang valahonnan a földről, az út széléről jött.
Verőczey-Kappantógyer Bonifác magában kezdett megbékélni a gondolattal: megőrült. Vajon mennyire lehet a konkurencia keze a dologban?
– Ha segítesz rajtam, megjutalmazlak! – mondta újra az ismeretlen hang.
Semmi kétség, itt valóban beszél valaki. Verőczey-Kappantógyer behúzta a nyakát. Valaki ugratná? Itt, a puszta kellős közepén? De azért félénken szétnézett.
– A lábad előtt keress! Arra! Lépj előre három lépést!
A férfi félig öntudatlanul engedelmeskedett.
– Ki vagy te? – nyögte.
– Segíts rajtam!
– Hol vagy?
– Itt lent! A tehénlepényben!
A következő pillanatban már Bonifác kezében volt a furcsa, tompa tapintású tárgy. Legfeljebb egy gyufásdoboz felét tehette ki.
– Köszönöm, hogy kiszabadítottál! – hangzott a tárgy belsejéből.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Eltömődés felszámolva!
// Távolsági kommunikáció helyreállítása folyamatban! // //
Bonifác megkönnyebbült. Most már biztos volt, hogy valaki a bolondját járatja vele. Bármi is legyen ez a kis tárgy, valaki szándékosan tette az útjába. Biztosan egy másik eszközzel tartja vele a kapcsolatot. Körülpislantott, de semmit sem látott az áthatolhatatlan sötétségben. Pár száz méterrel mögötte lehet egy másik kocsiban! Csak tudná, ki lehet az!
– Gazdagon megjutalmazlak! – búgta a szerkezet. Nem igazán géphang. Valami új technikai vívmány lehet, valami hájtech kütyü, amivel majmot akarnak csinálni belőle. Talán a minisztériumból valaki? Képesek rá!
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Távolsági kommunikáció helyreállítva! // //
– Lássuk azt a híres jutalmat! – mormolta Bonifác, miközben közelebb lépett a kocsijához, és az autólámpa fényénél vizsgálgatta a szerkezetet. Határozottan érdekes herkentyű. Vajon hogyan működik?
– Milyen jutalmat igényelsz? – fuvolázta a valami.
– Aranytojást tojó tyúkot! – vágta rá gondolkodás nélkül Verőczey-Kappantógyer Bonifác, miközben továbbra is irgette-forgatta a fura küllemű eszközt.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Nyugtázva: Kommunikáció irányítása a központnak átadva! //
– Mit kérsz? – hallatszott még egyszer. Bonifác a fejét csóválta. Valahol egy kocsiban néhány süket ember gubbaszt.
– Aranytojást tojó tyúkot! – ismételte vigyorogva.
– Biológiai képtelenség! – vágta rá a gépezet, mire Verőczey-Kappantógyer elhúzta a száját.
– Mással szórakozzatok! – kiáltotta, és nagy lendülettel földhöz csapta az apró masinát.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Mechanikus ütközés!
// Kárjelentés: kár 0,0043 %!
// Minden rendszer működik! // //
– Nyavalyások! – dühöngött Bonifác. – Merre van az a…?
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Nyomásbiztonsági pajzs maximumra! // //
Verőczey-Kappantógyer Bonifác nagy lendülettel rátaposott az alattomos kis kütyüre.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Kárjelentés: kár 0 %! // //
Bonifác nagyot rúgott a kis herkentyűbe. A tárgy eltűnt az út mellett a sötétben. A férfi felsóhajtott, és a kocsi felé indult. Remélhetőleg tönkrement az a vacak! Valószínűleg milliókba került. Sebaj, máskor majd nem szórakoznak.
Az autó nehezen indult, Verőczey-Kappantógyer bosszankodott. Látszik, hogy a harmadik évébe lépett ez a tragacs. Jövőre úgyis lecseréli!
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Nyugtázva: Különleges parancs végrehajtása elkezdve.
// Humanoid a közelben, beavatkozásnak nincs akadálya!
// Kárfelszámolás befejezve!
// Minden rendszer tökéletesen működik! // //
Verőczey-Kappantógyer még éjfél előtt Budapestre ért. Éppen az Üllői úti lakás előtt kapott piros lámpát, a nagyszobában égett a villany. Judit nyilván odafent van, őt várja, és jelenetre készül. A telefonban félreérthetetlenül közölte. A férfi vállat vont. Nem. Ma este nem hiányzik az újabb féltékenységi patália. A gyerek-téma sem hiányzik. Ma este nem. A kettő együtt már túl sok; házasságot kellene ígérnie. Juditra szükség van az apja miatt. Ördög vigye a gyerek-témát! Hogy Judit már harminchét éves? Na és? Ő meg harmincnyolc! Van olyan hely a világban, ahol ötven évesen szülnek! Kinek jut ideje egy nyamvadt kölyökkel vesződni, amikor most van a csillagidő, most kell megfogni a Jóisten lábát!
