kihaeennem 4.0

Az utóbbi pár hónapban azért nem voltam, mert elmentem megvilágosodni. De nem jött össze, úgyhogy visszajöttem.

Szokták volt mondani, hogy a próféták útja rögös. Ezt bizony tanusithatom! Majdnem ki is fordult rajt a bokám! Tény, hogy voltak félrelépéseim. Példának okáért véletlenül leszoktam a cigarettáról. Decemberben vettem meg az utolsó dobozzal. Nem is hiányzik. Ha mégis, akkor rágyújtok. Ilyen egyszerü. Szerencsére rájöttem, hogy a Golf-ban lehet szálra is cigit venni…

De ez mind semmi, mert az alkoholról is majdnem teljesen leszoktam! Na jó, nem mondom, hogy néha nem vágok be egy-két sört ( havonta talán egyszer-kétszer )…vagy ha pálinkával kinálnak, azt is elfogadom ( azt mondjuk nem bánnám, ha gyakrabban kinálnának ). A forralt bor meg ugye nem alkohol. Legalábbis múltkor munkába jövet a szonda nem mutatta ki ( szerencsémre ).

Aztán meg leszoktam a blogolásról, meg az online véleménnyilvánitásról. Magamra hagytam virtuális halaimat, virtuális tanyámat, félbehagytam a túranaplót, és amennyire tudtam, kivontam magam a kibertérből. Nem mondanám, hogy tudatos volt mindez, csak egész egyszerüen igy alakultak a dolgok. Majdnem meg is komolyodtam! Na jó, ez utóbbi szerencsére nem olyan könnyen kivitelezhető dolog, mint mondjuk leszokni a cigarettáról, az alkoholról, meg a blogolásról…

Szóval nem lettem se okosabb, se komolyabb, és persze meg se világosodtam! Csak éppen sör helyett paradicsomlevet iszok, blogolás helyett korcsolyázok, cigi helyett meg sárgarépát rágok. Itt a blogon is lesznek változások. Terveim szerint gyakrabban fogok irni, mint az utóbbi két hónapban. Viszont azt nem garantálom, hogy a túranaplót sokkal gyorsabban fogom irni, vagy hogy egyáltalán befejezem, de azért ha éppen olyanom lesz, folytatni fogom!

A tervezett következő postot már lassan két hete elkezdtem irni, és reményeim szerint egy héten belül be is fejezem. De azért lehet, hogy közben még megnyilvánulok…

Ja, és nem lesz 5.o! Maradok az sfblogs-on!

Filed under: Napi > kihaeennem
5 Comments »

Hm. Igazság szerint picit még érlelni akartam ezt a bejegyzést ( tudjátok, mint a 100 napos kacsatojást� ), de már annyit rágták a fülemet a mielőbbi folytatásért, hogy ha még mindig szemüveget hordanék, már rég leesett volna a fejemről hogy kénytelen vagyok valamit azon nyomban iderittyenteni ( rottyantani ugyan könnyebb lenne, de ahhoz meg nem ettem elég babot…bár jobban belegondolva a brokkoli is egész jó szélhajtó ).

Az a baj, hogy a túranaplónak ezt a részét nem olyan egyszerü ám megirni! Mert hogy van egy csomó ide vágó kép meg video, amik ugyan tökéletesen szemléltetik a történéseket ( ami a túrának ebben a szakaszában nem volt túl sok ), viszont önmagukban nem elég beszédesek ahhoz, hogy például azok is megértsék, akik mondjuk vakok, vagy nincs elég KÉPzelőerejük. Úgyhogy mindenképpen kell némi kisérő, ami ebben az esetben pálinka helyett lehet mondjuk szöveg. Igaz, ezzel meg az analfabélák nem tudnak mit kezdeni, de hát az élet már csak ilyen kegyetlen.

Hol is tartottam? Ja, igen! Megérkeztünk a Nemtommilyen várhoz ( de szerencsére valahová fel van irva, majd utólag javitom ), amit jó alaposan megnéztünk, meg le is fényképeztünk. Utána lejöttünk, megittunk egy sört a kocsmában, majd hirtelen elfeketedett az ég, és elkezdett potyogni a jég. Erről speciel van videjó is, amit majd jól meg fogok mutatni. Kicsit ültünk a kisbuszban, aztán elindultunk Tescozni. Ja, meg majd elfelejtettem, a várnál kecskéztem is egy kicsit! Na, ugye, hogy ez igy leirva nem is olyan érdekes? Persze majd képekkel meg videjókkal sokkal jobb lesz ám!

Egyesekben most biztos felvetődik a kérdés, hogy ha csupán ennyi történt, miért nem folytatom a túranaplót, és irok a nap sokkal izgalmasabb és érdekesebb további részéről? Azért, mert akkor túl hosszú lenne a bejegyzés, és lusta vagyok hosszú bejegyzést irni.

Meg különben is, a türelem rozsdát terem!

