Kétesélyes volt pénteken, hogy eljutok-e a Lucullus baráti társaság reneszánsz vacsorájára: a heti rohangálás végeztével úgy kidöglöttem, hogy fontolóra vettem az otthoni szunyókálás lehetőségét is. Ámde az utolsó pillanatban győzött a kíváncsiság és nyakamba vettem a várost, irány a Moszkva tér, onnan pedig a vár Bécsi kapuja, amelynek külső oldalán ott áll a Bonfini Kert, […]
Sűrű volt az évvége, sűrűbb, mint a karácsony, ha az asztalra elém tett étkeket tekintem. A Lucullus baráti társaság feje, Túró, ugyanis nem átallott december 30-ára egy nepáli vacsorát meghirdetni, amit még se hagyhat ki az ember, pedig jól tudja, hogy a szilveszter és persze az új év eleje is kemény lesz. Nosza hát, Gergővel, […]
A pénteki kínai vacsora után ingerenciánk támadt Gergővel pekingi kacsát készíteni. Szombattól úgyis kaposvári körön voltam, ilyenkor Gergőnél húzom meg magam, így adva volt szinte azonnal a lehetőség. Vasárnap vettünk egy kacsát (a kínai gyakorlat szerint kövér kacsát kell venni, olyat, amelyet egy szűk ketrecben neveltek fel minimális mozgás mellett, nehogy izmos és szálas legyen […]
Kis időzavarba kerültem: a tegnap felrakott dedikálós anyag szombatról szólt, a mai pedig a péntek estéről. Érthető azonban a pénteki estéről szóló beszámolóm csúszása, ha belegondolunk, hogy ahogy egy huszonhat fogásos vacsora megemésztéséhez is idő kell, nos úgy a vacsora átgondolásához is időre van szükség. Mert a pénteki lucullusos kínai vacsora nem egy egyszerű eset […]
Hétvégén megint csak kedvünk támadt sütni-főzni a konyhában Gergő barátommal, és mivel régóta vár pár trinidadi recept a tarsolyban kipróbálásra, hát kiválasztottunk egyet. A szakácskönyvet kifotóztuk egy karib-tengeri vacsorán, mivel tele volt extrábbnál extrább ötletekkel. A mai sütögetést azonban a hűtő tartalmához és a magyar piaci viszonyokhoz mértük - így egy egyszerűbb recept került kiválasztásra.
Malacra […]
A 4-6-os vonala, a körút tele van török éttermekkel, így amikor szóba került, hogy november 19-én török vacsorát szervez a Lucullus Baráti Társaság, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy kihagyom az alkalmat. Nem is jeleztem vissza, hogy megyek, pedig rászántam magam, így Turóczi Gábor a vacsora előtt küldött egy kis mailt, “namost […]
Elmaradtam kissé: kedd este van és én egy pénteki vacsoráról szeretnék írni. Persze ez nem azért van, mert eddig tartott volna a vacsora hatása (Gergő utána annyit morgott, hogy már soha többé nem lesz éhes), hanem egyéb elfoglaltságok miatt is, ám annyi el kell mondanom, hogy emlékezetes estében volt részünk.
A Chili bár egészen kicsi étterem […]
Megint csak az Artesano étterem volt a helyszíne a Lucullus október 17.-i vacsorájának, de az ígéretek szerint most tenyeres-talpas, amolyan falusiasan tapas-os menüsor várt ránk, nem pedig a kémiai laborok boszorkánykonyhájából kikerült mesebeli ételek sora. Nem volt az olyan rossz anno, sőt!, de most úgy gondoltuk Gergővel, hogy illenék jól is laknunk, mert egyikünk sem, […]
A Lucullus Baráti Társaság következő vacsorahelyszíne a Liszt Ferenc téren nyílt szír-libanoni étterem volt, az Al Basha (a “Főnök”). A nagy, kiülős éttermek sorának végén (a Király utcához közel) egy aprócskának tűnő homlokzatrészen van az étterem, én túl is szaladtam rajta, a szomszédhoz kukkantottam be a Lucullusosokat keresni. Miután visszairányítottak, a bejárat utáni lépcsősoron leballagtam […]
Nem lehet kihagyni az éves borfesztivált a várban, és nem is akartam, de Jun keresztbe szervezett holmi SFportal Meetuppal, ami miatt aztán csütörtöki laza borlátogatásom péntekre csúszott. Jobb lett volna csütörtökön, mert péntek este már akkora volt a tömeg, hogy lépni alig lehetett, bár az is igaz, hogy a hangulat nem szökött el… A vár […]