Ahogy a lámpa zöldre váltott, nem fordult jobbra, hanem hajtott egyenesen tovább. A Kecskeméti utcába ment. Erről a lakásról Judit nem tudott. Judit legfeljebb dühöng egy nagyot. Utána elpanaszolja bánatát barátnőjének, a riporternek. Na és?
Jó félórát töltött a monitor előtt. Holnap le kell adnia az anyagot, nem árt átnézni. Megeszi a fene, ha hibás. Nem azért ment oda az Isten háta mögé, a világ végére, hogy év végén ne kapjon prémiumot. Az ésszerűsítési elképzelés kiváló volt. A minisztérium hatáskörébe tartozó nagy intézmény létszámából negyvenhét fő leépítését javasolta. Húzzunk bele egy kicsit, gondolta, hátha el lehet küldeni még hármat. Ötven embert leépíteni, az már valami!
Fél kettő lett, mire megtalálta a megoldást. Örömében ivott egy korty konyakot! Nem hiába nevezik őt Költséghatékony Bonifácnak! A helyettes államtitkár személyesen fogja megdicsérni. Talán még a minisztertől is kap néhány jó szót! Nagyon hasznos. A karrierje szempontjából nélkülözhetetlen.
Váratlanul jött a hascsikarás. Bonifác úgy vágtatott ki a mellékhelyiségbe, hogy közben több bútort is feldöntött. Mi a csuda van? Az igazgató pörköltje? Pedig ugyan finomnak tűnt! Mi ez a rettentő fájdalom?
Reszkető félelemmel rogyott az ülőkébe. Aranyér? Istenem ne, még ne! Sokkal több időt kellene tenisszel, meg erőnléti edzéssel tölteni, de mindig csak a munka. Vagy Judit! Az a kielégíthetetlen némber! Bár szexuálisan lenne olyan kielégíthetetlen! De nem, a kisasszony eszi az időt. Az ő idejét!
Kidagadtak az erek a nyakán az erőlködéstől. Istenem, add, hogy ne aranyér legyen! Ne aranyér legyen!
Nem érzett megkönnyebbülést, a fájdalom is megmaradt, csupán hátrébb lopakodott, mint valami alattomos vadállat. Bonifác sápadtan felemelkedett. Hátranézett, és meglátta.
Valamivel kisebb volt egy tyúktojásnál. Csatakos volt, vér-és egyéb foltok tarkították. De sárgásan csillogott. Verőczey-Kappantógyer lemosta, megvizsgálta. Hihetetlen! Színarany! Lemérte. Elborzadt. Kapkodva gondolkodott. Ekkora természetes aranyrög nincs a világon. A tojás igen sokat ér. Aranytojást tojó tyúk! Maga lett az aranytojást tojó tyúk! Igen, de mit kezdjen vele?
A Váci utcai ékszerész verítéktől gyöngyöző arccal vizsgálgatta az aranytojást. Jó öt perc elteltével Bonifác megkérdezte:
– Mennyit ér?
Az ékszerész válasz helyett csak a homlokát ráncolta.
– Értékes?
– Honnan van ez, uram? – kérdezte a körszakállas ékszerész, közben szürke köpenye ujjával letörölte arcáról az izzadságot.
– Mivel Bonifác erre nem felelt, újra megkérdezte:
– Van ennek származási bizonyítványa?
– Anélkül mennyit ér?
– Anélkül? – vigyorodott el az idősödő férfi. – Anélkül semmit, uram.
– Semmit?
Az ékszerész nagyot sóhajtott. Letette a szemüvegét, a tojást maga elé rakta egy ezüstszín szivacsból készült tartóra, és Verőczey-Kappantógyer szemébe nézett:
– Nézze, uram, megegyezhetünk. Adok ötvenezer forintot, és felejtsük el egymást!
Bonifác dühösen a zsebébe süllyesztette a tojást.
Judit nagy szemeket meresztett:
– Hogy mondtad?
– Aranytojást tojok, Judit. Igazi aranytojást. Naponta kettőt. Megmutassam?
– Elment az eszed?
– Na figyelj, kislány! – Bonifác előkapta a nagy vasalt dobozt, és letette a lány elé az asztalra. – Ezeket mind én tojtam. Ezt a kettőt szerdán! Ezeket csütörtökön!
Judit megkövülten bámult a tojásokra. Később alig szólt valamit. A szeretkezés sem volt az igazi.
Szirmay Bence átutalta az ötven milliót, amit két hónapja suhogtatott meg Verőczey-Kappantógyer felé. Bonifác a fejét vakargatta. Jó-jó, de felettébb rosszkor. A minisztériumban minden a feje tetején áll. Neki most a létfontosságú zöldövezeti projekten kellene dolgoznia. A miniszternek fontos, mert nagy a marketing-értéke.
