SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
A nőnap és a nemi sztereotípiák, meg az írónők
- március
- 8
4:26 pm Gondolatok
* sztereotípia gör. el. 1. nyomd magasnyomó nyomóforma másolatok előállítása matricába öntött fémből v. besajtolt műanyagból 2. merev egyformaság, gépiesség, változatlan ismétlődés *
A nőnap miatt tegnap kis híján az idegbajba sodort pár muffin (amikor muffint írok, arra is gondolok). A fiammal készítettük lány osztálytársainak (leginkább ő, én csak asszisztáltam), és persze, hogy a sütő előtt pofára esett az első adag, takaríthattuk a csokoládét, a második alól meg kicsúszott a sütőrács, és végül naná, hogy ma reggel otthon hagytuk - a szibériai hidegben vonszoltam magam vissza a suliba a muffinokkal.
Ugyan nem ezért, de aztán vitába is keveredtünk Gergő barátommal, hogy tudniillik a kormány az óvodai nevelés országos alapprogramjában kiemelte, hogy az óvodai pedagógusok kötelesek a nemi sztereotípiák erősítését meggátolni, és persze, hogy nem egyformán látjuk a dolgokat. Persze, jó dolog kialakítani egy egészséges egyenrangúságot a társadalomban (azonos munkáért azonos fizetés, meg hogy az a nő sem kevésbé nőbb, aki karriert épít, annál, aki gyereket nevel, meg hogy a nők is legyenek body builderek… opsz, ez utóbbi már megvalósult…), ám ezt így nem az óvodában kellene elkezdeni. A kulcsszavak az “így” és az “óvodában”.
Szerintem kétmilliárd évnyi evolúciót nem nagyon lehet egy alapprogrammal kifordítani, már csak azért sem, mert a gyermeki agy kifejlődése az anyaméhben a fiúknál és a lányoknál teljesen más ütemben zajlik, így más-más agyi területek fejlődnek: lányoknál például a verbális készség erősebb, fiúknál a manuális, és ez csak egy példa arra, hogy nem lehet nyomóformával egyenformásítani nőt és férfit. Másrészt pedig ebben az életkorban a nemi szerepek ébredésénél elsősorban a test felfedezése, és az evolúciós ösztönök erősödése zajlik. A társadalmi szocializációt elsősorban a beilleszkedésre neveléssel, a közösségbe tartozás érzésének kialakításával tudja a pedagógus segíteni, ez viszont nem jelenti a különbözőség rögtöni elmosását vagy erőszakos megszüntetését - ahogy pár politikus mondja, ellentétben a természetes fejlődéssel (egyébként nem kell rögtön a gender ideológiát berángatni ide, ahogy pár hülye média tette). Szóval szükség van a nemi sztereotípiák egy részére.
Egy részére - mondom. Az egészségesebb részére, amik például elvezethetnek az egészséges családmodellhez, hogy azt ne mondjam, a jó értelemben vett konzervatív családmodellhez (ahol az anyuka azért még karatézhat, az apuka meg főzőcskézhet otthon). Mert hogy nem csupán kétmilliárd év és az egész mögöttünk hagyott evolúciós vonal miatt hülyeség az alapprogram inkriminált mondata. Más miatt is. Hogy példánál maradjunk: ma, a nőnapon az oviban a fiúk virágot adnak a lányoknak. Az alapprogram szellemisége ezt a nemi sztereotípiák erősítése közé sorolná, mégis, a nőnap segít a pedagógusnak kialakítani a fiúgyermekben a lányok (nő) tiszteletét…
Kellenek a nemi sztereotípiák, de ezzel együtt párat közülük tényleg el kellene törölni. A szüfrazsettek óta folyamatosan dőlnek le tabuk (pl. előbb-utóbb Amerikában és nálunk is lesz női miniszterelnök), mégis a családban azért tartja magát pár rossz nemi sztereotípia, amit a férfiak és nők közösen tartanak fent. Ezeket azonban az óvodás, ha a szülei ilyenek, úgyis ellesi és sajnos megtanulja otthon, az óvodában éppen a jókat kellene elsajátítania. Mit tehet a pedagógus? Hagyja figyelmen kívül az alapprogram ide vonatkozó részét, és neveljen minden gyereket egyéniségének megfelelően a helyesre és a jóra - ha kell, a nemiségének felismerésére.