Filed under: elKÉPesztő, Túrazóperencián > kihaeennem
17 Comments »

2009.07.18. - Szombat

Reggel jó korán felkeltem, pedig nem is vagyok muzulmán. Bepakoltam a zsákomba a maradék cuccomat, majd a Pikoló felé vettem az irányt. Útközben azon agyaltam, vajon szóltunk-e Tapsinak, hogy a Pikolóban fogunk indulás előtt szűrni, ugyanis ő előző este nem jött le, így nem tudhatott arról, hogy a Tibi bácsi korábban kinyit a kedvünkért. Szerencsére Tapsit nem kellett félteni, ugyanis mire odaértem, már ott itta az sörét ( ennek vajon lehet köze ahhoz, hogy az apja szokott vadászni? ), némi rummal kísérve, csak hogy ne érezze már magát annyira egyedül. Már hogy a söre, nem a Tapsi, hiszen rajta kívül már ott volt tschaby, Zoli, és kedvenc testépítőnk, Adrián is. Körülbelül ebben a sorrendben szerepelnek az alábbi képen:

Mivel a többiek már egy sörhosszal vezettek, felháborodtam, és kikértem magamnak een is a sörömet. Na nehogy már lemaradjak, csak mert pár perccel később érkeztem! És ha már a pultnál voltam, megpróbáltam rábeszélni a Tibi bácsit, hogy igyon meg ő is egy korsóval a kontómra. Hátha többet nem lát, vagy tétova ló ( gy.k. mittudomén ). De sajnos a Tibi bácsinak vérző szívvel vissza kellett utasítania az ajánlatomat, mert hogy munka közben nem sörözik ( mivan? mióta? meg különben is, milyen pincér az ilyen? ). Mondtam neki, hogy akkor igyunk egy csecsemőnek valót ( rövidet ), abból baj nem lehet, de sajnos a töményre is nemet mondott. Pedig ráfért volna, mert már nagyon remegett a keze! Nézzétek csak:

Miután megvolt a reggeli fittness-program ( fogyasztottunk ), elbúcsúztunk a Tibi bától, és átbattyogtunk a parkolóba gyülekezni. Mert hogy még nem volt teljes a csapat. Igaz, addigra már Zsótti is befutott a Tenyérfejű Lánnyal és idei elsőtúrázónkkal, Mátéval, na meg annak anyukájával, aki amúgy a Zsóttinak is anyukája ( aki ezt ki tudja gobozni, az kap egy pirospontot! - na nem kell megijedni, nem a homloka közepére! ) Az alábbi képen Máté ( és Zsótti ) anyukája éppen azt ígérteti meg Zsóttival, hogy vigyázni fogunk kisebbik fiára ( aki a jobb szélen látható ), és nem hagyjuk, hogy nevet változtasson Matára. Az ígéret könnyelmű volt, ugyanis alig hogy elindult a busz, Máté kijelentette, hogy ‘a valóságot az alkohol hiánya okozza’, de szerencsére sikerült meggátolni, hogy elmerüljön a folyékony valóságban. A képre visszatérve, a Tenyérfejű Lány is szerepel rajta inkognitóban, Hajarcú Némbernek álcázva:

Lassan befutott a buszunk is, Reistivel ( Testmester Zászló ) a fedélzeten. Igaz, ő ezen a képen nem látszik, de ott van, higgyétek el!

A busz után nem sokkal Creideiki és Totoro is megérkezett. Nem rossz teljesítmény ahhoz képest, hogy az közvetlenül a parkoló mellett laknak… Mikor megláttuk, hogy kilépnek a lépcsőházból, meg is lepődtünk, mekkora pakkokkal jönnek ( tele volt mindkét kezük szattyokkal ), de mikor a szemetes konténerek felé indultak, egy percre megijedtünk, hogy csupán a szemetet hozták le, és elfeledkeztek az indulásról. Azért szerencsére a szemét leparkolása után csatlakoztak hozzánk. Na igen, így kell összekötni a kellemest a hasznossal! A náluk lévő hulladék mennyiségéből ítélve már jó ideje készültek erre az akcióra!

Arra, hogy Nemtommi hogyan, illetve mikor érkezett meg, nem emlékszem, de az alábbi kép tanulsága szerint induláskor már rajta volt a kisbuszon. Ő is hozott magával szattyot, de Totoroékkal ellentétben az övében nem szemét, hanem sör volt… ( látjátok, milyen szeretettel nézegeti? )

Időközben persze másnál is előkerültek a sörök, bár nem mindenki bírta jól a gyűrődést:

A fenti kép ellenére egész jól telt az utazás. Iszogattunk, beszélgettünk, élveztük a gyönyörű tájat, hogy suhan el mellettünk…néha meg is kellett állni, hogy közelebbről is meg tudjuk pissantani pislantani:

Menet közben útba ejtettük Ajkát ( még mielőtt valaki megkérdezné, nem Szemérem Ajkáról van szó, és igen, útba ejtettük, nem pedig teherbe! - persze miért is kérdezne ilyen hülyeségeket bárki is rajtam kívül? ), ahol megálltunk a benzinkúton. Gondolom sörért. Igazság szerint erre nem emlékszem, de mivel a jegyzeteimben ( amit nemrég tschaby diktált le ) szerepel, gondoltam megemlítem. De szerencsére a következő állomás, a Cseszneki vár már rémlik! Viszont erről meg majd csak következő alkalommal fogok mesélni…

