SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
Klasszikus 44 év távlatából
- február
- 15
9:01 am Filmek
Jól elbánt velem a TV2 ma hajnalban. Amikor már azt hittem, emberi időben (hajnali egy körül) be tudom fejezni a munkát, akkor éjféltől elkezdte vetíteni A jó, a rossz és a csúf című Sergio Leone westernt. Na most hiába láttam tucatnyiszor, van meg DVD-n, csak odakapcsoltam, és először is jelentősen lassult a munkatempóm, amikor pedig végeztem (kettő körül) már nagyon nem akarózott anélkül ágyba zuhannom, hogy a végét ne lássam - megint.
Mert ha van hibátlan film, akkor A jó, a rossz és a csúf az az. Ha valaki nem hallott volna róla (van ilyen ember?): 1966-ban került a mozikba, a főszerepekben Clint Eastwood (Szőke), Lee Van Cleef (Angyalszem) és Eli Wallach (Tuco) látható. Olaszországban forgott, és az IMDB szerint egyetlen díjat tudhat csak magáénak. A forgatókönyvet Luciano Vincenzoni, Sergio Leone, Furio Scarpelli és Agenore Inrocci jegyzi.
Egy rendkívül jól felépített, lényegében háromszereplős westernről van szó, amely az Amerikai Polgárháború vérgőzös idejében játszódik. Szőke és Tuco azzal tartják fent magukat, hogy Szőke rendre feladja Tucót a fejpénzért, majd lelövi akasztáskor a kötélről. Utolsó ügyüknél Szőke elteszi a pénzt és a pusztában hagyja Tucót, aki ezen úgy feldühödik, hogy a nyomába ered. Kétszer kapja el, másodjára azonban meg is kínozza: a sivatagban megsétáltatja. Szőke a halálán van éppen, amikor feltűnik egy kirabolt lovaskocsi. A halottak között egy déli haldokló katona, Bill Carson, aki elárulja egy kincs helyét egy korty vízért. A fél információt (melyik temető) Tucónak, a másik felet (melyik sír) Szőkének.
Tuco rögtön kórházba viszi Szőkét, majd annak felépülése után elindulnak a kincs nyomába. Az úton azonban az északiak fogságába esnek (megvan a filmtörténeti jelenet, amikor a kőportól szürke zubbonyos északi hadseregnek Tuco már messziről a délieket dicséri és ujjonva?), ahol is találkoznak a gyilkos Angyalszemmel, aki pont a kincset keresve jutott el északi ál-őrmesterként hadifogolytáborba. Tucóból (a csekélyértelmű pont a Bill Carson nevet vette fel álnévként) kivereti az információt (régi haverok), Szőkével viszont kutya-macska egyezséget köt, tudván, hogy őt, ha agyonverik, akkor sem beszél. Semmi gond nem lenne, ha Tuco a tárgyalására (és feltételezhetően újabb és véglegesebb kivégzésére) utazva meg nem szökne a bilincsből és a fogságból. De megszökik és újra felcsap kincskeresőnek .
A film végén Szőke és Tuco komolyan belekeverednek a polgárháborúba, amikor rájönnek, hogy a temető mellett óriási csata dúl. Véres rohamokban igyekszik amerikai az amerikaitól megszerezni egy hidat, és a frontok megmerevedtek. Szőkéék nem csak azért robbantják fel, mert el akarják érni, hogy a seregek eltakarodjanak, hanem mert a mészárszék már annyira durva, hogy az északi parancsnok sem bírja ésszel, szívvel és józanul. Itt a film nagyon keményen vall a háború értelmetlenségéről és borzalmairól - elfogultság nélkül (de miért is lenne elfogult: a stáb olasz volt).
És akkor a végén ott van a temetői jelent, ahol Eli Wallach rohan a sírok között Ennio Morricone zenéjére (gyerekkoromban - video nem lévén - a zenét felvettem egy szalagos magnóra, egyenesen a tévéről, és ezerszer visszahallgattam). Csak rohan és rohan, míg meg nem találja a sírt. Aztán jön a hármaspárbaj, és most Szőke gáláns: csak a kincs felét viszi el, miközben Tuco a fejét ismét be kell dugja az akasztófakötél hurkába.
Zseniális film, amely a mai sodró lendületű mozicsodák mellett talán már lassúnak hat. De nem az: minden perce fenntart egy olyan hangulatot, amely a mai filmekben megtapasztalhatatlan. A sztorit az apróságok teszik bonyolultabbá, és a pillanatra feltűnő emberi sorsok miatt megrendítő. A hegedülő hadifogoly, aki könnyet ejt a verést ezerszeresen megérdemlő Tucoért, a haldokló déli, akinek Szőke a szájába szivart nyom, a haldokló északi kapitány, aki addig nem akar meghalni, míg nem hallja az átkozott híd felrobbanásának dörejét… Nem egyszerű kincskeresés ez - ritka is az ilyesmi, könnyebb vígjátékként vagy kalandtörténetként feldolgozni ezt az alaptémát.
Szóval odaragadtam és végignéztem. És most ráadásul egész délelőtt a zenéjét dúdolom: nem megy ki a fejemből.
11 comments
Szégyen és gyalázat, de ettől valahogy nem sikerült úgy elájulnom. Számomra a Dollár-trilógia legjobb darabja az első film, az Egy maréknyi dollárért - kikezdhetetlen remekműnek tartom, minden elhanyagolható hibájával együtt. A másik két film is szerethető, de azokban valahogy nem éreztem annyi erőt. Sebaj, ha Sergio Leone, akkor Volt egyszer egy Vadnyugat - ami szerintem minden idők egyik legjobb filmje.
