Beküldve 2007, June 20.Comments Off
Egy részről ez az egyik kedvenc sf képregényem. A látvány miatt. Kétségtelenül a legszebb, a leghangulatosabb mind közül, amit valaha olvastam. Hihetetlen tájak, monumentális hatások, idegenségükkel lenyűgöző épületek és teremtmények. Egy egész planéta tárul elénk. A kezdő képsorok, melyekben űrhajósunk a bolygóhoz közelít egyszerűen lenyűgöztek, és onnantól a végéig egy másik világban éreztem magam..
Másrészről a történet egy magamfajta sf rajongónak felér egy cserbenhagyásos gázolással. Ugyanis a füzetek az utolsó oldalakig azt a hatást keltik, hogy itt valami igazán eredetit kapunk. A szerző mindjárt becserkészi, az irányzat nagyvadját, a nem emberszerű, tényleg idegen, intelligens életet. Hogy érik egy csattanó, egy sosemvolt kapcsolatfelvétel, vagy egy titok, mint az Aquablue-ban. Vagy hogy a felderítő magányáról születik valami emlékezetes.
Ehelyett jön a csattanónak szánt (?) csalódás. Főhős a lekvárban, egy horrorbefejezés közepén. Gondolom az Alien, Predator, Pitch Black típusú filmek kedvelői komálják, de ez a cím szerintem akkor is megvezeti olvasóit.
Klasszikus [...]
Original post by Zed Zero