Filed under: elKÉPesztő, Túrazóperencián > kihaeennem
14 Comments »

Az úgy volt, hogy múltkor Golfban kulturáltan szórakoztunk ( nem álltam alkohol befolyása alatt, vagyis a szervezetembe nem volt alkohol-befolyás ), és egyszer csak valahogy felvetődött a sörleves ötlete. Na jó, een vetettem fel. Na és? Kövezzetek meg! Szépen el is kezdtem sörölni, miket is tennék bele. A többiek erre nekiálltak cinkelni, hogy úgysem fogom megcsinálni. Szerintem sejtették, hogy nálam ez csak olaj a szűzre. Asszem néha néha olyan vagyok, mint egy nem túl bonyolult egyenlet…kiszámítható!

Ha már megígértem, kénytelen voltam megcsinálni. Előtte megkértem öcsémet, hogy kamerázzon, de úgy döntött, inkább ő is főzőcskézni fog. Csak közben kreatív vitába keveredtünk, ugyanis ő receptből akart sörlevest főzni, een meg saját kútfőből. A megoldás az lett, hogy két sörleves késült ( illetve főtt ). A készítés folyamata dokumentálva lett. Sört mi több, alább meg is tekinthető ( persze csak saját felelősségre…és nem csak a szókimondó szövegek miatt! )!

A két leves:

Öcsém levese:

Enyimee:

A végeredményről annyit, hogy a saját készítésű levest nem mertem megkóstolni, de öcsémé egész ehetőre sikeredett. Igaz, a főzőcskének megvolt az a káros mellékhatása, hogy este nem hogy rá nem tudtam nézni a sörre, hanem már a szagától is rosszul voltam…

Filed under: Vi-de-jó, Gasztrognómia, elKÉPesztő > kihaeennem
27 Comments »

Múlt szombaton Totoro-t is betámadta a születésnap nevezetű népbetegség. És ha már így alakult, úgy gondoltuk, kap egy kis emlékeztetőt. Emlékeztetőt arról, hogy ő sem lesz már fiatalabb…

Tschaby kitalálta, hogy csináljunk egy mozis plakátot. Igen ám, de mi legyen rajta? Oké, az alap, hogy legyen rajta Totoro, elvégre neki lesz a meglepetés. De azon kívül? Először valami horroros plakátban gondolkodtunk ( A 31 éves nő támadása ), de ebből az ötletből nem lett semmi. Aztán tschaby kézbe vette az irányítást, és elkészítette az alábbi remekművet:

A plakátot kinyomtattattuk( milyen vicces ez így leírva ) A3-as méretben, és szépen bekereteztettük. Ezzel kapcsolatban van egy vicces sztori. Pénteken leadtam a plakátot keretezésre, és megbeszéltük, hogy szombaton mehetek érte. Igen ám, de a keretező szombaton nem dolgozott, így megbeszéltük, hogy beadja a képet a szomszédban lévő festékboltba. Másnap a megbeszéltek szerint be is mentem a festékboltba, mondtam, ki vagyok, és mit akarok. Az eladók teljesen készségesek voltak, mondták, hogy itt van a kép, hozzák is rögtön. De hogy a keretező hölgy valamit szeretne megkérdezni a plakáttal kapcsolatban. Na, mondnom, ez érdekes lesz, mert a keretezés már készen van, sőt, ki is lett előre fizetve. Akkor meg milyen kérdés maradt még? Nos, mikor meghallottam, majdnem dobtam egy hátast. A keretező hölgyemény ugyanis azt szerette volna tudni, hogy mikor lesz a film, illetve hol lehet megnézni. Mert hogy azt a filmet, aminek ilyen jó a plakátja, szívesen megnézné… Nagy röhögés közepette elmagyaráztam nekik, hogy ez nem filmhez készült, csupán szülinapi meglepetésnek. Ezen persze ők is jót derültek.

A plakátnak szerencsére Totoronál is sikere volt. Igaz, az ajándék kicsit megsínylette a szülinapozást, mert valahogy még aznap berepedt az üveg…

De készült ám egy másik változat is, amin kicsit más volt a szövegezés ( nekem személy szerint jobban tetszett, mert olyan baljóslatú ). Ebből tschaby csinált egy blogra optimalizált verziót, amit sajnos nem tudtam kitenni, mikor esedékes lett volna, ugyanis éppen akkor volt karbantartás az sfblogs-on. Ezt a hiányosságot szeretném most pótolni:

Most így utólag belegondolva, kíváncsi vagyok, mi lett volna, ha ezt a verziót viszem bekeretezni. Szerintem tele lett volna este a Piccoló…

Az ajándék átadása után kiderült, hogy Adriánnál is forogtak a kerekek, ennek ékes bizonyítéka az alábbi két kép:

Ide még kellene valamit írnom lezárásként, de nem jut szembe semmi, meg lusta is vagyok gondolkodni, úgyhogy inkább nem írok. Ja, remélem, mindenkinek tetszettek a képek!

