Nita blogja

Az első évad fergetegessége után már nagyon vártam a második évadot. ami leginkább megfogott a sorozatban, az a páratlan humora, rengeteget nevettem egy-egy rész alatt. Meg hát mégis tele van vámpírokkal és jobbnál jobb pasikkal a True Blood.

A második évadban két fő szál van: egyrészt Sookie utazása Dallasba, hogy felkutasson egy több, mint 2000 éves vámpírt, aki eltűnt. A másik szál pedig Maryann, a különös természetfeletti lény körül játszódik, aki egyre inkább kihatással lesz Bon Temps lakosaira…

Tudni kell, hogy én már azután láttam a második évadot, hogy elolvastam a könyv második részét. Mondanom se kell tán, hogy a sorozat maximálisan eltér a könyvtől. Az első évad még úgy-ahogy követte az eseményeket, de a második szinte már teljesen önállósítja magát. Az az igazság, hogy majdnem abbahagytam a felénél a sorozatot, mivel ez az orgiás vonal kicsit sok volt már nekem, viszont legyőzött a kíváncsiság, és milyen jól tette!

Ugyanis a sorozat második fele sokkal jobb, mint az első. Végre visszatér az első évad sziporkázó humora (Jason butaságából fakad a a legtöbb poén) és Sookie és Bill sem egymást nyüvik, hanem végre folyik az akció, az izgalom a tetőfokára hág.

A mellékszálak közül Jessicát és Hoyt-ot emelném ki, az ő történetüket nagyon szerettem. Emellett még Sam identitáskeresése és kapcsolata Daphneval is remekre sikerült. A finálé pedig igazán látványos lett , összeérnek az addig külön futó szálak.

Emlékezetes jelenetek: Godric halála, Maryann halála, Daphne felfedi Samnek a titkát, bármelyik jelenet, amelyben Eric mejelenik .
Mindent összevetve a nem túl jó kezdet után megint egy igazán true bloodos évadot kaptunk. Talán nem annyira jót, mint az első, de remélhetőleg a harmadik évad már minden képzeletünket felülmúlja majd.

Tegnap este félálomban vergődve született meg ennek a bejegyzésnek az ötlete. Nosztalgiázzunk kicsit!

Moncsicsi: Igen, szerencsére az én korosztályom nagy részének még volt moncsicsije. Már csak onnan emlékszem arra, hogy nekem is volt, hogy egyszer régen megtaláltuk a pincében, nemrég pedig egy bevásárlóközpontban van bódé, ahol régi játékokat árulnak, és ott volt kicsi és nagy méretben egyaránt. Mert azt mindenki tudja, hogy :”Moncsi, moncsi, moncsicsi, mindig csak a moncsicsi, én meg csak azt kérdezem, hogy miért nincs nekem?”

Pelenkás állatkák: Na, ezeknek a nevére már nem emlékszem. Annyit tudok, hogyha hidegbe raktad a figurát, egy idő után elszíneződött a pelusa, és ha kék lett, akkor kisfiú volt, ha rózsaszín, akkor kislány. Jópár ilyen figurám volt, a szomszéd kislánnyal sokat játszottunk ezekkel.

Polly Pockets: Na, ennek e nevére még emlékszem is. A Polly Pockets egy ilyen kinyitható kis doboz, amiben kicsi kis figurák vannak. A doboz belseje ki van alakítva, nekem például tengeres volt, amiben volt kis ágyikó meg minden. Persze ezek nem voltak túl olcsóak, ezért nekem több utánzat volt, mint eredeti

Pet Shop Pets: Hu, ezeket nagyon szerettem, rengeteget játszottam velük. Mint a neve is mutatja, itt játék kisállatokról van szó, amelyeknek volt mindig vmi különleges”tulajdonságuk”: például a fehér cicámnak mozgott a feje, és volt olyan kutyus, aminek a feje mozgott a csont után, persze mágnesnek köszönhetően. Még egy kisállat boltom is volt, amiben ha jól emlékszem egy papagáj volt, meg mindenféle állatos kiegészítők, kutyakaja meg ilyenek.

Sütibaba: Akinek az én korosztályomból nem volt lánykánt sütibabája, annak nem is volt gyerekkora. Imádtam ezt a a babát, az isteni illatát, meg hogy egyszer kalapos kislány volt, máskor meg süti. És szerintem az országban én vagyok az egyetlen, akinek tüsi hajú volt a babája. Ugyanis egy időben nagyon rám jött a fodrászolhatnék, és mivel nem volt olyan babám, aminek vissza lehetett csinálni a hosszú haját, ezért én a sütibabámat kopasztottam meg.