Mi is kell Szirmaynak? Zöld út a tervezetének, elsődlegesség, 70 %-os költségvetési támogatás. Na meg adómentesség. Mármint bújtatott adómentesség. Verőczey-Kappantógyer a tarkóját vakargatta. Nehéz ügy. Pofátlan ember ez a Szirmay. Melyik céget is képviseli? Valamelyik mamutot. A vastag multi többet is fizethetne, fogalmuk sincs, mekkora kockázattal jár ez. De ötven millió az mégis ötven millió. Nehéz ügy, de nem lehetetlen. Mégiscsak őt hívják Költséghatékony Bonifácnak! Nem lehetetlen az ügy. Elintézhető De ahhoz be kell mennie a miniszterhez.
Csak két nap elteltével szánta rá magát. A miniszter előszobájában éppen Mónika, a gránitszőke jégkirálynő volt szolgálatban. Bonifác ennek nagyon nem örült. Mónikáról az a hír járta, hogy mindig domina akar lenni, és úgy üt a korbáccsal, ahogy Agassi szervál. Ez még ötven millióért is nehéz ügy. Ráadásul Mónika már régen kinézte őt magának.
Ahogy elhadarta a mondókáját, a pengevékony arcú nő metszően hideg tekintettel méregette.
– Megtudhatnám, mit kíván a miniszter úrtól? – kántálta kellemetlen fejhangon.
Bonifác szórakozottan végignézett a nőn. Tuskóláb, szögletes csípő, széles váll, vékony, inas kar, nőknél szokatlanul nagy, csontos lapáttenyér. A homlokban szőke fürtök, a fejtető idétlen gránitszürkére festve. Titkárnőnek semmit sem ér, és a rossz nyelvek szerint azért van itt, hogy a kérelmezők megbűnhődjenek. Állítólag részletesen be szokott számolni a miniszternek a szeánszairól, amelyeket egy villában rendez, valahol a Tisza-tó környékén. Verőczey-Kappantógyernek csuklania kellett. Félrecsúszott a nyakkendője, lopva megigazította.
– Mit kíván a miniszter úrtól?
Hebegett valamit.
– Rendben van, Bonifác! – károgta a nő valami rekedtes alt hangon. Talán a női kápók beszéltek így Auschwitzben. – Utána meghív egy tonikra! – csupafog mosolyát villantotta a férfira. – El ne feledkezz rólam! – lehelte még, majd a férfi sápadt arcát szemlélve még hozzátette. – Költséghatékony Bonifác!
Verőczey-Kappantógyer érezte, hogy mosolyognia kellene, de torz fintornál egyébre nem volt képes. Szerencsére a nő már nem rá figyelt, hanem a miniszteri irodából kiszűrődő hangfoszlányokat igyekezett a fülével felfogni. Bonifác is odafülelt.
Az angol nyelvű mondatfoszlányok gyorsan elárulták, ki leckézteti odabent őfelségét, a minisztert.
– Mr. Egloffstein? – kérdezte tétován Bonifác, mire Mónika mindentudó tekintettel bólintott.
Verőczey-Kappantógyer Bonifác elhúzta a száját. Határozottan peches napja van! Mr. Joshua Egloffstein a Stultitia International képviseletében! A legkellemetlenebb emberek egyike, akiket valaha megismert! Egloffstein nyers kioktatása után kell majd kezelésbe vennie a minisztert!
– Mi az, hogy a törvény….? – hallatszott az amerikai reszelős baritonja. – Nem érdekel a parlamentjük!… Mi az, hogy adó?… Nem megegyeztünk…? …Maga seggfej! – a miniszter nyávogó hangja sokkal halkabb volt, semmit sem értettek belőle.
– Elegem van magából, kurvapecér! – most szinte basszus hangon hörgött Egloffstein hangja.
Kivágódott az ajtó, és elviharzott mellettük a kissé pohos, ősz Egloffstein. Egyenesen az ajtó felé törtetett, rájuk se nézett. Kifogástalan Armani-öltönyének szele lesodort néhány iratot Mónika asztaláról, a nő gyorsan utánuk kapott.
Mire Verőczey-Kappantógyer bejutott, a miniszter arca újra felöltötte megszokott jellegtelen fogpasztareklám-vigyorát. Bonifácot megint arra a férfi kirakatbabára emlékeztette, amit a Rákóczi út valamelyik áruházának kirakatában látott.
– Á, Költséghatékony Bonifác! – vigyorgott a miniszter. – Mennyit takarított meg nekünk az utóbbi napokban?
Bonifác néhány szóval beszámolt legújabb munkáiról, a miniszter elégedetten bólogatott. Verőczey-Kappantógyer mély lélegzetet vett, és rátért Szirmay Bence ügyére. A miniszter elkomorult, arcáról lassan lehervadt a fogpasztavigyor. Bonifác kétségbeesetten igyekezett minél jobb színben feltüntetni Szirmayt. Istenem, add, hogy ez átmenjen! Ötven milliót kaptam, ha nem tudom elintézni, végem van!
– Szóval Szirmay Bence. – ráncolta a homlokát kissé színpadiasan a miniszter. – Melyik céget is képviseli?
Verőczey-Kappantógyer megrökönyödött. Mi ez? Valami trükk? Nem létezik, hogy a miniszter nem tudja! Gyorsan megmondta.
