Véget ért az idei Hungarocon is, amelynek megint Salgótarján adott otthont, s amelyet az Avana szervez évről évre (ha valaki még nem tudná). Csütörtökön egy magánakcióval kezdtük, előrébb hozva a hivatalos rendezvényt egy estével, tábortüzes vacsorával, beszélgetésekkel. Más akkor többen voltunk, mint tavaly, és a látogatók száma péntekre még megduplázódott - minimum.
Jól sikerült hétvége volt, […]
Kezembe vettem Elisabetta Vernier könyvét, a ClipArtot, hogy megnézem, milyen is az olasz “felhozatal”. A köteten rajta van: 2004 legjobb olasz regénye, hátul pedig pontosan olvasható is, miért is tekinthető annak: “a regény 2004-ben elnyerte a Premio Italiát, az olasz SF legrangosabb díját”.
A regény vékonyka, a kötetből 150 oldalt sem tesz ki. Én a 49. […]
Február 12-én búcsúztattuk el Davót, akkor éppen a Karib-tengerre ment, no nem kell annyira irigyelni, mert dolgozni egy luxus óceánjáróra. Hip-hop, eltelt fél év, és tegnap este visszajött Velencéből Frankfurton át Budapestre. Mivel én ma elutazom, és aztán jó ideig nem leszek Pesten(és mert tegnap a szülinapom is volt), miután Davó gépe leszállt, sikeresen rávettük […]
Ma kint voltam egy kis időre Párkányban, amit Stúrovoként is hívnak. A hivatalos ügyek mellett beszélgettem egy hölggyel, és valahogy a magyarságra terelődött a szó. Teljesen jogosan volt felháborodva, amikor azokat a szlovákiai születésű magyar fiúkat említette, akik úgy próbálnak meg “nagymagyarok” lenni, hogy nem tanulják meg a szlovák nyelvet második nyelvként sem. Itt iskolásokról […]
Azt mondják, a szórakozott író. Elismerem, amikor írok, nem nagyon érdekel a valóság, elmerülök a sztoriban, és általában kések és elfelejtek dolgokat…
Nos, megnéztem a jogosítványomat, mert sejtettem, hogy lassacskán meg kellene újítani. És megtudtam, hogy öt éve lejárt jogsival vezetek…
Hm. Eszembe jutott, hogy két éve hajnali három tájékán Csepelen lemeszeltek a rendőrök. Megpróbáltam visszaemlékezni, hogy […]
Ezekben a veszprémi nyaralásokban az a jó, hogy egy évnyi élményt sűríthet két hétbe az ember gyermeke. Ismerősök, akiket egy éve, fél éve, pár hónapja nem láttam, mesélnek, anekdotáznak, és én is mesélek és anekdotázom. Ezen felül nekem ma éppen a kezembe is került a Lovassy László Gimnázium évkönyve, amelyben az 1938-2008 között végzett osztályok […]
Gimisként sokat emlegettük, hogy Veszprém halott város (a miheztartás végett, ez a nyolcvanas évek első felében volt), és hogy este kilenc után nincs hova menni, még nyáron se, nem hogy télen. És ez így is volt: Veszprémben volt valami elegancia, valami tartás, valami avittas mozgásképtelenség, valami sznob tespedés és öröklétszerű dermedtség.
Nem tudom, milyen a mai […]
Pápára mentünk a hétvégén, a strandra, nagycsaládosan, mármint a húgom és családja, no meg mi, félcsalád. A strand után sikerült szakítanunk egy kis időt, hogy Andit (unokatestvéremet) és családját (egy férj és három gyermek!) meglátogassuk. Tekintve, hogy elég sokfelé szaladgálok az országban és elég régóta, de Pápa valahogy kiesik, így vagy tíz éve nem voltam […]
Mostanában megint különöseket álmodom… Tegnap egy furcsa bálnacsontvázat ábrázoló szobrocska felkutatására indultam egy barlangban és pont belecsöppentem két idegen civilizáció Földön folytatott titkos harcába, ma hajnalban meg egy világháborús szituációban voltam katona és egy frissen felhúzott ház fenyőillatú tetőterében vártuk az ellenséget… A tetőtér azonban annyira szűk volt, hogy a gerendák minduntalan a két vállamat […]
Veszprém. Pár napja itt vagyok, és persze, hogy beleütköztem valami olyasmibe, amit megint csak nehéz megérteni. A történet nem mai, már pár napos is megvan, de én most szembesültem vele a tegnapi Naplót olvasva.
Történt pedig, hogy óriásplakát pályázatot írt ki a város, Veszprémbe csalni a turistákat. A pályázatra huszonnégyen neveztek, összesen ötvenöt plakáttal. A zsűri […]