Barbie: Alap. Nekem volt Baywatch barbim, igaz, fele akkora mellekkel, mint Pamela Andersonnak. Volt továbbá Barbie fürdőkádam, Barbie lakóautóm is. sajnos házam nem volt, és a nagy vágyam se teljesült, hogy legyen terhes Barbiem. De Kenem volt!

Én kicsi pónim: Volt egy kicsi belőle, meg egy nagyobb, ami kék volt piros sörénnyel. Ezekkel is elég sokáig el tudtam magamat szórakoztatni.

Tamagocsi: Na jó, ekkor már nem voltam annyira kicsi, de furcsa belegondolni, hogy mekkora őrület volt annak idején az a játék, ma meg sehol sincs már, nem mintha szerintem ezt bárki is bánná. Nekem egy kutyám volt, amit mindig halálra etettem, hogy lehessen neki szurit adni.

Persze lehetne még sorolni a legót, a társasjátékokat, a nagy kártyázásokat apuval…

Amikor tegnap este eszembe jutott ennek a posztnak az ötlete, és végig vettem gyerekkorom játékait, hirtelen eszembe jutott, amit édesanyám mesélt a gyerekkoráról. Tanyán laktak, és hát nem vetette fel őket a pénz. Kukoricacsuhéból volt babájuk, annak varrtak ruhákat. Anyukámnak talán egyetlen egy rendes babája volt, annak is maga varrt ruhákat. A karácsonyfa alatt meg az volt a nagy esemény, ha volt mindenkinek egy narancs… Innen látom csak igazán, hogy nekem mennyire szerencsés gyermekkorom volt abból a szempontból, hogy nagyon sok mindent megkaptam. Másrészt viszont azok, akik kevesebbet kapnak az élettől, jobban meg tudják azt becsülni. Úgy látom, a mai gyerekek sem tudnak igazán mit kezdeni a rájuk zúduló óriási játékmennyiséggel, és pont a lényeg vész el közben: az, hogy értékeljük azt, ami a miénk, vigyázzunk rá, mert a szüleink keményen megdolgoztak azért, hogy nekünk kicsit mindenből több jusson, mint nekik.

Nagyon rég nem gyártottam már bejegyzést, de mindennek eljön az ideje. Elég sok minden történt mostanság velem, meg körülöttem, azt sem tudom, hol is kezdjem.

Kezdjük ott, hogy már egy hónapja dolgozom, ugyanis szakmai gyakorlaton vagyok. Szerencsére élvezem a dolgot, a munkatársak nagyon rendesek, bírom őket. Munkát is kapok, és nem, nem kávét főzök (sőt, inkább ha kérem, akkor nekem főznek ). de két hét múlva hétfőn újra suli, fájó szívvel meg kell hát váljak majd azoktól az emberektől, akiket már egy hónap alatt megszoktam, megszerettem. Ilyen az élet.

Természetesen attól még, hogy nem írok, bőszen olvasok. Ez tetten érhető a Sci-fi könyvek oldalán és a Könyvgalaxison is. Mindemellett a blogbejegyzéseket is olvasgatom szorgalmasan. Mostanság mindenki a scifi haldoklásával/tündöklésével/zombivá válásával/aranykorával foglalkozik. Ahogy ezt más is írta, ezt majd úgyis az idő meg az utókor dönti el, hogy akkor ezt most az sf szempontjából jó vagy kevésbé jó korszak. Én ehhez sokat nem tudok hozzátenni, porszem vagyok a gépezetben, én fogom magam, reggelentea buszon olvasom a Csodaidőket, és ennyi.

De én egyáltalán nem bánom, ha erről beszélünk/nek, kell ez, hogy rálássunk a mai sf erősségeire és gyengéire. Amúgy meg mindegy, hogy régi vagy új mű, csak az számít, hogy jó-e vagy sem. És ahogy mindenben, az sf-ben is az a szép, hogy valakinek ez tetszik, valakinek meg a másik.

Könyvmániám a szokásos, viszont mostanában anyagi megfontolásokból próbálom visszafogni magam. Azért sok mindennek még most sem tudok ellenállni (vannak ugyanis olyan könyvek, amelyek “könyörögnek”, hogy vigyem haza őket ).

Két hónapja ráadásul új férfi lépett be az életembe, nem más, mint Berci. Gyönyörű, hosszú vörös szőrű, izgága kandúr pici cica. Mindössze 4 hónapos, de már alig fér el a karomon.

(Ez már egy kicsit régebbi kép, de megteszi.)