– Nem tudom, helyes-e, – morfondírozott a miniszter. – mert keresztezi a Stultitia International érdekeit.
Verőczey-Kappantógyer csaknem a homlokára csapott. Hát innen fúj a szél? Őfelsége megijedt Mr. Egloffstein legutóbbi előadásától! Ha csak ez a baj, ezen lehet segíteni. Bonifác már mosolygott. Tapasztalatból tudta: multi a multinak nem vájja ki a szemét – vagy csak igen ritkán, és akkor sem magyarországi érdekeltségek miatt. Szirmay meg fog egyezni Egloffsteinnel – efelől nem volt kétsége. Kajánul elvigyorodott.
A miniszter azonban továbbra is aggályoskodott.
– Nagyon sok pénz kellene ehhez, kedves Bonifác. – nyivákolta némileg kényeskedő modorban.
Sok pénz! Ettől az egytől Verőczey-Kappantógyer nem félt. Pénz van a rendszerben bőségesen, és hogy mire megy el, azt pontosan tudta.
– Miniszter úr, ha megjegyezhetem…– kezdte nagy lendülettel, de a másik fásultan intett:
– Rengeteg pénz kellene, Bonifác, rengeteg pénz… – megdörzsölte a szemét. – Ahhoz aranyat kellene szarnunk.
Bonifác elsápadt. Mitől ez a váratlan ellenállás? Újra nekigyürkőzött. Nem sokra ment, és a miniszter egyre gyakrabban pislantott az órájára. Bonifác elszontyolodott.
– Fejezzük be, Bonifác! – intett néhány perc múlva a miniszter. – Már mondtam: ahhoz aranyat kellene szarnunk!
Verőczey-Kappantógyer szeme kétségbeesetten járt ide-oda, mint a moslékos vödörbe esett békáé. Mit tegyen? Ha a miniszter elutasítja, a semmiért kapott ötven milliót. Soha senki sem fogja többé komolyan venni! Mit tegyen? Szeme megakadt a lakosztálynak is beillő miniszteri dolgozószoba mosdójának ajtaján. Végül is: már mindegy! Va Banque! Többet akkor sem veszíthet, ha menten kirúgják!
– Aranyat kellene szarnunk, miniszter úr? – kérdezte elkeseredés adta merészséggel.
– Azt, Bonifác! – emelkedett fel székéből a miniszter. – Na, menjen a dolgára!
– Ha aranyat kell szarni, akkor én aranyat szarok, miniszter úr! Szabad lesz! – szinte önkívületben tépte fel a mosdó ajtaját.
– Hogy mi baja? – lepődött meg a miniszter, de ekkor Bonifác már bevette magát a mellékhelyiségbe.
Amikor a hevenyészve megmosott aranytojást a miniszter orra elé tartotta, annak arcizma se rándult, csak sóbálvánnyá válva meredt az ovális aranytömbre. Komoran, akár egy villámsújtotta vén tölgy fehér gallérban és sötétkék nyakkendőben. Percekig nem is szólalt meg, Bonifác pedig nem mert szólni; közéjük telepedett a süket hallgatás.
– Máskor is előfordult már ez magával, Bonifác? – makogta csaknem ötperces szünet után a miniszter.
– Igen, miniszter úr! – vágta rá Verőczey-Kappantógyer Bonifác csaknem büszkén. – Naponta!
– Naponta egyet?
Bonifác gyanút fogott.
– Igen, miniszter úr, – vágta rá. – naponta egyet!
Hazudott, napi kettőnél tartott. Néha napi háromnál.
– Rendben van, Bonifác. – vette fel megszokott fogpasztavigyorát a miniszter. – Szirmay úr projektje megkapja a szükséges kormányzati támogatást. Csak előbb a kormányülésen kell előterjesztenem.
Bonifác vigyorgott. Mindenki tudta, hogy a kormányülés ilyen esetekben üres formaság. Ha a miniszter valamit elhatározott, meg is valósult.
– Utána esetleg el kell fogadtatnom a Parlamentben!
Bonifác erre csaknem hangosan felnevetett. A Parlament? Ugyan már, az szóra sem érdemes! Mindenki tudta, hogy a kormánytöbbség szavazógépezete pontosan ugyanolyan precíz és kérlelhetetlen közönnyel működik, ahogy egykor Párizs Greve terén a guillotine. Hogy melyik szavazat mit is jelent következményeit tekintve, arról a többségi mamelukok legtöbb esetben semmivel sem tudtak többet, mint a nyaktiló arról, hogy kinek a fejét metszi le éppen.
Bonifác megkönnyebbült. A miniszter azonban még nem fejezte be.
– Arra kérem, Bonifác, – fuvolázta édeskésen. – szíveskedjék a jövő hét elejére részletes üzleti tervet letenni az asztalomra pontos és precíz költségkimutatással az ön hm …. nemesfém előállító tevékenységéről. Természetesen kormányzati ellenőrzés alá vonjuk.