Filed under: Megemlékezés, elKÉPesztő > kihaeennem
5 Comments »

Régóta tervezem, hogy teszek fel képet a DVD gyűjteményem zenei részéről is, ha már a sorozatos szekció bemutatásra került. És ha már régóta tervezem, időm meg most úgyis van per pillanat, úgy döntöttem, végre erre is sort kerítek.

Számomra nagyon fontos a zene. Régen gyűjtöttem a műsoros magnókazettákat, egész szép gyűjteményem volt belőlük Rongyosra is hallgattam őket, ahogy azt kell. A CD-s korszak viszont kimaradt ( van néhány, de elenyésző ), ugyanis annak idején nem igazán volt pénzem arra a “luxusra”, hogy a kazettáimat eredeti CD-re cseréljem. Közben szép lassan bejött a képbe az mp3 formátum, meg az internet segítségével a letöltögetés, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a műsoros kazettáim hiába sorakoznak a polcomon, nincs technikám, amivel hallgatni tudnám őket. Szépen lassan átálltam az mp3 hallgatásra, hiszen jóval praktikusabb, mint a kazetta, vagy a CD. Ezzel párhuzamosan szépen lassan elkezdtem gyűjteni a zenei DVD-ket ( mert nagyon szeretem a videoklipeket ), hogy a kazettáim hűlt helyét valami betöltse a polcon… Gyűjteményem jelen pillanatban így néz ki:

Aerosmith: Big Ones - You Can Look At - kedvenc Aerosmith klipjeim gyűjteménye, a banda talán legsikeresebb korszakából ( Permanent-Pump-Get A Grip ).

Alice Cooper: The Ultimate Clip Collection - kicsit ugyan szegényes, de remek gyűjtemény, nagy kedvencekkel ( a Trash-Stoopid-Temptation sikereire koncentrálva ).

Alice Cooper: The Nightmare Returns - 1986-os koncertvideó, hatalmas színpadi show-al, remek zenészekkel ( Kane Roberts, Kip Winger, Ken Mary, stb ).

Alice Cooper: Trashes The World - 1989-es koncert, a Trash album turnéjáról. Ennél többet szerintem nem is kell mondanom…

Anastacia: The Video Colection - Szeretem Anastacia hangját, ráadásul jól is néz ki, így adja magát a klipgyűjtemény. Sajnos a kedvenc klipem tőle, a Left Outside Alone nincs rajta…

Anastacia: Live at Last - ezen viszont rajta van! :) Igaz, csak bónuszként, a remek 2004-es koncerthez…

Best Of NBC - ez tulajdonképpen egy Saturday Night Live best of, pár vicces szkeccsel és néhány egész jó videóval. Az En Vogue Free Your Mind-ja róla az abszolút kedvenc, de ezen kívül is akadnak rajta értékelhető zenék.

Bon Jovi: Slippery When Wet - az azonos című album videóinak gyűjteménye. A Livin’ On a Prayer az egyik legeslegkedvencebb klipem…

Bon Jovi: In Rio De Janeiro - a minősége ( hang és kép ) ugyan hagy kívánni valót maga után, de ez legalább egy normális Bon Jovi koncert 1990-ből, mikor még a régi számaikat is el tudták normálisan játszani…

Bon Jov: Crossroads - The Best of Bon Jovi - klipgyűjtemény. Sajnos ez sem teljes, de a lényeg rajta van!

Bon Jovi: The Crush Tour - mindent összevetve ezért a koncertért ( 2000-es ) nem vagyok túlzottan oda. Persze profik, meg minden, de a Crush album néhány számtól eltekintve ritka szar…

Cinderella: Rocked Wired and Bluesed - The Greatest Video Hits - egy remek banda klipjeinek gyűjteménye ( Joviék egyik felfedezettje voltak ). Ó, azok a ‘80-as évek…

Def Leppard: Visualize/Video Archive - vegyes felvágott klipekkel, élő felvételekkel, meg ami még akadt. Azért a ‘80-as években a Def Leppard is komoly tényező volt!

Europe: Live In Sweden - koncertfelvétel a Final Countdown album 1986-os turnéjáról. Klasszikus.

Genesis: The Video Show - nagyon szeretem a Genesis videóit. Szerencsére ezen rajta van az összes.

Gotthard: Made In Switzerland - a svéd Gotthard ezzel a 2005-ös koncertvideóval belépett a kedvenc zenekaraim közé. Hatalmas hangulat, hatalmas zenékkel.

Helloween: Hellish Videos - The Complete Video Collection - jó kis banda a Helloween, mindig ez a gyűjtemény mindig feldob.

Iron Maiden: The Early Years Part 1 - Maiden fanoknak kötelező ez a kiadvány. Dokumentáció és koncertek a banda korai korszakából.

Iron Maiden: Visions Of The Beast - ezek meg a klipek.

Jeff Scott Soto: Live at the Queen Convention 2003 - kedvenc énekesem Queen dalokat énekel két órán keresztül. Ha Brian May-éknek lett volna egy csöppnyi eszük, Jeff-et veszik be a bandába Paul Rodgers helyett… Queen-fanoknak kötelező!

