Archive for the ‘Sci Fi’ Category
Posted by merras on
december 22, 2009
Avagy, ha lehetett volna blogolni az első Csillagok Háborúja film bemutatásakor…
Igazából lehet, hogy várnom kellett volna ezzel az ismertetővel, mert még egyáltalán nem ülepedett le a tegnapi élmény.
Hogy tetszett-e Star Wars film? Még nem tudom. Az biztos, hogy ha történt is mozitörténelmi esemény a fantasztikusan jól sikerült effektek miatt, nem éreztem annyira eget rengetőnek az élményt, mint vártam. Fura, de az első hasonló moziélményem, a Flash Gordon, sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a Star Wars. Lehet, hogy csak elsőre üt nagyot, utána kezdi megszokni az ember?
Ettől függetlenül, egyszerűen nincs más szó arra, amit a Star Warsban látni lehet, minthogy tökéletes. A trailerekben félkész animációkat toltak az orrunk elé, a Tatuin ikernapjai is csak árnyéka volt a végleges verziónak. Elképesztő, hogy mindezt még az emlegetett 11 millió USD költségvetésből is hogyan tudták megvalósítani. A kocsmajelenetben az idegenek lejátszották az emberi karaktereket, döbbenetesen élőek, a Yavin-4 hold élővilága tökéletesen él és lélegzik, minden apróság passzol és fantasztikusan élethű. Lenyűgöző minden pillanata.
Csak éppen nem eredeti.
És el is érkeztünk a lényeghez. Azt gondolom, hogy ez a scifi nem igazán a scifiben otthonosabban mozgó embereknek készült, és itt elsősorban a sokat olvasó emberekre gondolok. George Lucas kezében hatalmas lehetőség volt, de ezúttal nem jó történetet választott hozzá. Mintha a lényeg a tökéletes modellezésen és a tökéletesen effektezett ismeretlen világokon lett volna, nem a történeten. Márpedig a történetnek kellene az elsődlegesnek lennie, annak kellene odaszegeznie a székhez, amit a látvány csak tovább fokoz, és ez itt nagyon hiányzott.
Read the rest of this entry »
Posted by merras on
november 13, 2009
Azt vettem észre magamon az utóbbi pár hónapban, hogy ha nagy ritkán tévézek, akkor cirka 90%-ban AXN-t nézek. Mire hazadöglök a melóból, pont kezdődik a Stargate Atlantis, közben jól meg lehet vacsizni, és ha még mindig fáradt vagyok, akkor jöhet egy kis Doktor House. Érdekes, de jó kombó. Néha jöhet egy-egy CSI is, mert miért ne, olykor elkapok valami más sorozatot is, amik egész pofásak - szerintem már túl sok is a jó néznivaló náluk, nincs időm nekem erre. 
Tegnap amúgy kaptam egy telefont a UPC-ből, mely szerint regisztráltam egy újságíróknak szánt kampányba, és úgy döntöttek, hogy nekem is adnak egy ilyen digitális, DVR-es, műholdas előfizetést egy évre, grátisz. Tök jó lesz, csak egyetlen problémám van vele, ebben sincsen AXN Sci-Fi, csak a normál AXN. Most már lassanként valamiféle lázadást kell generálni, hogy ha már van kimondottan sci-fi tévécsatorna, akkor azt lehessen is nézni.
Az AXN minden évben csinál egy születésnapi partyt, idén is megtették a dolgot, csak most összekötötték a Flash Forward promójával. Igen örvendetes és dícséretes, hogy alig 1-2 hónappal az amerikai bemutató után már ki is hozzák a sorozatot magyarul. Én még csak a pilotot láttam, de Sheenard már előrébb jár, és meglehetősen pozitív róla a véleménye.
Némi elegáns késéssel befutottunk mi is a bulira - a magam részéről még volt előbb egy SFportal Meetup is, mert miért ne torlódjanak fel a jó programok. Szerencsére közel volt a Főnix klubhoz az esemény, merthogy a Vörösmarty téri üvegpalotába tették az eseményt - még sosem voltam benne, csak Könyvvásárok idején közvetlenül mellette. Az emeletről baromi jó a rálátás a térre, nagyon jó a látvány.
Magáról a buliról két dolgot emelnék ki igazán - egy negatívat, meg egy pozitívat… az összkép amúgy nagyon jó volt, “hívjatok meg jövőre is, pls!”-kategóriás.
