Időnként megosztom a blogom egy kedves ismerőssel.
Hibája, hogy állandóan allegóriákban beszél.
Ha túl sok eszed van, ne hallgass rá.
Marcus Allegoricus a Bölcs Bolondokhoz szól.
————————————————————
A Bölcs Bagoly, a Ravasz Róka, a Kövér Farkas és a Vérengző Menyét egy napon összeültek, hogy megvitassanak egy igen fontos kérdést, amelyet a Vigyorgó Hiéna terjesztett eme illusztris testület elé.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy az erdő erkölcsét és rendjét súlyosan sérti, hogy a fehér egerek gyakran követnek el súlyos atrocitásokat a szürke egerek ellen csupán azért, mert azok egy árnyalattal sötétebbek.
A Bölcs Bagoly karmait reszelve megállapította, hogy a fehér egerek kifejezetten gyűlölködve cincognak a szürke egerek ellen.
A Ravasz Róka úgy vélte, a fehér egerek kihasználják a szürke egerek természet adta gyengeségeit.
A Kövér Farkas felháborodva közölte, hogy a fehér egerek több ízben is bántalmazták a szürke egereket.
A Vérengző Menyét a testület erkölcsi érzékére apellálva azt hangoztatta, hogy a fehér egerek képesek lennének legyilkolni a szürke egereket; történt is már egynéhány véres esemény.
A Vigyorgó Hiéna még hozzáfűzte, hogy a fehér egerek leginkább a védtelen szürke egereket bántalmazzák.
Szigorú törvényt hoztak hát a nem megfelelő cincogás ellen.
————————————————————
A szürke egerek elöljárói összegyűltek, mert úgy illett, meg kell köszönni a testületnek, amiért azok a nagy urak a védelmükbe vették őket.
Valóban akadtak a fehér egerek között, akik gyűlölték őket; régi ügy volt ám ez, na de sokkalta bonyodalmasabb is, mint ahogy a testület gondolta.
A szürke egerek között is akadtak, akik gyűlölték a fehér egereket, de ez is sokkalta bonyodalmasabb volt annál, hogy azok odafönt eligazodhassanak rajta.
Megesett, hogy fehér egerek szürke egereket martak meg.
Megesett, hogy szürke egerek fehér egereket martak meg.
De a fehér egerek többsége sohasem bántotta a szürke egereket - bár az urak ezzel nem voltak tisztában.
A szürke egerek többsége sem bántotta a fehér egereket, bár az urak ezzel sem voltak tisztában.
Mindegy, akárhogy is van; meg kellett köszönni a testületnek, hogy drága idejéből oly sokat szentelt a szürke egerek ügyének, nehogy még odafönt azt higgyék, ekkora figyelmességre a szürke egerek még annyit sem tudnak cincogni: köszönöm.
————————————————————-
Elindult hát a szürke egerek küldöttsége, hogy méltó köszönetet mondjon a Bölcs Bagolynak, a Ravasz Rókának, a Kövér Farkasnak, a Vérengző Menyétnek és a Vigyorgó Hiénának.
————————————————————-
A nagy tisztáshoz közel járván megéheztek, mire megálltak, hogy falatozzanak egyet a magukkal hozott elemózsiából.
Előbb csendesen ettek, kisvártatva azonban megszólalt az egyik:
- Ti valóban oda akartok menni? A bagolyhoz, a rókához, a farkashoz, a menyéthez, meg a hiénához?
Egymásra néztek a küldöttek. Mit volt mit tenni, kissé restelkedve, de sorra mind bevallotta, hogy neki biz több sütnivalója van annál, mintsem ezen urak közelébe menni.
- Rendben van! - sóhajtotta megkönnyebbülten a legbölcsebb szürke egér. - Legjobb lesz, ha leírjuk, és egy fára tűzzük a nyilatkozatunkat!
Úgy is van, gondolta a többi.
Nehogy a végén megegyenek bennünket!