1:00 am Gondolatok, Megtörtént
Nem is az én blogomba való, hanem Benedek blogjába, a “Mindennapi hősök” rovatba, de leírom, mert fura volt - fura és kettő is sok egy napra a világ szürrealitásából.
A Lehel téri földhivatalban esett meg az első találkozás: egy öreg bácsi váltotta ki tulajdoni lapját. Közelebb volt már a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz, ott és hajlott háttal, méter per perc sebességgel mozgott. Amikor végzett, a kabátját próbálta fölvenni, amihez az ajtónálló állami alkalmazott segítséget nyújtott. Na most az ajtónálló is inkább hatvan volt, mint ötven, felsegítette az öregre a kabátot, aki a zsebébe nyúlva papucsos tárcát vett elő, hogy ezért jattot adjon. A hatvanas élénken tiltakozott és mondta, hogy örömmel segített. Az öreg eltette a tárcát, és sálja után nyúlt… Segítsége elhátrált, nehogy pénzt kapjon.
A másik történet az egyes villamoson esett meg. Az utolsó kocsiban az ülések alatt hajléktalannak kinéző vékony alak feküdt. A felszállók ránéztek, aztán gyorsan másfelé. Két tizenéves srác azt leste, lélegzik-e még és fennhangon röhögtek rajta. A ruhája alapján részegségét aludta ki, de hát ki tudja? Az egyetlen, aki felemelkedett és azt ajánlotta, hogy hívjuk a mentőket, egy értelmi fogyatékos srác volt. Körbefordult és a mentők számát tudakolta - volt aki kinevette, volt aki másfelé nézett. Ki más segítene embertársán, mint egy értelmi fogyatékos, 2010 Budapestjén???
Akartam mondani valamit, de scal megelőzött…
Esszészintű teljes kiőrlése volt a témának.
Posted by digitalisbusképulovag, on február 18th, 2010, at 5:26 pm. #.
Gondolom volt nálad telefon… neeeeeeeeeeeeem?
Posted by Larsen, on február 18th, 2010, at 8:21 pm. #.
Csak a másodikhoz szólok hozzá, miszerint nem veszett ki még a jóság az emberiségből. Pár hete Kaposváron úgy berúgtam, hogy nem bírtam járni. Az italmérés előtt támasztottam egy fát, telefonálni próbáltam, de az se ment. Pár fiatal mellém csapódott, kivették a mobilomat a kezemből és hívták a barátaimat, hogy segítsenek. Áldassék a nevük.
…skip…nem kell annyira berúgni. Nem jó. Kezdd el olvasni a Gazmánia nevű felületen az In vino témakörön belül a Soproni Borvidékről írt cikksorozatomat. Az egyik legfontosabb emberi erény a mértékletesség. A mértéktelenség pedig a hét főbűn egyike..
Posted by digitalisbusképulovag, on február 19th, 2010, at 10:51 am. #.
a helyzet az, hogy az elsőt nem is értem miért lenne szűrrealista? miért kellene borravalót elfogadni egy kabátfelsegítésért (ha egy hotelban vagy az más, mert ott elvárják - de persze ettől függetlenül sem vagy köteles adni egy vasat sem) ráadásul magyarázza a viselkedést a két úr életkora, más generáció, a 90 éves még az első VH után született, a másodikban volt ifjonc, olyan korban élt, amikor más normák és erkölcsök voltak, szerette volna valahogy meghálálni a segítséget, a 60 éves meg már olyan korban volt, hogy ne fogadjon el ilyesmiért borravalót, ellenben tisztában volt vele, hogy arra a pénzre az öregúrnak is szüksége lehet, ellenben talán nem érezte azt a korkülönbséget sem, amit egy 20-30 éves érzett volna, (aki valszeg elfogadta volna) - szóval én ebben semmi szürreálisat nem látok
a másik meg…
hát Sheenard Sheenard, te nem olvastam Camus Közönyét?
egyrészt egyszer saját hibámon tanultam meg, hogy a való világban kicsit egyszerűbbek a dolgok mint a regényeinkben, aki odajön hozzád, hogy valami fontos dolgot akar mondani legtöbbször nem egy kincsestérképet ad át, hanem be akar szervezni valami hülye MLM-be
a földön fekvő ember - kiváltképp ha gyanúsan csövesnek néz ki - legtöbbször valóban csak alkesz, akiről valóban csak egy értelmi fogyatékos feltételezi hogy nem az
de azért megkérdezném, Te mondtad meg neki a mentők számát? vagy Te hívtad helyette?
UI: mellesleg talán egy hónapja történt a Váci tescóban, pont valami chipset akartam szedegetni, erre balról egy hatalmas csattanás, először azt hittem leesett valami nagyobb csomag fentről, de nem, egy asszony (olyan 40 év körüli) esett össze, ledobtam a kosaram, futok oda, azt hittem jön majd még pár ember, mert a sorban álltak, de cska nézik ahogy szerencsétlenkedek, mondom az egyiknek segítsen már, tegye stabil oldalfekvésbe, azt mondja miért nem teszem én, mondom neki, mert maga a brifkójából ítélve autóval jár, nyílván tanult elsősegélyt, én csak tudom, hogy ebbe kell rakni, de azt nem hogyan,
miután félpercig üvöltöztem vele, hajlandó volt végre csinálni valamit, eddigre már odajött egy másik pasas, a többiek meg nézik a műsort, akkor elszaladtam az egyik kasszához, mondom azonnal mondja be, hogy segítséget kérünk ebbe és ebbe a sorba, mert valaki összeesett,
erre odajön 3 biztonsági emberke, nézegetik ők is, dehát nem orvosok, hanem Tescó biztonsági őrök, kérdem van valami ügyeletes ilyen esetekre a tescóban? nincs, fél perc múlva bemondták, hogy ha van a vásárlók közt orvos az jöjjön gyorsan a chipses sorba, de nem jött, nem volt orvos,
na ekkor (kb 10 perc elteltével) kihívták a mentőt, ezt már nem vártam meg leléptem, de mivel este a hírekben nem olvastam o9lyta, hogy meghalt valaki, gondolom csak jobban lett
a kérdés a következő, a Tescó meg a többi nagy hiper nem pár éve van jelen a piacon, biztos nem ez volt az első eset, hogy valaki összeesett, miért nem tezsik kötelezővé, hogy legyen egy ügyeletes orvos a nyitvatartási időben, 10 perc alatt meg lehet halni, sőt mire kiért a mentő, legjobb esetben 20 perce ott feküdt a nő
ennyire azért kötelezhetné az állam ezeket a buzi multikat, ha másrét nem hát azért, mert ha meghal az illető, nem tud már vásárolni
szóval tudni kell felmérni a különbséget tényleges rosszul lét meg szimpla csöves-részegség közt, mentem már oda csövesekhez is, amikor naív értelmi fogyatékos voltam, és a végén majdnem lehánytak, fulladjanak bele
Posted by Scal, on február 18th, 2010, at 3:47 pm. #.