Hiba a kontaktlencsén
Nemrég olvastam Takács Gábor értékelését a Hiba a csillagokban című novellámról. Teljesen véletlenül dobott a scifi.hu-ra a Google, de ha már ott voltam végiglapoztam az új bejegyzéseket, és megdöbbenve láttam, hogy akadt valaki, aki képes volt, és végigolvasta azt a töménytelen novellát, amit Zoldos Péter díjra jelöltek.
Lehet egyébként, hogy érdemesebb lett volna több időt rászánni erre, például ahogy azt a borkóstolásnál teszik, ahol két korty bor között megesznek időnként egy kis sajtot is.
Ami az értékeléseket illeti, nem olvastam az utóbbi évben sci-fi novellákat, úgyhogy nem tudom megítélni, a mások novelláiról írt vélemény mennyire meggyőzően közvetíti az adott írás valódi értékét. A saját novellámat viszont meglehetősen jól ismerem, és egész egyszerűen nem értem a T.G. által írtakat:
“Csipkerózsika modern változata”
A Csipkerózsika modern változata az volna, ha lenne egy kiberdigitalizált gonosz néne, aki hipnotizálná a Miniszterelnök lányát, aki megszúrná az ujját egy pendrive-val, jönne a száz év álom, meg egy miniszterfi, aki jól ért az NLP-hez, megérinti a lány bal vállát, és felébred mindenki. Én nem ezt írtam le a papírra, annak a novellának nem ez a tartalma. A Grimm-mese csak a metatörténet, amire mindössze egyetlen szónyi (egyetlen szónyi!) utalás történik!
Mellesleg baromira köszönöm, hogy a feszült ívben felépített, az utolsó szóra kihegyezett poént a blogíró ilyen gyönyörűen egyenesben leírta, és ezzel análisan megbaszta az egész novellát mindenki más számára, aki ezután fogja olvasni. Erre azért figyelni kellene.
“enyhe “lemi” űrmesei után-érzettel”
Egyetlen könyvet olvastam életemben Lemtől, a Szénanáthát, mert Vásárhelyi Lajos nagyon megdícsérte, de csak gyorsolvasással ment, annyira untam, és semmire nem emlékszem belőle, mert mire a kötet végére értem, kiderült, hogy a köny végét különálló novellák alkotják, tehát még azt sem bírtam felfedezni, mikor és hogyan ért véget az a regény. Magyarul a különálló novellákról hittem azt, hogy a regény utolsó fejezetei. Ennyit arról, hogy én Lemet akarnám plagizálni.
“Jobb csattanót is ki lehetett volna hozni az ötletből.”
aki olvasta a novellát - nem lehetnek sokan - nyilván tudja, hogy a csattanó az utolsó szóig kitalálhatatlan, ez a novella az utolsó szóra van kihegyezve. Azért állítom ezt ilyen magabiztosan, mert egészen az utolsó pillanatig teljesen máshogy akartam befejezni ezt a történetet, és már az utolsó mondatoknál tartottam, amikor hirtelen megjött az az igazán jó gondolat, ami csavart egyet az egész értelmezésen.
érdekelne egyébként, hogy Gábor szerint mi is pontosan az alapötlet…
mert az alapötlet az asztrológia, mint abszolut tudományos igazság gondolata, ez az alapötlet
s érdekelne, ebből egy ennél jobb és meglepőbb csattanót miféle irányba lehetett volna hozni, tekintettel rá, hogy a csattanónak atomnyi köze sincs a novella alapötletéhez (tudományos asztrológia).
Innentől fogva tehát némileg meglepőek gondolom, mert ami nem elvárható, az gondolom meglepődést kelt. Ez a maximum, amit egy rövid novella produálhat, nem értem, miféle többletet kellett volna még kihoznom ebből az “ötletből”. Azt meghagyom az elbeszéléseknek, ez egy egyperces novella, ami szimplán csattanóra épül, mert az a formai sajátja.
