Összegző, avagy hol lábatlankodtam a hazai sf terén

Eltévedtem Isolde blogjára, aki a tavalyi éven meditált, és akit amúgy nem is ismerek. Utána azon tűnődtem, vajon mit csináltam idén - pl sf terén. Úgy emlékeztem, nem sokat, simán alapüzemmódban voltam, de aztán utánakotortam:

Januárban etikai alapon azon meditáltam, hogy mi lesz, ha a galaktikás Hőhatárosok és az avanás Serpenyőben pályázat között átfedés lesz. // Később visszaregeltem az iwiwre, belátva, hogy egy rakat amatőr írónak nem tudom a méljét, csak onnan érem el. Szívás.

Február elején kiléptem az Írókörből, ahol már fél éve passzív voltam. Rájöttem, van pár magánéleti problémám, és nem ártana megoldani. De az utolsó lökés az volt, hogy etikátlannak tartottam, hogy ACS zsűritag voltam, az írókörösök meg pályázók. // Aztán volt egy avanás közgyűlés, kiderült, az ACS-k kiadásához pályázati pénz kell, de minimálisak az esélyeink. Átnéztem a pályázati kritériumokat, és megvilágosodtam, hogy a “közhasznúság” kitétel kb a tolószékes-kisebbségi-kukatúrás a minisztériumoknak, úgyhogy ezek lettek a témák. Meg is nyertük a pénzt.

Márciusban lezsűriztük a Serpenyős pályázatot, aztán lefutottam a szerkesztési köröket az írókkal. Közben diszkréten kioldalogtam a zsűriból, rájöttem, kihalok egy rossz novella harmadik sorától, és az se normális, hogy öt oldalt írok kritikaként egy másfél oldalas íráshoz. Én kis önző… ha csak szerkesztek, akkor a győzteseket látom. :P // Vittem a Tuanosoknak eladó ACS-ket is. És ha már első rendes beszélgetésünk volt, kifejtettem, hogy szerkesztési hiányosságok vannak a könyvekben, illetve letiltottam két nevezést, ami átcsúszott pár nappal nyomdai késés miatt. Tévedés, hogy az sf élet szereplői haragtartóak vagy szűklátókörűek. Mióta az sf életben szervezek, az összes “fontosemberrel” vitás vagy kínos ügyben beszéltem először. Ja, kb e hóra eshetett Németh Attilával is az első beszélgetésünk - a Serpenyős és Hőhatáros pályázat három azonos győzteséről. :P

Áprilisban voltam az első Meetup-on, és nagyon élveztem. // Összeszedtem a Zsoldos-díj nevezéseit, és eljuttattam zsűritagokhoz. (Sárdi Margit később megdicsérte a conon a koordinálás szervezettségét. Úgy meglepődtem, hiszen a háttérszervezők csak akkor kerülnek előtérbe, ha baj van, és akadozik valami.) // Írtam egy fantasy novellát is, csak még nem tettem ki a netre.

Májusban az oktatásos ACS szerkesztésével voltam elfoglalva, és közben kiötlöttem a Szemünk fénye morbid tanítási rendszerét. // Meg pszichometria dolgozatként leteszteltem a scifis írókat, bloggereket a Cloninger-teszttel (örök hála a kölcsönagyakért!). //Az avanás közgyűlésen nem voltam, de elfogadták a módosításomat a Zsoldos-díj tárgyévesítése kapcsán. A Literátorműhely tematikáját is összeraktam, és meggyőztem Vásárhelyit, mit ne csináljon. // És leporoltam két novellát (a reklámcsajszit és festős-sátánosat), mert kivitték külföldre. Azóta sincs belőle semmi, de jó volt velük piszmogni.

Júniusban a könyvhéten megismerkedtem pár új íróval, majd gratuláltam a Dreamword indulásához. // Balfrász női írós nézetének hatására tollat ragadtam, és formába öntöttem a Szemünk fényét és Az előadást. // Leadtam a szexuálpszichón az “erotika ábrázolása a kortárs magyar sci-fi irodalomban” esszét, ami az oktató szerint unikum volt a sok szokványos maszturbálós/segédeszközös/alter-szexes téma között. // Nagy élmény volt, hogy egy kiadó felhívott, és lelkesen mesélte, hogy másfél nap alatt elolvasta az egyik kéziratomat, mert nem bírta letenni. (A recesszió miatt nem adhatják ki, hiszen elsőkönyvesekkel bebuknának, de az őszinte lelkesedése nagyon sokat jelentett.)