Bonifác úgy nézett rá, mint aki somba harapott.
Judit széles, sötét keretes szemüvegben és valami egészen konzervatív, suta kontyban érkezett. Egyszerű szürke blúz, fekete szoknya. Mint valami tanítókisasszony a régmúltból.
– Hogy’ nézel ki, Judit?
– Apám beszélni akar veled.
Bonifácnak ezer ráncba szakadt a homloka. Már megint az az átkozott házasság! Kellemetlen, de előbb-utóbb nyilvánvalóan engednie kell. Már most? Savanyúan elmosolyodott.
– Miről van szó? – kérdezte kényszeredetten.
– Az aranytojásaidról. Barátnőm, a tévériporter szívesen írna rólad.
– Tovább!
– Apám vásárol egy használaton kívüli aranybányát valamelyik környező országban. Szeretne társulni veled.
Bonifác nagyot nézett.
– Esetleg mi is beszállnánk. A férjemmel.
Bonifác még nagyobbat nézett.
– A férjeddel?
– Férjhez megyek, Bonifác. Nem hozzád. Az én férjem nem fog… izé… tojni.
Megszabadult Judittól. Örüljön, vagy dühöngjön? Nem sok ideje maradt ezen gondolkodni. Kilépett valamiért a lakása elé, és szinte belebotlott az öreg Babocsayba. Babocsay János veterán kormányőr volt, különböző őrzési feladatokat bíztak rá. Bonifác véletlenül ismerkedett meg vele néhány hónappal korábban. Egy nagyobb kormányzati italozás után ő fuvarozta haza a minisztert és a kollégákat, illetve ő tűntette el az orgia nyomait. Nélkülözhetetlen embernek számított a minisztériumi körökben.
– Maga mit keres itt?
– A miniszter úr parancsára őrzöm önt.
Bonifác hitetlenkedve bámult rá.
– Maga?
– Meg a fiúk közül még négyen.
– Itt az ajtóm előtt?
– Dehogyis. De éppen azért jöttem szólni, ha nem probléma, elmennénk a fiúkkal ultizni. Ha Verőczey-Kappantógyer úr semmit sem tervez ma estére…
– Menjenek nyugodtan!
– Köszönöm! Ha megtenné, hogy nem szól…
– Tőlem nem tudják meg, János! Hallgatok, mint a sír!
– Köszönöm! Nyugodalmas jó éjszakát az úrnak!
Bonifác hosszan bámult a nagydarab férfi után. Ezt vajon hogyan kell értenie?
Hamar rájött. Lázas tevékenységbe fogott. Lesétált egy bankfiókba, annyi készpénzt vett fel, amennyit tudott. Utána az összes tojással elment a Kecskeméti utcai lakásba. Egyenként becsomagolta az aranytojásokat, kopott farmert, ócska bőrzekét húzott, a tojásokat a zeke bélésébe rögzítette, és lement a Keleti pályaudvar környékére. Nem talált vevőt a tojásokra, de félelmetes helyzetbe keveredett, néhány rosszarcú alak határozottan felfigyelt rá. Kimenekült a Rákóczi útra, és felhívta Verát.
Vera kiöregedőben lévő prostituált volt félvilági kapcsolatokkal. Jó tíz évvel korábban Bonifác a törzsvendégei közé tartozott . Fél éve találkozott vele újra a Thököly úton és elkérte a számát. Egyszer – nosztalgiából – fel is vitte a Kecskeméti utcába. Vera most kapóra jött.
– Hívj vissza egy óra múlva! – mondta a nő, miután végighallgatta Bonifácot. Az aranytojáson nemigen lepődött meg, azt mondta, hallott már különb dolgokról is.
Amikor Bonifác visszahívta, és a nő hamarosan felment a Kecskeméti utcai lakásba. Öt perc alatt elmondta, mit kell tennie a férfinak. Bonifác minden eshetőségre számítva kulcsot adott a nőnek a lakáshoz.
Másfél óra múlva találkozott velük egy Baross utcai lakásban. Gengszterekre számított, helyettük joviális idősödő urak várták, többségük régimódi öltönyben. Egy óráig sem tartott. A tojásokat lényegében bagóért kótyavetyélte el, de az értük kapott milliók most életet jelenthettek.
Amíg tárgyaltak, valakik valahol – a vételár részeként – hamis osztrák iratokat készítettek Bonifác számára. Futólag ránézett. Johann Goldner! Elhúzta a száját.
– Jó utat, Herr Goldner! – köszönt el a tárgyalópartnerek szószólója, egy nyugdíjas suszter külsejű úriember. – Felejtsen el bennünket!
– Minden jót! – biccentett Verőczey-Kappantógyer, és távozott.
Hazafelé vásárolt egy használt mobiltelefont, kizárólag Vera számát tárolta bele. Kellhet még valamire. Bement egy internetes kávézóba, és befizetett egy félórát. Volt egy osztrák vállalati igazgató ismerőse, egyszer nagy szívességet tett neki. Igazából holtáig adósa a fickó.