Egyébként a fejekben sok előítélet és sértődés van - ezt törvényileg nem lehet kimosni. Pár hónapja a sci-fi találkozók egyik rendszeres témája a férfi és női sci-fi közötti különbség. Beszéljünk-e “írónők”-ről. Vagy az írónő is író. A véleményem itt is elég sarkos: ha van takarító és takarítónő, ha van tanár és tanárnő, király és királynő, akkor van író és írónő is. Nem hogy tagadni, de vállalni kellene.
Ezek nem rossz “kategóriák” vagy “sztereotípiák”. Az Üvöltő szeleket nem tudta volna megírni így egy férfi, a Harmonia Caelestist pedig nem így írta volna meg egy nő. Inkább büszkének kéne lenni erre a kettősségre, amely olyan mint a hideg-meleg, tavasz és ősz vagy a jin és jang. Nem pejoratív az “írónő” kifejezés, és ha valaki így érzi, mélyebbre kellene ásnia önmagában.
Egyébként lesz értelme húsz év múlva a jin-jangnak, ha az óvodában kiveszik a lány kezéből a babát, a fiú kezéből pedig a kocsikat?
22 comments
Azér` mer` nem érsz fel a Söndörig intelligenciásan… 
Posted by digitalisbusképulovag, on március 8th, 2010, at 5:58 pm. #.
Hát azért ezen jó lenne változtatni, nem?
Mert nyilván erről van szó, nem arról, hogy ne vigyenek a tanítónéninek virágot. Nem olvastam a programot, de van egy ilyen sejtésem.
Nőnap? Ha a suliban a diákok nem ezzel köszönnek jó reggelt, eszembe sem jut, hogy ma “ünneplik”.
Sajna a konzervatív családmodell egy igen vaskalapos értelmezéséhez volt szerencsém gyerekként. S mivel a Teremtő a nemem mellé igencsak erős verbális készséget is adott, nem kevés rebellis hajlammal megspékelve, igen erőteljesen konfrontálódtam a család fejével, a teremtés koronájával, az egyszemélyes törvényhozó, büntető és végrehajtó hatalommal, ki anyám s családunk urának s parancsolójának tartotta magát. ( Azt hiszem ebből világosan következik, hogy nálunk sosem volt nőnap. A tűzhely főz, a mosógép mos, a porszívó takarít etc… a nő csupán a kezelő személyzet, mely feladatot mint azt tudjuk, egy értelmesebb csimpánz is képes ellátni. A meló utáni házigályáért nem jár sem elismerés, sem köszönet, hisz kötelesség, nem pedig opció).
Ez így ebben a formában talán viccesnek tűnhet, de napi szinten megélni az “alsóbb rendű” pozíciót, csak mert xx-nek születtem, nem csak bosszantó, hanem egyenesen bicskanyitogató késztetések kialakulásához vezet. Amint meghallok valami “pejoratív” megjegyzést a női nemet illetően bármely vonatkozásban, elönti az agyamat a vörösség.
Ez mára persze szelidült, de az első reakcióm minden esetben az agypirosság, és ama lehetőség latolgatása, hogy vajon a humorizálni próbáló embernek jól mutatna-e a törött orr. Felnőtt(?) fejjel igyekszem tartani magam, az “akinek nem inge ne vegye magára”- mottóhoz.
Fater is sokat szelidült, mára csupán vicelődik azzal, amit annak idején komolyan gondolt.
Hiába no, van egy felesége és három lánya, s csupán két fia.
Posted by rhewa, on március 8th, 2010, at 6:34 pm. #.