Júliusban megoldottam, hogy a conra eljusson pár Csodaidős könyv, meg egyéb friss sf-ket árultam. Aztán vezettem a jegyzőkönyvet a közgyűlésen, megválasztottak alelnöknek, moderáltam a ZSP-díjas kerekasztalt. A ZSP zsűri jókat mondott a Mimikri c. novellámról, de nem tartották sf-nek. (Én meg nem árultam el a titkot, hogy az sf része nem az arcolvasó progi, hanem a szépségipar fekete alkalmazása.) Ami azt illeti, pörgős három nap volt, úgyhogy elmentem kipihenni egy élő szerepjátékra, fodrász-tolvajként.

Augusztusban elmentem a Szefantorra meghallgatni az előadásokat, meg segítettem L.N.Peters sf darabját segédrendezőként. // Megjelent a Rost Magazinban a Bioüzemód. Örültem, hogy bekerült az első számba; bevallom, amikor megláttam egy körmélben, hogy kiknek ment ki a felkérés, némileg kispályásnak éreztem magam. // Aztán elnéztem az Írókör táborába mint előadó; ugyan elég fáradt voltam és összeszedetlen, de jól elbeszélgettünk a pszichós dolgokról. // Később első alelnöki fellépésként díjnemfizetésre hivatkozva töröltettem egy tagot az Avanából. Már egyéb ügyben is volt promlémánk és mindig korrekt megoldásra törekedtem. Egyszerűen belefáradtam. // A hó végén még egy cikket összedobtam az sfportalra a vámpírromantika, mint korjelenség kapcsán.

Szeptemberben kiszálltam a szervezésekből (nem csak sf), és lemondtam mint alelnök. Kénytelen voltam meglépni. És persze megfogadtam, hogy távol tartom magam a hazai sf-től egy időre; ha nem csinálom, akkor nem ugatok bele a partvonalról. // Majd felvettem az Eltén Sárdi sci-fi történeti szemináriumát - ami ugyebár mégse szervezés. // Megírtam a kissé bizarr vallású Fényt! c. novellát.

Októberben megjelent a Galaktikában a Szemünk fénye, illetve L.N.Peters jóvoltából a Bookmania-n pár régi fantasy írásom. // Megírtam szociálpszichós háziként egy rpg-s lúzereknek szóló csajozási útmutatót. A szaknyelvet kellett közérthető formába önteni, a tanár kiválóan szórakozott. :) // Meg rájöttem, hogy a felettes én tartalma valszeg generációsan változó, meg is írtam sf novellaként (Inga), nehogy elfelejtsem, ha később kutatási téma kell. A Galaktikánál parkol, de gondolom, még nem olvastak bele. // A Cherubiontól közben megkaptam egy sci-fi és egy fantasy novellámra az elutasítást.

Novemberben tartottam egy flémről szóló előadást internetpszichón. (A “szakmai vita” részhez köszönöm szs, Hanna és Balfrász blogbejegyzéseit. :P ) // És ahhoz képest, hogy nem scifiztem, elkezdtem járni a Ködlámpás író-olvasó találkozókra, mert hát ugyebár az se szervezés, hanem kikapcsolódás. // A Sárdi-szemináriumra meghívtam szs-t, és moderáltam, meg írtam két könyvéről kritikát. Idővel gondolom az SFszakosztályos honlapra is felkerül. (Mellesleg nagy önuralmamba került, hogy ne kezdjem szervezni szemináriumot és a szakosztályt.)

Decemberben szociálpszichón tartottam egy hitről szóló előadást, ami annyiban kapcsolódik az sf élethez, hogy elmentem a Tuanosokhoz felvilágosíttatni magam ezoterika ügyben. Profi lett, hála nekik. // Leadtam még egy esszét marketingpszichóból is, ahol pár hazai sf oldalt és kiadót elemeztem. Az sfportalos részhez köszönöm Merras segítségét. // Kicsit írtam is; van egy regény, amivel el akartam készülni idén, de a negyedénél állok. Valamit nagyon el akarnak mondani a karakterek, de csak most jöttem rá, mit.

