Basszus, ezt nem hiszem el. Írtam egy önsajnáltató post-ot arról, hogy mennyire baszogat az élet, erre nem szöveg nélkül jelenik meg? Persze nem mentettem el előtte, így semmi nem maradt meg.
Az volt a lényege, hogy kezdek beletörődni, hogy az élet baszogat, a világ meg szar. ( Kitöröltem, ne keressétek.)
Mindegy, ez van. Egy újabb nap a Földön…
De ha […]
Original post by kissg
Miért is? Mert a Nasa 50. évfordulója alkalmából ma este a meghívott vendég, akinek a George Washington Egyetemen tartott előadását a NasaTV a neten közvetíti: Stephen Hawking lesz.
Előadásának témája pedig: Miért kell az űrbe mennünk.
Aki teheti, ne hagyja ki! Egészen biztosan nem mindennapi élmény. Az előadás keleti parti idő szerint délután 3-kor kezdődik, azaz a […]
Original post by sayed
Ahogy egy fejlett civilizáció energia-igénye szépen lassan közelít az elképzelhetetlenül nagy felé, úgy növekszik a számításkapacitás-igénye, hátha egyszer sikerül tényleg valami fontosat felfedezni, kiszámolni. Ahogy azt már láttuk, a Dyson-gömbök segítségével a központi csillag energiájának nagy részét hasznosítani tudnánk elméletben, így kézenfekvő az a megoldás, amely szintén a központi csillagunk energiáját használja fel a számítógépek működtetésére. Ez az elmélet a Matrioshka-agy elmélet.
(more̷
Original post by zamorano
Az egyes civilizációk technikai fejlettségének szemléletésére alkotta meg a szovjet csillagász, Nyikolaj Kardasev logaritmikus skáláját, amely a felhasznált/igényelt energia függvényében osztályozza a civilizációkat. Az elméletet 1964-ben publikálta, azóta is folymatason rágódnak rajta az elméleti fizikusok, csillagászok, no és persze a science fiction szerzők.
(more̷
Original post by zamorano
A fantasztikumhoz legközelebb álló energia-utánpótlási elméletet a fizikus Freeman Dyson publikálta 1959-ben, amelyben felvetette, hogy a technikai civilizációk energia-igénye az idővel olyan mértékben megnő, hogy a Napból érkező sugárzást teljes mértékben hasznosítaniuk kell, amelyet a csillag köré installálandó Dyson-gömb segítségével érhetnek el.
(more̷
Original post by zamorano
1957. október 4-én, ennek a kosárlabdaméretű műhold fellövésével léptünk át az űrkorszakba. Ötven év után illene elgondolkozni, hova jutottunk. Habár, jobb lenne nem elrontani az ünneplést…
Original post by zamorano
A ma esti Kutatók Éjszakája során az egyetemen volt szerencsém meghallgatni két előadást, amelyek során előkerült a híres-neves Drake-egyenlet, amely “megadja” a Galaktika-beli idegen technikai civilizációk számát, provokálóan és hasraütés-gyanúsan.
Bárhonnan is nézem a dolgot, sci-fi rajongóknak érdemes egy kicsit elidőzniük az egyenlet fölött.
(more̷
Original post by zamorano
A nemrégiben becsapódott perui meteorit körüli hiszti miatt kezdett el viszketni a klaviatúra, mert bizony újabban űrbéli fertőzés-veszély, biogenocídium és molekuláris armageddon fenyeget, ugyanis a meteor, egyszerűen szólva, fosat.
(more̷
Original post by zamorano
Előre leszögezzük, nem tudunk jól angolul, pláne nem tudományos szinten. Így az angolul jobban beszélőknek vicces lehet látni, hogy mit értünk félre a Scientific American egyik cikkében. Röviden amit kihámoztunk belőle:
Az evolúció folyamán a skizofréniát “okozó” gének elsőbbséget élveztek. Külön-külön lehet egy csomó olyan tulajdonságuk, ami hasznos, sőt, szükséges volt a túléléshez, a fejlődéshez, viszont összességükben mellékhatásként megkönnyítik a skizofrénia kialakulását.
Az ember hajlamosak azt hinni, hogy ha valami rossz, azt meg lehet szüntetni, ki lehet iktatni. Hogy vannak dolgok, amik egyenes irányban a tökéletes felé vezetnek bennünket. Mint például a természet. Úgy gondoljuk, hogy a dinoszauruszokat egy meteor-becsapódás pusztította el. Pedig pusztán csak nem tudtak a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni. Ami addig (bármi történt is) segítette a fejlődésüket, az onnantól hiányosságként jelent meg.
Ki tudja, mi meddig húzzuk? Miféle hiányosságok, rejtett hibák vannak az eddig olyan sikeresnek tartott génkészletünkben? Tudja a fene. Személy szerint reméljük, minél később derül ki.
Original post by kissg
Kezdjük egy kis gondolkodtató feladattal, amelynek alapszituációja meglehetősen sok science fiction műben megjelent már.
Tegyük fel, hogy két űrhajó a Star Wars III (ill. a régi tengeri hajók) mintájára lőhetik egymást egy galaktikus háborúban. Mindketten közel fénysebességgel közlekednek, egymással szemben haladva, és csak akkor lőhetnek egymásra, ha az 1. hajó orra a 2. hajó végével van egy vonalban. Ekkor az 1. hajó végén található csodafegyver elsül, és a hajó kapitánya a hídról lesi, hogy mekkora pusztítást sikerült véghezvinni.
Örülhetett-e a kapitány?
(more̷
Original post by zamorano