[…] Egészen meglepődtem, hogy scifi körökben ez a téma mennyire fennforog, s noha a kinyilatkoztatásokkal és véleményekkel nem igen értek egyet, a társaság felvilágosult atitüdjének tekintem, hogy egyáltalán hajlandóak erről elgondolkodni. Gratula! Itt van mindjárt Sheenard blogjában a bejegyzés. (Tudom honnan vette az óvodai nevelési programot: a választási harc már elért odáig is, és nagyonjobboldaliak szerint ezzel akarnak a kisfiúkból buzit nevelni (bocsánat a pejoratív kifejezését, ők mondják így, nem én)). Na, szóval ez marhaság. Az olyan sztereotípiákról kell leszokni az ovónéniknek, hogy a kislány ne autózzon, mert kislány, és a fiú ne bőgjön, mert ő fiú, és még sorolhatnám. Ma a munkahelyen kaptunk szép szál virágot (aki szakszervezeti tag, az egy cserepest is, és még egy doboz bonbont (elgondolkodtam, hogy belépek, de akkor karácsonykor elárasztanak szaloncukorral is, az meg nem kell)). Mi meg sütöttünk tegnap sütit, meg vittünk ma üdítőt, s megkínáltuk a srácokat. Mondhatnám, hogy már megint ők jártak jól, de szerencsére mi is ettünk belőle (még mielőtt megkínáltuk őket, mert különben már nem tudtunk volna, a férfinép, mint sáskahad …)). Na, szóval ezt a nőnapot annyira nem kell sajnálni, nem tudom, Sheenardéknál hogy sikerült ennyire megfordítani a sztereotípiát, hogy a fiúk sütöttek süteményt, amikor ehhez, saját bevallása szerint sem igazán értenek. De a kezdeményezés, és a verejték/vacogás díjazva. (A lányok nem adtak virágot érte?) Na, szóval azért most már kéne komolyan is írni a dologról egy kicsit. Jó egy éve olvastam, hogy egy világraszóló felmérés alapján a Földön az összes munka 90%-át nők végzik, míg ezért saját kezükhöz kapják az összes kereset 10%-át. Hát ezen azért lenne mit javítani! S igen, a nőknek egészen más képességeik kiemelkedőek, mint a férfiaknak. S ez így is van jól, s valóban nem kéne uniformizálni a nemeket. DE! DEDEDEDEDE!!! Ez nem jelenti a férfiak felsőbbrendűségét. Igazából ez a felsőbbrendűségi érzés a hímnem empátiahiányából ered. Ők nem tudják átérezni azt, hogy azok a tulajdonságok is fontosak lehetnek, amikben a nők jobbak. Hehhe! (Boszikacaj) Na, ezt most jólmegaszondtam nekik! (elsunnyog.) Author danna Comments (0) […]
Posted by Világnéző » Blog Archive » A nőnapról, és a nőkről női szemmel, on március 8th, 2010, at 6:42 pm. #.
Gergő, én persze, hogy pártolom, ha az anyuka okos, az apuka meg csak szép…
Danna: “Az olyan sztereotípiákról kell leszokni az ovónéniknek, hogy a kislány ne autózzon, mert kislány, és a fiú ne bőgjön, mert ő fiú, és még sorolhatnám.” Ez esetben az óvónénikből kell a sztereotípiákat irtani
Nos, a másik, amit nem hiszek, hogy a Föld összes munkájának a kilencven százalékát nők végzik. Persze, kérdés, mit tekintünk munkának.
Bár… ott voltam (mit ott voltam, nálunk volt kerti partin) annál az ominózus esetnél, amikor K.G. hajdani kiadótulajdonos a felesége előtt két liter tej elfogyasztása után kijelentette, hogy nem tudja, miért is nősült meg, amikor a feleség munkáját három személy, a szakács, a bejárónő, és a ku… izé… egy prostituált is el tudja látni - kötődések és gondok nélkül csak pénzért. Nagyon mélyre tekintettem azon az estén a sztereotípiák szakadékába…
Komolyan beszélni?
Nos, nem kell, hogy nemzetközi ünnepet csináljanak a “tiszteletünkre”, elég, ha van aki megköszöni minden este a finom vacsorát. Nem kell virággal jelképeskedni, ha van aki mosolyt ad ajándékul a reggeli kávé mellé. Nem kell a csoki, a bonbon, a szóvirág, ha van aki érzi-érti a szavakban elmondhatatlant az apró gesztusokból.
Nem kell fényes-szíves-mázas üdvözlőlap, csak egy kis odafigyelés.
Napi szinten, ember és ember között.
Az utcán, a buszon, a munkahelyen, a családban.
Nőtől a férfinak, férfitől a nőnek.