Jól számított: Klaus ilyenkor mindig a gép mellett ül. Bonifác elmondta a kérését, és pénzt utalt át. Hamarosan megjött a válasz.
Bonifác elvigyorodott. Valószínűleg ez volt a világ legrövidebb ideig tartó ingatlan-adásvételi ügye. Kezdett megnyugodni.
Egyenesen a Kecskeméti utcába ment, a nála lévő pénzt elosztotta néhány régi utazótáska belső zsebeibe. Utána felvette az öltönyét, visszament az Üllői útra.
Éjfél körül járt. A lakása ajtaja nyitva volt. Meg se lepődött.
– Merre jártál, te haszontalan fiú? – lépett elő egy gránitszürkén csillogó fejű árnyék. – Megvárakoztattál bennünket! – Valami suhogott a kezében, de nem látszott a félhomályban. Villany kattant, a fény Bonifác szemébe vágott. Legalább öten voltak a lakásban, de ő csak a minisztert látta. A legnagyobb fotelben terpeszkedett.
A helikopterben hányingerrel küszködött. A kint vibráló sötétség fenyegető ürességénél csak a benti pusmogás volt félelmetesebb. A merev képű férfiak nem kormányőrök, ezt azonnal tudta. Talán nem is magyarok. Mónika gránitszínű haja szinte világított a fedélzeti sötétben. A nő térdig érő koromfekete csizmát viselt, időnként rácsapott valami vékony tárggyal, talán lovaglópálcával. Az éles suhintás mindannyiszor felrezzentette szendergéséből Bonifácot.
Pezsgőspohárral ácsorogtak a nagy ház erkélyén. Bonifácnak zaklatott éjszakája volt, az átkozott némber alaposan meggyötörte. Ahányszor eszébe jutott Mónika gonosz szemvillanása, összerázkódott.
– Látod, fiam? – mutatott a kopár téli sík, és a távolban sötétlő erdős dombhát felé pezsgőspoharával a miniszter. Bonifác arra tekerte a fejét, közben valahol haloványan felrémlett benne, hogy őfelsége nem sokkal, legfeljebb 2-3 évvel lehet öregebb nála. Mi az, hogy „fiam”? – Itt turistaparadicsomot csinálunk az aranytojásaid segítségével. – teátrálisan körbemutatott. – Te leszel a tiszteletbeli igazgató. Lesz egy márványborítású budid, azon fogsz naponta tojni! – röhögött.
Verőczey-Kappantógyer szédelegve tekingetett alá. Némileg már felserkent hajnali kábaságából, és azon törte a fejét, mit is tehetne.
– Tudod, fiam, – merengett a miniszter. Közelebb hajolt, és olyan tömény vodkaszagot árasztott, hogy Bonifác kénytelen volt elkapni a fejét. – tudod, fiam, a hozzád hasonló kisemberek mind névtelen hősök. Kénytelenek vagytok addig tartani a frontot, amíg mi, a profik, rá nem jövünk, mi az Isten csudáját kéne tennünk. De ha rájövünk, ide – megint körbemutatott esetlen részeg mozdulattal –, ide a Tisza partjára eljön majd a tejjel-mézzel folyó Kánaán!
Az, gondolta Bonifác, a Kánaán. Az biztosan eljön ide egyszer. Ha magától eljönne, a profik is tudnák, mit kellene tenniük.
Mónika jelent meg az erkélyen groteszk jelmezben, nádpálcát suhogtatva. Láttára Verőczey-Kappantógyer Bonifác félrenyelt, kínosan köhögni kezdett.
– Ugyan, Bonifác! – veregette hátba a miniszter. – Meg ne fulladj nekem! Még csak ezután kezdődik a gazdasági hasznosításod! Neked a segged a kenyered, fiam! Vidd be egy kicsit, Mónika! – intett a nőnek. – Szórakozzatok, gyerekek!
Csak másnap este vitték vissza az Üllői útra. Úgy érezte magát, mintha bulldózer taposta volna meg. A következő aranytojást dühében a falhoz vágta. Mit tegyen?
Délelőtt tíz órakor a miniszter rögtönzött gyűlést tartott. Bonifác elvörösödött, amikor a bejelentést meghallotta:
– Nagyszerű munkája, ragyogó eredményei alapján kiváló kollégánkat, Verőczey-Kappantógyer Bonifác urat a kormány rendkívüli prémiumban részesíti! Gratulálok!
A felcsattanó taps alatt Bonifác döbbenten konstatálta, hogy a gránithajú démon mellette állt, és a tenyerét cirógatja. Hányinger környékezte. Kifelé menet a helyettes államtitkár a fülébe súgta:
– A helyedben nem engedném ezt a nőt a seggem közelébe! Úgy néz rád, mint akit meg akar vesszőzni!
Ráadásul a következő pillanatban Mónika a képébe vigyorgott. Megalázottnak és kifosztottnak érezte magát.