Szóval ilyesmik történtek velem. Boldog Új Évet mindenkinek!

Megjegyzés (6)

Megjelenés

Ígértem, hírt adok a megjelent írásaimról. A Galaktika októberi számában leközölték a Szemünk fénye c. novellát. Köszönöm Insider, Assaoter, Necromantmk2 dicséretét (és Adeptus hallgatását :)). Épp az oktatásos ACS-t szerkesztettem azon a személyiséglélektan órán, ahol az emberi nemet faktoranalízissel megerőszakolták. Innen az ötlet. Leírni meg a disztópiázós napjaimban írtam, innen a cselekmény.

***

LnPeters jóvoltából felkerült három virgonc fantasy novellám a Bookmaniára (letölthető innen egyben). Még Írókörös feladatok voltak. A Sose szólj be varázslónak egy fantasy népmese stílben (igen, 77…). A Jóvágású vérfakas nősülne a nagy Ő kinyomozásáról szól; A mágia ára meg játék egy adott ötlettel. Régi írások, de szerettem őket.

Megjegyzés (7)

Online öngyilkosság

Tíz perce lemondtam az Avana alelnöki posztjáról. Döbbenetes, hogy mennyi közhelyet tudok, de szerencsére van némi öncenzúrám és cinizmusom, hogy ezeket ne adjam elő. Nem balhé okán távozok, és nem is az sf állítólagos zombiszaga riaszt el, hanem eljutottam a magánéletem azon (anyagi) pontjára, amit már nem tudok megoldani. Gyanítom, az emberi teljesítő-, és tűrőképesség határán túl voltam eddig is.

(Aggódást nem kérek. Különösebben nem hiszek a horoszkópokban, de érzem, ahogy mászik elő a személyiségem sötét oldala. A skorpiók nem rinyálnak egy sarokban, és nem sajnáltatják magukat, hanem szétverik maguk körül a létet. Amilyen erősen képes vagyok építeni, úgy rombolni is. Isten irgalmazzon ellenségeimnek, és adjon türelmet a barátaimnak. Én megújulok, de ők?)

Netem nem lesz itthon, úgyhogy az éjszakákat nélkülem kell töltenetek. Ez a blog fennmarad, bár ritkán járok majd erre, inkább csak hírt adok publikációkról vagy felteszek kritikát. A mélt se fogom gyakran elérni. A telszámom megváltozik, majd az iwiwes adatlapomra kiírom az újat.

Különös érzés a netes énem kinyírása, de biztosíthatok mindenkit, hogy élőben megmaradok. A kedves íróismerősök el tudnak érni lektorálás, szerkesztés kapcsán. A pesti amatőr írok meg átélhetik a retro-érzést: ha novellát szeretnének korrektúráztatni, akkor élőben megtalálnak pl a meetupokon/galaktikás klubesteken. Nyomtassák ki, és leülünk egy sarokba vele. Regényeket már csak anyagi ellenszolgáltatás fejében tudok vállalni.

A Zsoldos díj jobbá tétele ügyében vagy a nevezések kapcsán már ne hozzám forduljatok. A gyulai con szintúgy kiesik. Még sose hagytam ott úgy semmit, hogy ne lett volna átmenet. De gyanítom, nem vagyok nélkülözhetetlen, és nem is szeretnék az lenni. Amúgy javaslom mindenkinek az avanás belépést, mondjuk csak egy próbaévet. Teljesen megváltozik a szemlélet, minden más belülről. És most amúgy is nagy dolgok történnek a con háza táján, egy erős sf összefogással országos ismertség lehet. Tegyetek érte, gyerekek.

Megjegyzés (18)

Sci-fi kurzus az Eltén

Pénteken volt Sárdi Margit SF irodalomtörténeti szemináriuma. A kortárs magyar SF irodalom katalógizálását végzik a diákok. A bibliográfiákba csak olyan mű kerülhet, melyet elolvastak, és alcsoportokba soroltak. A http://scifi.elte.hu oldalon nyilvános az adatbázis. (Páran majd fognak tőlem hiánypótlási kérelmet kapni.) És már láttam, hogy kiknek a papírcéduláját írta meg Margit - pl raves bloggertársét :) -, nagyon furcsa élmény volt.