Posted by rhewa, on március 8th, 2010, at 7:30 pm. #.
Hogy túllépjünk a kicsit belterjes férfi-női problémákon… Azt, hogy milyen nemi sztereotípiák alakulnak ki egy kultúrában, azt bármilyen furának tűnik, eléggé objektív okok határozzák meg. Lehet, hogy különös amit mondok, de az ember, mint egyed rendszerelméleti szempontból nem különbözik a robottól (már, amit mi robotnak tekintünk - programozási okok alapján). Programozott egyedekről van szó. A robot esetében egy bináris nyelven működő, elektromos hordozók által közvetített szoftver határozza meg programozás eredményeképpen az eredményt. Az ember esetében a programnyelv a kultúra alkotóelemeinek szinte felmérhetetlen halmaza. A kultúráé, amelynek konkrét megjelenési formája, a családi, iskolai, baráti, munkahelyi, nemzeti és globális kultúra alkotó elemei. Ismeretek a világról, erkölcs, egyéni-nemzeti- és komplex célok. Ebbe még beletartozik az a megkerülhetetlen hatás is, amit a belénk programozott biológia jelleg határoz meg.
Az emberi kultúra jellegét, és az így kialakult nemi sztereotípiákat is az a tragikus alapmotívum határozta meg, hogy technológiai-technikai kultúra. Ennek a követelményrendszere ilyen szerepeket hozott létre. Azért, mert az ilyen jellegű, a környezetével nem szimbiózisban együttműködő, hanem azt legyűrni kívánó értelmi formációk az ilyen kultúra követelményei szerinti erővonalak mentén mozognak.
Erő, harc, győzelem-vereség, akár egymás között, akár a körülöttünk levő világ ellenében.
Ennek eredményeképpen létrejöttek azok a földi társadalmak, amelyekben az egész földi fejlettségi spektrumot áttekintve alig van különbség az adott szerepek jellegét illetően.
Az a változás, ami beindult lassú és erőtlen. Magasabb szinten olyan bajoknak nézünk elébe, hogy rövidesen a férfi-női viszonyok problémáit a múlt derűs kis játékainak fogjuk látni.
Egy hétköznapi gondolat. Amíg az emberi társadalom nem képes az emberi egyenlőség fogalmát bőrszín, vallás nemi identitás alapján történő megkülönböztetés nélkül kezelni, addig a férfi-női viszonyt sem fogja megfelelően látni. Ugyanis kedves női és férfi embertársaim a fenti kategóriák ugyanabba a körbe tartoznak.
Embernek kéne egymást látni…
Posted by digitalisbusképulovag, on március 8th, 2010, at 9:09 pm. #.
Rövid sztori: Egyszer egy 55-60 körüli manusz mosogatógépet akart vásárolni a feleségének. Így kérte: Akarok venni egy mosogatógépet, mert már fárad a biorobot
Lehet, hogy nem ide vág egészen, de nekem tetszett…
…meghát jobb ha az otthon melege nem egy fiúgyermek…
Posted by Larsen, on március 8th, 2010, at 9:50 pm. #.
Hm, nem tudom… én mindig szeretek virágot kapni. Ha a másik félnél nem kötelesség a nőnapozás, hanem érti annak a lényegét, akkor nagyon szép és bensőséges pillanatokká válhat. Van egy ismerősöm, 14 éve házasok, nőnapkor stb sose köszönti a pasi, mert azt kényszernek érzi, de az első hóvirágokból minden évben visz.
Ami a nevelést illeti, ezt múlt héten tanultam (mindegyik konkrét kutatási eredmény):
- A tanítóképző tankönyvek ábrái negatívan diszkriminálják a fiúkat, a legtöbb erőszakos gyerekcsíny képén ők vannak. Ez tudat alatt bevésődik a tanítóba.
- 9-10 éves korig a lányok természettudományi tudása és érdeklődése azonos a fiúkéval. Utána a nemi identitás kialakítása központi kérdéssé válik, és ez ütközik a reál tárgyakról alkotott társadalmi sztereotípiákkal. Vagyis egy kémia-fizika kiemelkedő teljesítmény nem nőies. (ezek a lányok ritkán azok) És fordítva is, vagyis aki nőies, az nem alázza le a pasikat e téren. Az, hogy ennyire kevés nő van reál területeken az nem az észlelési és agyi nemi különbségeken alapul, hanem társadalmi jelenség.