“maga az ötlet és a történet túlságosan is ismert”
ez teljesen rossz megközelítés és teljesen semmitmondó vélemény. Az olvasónak fogalma sincs a mesevonulatról egészen addig, amíg az utolsó szóig nem ért. És ha a metatörténet nem volna ismert (metatörténet=történeten kívüli történet), akkor az égvilágon senki nem értené a poént. Hogy lehetne úgy homéri kacajról beszélnie Nietzschének, ha Homérosz nem lenne közismert? Senki nem értené, mire gondol. És akkor rámondhatja valaki Nietzschére, hogy ostobán fogalmazott, mert Homérosz túlságosan is ismert.
másrészről, lekötelezne egyébként a blogíró, ha nem több, csak 3, de legyen kettő olyan novella vagy regénycímet leírna nekem, amelynek alaptémája, hogy az író az asztrológiát tudományos elvvé teszi, és ebből (!), tehát nem a Jó és Gonosz nagybetűs küzdelméből, nem egy titok megfejtéséből, nem kulcskeresgélésből, hanem EBBŐL adódik az írásmű közpoti konfliktusa.
nem hiszem, hogy tízmillió ember írt volna erről
aztán
“nem sikerül egyedi tartalommal megtölteni”
Mármint a mesét nem sikerült “egyedi gondolatokkal újraírnom”. Dühítő néha, hogy minek fog tollat a kezébe, aki nem tud különbséget tenni történet és metatörténet (ill. denotatív és konnotatív értelem) között. Stilisztika, középiskola negyedik osztály.
“nincs meg az újdonság hatása”
ha az asztrológia, mint tudományos elv (abszolut igazság) irányította világműködés nem új gondolat, akkor minden bizonnyal így van. Igazság szerint ez nem érdekel, kevesen tudnak újat alkotni ebben a műfajban. Meg aztán szeretem a retro scifit. De hogy egy irodalmi mű értékét az adná, hogy mennyire újszerű a téma, amit felvet, tehát hogy a tematika határozná meg a művészi értékét, és nem az esztétika, abban nem értek egyet. Akkor az összes görög drámát ki lehetne hajítani a szemétbe.
Az análisan megbaszta szösszenetet köszönöm. Örülök, hogy fölbasztad az agyam, én ettől basztam föl.
Egyébként elnézést hogy ilyen szart mertem rittyenteni az amúgy zseniális írásodról.
Attól, hogy valamit a lehető legmélyebben le lehet elemezni és mindenféle hiper- meg metatextekbe helyezni, még lehet élvezhetetlenül gyenge.
ui. tetszenek az elemzéseid. Nem vagyok irodalomban jártas, de néha egész érdekes dolgokat írsz.
“örülök, hogy fölbasztad az agyam” helyett a te agyad. Csak remegő kézzel messze vannak a billentyűk.
Hát azért az van ám, hogy mindég az olvasónak van igaza, elemzés ide, vagy oda. Mert ő olvassa, és ha felületesen fogadja be, abban is az író a ludas, hiszen ő szülte a kölköt, és egy-személyben ő tehet róla, itt még az sincsen, hogy az anyjára hasonlít. Az olvasó meg olyan állat, hogy ha elbizonytalanodik sémák után kapálózik. (Te azért untad Lem-et annak idején, mert nem találtál hozzá sémát /ha ráérsz a többit is érdemes elolvasni, úgy sem ír már többet, sajna/ és te is kapkodni, és tagadni kezdtél) Az elemzéseid nekem is tetszenek, de azért tudni kell, hogy “Száraz minden elmélet, de zöld az élete, aranyfája”. És még bölcsész soha nem írt izgalmas, olvasható, hosszanható regényt. Az az író dolga, őt pedig vagy kijelöli a Jóisten, és a múzsa bepuszil neki, vagy nem. Ilyen az élet, ahogy a francia mondaná. (még itt a végén figyelmedbe ajánlom Lem-től Kiberiádát, nagyon jó és tanúságos, és ezt is a Vásárhelyi Lajos ajánlja)!!!!