Nekem erről a filmről ez ugrik be, mint a filmtörténet egyik legjobb szövege:
“Kétféle ember van a világon. Az, akinél a pisztoly van, és az, aki ás. Te ásol.”
Posted by acélpatkány, on február 15th, 2010, at 3:10 pm. #.
jéé, a TV2 ad még értelmes filmeket? és este 9-kor mit adott? Tökéletes Katona 23-at?
a kérdés már csak az, hogy az eredeti szinkronnal adta e? mert ez az új ritka pocsék ( és még akkor is jobb, ha ott meg elkúrták néha a 4:3-16:9 arányokat, és a közepén bemondja egy sexi női hang, hogy a Jó a Rossz és a Csúf című film, első részét látták 
nekem 3 kedvenc westernfilmem van (talán sokan egyetértenek) a Hét mesterlövész (jól bemutatja a cowboyok, és bantiták alkotta vadnyugatot), a Volt egyszer egy Vadnyugat (ami jól bemutatja a cowboyok, és a vasút alkotta vadnyugatot) és ez a film (ami meg a polgárháború motívumot öleli fel)
a Man with the no name trilógiából nekem ez a legkedvesebb, az elsőt egy elég rosszul sikerült adaptációnak tartom, persze sokat számít, hogy a története nagyon egyszerű, és azóta túlhaladott, nem úgy mint a folytatása (amiben már Lee van Cleef is feltűnik) vagy a csúcspont, amit ez a film jelent,
és tele van jobbnál jobb beköpésekkel:
“Isten nincs velünk mert az idióták is utálja.” -hol hallasz ma már ilyet
Posted by Scal, on február 15th, 2010, at 5:25 pm. #.
ja igen, mivel nem vetted észre, megint szólok, hogy még mindig január van kiírva a találkozásokhoz, és szerintem nem jó
Posted by Scal, on február 15th, 2010, at 5:25 pm. #.
És persze a másik nagy aranyköpés: “Ha lőni akarsz lőjj, és ne pofázz!”
Hány film lenne fényévekkel jobb manapság, ha tartanák magukat ehhez a mondáshoz.
Posted by Serra, on február 15th, 2010, at 6:56 pm. #.
Sergio Leone az igaz westren filmek készítóje a Dollár trílógi a Volt egyszer egy vadnyugat apszolút kedvenc
Posted by kwindu, on február 15th, 2010, at 9:16 pm. #.
Leone a kedvenc rendezőm. A Volt egyszer egy Amerika az egyik kedvenc filmem tőle. Trilógiát akart, mert a Volt egyszer egy Vadnyugat és a Volt egyszer egy Amerika után már dolgozott a Volt egyszer egy Oroszország (Leningrád?) című filmen is, de meghalt munka közben, 1989-ben. Amúgy az apja, Vincenzo Leone (művésznevén Roberto Roberti) is rendező volt, igaz, nem nagyon elismert, ám becsületes ember. Leone az első igazán komoly filmjét (Egy maréknyi dollárért) is az ő tisztelétre - meg persze félve a kudarctól - Bob Robertson néven jegyezte (még Ennio Morricone - aki amúgy az iskolában Leone osztálytásra volt - is álnevet használt zeneszerzőként: Dan Savio). Valóban Leonéhoz kötik a spagettiwestern műfaját, de ezek jó filmek voltak, komoly mondanivalóval, amiből ma is tanulnak, köztük Tarantino is…
Én is valahogy így jártam, amikor megláttam mi kezdődik a tévében.
Azt tudtad, hogy Eli Wallach máig aktív? 95 éves, basszus, de dolgozik. Nem semmi a fickó.
Posted by Leslie, on február 17th, 2010, at 5:02 pm. #.
Ugyanígy jártam. De fel is vettem. Bár Nekem is a Volt egyszer egy vadnyugat a kedvencem, ez a film is hatalmas. Kedvenc jelenetem ( a sok közül), amikor Lee Van Clief az elején leül kajálni leendő áldozata asztalához. Csak nézik egymást percekig, nincs egy szó sem…
Teljesen egyforma a véleményünk Leone-ról. Szerintem is jobbak a westernjei, mint az originálok. Valószínűleg az az oka, hogy az eredeti westernek alkotói túl komolyan veszik a témát és magukat. A másik, ami abszolúte eltér az, hogy a Leone filmekben benn van az, amit az amik (hmmm̷ 
szentségtörésnek tartottak mindig, a mocsok. Lepusztult, mocskos, szemetes környezet. Ami ugyebár a valóság… Abszolút felüdülés látni piszkos, kócos és ocsmány lelkű hőseit. Ami ugyebár szintén a valóság…
Posted by digitalisbusképulovag, on február 18th, 2010, at 6:12 pm. #.
Leave a comment!
-
Szívleld meg!
Kiemelt linkek
- Új bejegyzés
- SFblogs.net
- SFport.net
Teljesen egyetértek, nekem is nagy kedvencem. A dollár-trilógia legjobb darabja, de a másik kettő is remekmű. Valahogy ezek a spagetti westernek sokkal jobbak - nekem legalábbis -,mint az amerikai John Wayne-félék.
Posted by Serra, on február 15th, 2010, at 12:09 pm. #.