- A reál reál tárgyak oktatói a lányok munkájában a formai elemeket dicsérik (tisza, rendes), míg a fiúkéban a tartalmiakat, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Nyelvi és irodalomórákon gyakribb a lányok felszólítása, mint a fiúké. Reálosokon fordítva.
Ezeket csak érdekességképpen írtam. Az oviról nem esett szó.
“9-10 éves korig a lányok természettudományi tudása és érdeklődése azonos a fiúkéval.”
Dobd el a tankönyvet.
Posted by sheenard, on március 8th, 2010, at 10:40 pm. #.
En csak azt szeretnem, ha a ferfiak napja, apak napja ugyanakkora hangsulyt kapna mint az anyak napja es a nok napja…bar ehez nem artana eldonteni, hogy mikor is tartjuk, mert legalabb 3 datum is van a nemzetkozi ferfinapra, plusz Mo-on kulon is van egy datum
Nekem a ferfinapra Majus 19 - Ivók napja a legszimpibb, amikor is a nok soroket es borokat vehetnenek nekunk, hogy ne csak a viragosok gazdagodjanak.
Apak napja meg elvileg junius 3. vasarnapja ha jol remlik bar ez meg messze all tolem, de azert apas ismeroseimnek tuti jol esne a parjuktol egy felkoszontes
Posted by Brod, on március 9th, 2010, at 7:42 am. #.
”
- Haver, ma van a nonap, mivel leped meg az asszonyt?
- Nem pisilem le a WC deszkat…
“
Posted by Brod, on március 9th, 2010, at 7:44 am. #.
Igen, nekem is valahonnan gyerekkorból ered a bajom a férfi-női egyensúllyal. Azzal a különbséggel, hogy nálunk apám igen mérsékelt mértékben volt felsőbbrendű, de anyám ennek ellenére engem és az öcsémet a saját elképzelései szerint nevelt. Mindig az öcsém volt az első mindenben, rá gondolt, érte aggódott, őt kényeztette, s minden otthoni nézeteltérésben neki adott igazat.
Majd mikor férjhez mentem, s már volt két gyerekem, s immáron lassan 10 éve voltunk együtt minden gond nélkül a párommal, akkor kioktatott, hogy nem tudom eléggé, egy nőnek hol a helye. Mert egy nő nem egyenértékű egy férfival, és soha nem is lesz.
Neki ez a véleménye annak ellenérem hogy tanult ember, orvos.
Nálunk viszont otthon ennek ellenére egyenjogúság van, s a két gyereket igyekszem egyenlően nevelni, persze úgy, hogy figyelembe veszem az ő saját egyéni jellegzetességeiket. A férjemet megtanítottam főzni, s a gyereknevelésben is (képességeihez mérten) mindenre kioktattam anno, mert hát bármikor történhet velem valami, s nem jó, ha ott áll magatehetetlenül.
Azért mondom, hogy képességeimhez mérten, mert beteget ápolni nem tud. Magáról sem veszi észre, hogy rosszul van, nemhogy a gyerekről. Szokásos párbeszédünk:
- Mért nem veszel be valamit, ha ennyire rosszul vagy?
- Mért? Rosszul vagyok?
…
Ja, és itt jutottunk el újra a 90% munkához. Igen, mit tekintünk munkának. Ha csak azt, amikért manapság fizetés jár, akkor máris jobb a helyzet, ott csak cirka 30% az elmaradásunk. De a felmérés munkának tekintette a mosást, mosogatást, gyereknevelést, és betegápolást, stb is.
Posted by DAnna, on március 9th, 2010, at 8:33 am. #.
S túllépve a férfi-női viszonyokon, ahogy digitalisbusképulovag kérte (hogy lehet ilyen hosszú nicket választani???!!!), igen, pontosan ott van a probléma, ahol mondod.
Egy másik fórumon volt vita a melegfelvonulás körül. S én csak annyit jegyeztem meg, hogy függetlenül attól, hogy jó-e, ha felvonulnak, vagy sem, egy másik embert kővel megdobálni helytelen. (Mert abban az évben éppen azt tették.)
