Star Wars kritika a 70-es évekből…
Posted by merras on december 22, 2009
Avagy, ha lehetett volna blogolni az első Csillagok Háborúja film bemutatásakor…
Igazából lehet, hogy várnom kellett volna ezzel az ismertetővel, mert még egyáltalán nem ülepedett le a tegnapi élmény.
Hogy tetszett-e Star Wars film? Még nem tudom. Az biztos, hogy ha történt is mozitörténelmi esemény a fantasztikusan jól sikerült effektek miatt, nem éreztem annyira eget rengetőnek az élményt, mint vártam. Fura, de az első hasonló moziélményem, a Flash Gordon, sokkal nagyobb hatással volt rám, mint a Star Wars. Lehet, hogy csak elsőre üt nagyot, utána kezdi megszokni az ember?
Ettől függetlenül, egyszerűen nincs más szó arra, amit a Star Warsban látni lehet, minthogy tökéletes. A trailerekben félkész animációkat toltak az orrunk elé, a Tatuin ikernapjai is csak árnyéka volt a végleges verziónak. Elképesztő, hogy mindezt még az emlegetett 11 millió USD költségvetésből is hogyan tudták megvalósítani. A kocsmajelenetben az idegenek lejátszották az emberi karaktereket, döbbenetesen élőek, a Yavin-4 hold élővilága tökéletesen él és lélegzik, minden apróság passzol és fantasztikusan élethű. Lenyűgöző minden pillanata.
Csak éppen nem eredeti.
És el is érkeztünk a lényeghez. Azt gondolom, hogy ez a scifi nem igazán a scifiben otthonosabban mozgó embereknek készült, és itt elsősorban a sokat olvasó emberekre gondolok. George Lucas kezében hatalmas lehetőség volt, de ezúttal nem jó történetet választott hozzá. Mintha a lényeg a tökéletes modellezésen és a tökéletesen effektezett ismeretlen világokon lett volna, nem a történeten. Márpedig a történetnek kellene az elsődlegesnek lennie, annak kellene odaszegeznie a székhez, amit a látvány csak tovább fokoz, és ez itt nagyon hiányzott.
Pedig egyáltalán nem volt elvárásom a történettel szemben, olvasva az első kritikákat, egy egyszerű, de nézhető történetet vártam. Végül is, ezt meg is kaptam, csak valahogy így a hatás is elmaradt. George Lucas szerint ez egy akció-fantasy-kalandfilm, bár hallottam, hogy néha a scifi szót is beleszőtte. A scifi elemek legtöbbje, amik a számomra pl. nagyon ígéretessé tették a filmet, szinte mind kimaradtak, de erről majd később. A kalandból meglepően kevés volt, alig akadt feszes jelenet a valamivel több, mint két órában. A látvány pedig így önmagában kicsit öncélúnak tűnt.
A történet olyan egyszerű, mint főhősünk, Luke Skywalker. Luke, egy egyszerű parasztgyerek szemén át ismerkedünk meg a galaxissal, és ez a momentum például tetszett. Luke lelkes, főleg, amikor elszabadul a parasztházból, és eljut a mos eisley kocsmába. Emiatt a film eleje kifejezetten jól sikerült, az űrkikötő kimondottan erős hangulattal bír. Aztán onnan valami fokozatosan elveszett… Ez köszönhető sajnos a történetnek, a logikai marhaságoknak és annak, hogy az effektezés sajnos a jellemekre nem volt hatással.
Először is a film belső logikája. Ezen a mostani évtized filmjeinek szinte mindegyike elhasalt a szememben, egyszerűen hiteltelenné tették önmagukat az Escape from the Planet of Apestől kezdve a THX 1138-ig. (Egyedül a Clockwork Orange volt a kivétel, de azt ugye a mostanra már kultikus státuszú Stanley Kubrick csinálta, aki egy lángelme.) Az előzetes információk jobbnál jobb scifi ötleteket vetettek fel, aztán ahogy néztem a filmet, rájöttem, hogy ezeket vagy mind kivágták, vagy bele sem tették.