Jeff Scott Soto: One Night in Madrid - 2009-es felvétel, a Beautiful Mess album madridi állomásáról. Gyűjteményem legújabb, és egyik legbecsesebb darabja ( már csak azért is, mert a budapesti állomáson een is ott voltam ). Hihetetlen jó koncert, zseniális zenészekkel.

Jon Bon Jovi: Destination Anywhere - az azonos című szólóalbumhoz készített film, illetve a klipek gyűjteménye. A filmet nem bírtam végignézni, de a klipeket szeretem…

Journey: 2001 - amennyire régen nem szerettem a Journey-t, most annyira szeretem. Ez egy fantasztikus koncert, Steve Augeri-vel a mikrofonnál.

Judas Priest: Electric Eye - klipgyűjtemény + az 1986-os zseniális Priest…Live! koncertvideó. Nem vagyok egy nagy Priest-fan de azt a koncertet nagyon szeretem.

Kiss: Exposed - klipek, koncertrészletek, meg a zenészek arcoskodása. Mindent összevetve nagyon szórakoztató.

Kiss: Animalize - Live Uncensodred - személy szerint jobban szeretem a maszk nélküli Kiss-t, mint a maszkost. Ez az 1984-es koncertvideó a kedvencem tőlük. Hatalmas lendülettel nyomják a srácok.

Kiss: Symphony - The DVD - újra maszkban, ezúttal szimfonikusokkal. 2003-as koncert.

Michael Jackson: Moonwalker - ha filmként kellene értékelnem, azt mondanám, értékelhetetlen. Viszont a Smooth Criminal videóját imádom.

Michael Jackson: Dangerous - The Short Films - Black or White, Remember the Time, Give In To Me. Úgy kb. ezek miatt van meg.

Mitch Malloy: Live Form Rock City - Mitch Malloy, aki anno majdnem a Van Halen énekese lett, fantasztikus koncertet adott a 2008-as Firefest-en. Nagyon szeretem a fickó hangát, és persze az első albumát is, amiről ezen a koncerten szemezget.

Mötley Crüe: Greatest Video Hits - nálam a Mötley az alap. Mint ahogy ezek a klipek is.

Mötley Crüe: Lewd, Crüed & Tattooed - 2000-es koncertvideó a Maximum Rock turnéról. A doboknál Tommy Lee helyett Sam Maloney ül, illetve üt. Klassz kis pörgős koncert.

Mötley Crüe: Carnival of Sins - ezen a 2005-ös koncerten a banda végre az eredeti tagsággal mutatja meg, mit tud. Nem keveset.

Mr. Big: Live - 1992, San Francisco. Ezek a fickók már kurva profik voltak akkor is…

Mr. Big: Back To Budokan - …és azok most is, 2009-ben. Erről a turné budapesti állomásán volt szerencsém megbizonyosodni. Hihetetlen nagy élmény volt!

Paul Stanley: One Live Kiss - a Kiss gitáros-pacsirtájának 2006-ban felvett koncertje igazi csemege a rajongóknak. Hangulatos kis darab.

Poison: Greatest Video Hits - hehe, nálam ez is alap! Azért a Poison klipek ott vannak a szeren, nem lehet vigyorgás nélkül végignézni őket!

Poison: Live Raw & Uncut - a Poison 2007-ben élőben ugyan olyan jó hangulatot tud csinálni, mint anno a nyolcvanas években.

Ratt: Videos From The Cellar - The Atlantic Years - na, még egy banda a ‘80-as évekből…amúgy szintén klipgyűjtemény.

Rockthology Vol. 9. - klipek és interjúk néhány kedvenc zenekarommal/zenekaromtól. Slaughter, Poison, Skid Row, Cinderella, Winger, stb…

Sammy Hagar & The Waboritas: Cabo Wabo Birthday Bash Tour - az örökifjú ex-Van Halen énekes, Sammy Hagar 2001-es koncertje.

Sebastian Bach: Forever Wild - az ex-Skid Row énekes Sebastian Bach első hivatalos koncert-DVD-je. Egy nagy, zöld madárnak beöltözött gitárossal. A hang és a kép is hagy kívánnivalót maga után…de Baz-t szeressük…

Talisman: World’s Best Kept Secret - a Talisman Jeff Scott Soto és az azóta sajnálatos módon elhunyt Marcel Jacob zenekara. A DVD-n a zenekar múltjára való visszatekintés mellett 2 koncert is helyet kapott.

Tesla: Comin’ Atcha Live! 2008 - csak nem még egy zenekar a ‘80-as évekből? Jó kis koncert amúgy.

Toto: Live In Amsterdam - rajta van a Hold The Line, ez a lényeg!

Whitesnake: Live In the Still of the Night - Coverdale egy bivalyerős felállással, 2004-ben. Nagyon szeretem ezt a koncertet.

Winger: Live - a Winger 2007-es turnéján rögzített koncert felsorakoztatja a régi nagy slágereket. Profi, bár lehetne egy fokkal pörgősebb.