Bevallom kicsit sokkolt az óra, még életemben nem zártak össze csillogó szemű bölcsészlánykákkal, akik szabályosan könyörögnek egy ilyen cetlicske megírásáért. Rögtön megmoccant bennem a leendő agyturkász, és elgondolkoztam azon, hogy ezek teljesen normálisak-e? Később - jóval később - rájöttem, hogy nem velük van baj, hanem én vagyok szűklátókörű. Ami számomra sima adminisztráció, az számukra kincs. Az irodalomtörténet részévé válnak, megőrzik az örökkévalóságnak a mostani kor lenyomatát. És hatalmas alázat is, hiszen másoknak dolgoznak, egy jövő nemzedéknek, melyet nem ismernek, és mely aligha fog emlékezni rájuk.

Nem baj, rám fér a fejlődés. Némi udvariasságot is fogok tanulni, már látom, mert a csoportban van az a cikkíró is, aki a női Sf-ről írt tanulmányt. Már egy hete azon fintorgok, hogy a Galaktikán kívül e szerint nincs élet. Pl B.Kósa benne van, de Maruzs Éva sehol, noha a munkássága figyelemreméltó.

Egy Kata nevű lányka megkapta kategorizálásra Ricu Vér/vonal c. művét, kiváncsi vagyok, hogy boldogul. Remélem, nem árt meg a zsenge lelkének. :)

A kötelező olvasmányunk a mostani Metagalaktika, és Margit 3 cikke. Az első, az SF Műhelybeli megvan, de ha valaki át tudná mélben küldeni a Múltunk c. lap 2008/4 és az Alföld 2009/5 újságokban lévő S.M. cikket, azt nagyon megköszönném.

Majd mesélek a továbbiakról. Tényleg érdemes más karokon téblábolni, annyira más a szemléletük. Na jó, azért a sci-firől is hallani fogtok. Amúgy ha sci-fit c-vel ejtük, fizetnünk kell. :) Lehet, előre rendeznem kéne a számlát… :P

Megjegyzés (29)

Tűnődések az írásról némi citromos sör mellett

A minap megnéztem, hogy miket írtam tavaly tavasz óta. Muszáj vezetnem, mert még a novellák címére sem emlékszem, nemhogy a tartalmukra. Ahhoz képest, hogy nem értem rá írni, egy regény meg kb tíz novella szárad a lelkemen. Érdekes módon a novellák fele szépirodalom. Van két költő ismerősöm, akik - bár egymást nem ismerik - évek óta csendesen mondogatják, hogy a sci-fi számomra csak flört, szépíró leszek. Szerintem életre szóló szerelem, de most elbizonytalanodtam. Már hetekkel ezelőtt kértek egy SF-t, de folyamatosan ugranak be a non-fiction témák. Sőt, megírtam életem második önkéntes versét. Tudok verset írni, csak épp utálok. Ha kapok egy témát, meg határidőt, akkor bármit szavakba öntök. Nem tudom, mit csinál normális ember egy gimnáziumban, mi - lányok, fiúk - rengeteget írtunk. A banda verset, mert hát mindenki költő meg színész akart lenni (azóta utálom a szabadverset, és a bölcsész-stílt. Valami borzalmas nagy dózisban.), én meg vígjátékot, hogy az egyik barátnőmet összehozzam egy felsős fiúval. Meg persze támogattam írói fejlődésüket azzal, hogy kiröhögtem a szóvirágokat. Amúgy csak a felsős fiú lett színész. A többiek álmai megkoptak az évek alatt, ha jól tudom, írni sem írnak.

Bár lehet, hogy csak nem tudom. A versírás magányos dolog, és túl őszinte is. Míg a próza mögött megbújik a szerző, addig a jó vers olyan mértékű önkitárulkozás, mely csak akkor hiteles, ha meghalt az illető. Igen, nekem egy költő legyen halott. A többi csak póz vagy játék. (lnpeters most hördült fel, és fordult le a székről. Na jó, árnyalom: Fodor Ákos és ő életben maradhat.)