Itt van rögtön az Erő, ami az egész sztori mozgatórugója. Alig párszor hallunk róla, és akkor is csak annyi derül ki róla, hogy van világos meg sötét oldala. Hol van a lényeg, kicsoda valójában a Császár például? Még az sem derül ki, hogy mit csinálnak vele, mitől akkora nagy hatalom azon túl, hogy lehet vele fojtogatni meg célzócomputer nélkül lövöldözni!
A fő konfliktus. Azt gondoltam, hátha nem egészen abból adódik, mint amit a trailer sugallt. Van egy Birodalom meg van a Lázadók Szövetsége… Na ne! Ezt a bugyutaságot, amikor egyszerűen elfelejtjük, hogy egy _egész_ Galaxisban vagyunk, amin végtelen terület áll rendelkezésünkre, még talán a Flash Gordon vezette be, ott zsugorodtak össze a bolygók néhány négyzetkilométernyire. A Star Warsban a Birodalom is mehetett volna bárhova, bárhol csinálhatták volna azt, ami jólesik.
Semmi szükség nem volt arra, hogy megbolygassák a kapcsolatot a Lázadókkal. Eleve, fel kellett volna mérniük, hány katona, milyen felszereléssel, haderővel bír, és milyen képességeik vannak. Lehet azt mondani, hogy ez kukacoskodás, de szerintem nem az, hanem a történet belső logikájának hiánya, amikor a konfliktus csak azért van, mert az író így akarta.
Ettől függetlenül az Alderaan elleni támadás a film legbrutálisabb jelenete, abban van monumentalitás, érzelem, kegyetlenség, dráma. Ehhez képest a végső csata megdöbbentően érdektelenre sikeredett, illetve nem tudott mgával ragadni, hiába volt brutálisan látványos.
A forgatókönyv. Valami már régóta nem stimmel a hollywoodi forgatókönyvíró szakmával, de azt gondoltam, hogy pl. a Űrodüsszeia bevételi rekordjai után ráébrednek arra, hogy a néző nem hülye, és a bonyolultabb, komplexebb sztorinak igenis van létjogosultsága. Sajnos akkor már javában forogtak az idei nagyágyúk otobábbnál ostobább történettel. De talán jövőre? Lucasban viszont bíztam, mert nagyon alapos ember, de itt mintha elveszítette a volna a fókuszt, és a tökéletes látványra ment volna rá, miközben nem szólt neki senki, hogy ezt a scifi alapsztorit már tucatnyian megírták.
Mesékben. Igaz, a moziba járó tömeg nagy része nem olvas meséket, szóval, el tudom képzelni, hogy az az alapötlet sokakat elvarázsol, miközben egy hatalmas scifi közhely. Az alapmotívumból, a világot megmentő parasztfiú történetéről ráadásul tucatnyi hasonló filmet csináltak nem scifi tematikában, lásd bármelyik Disney mozit. A Star Wars ehhez az alapsztorihoz sajnos semmi eredetit nem tudott hozzátenni.
A zene. John Williams számtalan zseniális filmzenét írt már, de ez most nagyon szürkére sikerült. Semmi eredetiség nincs benne, a saját korábbi filmzenéiből nyúlt a pasas. Ez számomra eléggé érthetetlen és pofátlan húzás.
Szóval, a filmtechnológiai kánaán mindenképpen eljött a Star Wars-al, innentől bármit meg lehet csinálni úgy, hogy a néző egy pillanatra se veszi észre, hogy mi a valóság és mi nem. Viszont jó és eredeti történetekből még mindig óriási hiány van, és jó lenne, ha ezügyben is lennének kísérletek egyfajta forradalomra. Szerencsére több scifi regény vár, igaz évek óta, a megfilmesítésre, és bármelyik kerül értő kezekbe, akkor valóban valami csodát láthatunk a jelenlegi filmtechnológiával. Gondolok itt pl. a Végjátékra, a Hyperionra, az Alapítványra, az Örök háborúra, a Randevú a Rámávalra.
Bocs, Hackett! 
Ott van!
Ezt szajkózom minden netes fórumon.
(Bár a filmzenei résznél kilóg a lóláb…:))
Jun lő… GÓÓÓÓÓL!!!
Na hát igen, ezt próbálom én is magyarázni mindenhol…
Kösz az írást. 