Egy óra múlva Mr. Joshua Egloffstein kopogtatás nélkül beviharzott az irodájába, megállt Bonifác előtt, rútul a szeme közé nézett, megköszörülte a torkát, aztán mégsem mondott semmit, hanem szó nélkül távozott.
Talán csak rémeket látott? Nem, az a férfi valóban követi. Vett a legelső újságárusnál egy lapot, megállt, olvasni kezdett. A férfi szintén megállt. Bonifác visszament a kocsijához. Kivette a használt mobiltelefont, és az összes pénzt, amit az autóba rejtett. Becsapta az ajtót, és egy pillantással elbúcsúzott az Audi-tól.
Felhívta Verát, és elmagyarázta, mit kell tennie. Utána nyugodt léptekkel hazasétált, néhány iratot lehúzott a WC-n, összekészített magának egy kis kézitáskát, harapott valamit, és lefeküdt aludni.
Tizenegy előtt csengett a mobil. Bonifác fürgén felpattant, fogta a kézipoggyászát, egy perc alatt felöltözött, és elindult az éjszakába. Az átjáróház sötétjében egyszerűen lekapta és elhajította felöltőjét, zakóját és öltönynadrágját. Farmert és szürke pulóvert viselt alattuk. Egészen az aluljáróig futott.
Az autó pontosan ott állt, ahol meghagyta. Jellegtelen külsejű, de szívós használt kocsi volt – éppen ilyet kért. Osztrák rendszámmal. Vera a volánnál ült, emelkedett volna fel, de ekkor egy pillantást vetett a férfira, és visszahuppant.
–Úgy látom, jobb, ha én vezetek!
Verőczey-Kappantógyer bólintott. Vera indított és a férfi ölébe csúsztatta a kocsi papírjait. Tulajdonos: Johann Goldner. A cím stimmelt. Verőczey-Kappantógyer felsóhajtott, de amint belesüppedt az ülésbe, halkan felszisszent.
– Fáj valamid?
Bonifác néhány szóval elmagyarázta, mit művelt vele Mónika. Azt hitte, Vera ki fogja röhögni, de nem így történt. A nő majdhogynem részvétteljesen nézett rá.
– Vénülök. – mondta, miközben gyors és takarékos mozdulatokkal sávot váltott. – Kizárólag vénülő meg idős pasik kattannak rám. Azoknak is csak az alja, mert a java házasságban él. – sóhajtott. – Tíz éve még lenéztem a feleségeket, ma már tudom: övék a világ. Sok ocsmányságot kell kibírnom és elviselnem.
Bonifác sápadtan hallgatott.
– Tudom, hogy nehéz – tette hozzá a nő. – Ha Pestet elhagytuk, bekenlek valamivel.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Nyugtázva: Kísérlet lezárult! Kísérleti humanoidot felkutatni, beavatkozást megszüntetni! // //
Vera becsülettel végigcsinálta Bonifác oldalán az egész szökést Magyarországon és Ausztrián keresztül. Verőczey-Kappantógyer – azaz immáron Johann Goldner – végtelenül hálás volt neki. Senki a világon nem volt hozzá ilyen rendes. Jól meg is fizette érte.
Az Isten háta mögötti ausztriai hegyi faluban Herr Goldner hamar népszerűvé vált. Pénzt adott mindenféle helyi egyesületnek, hozzájárult a község költségvetéséhez, és gyönyörű nagy házában bárkit szívesen látott. Egyesek már úgy emlegették, mint leendő polgármestert. Annak mindenki örült, hogy a fösvény vén Rüdiger Klein házát a kellemes és szeretetre méltó Herr Goldner vásárolta meg.
Johann Goldner pedig elégedetten szemlélte kényelmes háza ablakából a káprázatosan szép hóesést, amely kisgyerekkora Holle anyó című mesefilmjére emlékeztette.
Egy kora tavaszt idéző szép télutói reggelen Herr Goldner beszállt a kocsijába, és Linz felé vette az irányt. Felkeltette az érdeklődését egy befektetési javaslat, amit néhány nappal korábban juttattak el hozzá. Végül is, jól élt a faluban, de mért ne menjen itt is ugyanolyan jól a sora, mint otthon, Magyarországon?
Könnyen megtalálta a címet. Kopogott, és benyitott a tekintélyes kertvárosi ház ajtaján. Mire gyanút foghatott volna, már nem volt eszméleténél.
Hisztériás rohamot kapott, amikor rájött, hol van. Mónika vadul a szeme közé nézett, a miniszter arca a szokásos vigyorra húzódott, töltött magának egy pohárral, és az erkély felé indult. Csupán a merev arcú férfiak voltak sokkal többen. És fegyver volt náluk.
– Szerintem most gyere ki, Bonifác, mert tüstént havazni fog! – mondta a miniszter. – Azt hitted, elbújhatsz előlem, te hülye? – kérdezte még diadallal, és kisétált az erkélyre.