Hadiösvénnyel bőszen csinálgatjuk a Sci-fi könyveket, ő leginkább webmesteri funkcióban működik, de most pl. írt egy bejegyzést is. Sok örömet jelent nekem ez az oldal, én nagyon örülök, hogy mostanában egyre több hozzászólás érkezik. Ja, és képzeljétek, a munkatársaim szeretik a sci-fit, már csak ezért is bírom őket.

Néha előfordul, hogy egy Nők Lapja kerül a kezembe. Így történt ez a héten is. Most az újságban van egy 16 oldalas melléklet, melynek címe: Csodás magyarok, magyar csodák- Hungarikumok, amelyekre büszkék lehetünk. 200 dolgot szedtek itt össze, amivel “jobbá, vidámabbá, izgalmasabbá, színesebbé tettük a világot”. Van itt tokaji aszú, golyóstoll, minden egyéb. Egyszer csak elérek a 16. ponthoz, és leesik az állam. Ott ugyanis ez olvasható:”Szélesi Sándort, írói álnevén Anthony Sheenardot két éve Koppenhágában az év legjobb tudományos-fantasztikus írójának választották. Az író idén két regénnyel is jelentkezett.”

Hát ezt is megértük. Egy sci-fi író hungarikum lett! Volt először a piros paprika, jött a gulyás, és most itt van Sándor!

Gondoltam összegyűjtök pár oldalt, ahol jó áron lehet jó sf könyveket beszerezni:

1. Először is a bookline.hu-t tudom ajánlani. Igaz, hogy ma már csak 15% kedvezmény van a legtöbb könyvre, viszont a megjelenés után egy hétig 20%kal lehet olcsóbban megvenni egyes könyveket. És sokszor vannak jó akciók is, ilyenek a Könyvszerda, a Hihetetlen hétvége stb. Ráadásul ha feliratkozól a hírlevelükre, akkor bizonyos időközönkét lehet kapni extra kedvezményt.
2. A libri.hu-t a különleges akciók miatt tudom ajánlani, a múltkoriban fele áron(!) vettem meg a Csodaidők első kötetét, és 2-öt fizet 3-at kap akció is sokszor van itt.
3. A kiadók saját webboltjait is érdemes megtekinteni, a galaktikabolt.hu-n és az agavebolt.hu-n is rendszeresen 20% kedvezmény van, és a házhozszállítási árak is elég barátságosak.
4. A szellemlovas.hu-n könyvek mellett társasok is beszerezhetőek. A könyvekre 15% kedvezmény van, de az előrendelhetőkre már 25%! Ráadásul ha regisztrációnál feliratkozol a hírlevelükre, 300 Ft-os beválthatókupont kapsz. Az antikvár kínálatuk is nagyon jó, sok ritka sf könyv is megtalálható itt, ami máshol már nem.
5. Én még régebben rendeltem a books.hu-ról is, mivela kedvezményeik 18-25% között vannak, és sokszor lehet ajándék könyvet is kapni.
6. Az antikvarium.hu talán az egyik legismertebb hely, ahol régi könyveket lehet venni. Előnye, hogy személyes átvétel is lehetséges.
7. Az aukciós oldalakon is rengeteg kincsre lehet lelni potom áron. A teszvesz.hu és a vatera.hu a két legismertebb, és vannak olyan könyvek, amiket szinte ingyen vágnak hozzád.
8. Nem vásároltam még az eladomakonyvem.hu-n, de ami késik, nem múlik. Az oldalra bárki felteheti könyves hirdetését, itt is elég sok könyv található meg, elég baráti árfekvésben.
9. A konyvudvar.net a Könyvudvar Antikvárium netes kiadása. Itt nem akkora a választék, de nagyon jó könyveket lehet kifogni nagyon olcsón.
10. A konyvsarok.hu oldalát még nem tanulmáynoztam át tüzetesen, de elég vonzó az a 25%-os kedvezmény!
11. Aki pedig inkább idegen nyelven olvasna sci-fit, annak a bookstation.hu-t, vagy a hungaropress.hu-t tudom meleg szívvel ajánlani.

A Szép új világ kedvenc regényeim közé tartozik, nem véletlen hát, hogy úgy gondoltam, Huxleynak megpróbálkozom egy másik könyvével is. A Majmok bombájának nagyon tetszett a története, így hát belekezdtem. Kár volt.

Ugyanis 50 oldal után abbahagytam, ezért is itt írok róla, és nem a Sci-fi könyveken. Próbáltam rávenni magam a folytatására, de egyszerűen nem ment. (Helyette Vurtot olvasok, ami viszont nagyon jó.) Az első fejezetben két filmes talál a stúdiójuk területén egy forgatókönyvet, elolvassák, és mivel nagyon megtetszik nekik, megkeresik a szerzőjét, Tallist. Kiderül, hogy az öregember már meghalt. Aztán a második fejezet, ami a könyv hátralévő rész, maga a forgatókönyv. És innentől bukott nálam a könyv.