Annyiban nem értek egyet, hogy a Star Wars, azzal a lendületességgel és jól összelopott klisékkel akkor jóval nagyobbat ütött. Azóta eltelt 35 év! Ma már ugyanez kevés, mert sokszor sokféleképpen láttuk már ugyanezt, míg hajdanán azért még viszonylag újszerűen hatott. Ma már jóval nagyobb az ingerküszöb, mint akkor, és ezt az Avatar nem tudta olyan szinten átugrani, mint hajdanán az SW.
De majd az idő eldönti, hogy melyik lesz nagyobb hatással a világra. Szerintem a válasz egyértelmű.
Egyébként ha jelenetenként, apró momentumonként hasonlítgatjuk a két filmet, akkor meg aztán nagyon csúnyán alulmarad az Avatar. Pl. hiába a végső csata hihetetlen látványa, a Halálcsillag ellen támadó X-szárnyúak sokkal hatásosabbak voltak. Quaritch és Darth Vader, mint főgonoszok összehasonlítása meg nagyon egyenlőtlen és igazságtalan küzdelem lenne. A fénykardokat meg sem merem említeni.
Félreértés ne essék, nem vitázni akarok, csak tényeket sorolok a teljesség igénye nélkül.
(Csak súgok valamit: más volt az ember a 70-es években és más most… )
Az SW többgenerációs movie, ez nyilvánvaló. Készült a hetvenes években, hatott. Láttam a nyolcvanasokban, rám is hatott, meg a szüleimre - tudom, mert együtt néztük meg, és apám, anyám ugyanúgy leesett álal bámult, mint én. Ugyanazt a csillogást láttam a szemükben, mint ami a tükörből visszanézett rám, és kivételesen nem zavartak aludni a film után, hanem hosszú órákon át beszélgettünk az élményről. És látták a srácaim a kilencvenesekben, illetve az azóta elkészült “előzményeket” a kétezresekben együtt néztük meg. Ők ugyanúgy rajonganak érte mint az anyjuk, vagy az anyjuk szülei.
Az ötéves pirinkém a körömpolírozómat nevezte ki lézerkarddá, és az alig tíz centi hosszú célszrszámmal hadonászva játszik Darth Mault a tükör előtt, tök élethúen zizegve, maximális átéléssel. De ha éppen ő a jó, akkor parányi ujjait szétterpesztve jedierővel vet véget a szenvedéseimnek, ha történetesen én vagyok maga a Főgonosz.
Nekem ez ezerszer többet mond el egy filmről, mint bármilyen szakértő véleménye. Legyen az hetvenes évekbeli kritikus, vagy napjaink valamely vérbe mártott tollú filmesztétája.
Eszembe juttatja, ahogy az általános iskolában az osztályterem két végébe vonulva játszottunk űrcsatásat a szünetekben, amikor az én hajamból csavartuk a legpöpecebb Leia Organa-frizurát a sulifarsangra, és a fiúk azon vetélkedtek, ki tud jobb Millenium Falcont rajzolni szabadkézzel.
Amíg különböző generációkat ültet le egymás mellé, amíg a kölkök az SW hatására fordulnak a minőségi SF világa felé és - adja isten - olvasni kezdenek, amíg anyukám leteszi a kezéből a ponyvaromantikát vagy apám felemeli a buksiját a monitor mellől és beszélgetnek velem a Star Warsról, addig ez a film máris jóval többet tett, mint amit más filmekről elmondhatnék.
Igen Hackett, igazad van, de hát ez van. Ezen a téren is egy szingularitás felé haladunk…, hogy stílszerű legyek.
Azért ettől még jó kis film ez, és NAGYON élveztem…:I
Nem túl jó ötlet a két forgatókönyvet így összehasonlitani, pl. mikor azt hiszik hogy a halálcsillag egy hold, és mikor közelebb érnek, és kiderül hogy egy űrállomás, az a csillagok háborújában csak egy egyszerű jelenet. Az Avatarban gond nélkül elvinné a film legnagyobb fordulata cimet.
Kicsit erőltetett írás, és sok párhuzam nem ül, de az ötlet nem rossz
Alapvetően baromság összehasonlítani az Avatart a Star Warssal, ez is egy tény. Az egyik egy harminc éves kultuszmű, a másik meg még csak hat napos. Majd harminc év múlva talán lehet venni a bátorságot, hogy az Avatar hatását elemezgessük a Star Wars fényében.