Mire a következő reakciót kaptam az egyik felvonulás ellenzőtől:
“Te rohadt fasiszta, ******* (további szitokszavak) tudom, hogy ki akartok nyírni minket!”
Ez az a szint, amikor már minden logikát nélkülöz a dolog. Én, aki éppen az kődobálás ellen szólnék, és a tolerancia jegyében, én vagyok egy gyilkosságra készülő fasiszta? Igen, amíg itt tartunk, addig a női egyenjogúság kérdése eléggé reménytelen.
Onsai:
Igen, a fiúkat ábrázolja a tankönyv, ahogy verekednek. De hát ők is szoktak verekedni. 
Két kisiskolás gyerekem van, tusom mi megy az osztályokban.
Posted by DAnna, on március 9th, 2010, at 8:39 am. #.
Még valamit a fentiekhez…
Asszonyommal több mint 30 éve élünk együtt. Mind a ketten dolgoztunk munkahelyen. Ennek megfelelően az a része életünknek, amit nem ott töltöttünk, közös volt. Ettől kezdve amit csinálni kellett, az is közös volt. Az egyik legtenyérbemászóbb kifejezés amit hallottam életemben: “komám, én szoktam segíteni a zasszonynak otthon”…
Ne, segíts b* meg! Segíteni a béna, vak, törött lábú embernek kell. Egy másik ember akivel együtt élsz, nem segítségnyújtás alanya, hanem társ. Én életem során kb. 2,5 embernyi munkát végeztem, de ettől még a mai napig közösnek tekintek minden otthoni munkát, köztük a heti kétszeri nagyobb bevásárlást is. Mivel közös családi ebéd vasárnap van csak (fiunkkal együtt), aznap a főzés rumlisabb, mint hétköznap. Az ebéd után bé`zavarom az asszonykát a nappaliba, és kidzsuvázom a konyhát…évtizedek óta.
Ennyi. Főzni tudok (pár ételfajtát, pl. paprikás krumpli, pörköltek̷ 
és szeretek is.
Tudom, hogy férfidominanciájú világunkban ez fura (egyik férfifőnököm mondta is egyszer, hogy az ilyeneket mint én, le kellene lőni, mert miattunk hiszik azt a nők, hogy jogaik vannak…).
DAnna:
Amit az első hozzászólásomban mondtam, nem én találtam ki. Maga a szószedet önálló, de az összefüggések ismert társadalmi-kulturális fogalmi rendszerek.
A nicknevem igaz hosszú, de mint általában életem során majd mindennél, amit csináltam, tudatos döntés eredménye. Mindig szerettem a szélmalmok ellen harcolni…
Posted by digitalisbusképulovag, on március 9th, 2010, at 10:20 am. #.
“Igen, mit tekintünk munkának.”
Igen, ez fontos a statisztikában. Elég azt mondani, hogy a gyerek kihordása munka, és máris van + több mint hat és félezer munkaóra
Posted by wirth6, on március 9th, 2010, at 12:50 pm. #.
Igen!
Ha tudnád, mennyit kell oda-vissza járkálni, mire az a gyerek kijön! Összeböködik az embert, mint egy tűpárnát, mindenféle undorító löttyöket kell meginnod éhgyomorra …
És közben az a várandós nő esetleg még a munkahelyén is dolgozik.
Egyik kolléganőmet a 8 hónapban terelte ki a főnöke (botanika tanszék), növényt gyűjteni a Bakonyba, gyalogtúrával, hajolgatással, cipekedéssel. Kórházba is került másnap.
Posted by DAnna, on március 9th, 2010, at 1:27 pm. #.
Volt egy barátom, (egy ideje eltűnt az életemből) aki akkoriban Szombathelyen lakott, és a férfi - női viszonyokról beszélt állandóan. Rögeszméje volt, hogy a család eltartása a férfi dolga, és hogy a nőnek otthon a helye. Az elmélete sajnos ott dőlt meg, hogy egy fizetésből nem tudta eltartani a családját. Ezek mellé Jézus szeretete is társult, ami még nagyobb lapáttal tett a tűzre. A kedvenc honlapja, amit nekem is ajánlott, és még sok hasonló gondolkodású társának: http://www.ferfisator.hu/ csak erős idegzetűeknek.