Filed under: Zene, elKÉPesztő > kihaeennem
5 Comments »

No, akkor most hivatalosan is megkezdem az idei túranapló közlését. Lehet fogadni, hányadik napig bírom!

2009.07.17. - Péntek

Nem mondhatnám, hogy szokásos péntek estének indult. Nem volt benne semmi szokásos, hiszen ez volt a túra előtti utolsó este otthon. Mikor elindultam a Pikolóba, természetesen még nem volt bepakolva a hátizsákom. Pár cuccot ugyan már előszedtem, viszont egy-két dologról azt sem tudtam, hol keressem. Nálam ez mindig így megy. Minek csináljak meg valamit előre, ha az utolsó pillanatban is összecsaphatom?

Pikolóba nem volt semmi extra, volt, aki le sem jött, mert inkább otthon készült a másnapra. Mi, a többiek max. egy-két sörrel készültünk a másnapra, de csak szolidan, mert senki nem akart macskajajt. Ennek fényében viszonylag korán elindultam haza a páterdombi különítménnyel, azaz Adriánnal és Mátéval. Előtte persze könnyes búcsút vettünk a Pikolótól, na meg a pincérektől. Tibi bácsi volt olyan kedves és felajánlotta, hogy másnap már fél 9-re bejön kinyitni, ugyanis az indulás 9-re volt megbeszélve a Pikoló parkolójából. Így legalább indulás előtt még lesz lehetőségünk egy búcsú-sört bedobni. Biztos abban reménykedett attól félt, hogy nem fogunk mindannyian visszatérni. Pedig az eddigi túrákat mindenki túlélte, még een is, annak ellenére, hogy Tapsi az első 5 túrám mindegyikén megígérte, hogy elföldel. Nem vicc, hozta is magával a gyalogsági ásót!

A hazaút Páterdombra persze tartogatott meglepetéseket, ugyanis szinte alig léptünk ki a Pikolóból, egy kellemesen kreol ( de nem cigány! - ezt ő jelentette ki minden kérdezés nélkül ), Dzsovanni nevű, enyhén illuminált úriemberbe botlottunk, aki éppen a buszpályaudvart kereste ( konkrétan a mellette lévő kocsmát ). Miután elmondtuk neki, merre találja, kissé kiakadt, hogy ő abból az irányból jött, mert valaki erre irányította. Nos, ha már ilyen szépen összefutottunk, és még útba is igazítottuk, úgy gondolta, előadja nekünk élete történetét. Hogy miből gondolta, hogy kíváncsiak vagyunk rá, azt nem tudom. De miután eldicsekedett sittes múltjával, a biztonság kedvéért igyekeztünk érdeklődést tettetni. Főleg, hogy mint kiderült, nagy testépítő a fickó. Igaz, ezt ránézésre egész jól titkolta. A termete inkább magasságában korlátozott piszkafa volt, mint szálfa, de olyan nagy beleéléssel mesélte, hogy a sitten mennyire szétgyúrta magát ( állítólag még az anyja se ismerte meg ), inkább elhittük neki. Főleg, hogy szemmel láthatóan sokat tudott a testépítésről. Ránézett Adriánra ( a képen ő látható ),

és megkérdezte tőle, hogy gyúr-e. Adrián persze azt felelte, hogy nem, mire Dzsovanni szeme elkerekedett, hogy hát akkor el kellene kezdenie, mert akinek ilyen széles vállai vannak, az pont ideális alkat a testépítéshez! Ekkor hangzott el a párbeszéd, amitől majdnem dobtam egy hátast:

Dzsovanni: De tudod, hogy kell gyúrni, ugye?

Adrián: Persze, az alapokat ismerem.

Dzsovanni: Milyen alapokat?

Adrián: …na jó, akkor mégsem tudom..hogyan kell?

Ezután Dzsovanni elkezdett furcsán viselkedni. Ha megállt egy autó a kereszteződésnél ( ahol általában meg szoktak állni az autók ), elkezdett üvölteni, hogy “MIVAN?! Beszóltál, köcsög?! MIVAN?!” ( persze nem szólt be senki ), úgyhogy jobbnak láttam , ha inkább hazafelé vesszük az irányt, mielőtt még sikeresen megveretne minket is. Szóltam a többieknek, hogy ideje könnyes búcsút venni, és meglepetésemre a Dzsovanni teljesen pozitívan állt a dologhoz, nem hogy nem sértődött meg, amiért otthagyjuk, hanem megköszönte, hogy szóba álltunk vele, sőt, elnézést kért, hogy feltartott minket! Végül is ahhoz képest, hogy elvileg siettem haza, a negyed órás utat a nagy találkozásnak köszönhetően sikerült jó egy óra alatt lezavarnom…

Otthon még elcsomagoltam néhány nélkülözhetetlen dolgot túrára ( például mézet a teához, fél dekás pálinkás üvegbe - ezzel jó fél órát szenvedtem ), de azért gondosan ügyeltem arra is, hogy reggelre is maradjon pakolni való. Ezután az ágyam felé vettem az irányt, és elalvás előtt még lélekben felkészítettem magam a túrára…

Filed under: elKÉPesztő, Túrazóperencián > kihaeennem
19 Comments »

No, úgy néz ki, szépen lassan jönnek vissza a ‘80-as évek…és een ennek mennyire örülök!