Baromság azért is, mert ízlések és pofonok. Hackettnek nem jött be, nekem a szívem összeszorul, hogy legközelebb csak a kis monitoromon nézhetem meg hónapok múlva.
Sőt, még nagyobb baromsággá válik a hasonlítgatás, ha azt veszem, hogy a Star Wars hat filmet, az Avatar egyet takar. Ráadásul a hat film is erősen megosztja a fanokat, mert ugye itt sokan az ep1-et ótvaros szarnak tartják, engem mégis az tett Star Wars rajongóvá, éppen úgy, mint 20-30 évvel ezelőtt (mikor még ők voltak annyi, vagy annyi se, mint én ‘99-ben) az ep4 azokat, akik most ótvaros szarnak tartják az ep1-et. És, ha, adja isten, a mostani tizenévesek Avatar rajongókká vállnak, és kultusszá emelik a filmet, na, akkor bizonyított az Avatar is, pont ugyanúgy, mint a Star Wars ep4 ‘77-ben, az ep1 ‘99-ben, stb, és kurvára nem fogja őket érdekelni hogy CG, meg dramaturgia, meg, hogy ki a franc unta, meg hogy sablonos a sztori vagy sem. De ez sem hat nap után dől el…
Pedig hat nap alatt egy teremtést is le lehet zavarni…
De amúgy egyetértünk…
[…] no-repeat top left; }Tedd ki a Facebookra | Oszd meg Twitteren! Tetszett a cikk? Kérj értesítőt az új bejegyzésekről! Azonnali e-mail értesítő: Youremail: Napi e-mail értesítő: Enter your email address:Szolgáltatja a FeedBurner Iratkozz fel az RSS csatornánkra! Kapcsolódó cikkekStar Wars hírek Star Wars rajongóktól Star Wars rajongóknak Kevesen vannak, akik nem ismerik valamilyen szinten az egyik – már hosszú évtizedek óta –, a legnépszerűbb sci-fik között számon tartott űreposz, a Star…A Star Trek már majdnem Star Wars Utoljára a Birodalom visszavágban volt ennyire összhangban az akció és a humor - állítja a mozifanatikus Gyula az Indexen megjelent kritikájában. A Star Wars-hoz…Előkészületben a Star Wars tévé sorozat? Ausztráliában forgathatják az élőszereplős Star Wars tévésorozatot, legalábbis a Sci Fi Channel (azaz mostantól a SyFy) ausztrál honlapjának információi szerint. Ausztrál stúdiókból származó információk…Új Star Wars trilógia 3D-ben? Menetrendszerűen felröppennek hírek arról, hogy George Lucas új Star Wars trilógiát akarna készíteni. Meg arról is, hogy az eddigi trilógiákat dolgoznák át 3D-be. Most…Star Wars MMO: Böngészőben támadnak a klónok?Egy évadot már letudtunk, és október 2-án indul a második évad is az animációs Klónok háborújából. A rajongókat megosztja ugyan, de a sikere és népszerűsége… Kategóriák : Mozi - DVD - TV Címkék : Csillagok Háborúja, filmkritika, kritika, Sci-Fi, Star Wars […]
hello,
most olvastam a beszkennelt “kritikákat” a főoldalon, és legalább felvidított valamelyest, hogy ekkora hülyék is írtak újságot valaha a nyolcvanas években.
arcpirítóan buta ez az “újságíró”
Ja, bocs… végigolvastam a bejegyzést, és látom, amellett folyik az érvelés, hogy a Star Wars egy szar film.
Most így karácsony előtti este, egy liter édes egri bor után a 4-es pincéből (és még egy liter vágyódva engem akar, és meg is kap ma este), tök egyedül a komputer előtt, ezerszer látott Buffy-videók nézése közben, szóval még mindig azt kell mondanom, hogy a Star Wars egy jó film volt. Lehet, hogy meg is nézem ma este újra.
@sanawad: dehogy szar a Star Wars.
Majd ha kiszállt a fejedből a vörösbor, akkor olvasd újra. 
Add A Comment