Ezt a forgatókönyvformát nagyon erőltetettnek érzem és feleslegesnek. Gondolom újító szándékú lett volna ez a forma, egem viszont csak szimplán idegesített. A Narrátor jelenléte, a vásznon megjelenő képek leírása…Nekem ez sok(k) volt. Forgatókönyveket se fogok olvasgatni, az biztos.

Aztán hogy lehet hogy egyszer, egy messzi-messzi galaxisban majd újra nekikezdek, de az sem mostanában lesz…

Ennek is eljött az ideje, már kellet egy kis újítás a honlapra, szóval egy új fejkép lett berakva. Nekem nagyon tetszik, oda vagyok a színeiért.

Másrészt mostmár hivatalosan is én vagyok az egyedüli szerkesztő, Ösvény webmesteri funkcióban marad csak már meg. De a honlapot mindenképp viszem tovább, mert a szívemhez nőtt, és nagyon szívesen csinálom.

És az oldalon már megtekinthetőek a 2009 második felében várható galaktikás megjelenések, melyek közül jópár könyvet várok izgatottan. Stoker, Harrison, Clarke, Vasziljev… Már csak pénzt kell gyűjteni hozzá.

Mint azt már írtam, sajnos csak ma tudtunk lemenni a HungaroConra, de már ennek a pár órának is nagyon örültünk. Salgótarjánba zökkenőmentesen odaértünk, pont egy beszélgetés közepébe csöppentünk bele, a HVG cikkével kapcsolatban, amiről anno én is írtam a egy bejegyzésben. Az előadás utáni kis szünetben üdvözöltük az ismerősöket, és végre találkoztunk olyan emberekkel, akiket csak netről ismertünk eddig. Hackettől még dedikálást is sikerült kérni. Szélesi egyik könyvét is vittem, de mint kideült, ő már előző nap elment. No nem baj, a két friss ZSP díjasból legalább egyet elkaptam.

A következő beszélgetésben pedig a zsűritagokat lehetett vallatni arról, hogy mi a véleményük a Zsoldos Péter-díjra beérkezett művekről, mi alapján ítélték meg ezeket stb. Botond megint nem kerülhette el azt a kritikát, hogy túl sok az intim érintkezés az Isten gépeiben. Nagyon élvezetes volt hallgatni a zsűritagokat, kiváltképp Sárdi Margitot, akit jó volt végre élőben is látni, és tervezem, hogyha időm engedi, hogy benézek majd a sci-fi szemináriumára.

Ezek után még sikerült Bódi Ildikót is elkapni, aki maga a megtestesült kedvesség. Ő mondta nekünk, hogy van esély rá, hogy jövőre Budapesten rendezzék a Cont, aminek személy szerint nagyon örülnék.

Miután szétszéledtek az emberek, mi még Hackettékkel ebédeltünk, beszélgettünk egy kicsit, aztán 2 óra előtt elhagytuj Salgótarjánt. Mivel időnk még bőven volt, ezért még belefért egy kis séta Hollókőn, ahol én most jártam először,és nagyon tetszett, különösképpen a vár.

Szóval nem bántuk meg a 2 és fél órás utazást, nagyon megérte. Jövőre is ott a helyünk!!

Nah, eljött az az idő is, amikor regisztráltam a “Mit csinálsz most?” oldalra. Gondoltam kipróbálom mit esznek az emberek ezen az egészen. Mert hogy mostanában már nem is az a kérdés, hogy hány ismerősöd van, hanem hogy hányan követnek. Kíváncsi vagyok, ez az őrület meddig fog tartani.Természetesen mindenféle sztárocskákat is lehet követni, amint pl. arról írnak, hogy éppen kávéznak, vécéznek…

Engem itt lehet fellelni, aztán hogy meddig folytatom, azt majd meglátom…

Idén végre úgy néz ki, el tudunk jutni a Conra, igaz, most csak egy napra. Bódi Ildikónak írtam, hogy tegyen el nekünk két jegyet vasárnapra, remélem, meg is kapta az e-mailemet.

Jó lesz végre, hogy mindenki egy helyen lesz, aki számít, lehet jó nagyokat beszélgetni. Ráadásul apukám odaadja a kocsit, szóval az utazás is meg lesz oldva. Ha már kocsi, kommentbe aki tudja, írja meg nekem légyszíves, hogy tudunk a művháznál parkolni? Ha nem, akkor hol tudunk?

Szóval reszkess Salgótarján, jövünk!