Basszus, ez a klip még a Poison-nek is becsületére vált volna!

Filed under: Zene, Vi-de-jó > kihaeennem
6 Comments »

Műszakvezetőm eképpen szólt tegnap: “Menj, nézd meg xy anyagot vizuálisan, hogy bent van-e a helyén!”

Mintha nem vizuálisan is meg lehetne nézni… Szép dolog, ha új szavakat tanul az ember, de nem ártana megtanulnia azt is, milyen szövegkörnyezetben szokás őket használni. Amúgy az a szomorú, hogy ez már a szavajárása ( ha valamit meg kell nézni, akkor feltétlenül hozzáteszi, hogy VIZUÁLISAN nézzük meg ), és úgy két év után kicsit ciki már szólni neki.

Mondjuk az is ciki volt, mikor egyik kolléga előadta, hogy múltkor berúgott, másnap meg egész délelőtt agonizált. Na nem is ez volt a ciki, hanem műszakvezetőm reakciója, ami valahogy így hangzott: “Mi, Te tényleg haldokoltál másnap? Mert ugye tudod, hogy az ‘agonizálni’ az azt jelenti, haldokolni?”

De hogy a hülyeség ragadós, azt mi sem bizonyítja jobban, mint műszakvezetőm helyettesének az elszólása, mikor az mv megkérte, mondja meg neki, hol találja meg az egyik menüpontot a programban, amit használunk. A srác rövid gondolkodás után a következőt mondta: “Várj, odamegyek, mert csak vizuálisan tudom elmondani…”

Filed under: Munkahelyi történetek > kihaeennem
5 Comments »

Ha azt mondom, szeretek olvasni, az olyan közhelyesen hangzik. Meg semmitmondó. Mert tény, hogy örömmel tölt el, mikor értelmezni tudom a meghatározott módon egymás mögé rendelt betűket, de azért nem mindegy, milyen helyzetben, milyen formában kerülnek elém ezek a kis huncutok. És most ez alatt nem csak azt értem, hogy a macskakaparást kevésbé szívesen silabizálom, mint mondjuk a szépen gépelt szöveget. Sokkal inkább arra gondoltam, hogy például egy könyvet szívesebben olvasgatok, mint mondjuk egy bevásárló-listát. Bár igazából ez sem feltétlenül igaz. Vannak olyanok, akik élvezetesebb bevásárló-listát írnak, mint mások amilyen könyvet. Különben is, az írás nem nagy kunszt. Csak szavakat kell egymás mögé pakolni. Az a nagy kunszt, mikor másokat rá kell venni, hogy elolvassák!

Na igen. Rengeteg az író. A könyvesboltok roskadoznak a könyvektől. Viszont a könyv az olvasónak ( tudom, az írónak is! ) befektetés. Nem csak anyagi, hanem időbeli is. Olvasni jó, de dolgozni meg kell, és néha aludni is muszáj. Viszont egy nap 24 óra, ráadásul nem élünk örökké. Így szelektálni kell. Persze az ember elmehet kritikusnak is, hogy azért fizessék, hogy olvasson és véleményezzen. De ki az a hülye, aki kritikusnak megy? Hiszen neki egy csomó olyat is muszáj elolvasnia, ami nem is tetszik neki. Ráadásul néhány kritikust olvasva úgy tűnik, csak ilyeneket olvasnak. Nem, nem! Én inkább úgy döntöttem, nem leszek kritikus, maradok inkább olvasó. Így megengedhetem magamnak azt a luxust, ha valami nem tetszik, félbehagyom, és simán azt mondom rá, szar, és még csak meg sem kell megindokolnom, miért ( ha nem lenne szar, biztos nem hagytam volna félbe ).

Olvasóként az embernek nagy felelőssége van magával szemben. Értékes szabadidejét lehetőleg olyan könyvek olvasására kell fordítania, amiknek az olvasása örömet okoz számára. Mint említettem, a kínálat elég szélesi széles. Ennek fényében hogy tudja eldönteni az olvasó, minek állna neki szívesen? Nos, mindeni nevében nem beszélhetek, de azt elmondhatom, engem milyen tényezők befolyásolnak.

Ha bemegyek egy könyvesboltba, rengeteg könyvvel találom magam szembe. Az első, amit szemrevételezek rajtuk, az a borító. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az van kívül. Ha a borító lenne belül, a betűk meg kívül, akkor nyilván a “tartalom” alapján alakulna ki az első benyomásom, és akkor senki nem mondhatná rám, hogy felületes vagyok. Szóval a borító igenis fontos. Már csak azért is, mert általában azon van feltüntetve a könyv címe és a szerzője. Jobb esetben van rajt valami szép kép is. Ez utóbbi akkor igazán hatásos, ha annyira meg tudja fogni a jövendőbeli olvasót, hogy az ember már csupán miatta is hajlandó megvenni a könyvet. Persze az sem árt, ha a borítókép összhangban van a tartalommal. Ellenkező esetben aki csak a borító miatt veszi meg a könyvet, nagyot fog csalódni. Sőt, az is előfordulhat, hogy többet nem vesz semmit a könyv szerzőjétől! Aztán szegény írónak meg felkopik az álla.