Mint a címben is már jeleztem, összefutottunk az évszázad leglúzerebb, legidegesítőbb és legbalfaszabb és legbénább mixerével. Davó barátunk, aki luxushajókon pincér, elvileg most vasárnap jön haza - hát megkérdem a véleményét a srácról. Az egy dolog, hogy becsiccsentett hülye libák úgy érzik, hogy betolakodhatnak a sorba, őket szívesen kivágtam volna, mint a taknyot - de hát ilyen típusú partykon mindig van belőlük egy kisebb kínálat.
Maga a mixer azonban olyan rohadt lassan keverte ki a koktélokat, hogy a jégtartóban kétszer is szétolvadt a bekészített jég, mire sorra kerültünk. És persze amíg előszerencsétlenkedte az újabb zacskó jeget, kibontotta, beborította a helyére, az még plusz idő volt. Láthatóan amúgy a tolakodós hülye picsákat jobban kultiválta, mint engem, de emiatt nem lesznek álmatlan éjszakáim.
Szóval, halál lassan kevergette ki a koktélokat, amihez az is hozzájárult, hogy egész egyszerűen nem találta a szükséges dolgokat. Bizonytalanul nézegette, hogy akkor most melyik palackból kéne töltögetni, hol is van a keverő… majd ennek megkoronázásaképp minden egyes koktélból szívószállal felvett egy kisebb mennyiséget, és megkóstolta, hogy sikerült-e. Amúgy meg be volt neki készítve külön egy koktél, amiből néha szopogatott - gondolom, az est végére ő is lazán berúgott, holott nem azért van fizetve.
Inkább fessél vazze, ahhoz nem kell sorbanállnunk.
Mire sorrakerültünk, addigra meg pont elkezdett játszani az AXN Band, ami viszont minden megpróbáltatásért többszörösen kárpótolt. Ez egy olyan együttes, ami az AXN munkatársaiból verbuválódott össze, és az AXN-es eseményeken zenélnek. Amennyire béna volt a mixer, annyira rohadt jól nyomták ők. Komolyan, fel kéne venniük valami CD-t, aztán legközelebb azt is betenni a meghívottaknak szóló ajándék csomagba. Aminek a tartalma idén a Flash Forward pilotját tartalmazó DVD volt, meg egy coool Flash Forwardos termosz, úgyhogy azért panaszra nincs ok így se.
Posted by merras on
november 2, 2009
Szs kollega írt egy bejegyzést az általa elképzelt scifis álomhonlapról. Az SFportal nyilván távol áll ettől az elképzeléstől - és ezzel nincs is semmi baj, mitöbb: az én álomhonlapomtól is távol áll. 4 éve folyamatosan változtatjuk az oldalt, és ennek egyik fő mozgatórugója, hogy SOSEM vagyok elégedett az aktuális állapottal. Elindultunk 4 éve, pár hónapra rá motort cseréltünk, nem sokra rá fórummotort, aztán designt, aztán motort és designt egyszerre, legutóbb simán csak designt. Most megint módosítások várhatóak - egyszerre apró és nagy változás is lesz az SFblogs-al való teljes integráció.
De Szs eszmefuttatása apropót ad arra, hogy én is előadjam a magam gondolatait a sci-fi honlapokkal, meg az SFportalos projectekkel kapcsolatban.
FIGYELEM! A bejegyzés végén megosztom azt is, hogy nekem személy szerint mennyibe is kerül az SFportal és az SFblogs fenntartása.
Read the rest of this entry »
Posted by merras on
október 25, 2009
Alapvetően tetszik a Stargate Universe. Tényleg más, mint az eddigiek, cseppet sem könnyed, bár megvannak a maga módján szórakoztató pillanatai így is. Az, hogy az SG-1, SGA rajongói közül egy csomó nézőnek nem fog tetszeni, az borítékolható volt - ez van.
Úgy látom, felnőttkorba lépett a Csillagkapu. Egyelőre legalábbis úgy tűnik, hogy az űroperás jellegű momemtumok, a nagy ellenségek, nagy harcok, űbercool harcosok (mint Teal’c vagy Ronon) nem jellemzik a szériát - inkább rámentek nagyon durván a hétköznapi problémákra és a karakterdrámára. Vége a gyermeki ártatlanságnak, és meg kell küzdeni a napi túlélésért.