Posted by Metatron, on március 9th, 2010, at 4:08 pm. #.
“Dobd el a tankönyvet.”
@sheenard Tudod, mibe került?!
@DGB
az ilyen férj-feleség munkamegosztásos dolgokban szerintem a figyelem számít. Mi jó a másiknak? Néha nem jó a feleségnek, ha a férj részt vesz a házimunkában. Ha a nő számára a tiszta lakás, étel a szeretet kimutatásának formája, akkor néma kritikának fogja fel. Ilyet is ismerek.
De amúgy tök jó a felfogásod.
@metatron
ööö… asszem páran ismerjük a srácot, Írókörös volt egy-két évig. Hát, voltak érdekes pillanatok.
Drága onsai! Nálunk nem néma kritika, hanem az amit írtam. Figyelés egymásra. Az, hogy olyat ismersz, akiről írtál, az nem ellenbizonyítéka annak, amit írtam…
Amiért ilyen vagyok, arra még egyszer olvasd el az első és második hozzászólásomat.
Vannak elképzeléseim a világról (mint mindenkinek), és azok olyanok, hogy a velem élő ember számára is elfogadható legyen…
Posted by digitalisbusképulovag, on március 9th, 2010, at 6:33 pm. #.
Hát, őszintén, azt a nőt, aki munkának tekinti a várandósságot, a prüntyők körüli sertepertét annak minden örömével és nyűgével - igen, mert ez utóbbi se tagadható-, nos, azt hiszem magam gurítanám le hordóba zárva a hegyről. Ha mindenáron mártír akar lenni, szívesen hozzásegítem. :S
Pont az ilyen hozzáállás az, ami leginkább ront a helyzetünkön. A “nagy szent anya”-kép. A nő, aki feláldozza ifjúságát, szépségét és erejét a család magasztos oltárán.
Basszus, csak ezt ne, mert hányingerem lesz!
A járkálás, a böködés, és az azt megelőző kilenc hónap minden csodája és fájdalma hozzátartozik az xx-kromoszómák alapfelszereltségéhez.
Évszázezrek óta szülnek a nők, ne találjuk már ki, hogy ez valami áldozat, könyörgöm!
Tény, nem könnyű. Tény, sokszor qurvára nehéz.
Akkor most képzeljük el, milyen lehet mindezt végigasszisztálni egy férfinak, leendő apának, akinek nem áll módjában segíteni az asszonykáján. Hallgathatja, ahogy nyög, fújtat, meg sikoltozik, borogathatja a homlokát, megsimogathatja a kezét, az asszony elküldi a halál faszára és beígéri neki, hogy az életben többet nem csempészi be a lompost, ezt ő végig is hallgatja türelemmel, de érdemben semmit az ég egy adta világon nem tehet sem a nőért, sem a gyerekért. Másokra, idegenekre kell bíznia azok életét, akiket a legjobban szeret.
EZ az, ami valóban fájdalmas és nehéz!
Minden nőnek van lehetősége aktívan megélni a saját nőiességét.
Bárki dönthet úgy is, hogy passzív marad.
Akkor viszont ne tagadja meg a saját döntését és ne tetszelegjen az áldozat szerepében.
Az ő választása.
Posted by rhewa, on március 9th, 2010, at 7:21 pm. #.
Leave a comment!
-
Szívleld meg!
Kiemelt linkek
- Új bejegyzés
- SFblogs.net
- SFport.net
Szeretném megjegyezni, hogy fingom nincs a kormány óvodai programjáról, és nem lévén óvodáskorú gyermekem, nem is igen érdekel, csak annyit mondtam, hogy az tök jó, ha valaki kislány korában nem azt látja maga előtt, hogy egy út van: anyuka leszel, a Józsi meg az apuka, és ő az okos, te legföljebb szép lehetsz.
Az a sejtésem, hogy ezzel te se vitatkozol.
Ennél komolyan filozófiai eszmefuttatásra nem vállalkoznék.
Posted by kamper, on március 8th, 2010, at 5:52 pm. #.