A borítón kívül a könyv tartalma is nagyon fontos. Nyissuk ki a könyvet, és nézzük meg, milyen papírra van nyomtatva! Milyen a tapintása, esetleg az illata… Senki nem szeret büdös könyvet olvasni, főleg, ha lapozás közben felsérti a bőrét! Nálam az is fontos, hogy egy könyv mennyire áll kézre. Ne törjön meg a gerince, ne kelljen két kézzel kapaszkodnom bele, ha lapozni akarok, stb..

Persze ezek a szempontok elsősorban a könyvesboltokban való vásárlásnál mérvadóak. Mert a könyvtárakban ugye egy csomó könyvet átkötnek! Ajándék könyvnek meg ki nézi a fogát? Na jó, mondjuk azt senki nem szereti, ha a könyv, amit olvas, foghíjas.

A fentiek alapján lehet, egyesekben az a kép alakult ki, hogy felületes vagyok, mert hogy a könyvek vásárlásánál az a döntő szempont nálam, milyen a külcsíny. Nos, aki így gondolja, az hatalmasat téved, ugyanis az utóbbi időben elsősorban online vásárolok könyvet ott pedig nincs lehetőség kézbe venni meg szagolgatni a produktumot! Viszont ha erre nincs lehetőség, akkor mégis mi alapján döntöm el, hogy valami érdekel-e?

Általában úgy szokott lenni, hogy ha valami felkelti az érdeklődésemet, akkor kicsit még jobban körüljárom, egészen addig ízlelgetem, ameddig ellenállhatatlan vágyat nem érzek arra, hogy megvegyem. Mik lehetnek a döntő szempontok ilyen esetben? Elsősorban az téma, esetleg az író. Kezdjük az íróval! Ha valakivel jó tapasztalataim, voltak, annak könnyebben szavazok bizalmat, és ezt a bizalmat nehezebb elveszítenie. Ha valaki rosszul indít, az nagyon mélyre ásta magát. Szívesebben olvasok olyantól, aki még ismeretlen számomra, mint akiben már első körben csalódtam A téma meg…hát nyilván nem fogok elolvasni olyan könyvet, ami nem érdekel! És hogy mi az, ami érdekel? Egy csomó minden…nálam ez leginkább hangulatfüggő. Persze az érdeklődési kör egyénenként más és más. Az, aki nem tudja eldönteni, mi érdekli, inkább ne olvasson könyvet, hanem kapcsolja be a tv-t, és nézzen reklámokat. Nálam valahogy soha nem volt olyan, hogy ne tudtam volna mondani olyan könyvet, amit szívesen elolvasnék.

Szerencsére nem vagyok túlzottan zsáner-központú. Nincsenek olyan megkötéseim, hogy csak sci-fi-t olvasok, vagy csak krimit, esetleg fantasy-t. Mikor éppen mihez van kedvem. És a legjobb az egészben, hogy akár párhuzamosan több könyvet is olvashatok! Ebben az esetben még előnyt is jelent, ha különböző a műfaj, mert ugye a változatosság gyönyörködtet. Mostanában például az alábbi dolgokat olvasom: Neil Gaiman: Anasi fiúk, Neil Strauss & Mötley Crüe: The Dirt, Essential Peter Parker The Spectacular Spider-Man Vol 1., Bill Watterson: Valami folyik az ágy alatt ( Kázmér és Huba gyűjtemény, 2. kötet ). Na jó, utóbbi kettő képregény, de abban is van szöveg, ergo olvasni kell…

Szeretnék néhány szót ejteni a kritikáról is, mint befolyásoló tényező. Nem szeretem a kritikákat, illetve az elemzéseket. Nem szeretem, mert megmondják, hogyan kellene viszonyulnom adott műhöz. Mi a francért olvasgassam azt, hogy másnak miért tetszett, vagy miért nem tetszett valami? Inkább elolvasom azt a valamit, aztán eldöntöm, nekem mi tetszett benne, és mi nem. Persze ha valaki ( akivel egyezik az ízlésünk ) a kezembe nyom egy könyvet hogy olvassam el, mert neki nagyon tetszett, azt nagy eséllyel elolvasom. Mert azért az ajánlás és a kritika között van némi különbség.

Tudnék írni még egy csomó dolgot a témával kapcsolatban, de sajnos indulnom kell dolgozni. Meg különben is, nem hiszem, hogy túl sok embert érdekel, hogy egy, azaz egy darab ember mi alapján válogatja meg az olvasnivalóját…még akkor sem, ha az az ember een vagyok. Amennyiben mégis, majd a kommenteknél folytatom!

Filed under: Gondolatok a könyvtárból > kihaeennem
37 Comments »