Az írókörös táborban volt egy apróság, melyen azóta sokat gondolkoztam. Ki hogyan ír? - ez volt Botond kérdése a néphez. (Később kiderült konkrétan a szinopszisra gondolt, de nekem másként tették föl). Kevés időm van, így csak kész novellával, sőt regénnyel a fejben ülök le írni. Míg kialakul bennem a cselekmény, nagyon bevonódok érzelmileg. Simán megsiratom pl a gonosz halálát. Emlékszem egy kínos pillanatra. Metrón utaztam, és újra és újra átgondoltam ugyanazt a jelenetet. Aztán rájöttem, mit kell a szereplőnek kimondani. És kimondtam. ”Térdelj le, és imádd az Istenedet.” Hát… ledermedni ennyi embert még nem láttam.

A második kör, mikor leképezem nyelvi szintre - vagyis írok. Egyszerűen lenyűgöző a nyelv. Olyan szinten elbűvöl a hajlékonysága, hogy a fenét érdekli a karakter, szinte érzelemmentesen írok, maximum egy szép kép tud lázba hozni.

A hamadik kör a javítás. Szervező memóriám van - ez azt jelenti, hogy amit leírok, azt elfelejtem. Mindig nagy élmény egy írást elővenni később, sokkal élesebben látom a hibákat. Persze a felejtés kapcsán is vannak vicces helyzetek. Nemrég felhívott valaki, az egyik novellámról beszélt. Aztán megkérdezte, hogy mitől látom ilyen negatívan a világot. Kotortam az agyamban. Mit tud, amit én nem? Fél percbe telt, mire leesett, hogy még mindig az irományról beszélünk, ahol nem volt happy end.

Sokat tűnődöm, hogy lehet megírni pl egy regényt úgy, hogy nem látja az ember előre. Sőt, a novellát talán még nehezebb. Ott minden mondat egy tégla, és ha nem passzol pontosan, az egész düledezik. Most írok egy regényt, de annyira képlékeny, hogy csak a csomópontokat látom, és ez zavar. Ahogy olvasom az írós blogokat, látom, van, akinek a mozaik módszer jön be, van aki spontánul ír. Mindkettő lenyűgöz, így sokkal nagyobb szellemi erőfeszítés egy egységes regényt alkotni.

No, elfogyott a söröm, és mivel nem bízom benne, hogy a második olyan szép tapasztalatokhoz juttat, mint kissg-t, így ágybateszem magam. Máskor majd még mesélek.

Megjegyzés (23)

Szefantor

Tűnődtem, mit írjak a Szeged melletti sci-fi táborról…

Részemről szintlépés, hogy elmentem - családdal. Már egy éve tervezem (győzködöm magam). Ahol szervező vagyok, ott semmilyen körülmények között nem mutatom meg a magánoldalamat, túl intim nekem. Néha évekig nem is tudják, hogy van gyerekem stb. Úgyhogy fejlődök… Most jól összeintegráltam az anya-szervező almoduljaimat. Hát… még gyakorolni kell, nagyon frusztrált…

Elsőre a családos szoba is zavart, mikor kiderült, hogy nem anyák, hanem apák és fiaik. A férfiak sokkal kevésbé toleránsak a gyerekzajra, én pedig utálom, ha valakiből sugárzik a feszültség. De nem volt baj, ezek rendes apucik voltak. Egyik éjjel ugyan felébredtem, hogy agyak vannak a szobában. Nagyon fura érzés, mikor tudod, hogy ki álmodik, noha nem moccan.

A gyerekek persze teljesen másképp viselkedtek, mint szoktak. Nem kellett lövészárkot ásnom a két nagyobb közé, ellenben a teljesen önálló kicsi folyamatosan rajtam lógott. Micsoda dramaturgiai érzéke van… mindig a legrosszabbkor jött pl mikor sheenardnak a súgó papír kellett. Még sose láttam sheenardot szorongani… :P

A csoportos darab egy vásári komédia volt, Rhewa jól alakított. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mennyire meghatározza itt a női szereplő a többiek játékmódját. Rhewa tökéletesen alakította a vicces, vásáros színházak stílusát. Kihozta a poénokat, jól összejátszott a többiekkel.

De ez a darab nem (csak) erről szól. Egy tökéletes katarzist ki lehet vele váltani a közönségből. Ha Vargáné eljátsza mimikával azt, hogy ártatlan és megalázott, és egy naívabb erotikát sugároz, akkor minden férfiszereplő közöségessé - sőt kéjsóvár gonosszá - válik mellette eleve a szövege miatt. Az éles kontraszttól a leütések erkölcsi igazságszolgáltatássá válnak, a végmonológok megtisztulást hoznak.