Aznap éjjel Bonifác kétszer is felpofozta Mónikát, sőt a vesszőt is elvette tőle, és alaposan helybenhagyta. Illetve csak helybenhagyta volna, mert három percen belül berontottak a fegyveresek, hárman-négyen lefogták, hogy a gránitszőke táncoltathassa rajta a korbácsát.
Két nap múlva eltűntek a fegyveresek, a miniszter idegesen feszengett, és Mónika is viszonylag tisztességes öltözékbe bújt szokásos jelmeze helyett. Ebédidőben érkezett Mr. Joshua Egloffstein. Bonifác ezt csak később fogta fel, először az tudatosult benne, hogy a beszélgetés angol nyelvre váltott.
– Lássak egy tojást! – morogta az amerikai.
Mónika térült-fordul, és fehér műanyagtálcán nyújtotta Egloffsteinnek a zsákmányt. Mint egy nyavalyás szobalány vagy szolgáló, gondolta Bonifác.
Egloffstein hosszan vizsgálta a tojást.
– Rendben van. – mondta ki a verdiktet. – Nagyon jó! Nagyon érdekes. A fickó kell nekem! – Bonifáchoz fordult. – Maga mostantól nemzetközi ellenőrzés alá kerül. – A miniszterre nézett. – Maga takarodjon a szadista tyúkjával együtt! – mivel a miniszter szóra nyitotta a száját, még hozzátette: – Vegye úgy, megvásároltam ezt a házat. Kotródjanak azonnal!
Még ki sem léptek a kapun, Egloffstein már bele is nyomott Bonifácba egy injekciót.
– Ezt a világot a multik irányítják, fiam! – mondogatta napjában ötvenszer Mr. Joshua Egloffstein. Bonifác egyre kevésbé hitt ebben. – Maga örüljön, mert a seggéből megélhet. Higgye el, sokan vágynának erre!
Bonifác a harmadik napon szánta rá magát. Reggel felmutatta az aranytojást, az amerikai izgatottan ránézett, mire Bonifác kikapta a kezéből az injekciós tűt, és a karjába döfte. Egloffstein kabátjában és csizmájában indult el. Minden diszket és DVD-t összegyűjtött, amit róla készített az amerikai. Egloffstein kabátján volt zseb bőven kívül-belül. Az ajtóban szunyókáló őr felriadt, de Bonifác fejbe verte az aranytojással. A kocsival nem boldogult slusszkulcs nélkül, a házba meg nem mert visszamenni. Elindult a hóesésben, gyalog, keresztül a földeken. Amikor a kezét égetni kezdte az aranytojás, belegyömöszölte valamelyik zsebbe.
HRP60XA-57A0GH Kulturális szonda a WQDH-1X0065FSA/3 célbolygó felszínén!
// Kísérleti alany azonosítva! Beavatkozás visszafordítva! // //
Nehezen vánszorgott, botladozott az egyre élénkülő februári hóesésben. Kegyetlenül átizzadta a ruhákat, a csizma átnedvesedett, Bonifác kínnal vonszolta magát. Ha elesett, egyre nehezebben tápászkodott fel. Lassan rásötétedett.
Valami félig behavazott országútra bukkant, nem tudta, hová vezet, találomra elindult rajta. Próbálkozott stoppolással, de ügyet sem vetett rá az a kevés autós, aki arra járt. Legfeljebb ledudálták az útról, de nem álltak meg. Számolta a járműveket. Ha egy-egy elhaladt mellette, öklét rázta utána. A tizenötödik után fakadt először sírva.
A huszonkettedik szánta meg. A sofőr magányos vénkisasszony volt, szerencsére a fővárosba igyekezett. Szóval is tartotta Bonifácot, aki nagyon szeretett volna elaludni.
Pestlőrincen szállt ki a vén Ladából. Már világosodott, mire a Kecskeméti utcába ért. Vera régimódi rózsaszín kombinéban nyitott ajtót.
– Bonifác!
– Van nálad valaki?
– Nincs már nekem annyi kuncsaftom! Rettenetesen nézel ki! Azonnal fürödj meg!
Később Vera csak annyit mondott:
– Szeretnék veled menni!
Bonifác hosszan nézett a nőre.
– Judit, ne tedd le! Óriási sztorim van a barátnőd számára!
Bonifác akkor nyugodott meg, amikor végre behajtott a háza elé. Már nem Vera vezetett, Hegyeshalom után cseréltek. Bonifác kiugrott az autóból és teleszívta tüdejét a csípősen friss hegyi levegővel. Isten veled örökre Verőczey-Kappantógyer Bonifác!
– Egy szóra, Mr. Egloffstein! Igaz, hogy ön azt hitte, hogy Magyarországon az emberek aranytojást tojnak?
– Nem nyilatkozom!
– Nem fél a botránytól? Válaszoljon, uram!
Herr Goldner mégsem vállalta a polgármesterséget. Úgy tűnik, túlságosan szerény. Idővel talán megjön a bátorsága. A felesége határozottan érdekes nő. Nem fiatal, de figyelemre méltó. Azt mondják, arisztokrata családból származik.