Az SGU amúgy az első olyan sci-fi tévésorozat, amelyen nagyon látszódik, hogy a Battlestar Galactica rajta hagyta kéznyomát. Ron D. Moore eleve azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megújítsa a televíziós science-fiction műfaját: maga mögött hagyja a technoblablák, a fényes, csillogó jövőképek és a nagyszabású űrcsaták világát. Realista, karakterközpontú drámát akart csinálni a sci-fi tévéből, és ezt tökéletesen meg is valósította. És mintát szolgáltatott a többi, újabb sci-fi sorozat számára is - ahogy ezt célul ki is tűzte.
Egy picit valóban BattleStarGate lett a Stargate Universe-ből. Fura, mert egyszerre bátor és egyszerre óvatoskodó is az, ahogy az alkotók megvalósították a sorozatot, legalábbis az első 5 epizód alapján. Read the rest of this entry »
Posted by merras on
szeptember 29, 2009
Mivel szeptember végén még aránylag jónak mondható idő van, ezért a Tuan úgy döntött, hogy mostanra hozza előre a karácsonyi partiját. Ilyenkor még lehet a szabadban is sütögetni, nem kell például a könyvesboltjuk padlóján tüzet gyújtani, amit valószínűleg nehezményezne a szomszédság - nomeg egyelőre a hazai terjesztésben nem tűzálló könyvek terjednek. (Igaz, más könyvek se nagyon.)
Szép számmal összegyűltek mindenféle sci-fi és fantasy (főleg M.A.G.U.S.) írók, szerkesztők és olvasók, meg bloggerek - ez már önmagában is robbanásveszélyes szituációt feltételez. Nem is csoda, hogy délelőtt 11 óra magasságában a feszültség a tetőfokára hágott. Ha a szavak el is fogytak, töltények még akadtak - lövöldözésbe torkollott az esemény.
Annak idején a Ferenciek terén volt gimnazista koromban egy kedvenc helyem, a Wizards - aminek a pincéjében lézerjátékot rendeztek be. A sötétben kergettük egymást igazi lézerpisztolyokkal - nohát, a technika azóta sokat fejlődött. Akkor még sötét kellett hozzá, meg egy páncél, amire az érzékelőket rakták, és pár méternél tovább nem nagyon hordott a fegyver.
Mostanra már akár 150 méterre is el lehet lőni egy ilyen lézerfegyverrel, márha valaki tud célozni - én speciel még nem nagyon, ugye. És már a lézer se lézer, hanem infra, páncél nem kell, elég egy fejpántra rögzített érzékelő.
A Tuan stábja Szentendrére invitált minket, egy festőien szép (=halál lerobbant, de pont ez benne a jó) ex-szovjet ex-laktanya területére, és hangulatos lézerjátékot szerveztek az összegyűlt társaságnak. Jelen volt Onsai, Akito, Sheenard, hogy azokkal kezdjem, akik a környéken blogolnak. De feledhetetlen látványt nyújtott Celsior is a lézerpuskával. No és anno, amikor a Codex táborokba jártam, nem gondoltam volna, hogy Szalkai Lászlóval fogunk egy csapatban lövöldözni pár év múlva.
Két csapatra oszlottunk - Bayer Tibi eredendően azt javasolta, hogy 30 alattiak vs. 30 felettiek meccs legyen, én inkább írók vs. olvasók rangadót javasoltam. Egyikünknek se lett igaza, az élet azonban sokkal jobban lemodellezte a magyar SFben uralkodó viszonyokat, mint gondoltuk volna.
Az egyik csapat azért lőtte a másikat, mert a másikon nem volt sapka.
A másik csapat azért lőtte az egyiket, mert azon meg volt sapka.
A szekértáborok félig-meddig random módon alakultak ki, különösebb logikától mentesen. Én mondjuk szívesen szitává lőttem volna Sheenard kollegát, de a Sors mellém osztotta be. Nem baj, az egyik épületharc legelején tökéletes összhangban lopakodtunk a sapkátlan csapat nyomában… aztán amikor eldördült a startpisztoly, beküldtünk két gránátot a tömegbe. Ja, mert a lézerpuskán van lézergránátvető is.
Szóval, kitűnő program volt, és még kitűnőbb társaság, ez kimondottan jól esett a hétköznapokban kissé megfáradt lelkivilágomnak. Szerintem egyszer SFportalos színekben mi is szervezünk valami hasonló bulit, mondjuk jövő nyáron.
Fényképek az SFporton, ITT és ITT.