Hm… bár ez nem amatőr gárdának való feladat.

Érdekes volt még a gyereknép is. Meséltem Botondnak, és utána volt kamasz, aki kérte, hogy neki is. Néhányukban olyan szomjúság volt a spontán mese után…

Beszélgettem éjjelente a felnőttekkel is. Őrzök pár csodálatos pillanatot. Iszonyúan feltölt, amikor valaki a sorsáról mesél. Ilyenkor annyira egyszerűvé válik a valóság. Felragyog valami más. Simone Weil azt írta, hogy a természet, a szertartások, és a másik ember az, akiben meg lehet látni Istent. És tényleg így van, bár mindegyikben más arcú. Legjobban az utóbbit szeretem.

Megjegyzések

Írókörös előadás(ok)

Szombaton elnéztem Gödöllőre az írókörös táborba. Egy kollégium kis nappalijában ült a nép a laptophalmok felett. Nagyon érdekes gyakorlatok voltak. A vendégnek kötelező előadnia. Hallottam Hackett mellédumálásnak a végét az írói módszereiról - szerintem nincs is neki, csak értelmesen néz -, és JudLorin előadását a szinopszisírásról. Kiderült más, mint a vázlat, és az is mi legyen benne, mi nem. Külföldön vannak galád kiadók, akik csak az első mondatot olvassák el.

Ez nagyon megragadott, rögvest fel is idéztem pár kedvenc első mondatomat: “Oregon admirális nem volt jó ember, ez nem szerepelt a munkaköri leírásában.” / “Péntek este volt, így hát felvágtam az ereimet; olyan szokássá vált ez, mint a WC fedél lehajtása vagy a papucs az ágy mellett.” / “Ahogy megláttam a tömeget, megértettem, miért nem engedélyezték a Lánchídon a tüntetést: féltek, hogy leszakad, hiszen minden tüntető száz kilogramm felett járt.”

Imádom az első mondatokat… mostanság a Karcolatos antológiában olvastam a legjobbat: “Mióta Ági belépett az életembe a szavak lerövidültek.” (Kondás Gy: A tolvaj) Nagyon megragadott. Igaz, a második már rögvest csalódás volt, ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

Egy gyakorlatot én is megcsináltam. Kikotortam a legrosszabb párbeszédet az egyik kéziratomból és átírtam. Hát… marha nehéz úgy, hogy ugyanaz az info benne maradjon, és még az érzelmi töltet se változzon, csak érdekesebb legyen. Azt hiszem, nagyon tanulágos volt, előszedem a többit is. A műhelyeseknél szabad végződés volt, hiszen csak játszottak. Nagyon vicces megoldások születtek, kiválóan szórakoztam. Rengeteg tehetséges ember volt egy kupacon, és ez ritka élmény.

Mivel muszáj volt, én is tartottam előadást, bár szerintem ez erős eufemizmus az “utálok papírról olvasni, nézzetek bele és kérdezzetek” stílusomra. Össze-vissza csapongtunk, mászkáltunk az agyamban. Részemről jól szórakoztam. Szóba került az MHC alléltól kezdve a férfiak szakálla bejön-e evolúciósan, meg a kedvencem, hogy ki némul meg, ha fejbevágják és ki nem.

Utána Kadmon regényekről mesélt, majd Hackett kivitt a vonathoz. (Köszi!) Persze a hatvani vonat öt perccel később ért Rákosra, így éjjel egy órát várhattam a szolnokira. De nem baj, jó nap volt, megérte.� :)

Megjegyzés (24)

Bioüzemmód

Loptam egy kis netet itt a Szefantoron, és körbenéztem a hálón. Láttam, hogy beindult a www.pulpfiction.hu oldal, melynek nagyon örülök. Másfél éve nem publikáltam. Nagyon megtisztelő volt, hogy felkértek a Rost első szerzői közé, és meglepődtem, hogy rögtön az első számba beválogatták a Bioüzemmódot. Az ötlet alapja amúgy a jelen.

