szép és nehéz ::: Sümegi Attila jegyzetei

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse: ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

(József Attila, 1937)

Stimmel, annyi különbséggel, hogy nem szoktam kávéházi szegletekben verseket írni, viszont valóban gyorsan elszelelt ez a 32, és valóban nem volt még havi 200(ezer). Lehettem volna oktató, hiszen jelentkeztem töri-magyar szakos bölcsésznek, de aztán nem sikerült, és nem erőltettem. Nem Szegeden, de Veszprémben eltanácsoltak Informatika szakról az analízis nevű tantárgynak köszönhetően.

A többi egyáltalán nem stimmel, de attól még nagyon szeretem ezt a verset. És örülök, mert megértem, hogy most magamnak is elmondhatom.

Úgy látszik, ráálltam a mozis hírekre, de ezúttal SF vonatkozású a téma.

Madarak csicsergik, hogy Pierre Morel, a Taken (Elrabolva) rendezője fogja dirigálni az új Dűne adaptációt. Korábban Peter Berg (Kingdom) neve merült fel.

Számomra ez egyet jelent: a producerek más alapokra kívánják helyezni a művet. Több akciót szeretnének látni.

Megmondom őszintén, ez nagyon imponál!

Láttam a korábbi feldolgozásokat, de egyik sem tetszett igazán. Azt hiszem, a Dűne is olyan alapanyag, amit szinte lehetetlen megfilmesíteni, mert az intrika és a háttér finomsága nem tud átjönni a vásznon. A mozi a látványra és a drámára épít, az erős konfliktusokra. Ezért volt jó Peter Jackson Gyűrűk Urája: felduzzasztotta a minimális konfliktusokat, hogy üssön a vásznon.

Ezt várom egy ú Dűne filmtől. Lélegzetelállító látványelemeket, és arcbavágó konfliktusokat. Persze, lehet fanyalogni, hogy jaj, elveszik a lényeg… Hát bizony elveszik! A mozi az mozi, a regény meg regény. Két különböző művészeti ág, tessék úgy kezelni.

forrás: firstshowing

Érzem, hogy kényeztetnek

Kattintsatok ide az élményért! Ha csak fele olyan jó lesz, mint remélem, akkor is elégedett leszek.

Nagy álmok, nagy tervek, nagy fogadalmak…

…helyett: nagy zabálás, nagy alvás, nagy elmélkedés, nagy bámulás.

Két hét szünet, már ami a munkába járást illeti, és azt hittem, meg fogom váltani a világot. Azt terveztem, hogy végre leülök, és elolvasok egy csomó könyvet, egész évben spájzoltam, hogy majd a kandalló radiátor előtt ülve, forralt bort kortyolva lapozgatok. Meg azt is a fejembe vettem, hogy folytatom a kvázi SF regényemet. Meg hogy írok egy-két novellát.

Helyette jöttünk-mentünk, zabáltunk, látogattunk, beszélgettünk, buliztunk, zabáltunk, ittunk, zabáltunk, aludtunk, zabáltunk, aludtunk. Az ünnepek alatt konkrétan baba üzemmódba kapcsoltam: evésre és alvásra korlátozódtak a biológiai funkcióim.

Szóval azt kell mondanom, hogy a nagy szabadságosdi egyáltalán nem tesz jót az írásnak. Majd most, hogy visszatértem a szürke hétköznapokhoz és “alig lesz időm bármire is”, majd most, nekiállok ismét az írásnak.

Viszont rengeteg jó filmet néztem, többek között az Avatárt, amiről terveztem egy hosszú véleményt, de aztán annyi mindenki megírta már helyettem a véleményemet, hogy inkább mégse. A lényeg: tetszett, emiatt találták ki a nagybetűs mozit, de nem fér bele az all time best of ravesbe.

A minden napra 1 mese blogomat nyomattam egyedül, mert a név kötelez, ugye, most éppen egy Facebookos csoportot hoztam létre. Igazából nem is tudom, mi a célom ezzel a bloggal, talán csak így nyugtatom magam, hogy azért írok ám valamit. Meg azért mocskosul élvezem, meg főleg azt, amikor megkapom a grafikákat Bradától

Na, nemsokára én is írok egy mi is történt velem 2009-ben féle visszaemlékezést, meg valami olyasmit, hogy mit tervezek 2010-re. Remélem, nem zabálom és alszom át az egész éve

Bár…

Ebben a videóban mindent megtudhatsz, hogy mitől jók a karakterek egy történetben.

Mellesleg a Star Wars Episode I-en keresztül.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet

A KIMTE novella pályázatán hetedik helyezést értem el a RAM című írásommal (150 novellából), amelyet eredetileg az Írókörös tábor első éjszakáján követtem el.

Az ötlet egyébként egy metrózás alkalmával jött: azon agyaltam, hogy milyen érdekes, hogy ha el akarok jutni egyik állomásról a másikra, végig kell járnom az összeset. Pedig a mai, digitális kor éppen erről szól, hogy mindent közvetlenül el lehet érni.

Az emberi élet analóg.

És mi van, ha nem? Mi van, ha tetszés szerinti sorrendben élhetnéd le életed szakaszait?
Na, erről szól a novella. Nem SF, inkább real-time fantasy. Sokkal több van a gondolatban, mint ami a történetbe belekerült, elégg mikro szemszögből mutattam be az egészet, ebből szerintem sokkal komplexebb és mélyrehatóbb anyag is kijöhetne.

Talán legközelebb.

A napimese blogomon megkezdtem a visszaszámlálást, mert karácsonykor ez igazi hard-mesét teszek ki, az eddigi leghosszabb, leginteraktívabb (alternatív befejezés̷ történetet egy karácsonyfáról.

Csak győzzétek kivárni!

Nemrég befejeztem az alvilágos fantasy regényem első átolvasását. Tettem néhány megjegyzést magamnak, aztán elküldtem néhány cimborának az anyagot, hogy írják meg első benyomásaikat.

Az első visszajelzéseket megkaptam, és végre megvilágosodtam, hogy egy az egyben kihagytam egy igen fontos szálat! Szerencsére könnyű orvosolni a hibát, be tudok szúrni két fejezetet és három plusz jelenetet, amivel helyrehozható. Igazából egy kis magyarázatra szorul néhány dolog.
Ó, de jó!

És arra is rájöttem közben, hogy az első fejezetet egy az egyben újra kell írnom, mert sablonos. Az olvasó meg nem olvas tovább, ha nem érdekes az eleje.

Sebaj, most legalább megint írni fogok annak a reményében, hogy valami jóság születik a billentyűzet kopogásából.

Mennyit vártam! És itt van! ITT.

A zenei aláfestés bejön! A képek gyönyörűek!

Ahogy Ridley Scott mondta: ez most egy realisztikus és véres történet lesz

Jöhet!

Régebben amatőr filmeztem. Jó pár évvel ezelőtt készítettünk a barátaimmal néhány egyperces filmecskét. Lettek jobbak is, rosszabbak is.

A lényeg: Oláh Ferenc barátom A parancsnok c. alkotása bekerült a Webcsillag születik döntőjébe! A film “érdekessége”, hogy a főszerepet én játszom, és én is vágtam az anyagot. Az öcsém követte el a zenét, minden más Feri munkája.

A filmet megnézhetitek az alábbi linken, és persze arra buzdítok mindenkit, hogy szavazzon!
http://www.rtlklub.hu/webcsillag/2165_a_parancsnok