“mert az alapötlet az asztrológia, mint abszolut tudományos igazság gondolata, ez az alapötlet”
És ebből az alapötletből mindössze egy fáradt Csipkerózsika-pukkanót tudtál összehozni a végére. Nem tudom, mit hörögsz ennyire a kritikán, amit az alapvetően teljesen felejthető és seszínű írásodra kaptál…
(Mellékesen: nem tudom, mi volt feszült ívben felépített, az a novella biztosan nem. Legalább magadat ne hülyítsd.)
“ezzel análisan megbaszta”
látod Peti tudsz te!
Ezzel a bejegyzéseddel “análisan megbaszta”-d a véleményemet a blogodról… Nem élveztem, na.
Ha abból az alapvetésből indulunk ki, hogy az írás kommunikáció, amely az író által közölt gondolatokat próbálja lefordítani egy olyan nyelvre, amely által az olvasó hasonló gondolatokat dekódolhat magának, az író megmagyarázhatja utólag és más szavakkal, mit is akart pontosan leírni és elmondani, mert az érdekes lehet (más kérdés, hogy rendszerint unalmas vagy kiábrándító ilyen pőrén tálalni a gondolatokat), de nem vitathatja el az olvasó jogát, hogy a szövegből mást dekódoljon magának, mint ami az író eredeti szándéka volt.
Egyetértek Hannával.
minden mbernek más a kommunikációs szűrője…
nyilván nem fogom 100%-ig úgy érteni, ahogy eredeti szándékkal leírják
bár ezt nem tudhatom biztosra, nem egyesítettem tudatot még senkivel…
scal: hali! néha elkap a lila köd
acélpatkány: még mindig várom a novella vagy regénycímeket. Ha már leírtad, hogy sablonos, azért pár példát csípőből ide kellene most “rittyenteni”.
azért lettem dühös a kritikádra, mert ellentmondásos érvekkel támasztottad alá
az, hogy tetszik-e egy novella vagy sem, nem lehet vita tárgya. Az olvasótól függ. De könyörgöm, átgondolt érveket írjál le! Mindent el tudok fogadni, amit érvvel megvédesz, de ez ártóan bántó jelleggel íródott, vagy pedig egy véletlen baleset (hiba a csillagokban), nagy tévedés volt a részedről.
kertesz100: nyilván te is látod, hogy a planetáris lila köd rátelepedett az agyamra, mert nem igazságtartalmat, hanem alaptalan, szándékos lehúzást véltem az egészben felfedezni. Hiszen ha szubjektív véleményről van szó egy laikus részéről, az megérthető. Igaz, a felvetésekre a választ nyugodtabb hangnemben is írhattam volna, csakhogy a kritikus személye nem laikus.
attila: hála istennek mindazok közül, akiknek a novella élményt jelentett a környezetemben, te is csak egy seszínű és felejthető 1% vagy. Persze attól még szar volt beleülni a cölöpökön ingó véleményedbe, a novella ugyanis valóban nem feszült ívű: azon alapul, hogy az utolsó szó megváltoztatja az egész történet értelmét. Intertextualitás, tudod. A lexikonban az ‘I’ betűnél keresd.
Hanna: én nem vitatom el a jogát senkinek, semmitől. Egyszerűen csak nem tudom felfogni, hogyan olvashat egy ember folyamatában “túlságosan ismertként” egy olyan novellát, amelyiknél csak az utolsó szónál derül ki, hogy túlságosan ismert. Érted? Ezt magyarázd meg valamiképp, és nyilvánosan szánakozó és térdeplő bűnbocsánatért fogok esedezni mindenki előtt.
szergely:cool!
“- A Csipkerózsika modern változata (enyhe “lemi” űrmesei után-érzettel). A központi “tudományos” probléma, a “Szaturnusz kizökkentése” és annak hatása sokkal hamarabb összeáll az emberben, mint ahogy az ildomos lenne egy ilyen rövid írásnál. Jobb csattanót is ki lehetett volna hozni az ötletből. A naplóforma itt jól veszi ki magát, funkciója van. Viszont maga az ötlet és a történet túlságosan is ismert, nem sikerül egyedi tartalommal megtölteni, nincs meg az újdonság hatása, ami manapság az SF olvasóknál a legfontosabb elvárás.”