Megjegyzés (9)

Blogplecsni

Acélpatkány kartárs új körjátékot szabadított ránk. 7 blogot kell megnevezni, melyet olvasunk, szeretünk. Hát lássuk mit olvasok rendszeresen (amit ő még nem sorolt fel):

1. Bellamarika: mert olyan ízesen ír

2. Fairylona: a hangulata miatt

3. szs, mert jók a meglátásai

4. balfrász, mert szórakoztató

5. Hanna, mert tanulságos

6. sheenard, mert mindig csatangol valahol

7. Raves, mert lökött

blogaward

A fiúknak természetesen rózsaszínben küldöm… :D És nem hagyok a blogon üzenetet, mert a, neveletlen vagyok, b, balfrász lecsap.

Megjegyzés (12)

Én, a vándorfodrász

Az ember 30 fölött nem megy élő szerepjátékra, karddal rohangáló őrültek közé. Ám ha barátnője a Foedus szervezője, és a kölkei fölbújtják az én (jó édes) kölkeimet, akkor mégis megesik, hogy elmegy a nagy nettelen, áramtalan, ám mókusgazdag kósdi erdőségbe.

A kulcsosház egy domboldalon állt, a tisztás másik felén egy fedett terasz-féle volt, melynek tetejéből két pele kiváncsiskodott le Aziszra, a zsugori dzsad kocsmárosra. A Repedt Fazék Fogadó megnyitására gyűlt össze a nép. Harci játékok, dalnok, és máguspárbaj, no meg házi mézsör is volt. Éjjelente egy vérmedve, meg pár szellem is bekevert. Jómagam némi esti főzésen kívül a lábamat lógáztam, és egy fa alatt szunyáltam. Vándorfodrászt játszottam. Mikor ráéreztem a helyi igényekre, egész jól beindult az üzlet. A legtöbb srácnak derékig érő haja volt, és szivesen adtak pár rezet a kibontásáért, meg némi körömvágásért. Közben kidühöngték magukat, hogy kizsebelték őket. Szörnyű, milyen világban élünk.

Ha tudnák, milyen nehéz volt… Ezentúl becsülni fogom a zsebtolvajokat. Kemény munka belépni ám a másik személyes terébe úgy, hogy ne vegye észre. Ráadásul jelentéktelennek maradni, hogy ne emlékezzen, ki volt mellette, se játékban, se élőben. Szemérmetlen zsebeléseket tartottam. Legjobb pillanat az volt, mikor Zita barátnőm - aki egy kereskedő NJK-t alakított - odahajolt hozzám suttogva, és közben lemetszettem az övéről azt a pénzes zacskót, melyben az aréna harci fogadásai voltak. Két perccel utána a budiról egy kilométerekre elhangzó döbbent üvöltés: BEAAAA!

A gyerekek is jók elvoltak. Anna mint gyógyító lányka kötözött, és szedret, zöld mogyorót árult, aztán burkolt fegyveres harcban kihívta a huszonéves srácokat. Peti meg apródként dolgozott, és ha unatkozott Goldenlane könyvet olvasott.

Vidáman hangzik mindez, de valami döbbentes, mennyire csoportterápia-szerű egy ilyen játék. Ésszel el tudja különíteni az ember, hogy a benne dúló vihar a karakteré, de érzelmileg nagyon nehezen. Lopásaimmal akaratlanul összeugrasztottam egy csomó embert. Mondtam a KM-eknek, hogy leleplezhetik és meglincseltethetik a karakteremet (mindent az írói fejlődésért…), a bűnbakképzés ugyanis isteni béketeremtő eszköz. De nemet mondtak, mert a játék kihat az életre is - ők már tudták. Megoldották másként. Ide jövök tanulni, ha egyszer indulatáttételt stb kell megértenem a suliban…

A játékosok közül háromnál a kellemes humorérzék is feldobta a live-ot. Volt, hogy egymás rabszolgái voltak, showműsorként előadva a gereblyézést; volt, hogy szuicid ork támadást hajtottak végre (”a csiga gyorsaságával, a nyúl bátorságával, és a láma eszével”) és berontva a nép közé megölték - egymást.

Nagyon jól éreztem magam, ha jövőre lesz ilyen, megint viszem a kölköket. Még talán Botondot, a legkisebbet is, akit most biztos, ami biztos anyámra bíztam a génkészletem megőrzése végett.

Megjegyzés (5)

« Previous entries

Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi közösség, Sci Fi hírek