Itt te hol látod a “sablon” szót?
Azt írtam: az ötlet ismert, vagyis hogy valamilyen emberi beavatkozás kimozdítsa a világ dolgait. Az a nagy helyzet, hogy nem tudok neked csípőből példát hozni. Tiéd a győzelem. Megyek aludni. Érezd magad jól fensőbbséged tudatában. Adieu!
Leírtam, miben nem értek egyet, a többi nem érdekel.
A nyilvánosság amúgy sem arra való, hogy mindenki leírja a véleményét, az íróknak meg kussolni kell, ha nem értenek egyet, mert ez a bevett gyakorlat.
Szia, Sanawad!
Csak 2 megjegyzés a bejegyzésedhez:
1. Szerintem nem túl szerencsés egy olvasó kritikáját kritizálni - ez van, neki ennyire jött vagy nem jött be. Szerinted változtatna ezen, ha bebizonyítanád neki, hogy nem következetes az indoklása?
2. Igazából ez csípi a szememet: “De hogy egy irodalmi mű értékét az adná, hogy mennyire újszerű a téma, amit felvet, tehát hogy a tematika határozná meg a művészi értékét, és nem az esztétika, abban nem értek egyet. ”
Sajnos nincs igazad. Ha SF/F-et írsz, kénytelen vagy újszerű történettel, annak valamelyik aspektusában (háttér, szereplő, nézőpont, tudományos problematika) újdonságot mondanod. Ha mainstream fiction-ben alkotsz, ott a stílus, a megírás módja, a regényszöveg szerkezete “elviszi a balhét”. (Esterházytól senki sem kéri számon az újszerű cselekményt, de pl. Sawyertől igen.) És a science fictionben is elő kell rukkolnod valami újdonsággal, mert a scifi az ÖTLETEK IRODALMA.
1. nem a kritikát kritizáltam, csak leírtam, hogy az érvek a novellámra nézve nem igazak. Attól függetlenül lehetne szar ez az írás, saját magam is legalább 3 dolgot tudnék felhozni, ami szembetűnő hiányosság benne. A kritikus joga, hogy ítéletet mondhasson, az enyém meg hogy elmondjam, ha úgy gondolom, hogy a kitikai érvelés nem teljesen igazságos.
2. ezzel az állításomal tényleg lehet vitatkozni. Azért írtam példának a görög drámákat, mert azok általában ismert mitológiai történetet dolgoztak fel, mégis jók, élvezhetőek, értékesek voltak és maradtak.
Nyilván ennek az ellentéte is igaz. Ha valaki kitalál egy gondolatot, ami nagyon új és nagyon eredeti, az is megfogja és lebilincseli az olvasóját. Sokszor tényleg a központi gondolat köt le engem is, amikor sci-fit olvasok.
ugyanakkor én irodalmi műveket említettem fentebb, s ami a részterületre (sci-fi) fokozottan érvényes lehet, nem biztos, hogy ugyanolyan fontossággal bír az irodalom egészére is.
Nem gondoltam volna, hogy te is ilyen primadonna vagy.
Ha tippelnem kellene, akkor a hőség miatt lehet.
adeptus: 15 éve, amióta az első novellám megjelent, millió kritikát kaptam már. Jót is, rosszat is. Volt olyan írásom, sőt regényem is, amire többnyire rosszakat. Keresd vissza a kommentjeimet a neten, általában elfogadtam a kritikusi véleményt.
Itt azonban, mivel az indoklás teljesen irreális, csak azt tudom gondolni, hogy egyszerűen más áll a hátterében. Ezt pedig, ha ha rólam van szó, nem nyelem le szó nélkül. Ha valaki lehúz pl. egy Cherubionos antológiát vagy kötetet, történt már ilyen, csak azért, mert Cherubionos, igenis tudja megvédeni az igazát! És ha megvédte, akkor azt mondom: na igen, tényleg úgy van, ahogy leírta!
De azt, hogy valami indokot kitalál valaki, ami nem fedi a valóságot, és ezzel húz le, azt nem hagyom szó nélkül sem most, sem az elkövetkezendőkben.