Hadiösvény blogja: http://sciencefiction.sfblogs.net/2008/05/21/brandon-hackett-a-poszthuman-dontes/
Zona.hu, F. Tóth Benedek írása: http://zona.hu/article/577/akar-on-a-poszthumanok-koze-tartozni.html
Köszönöm.
Aztán…
Tegnap végre az “Isten gépei” regény is a helyére került, mondhatni elkészült. Én többet magamtól már nem tudok hozzátenni. Pihentettem is vagy egy hónapot (végre tudtam pár hetet nyugodtan kikapcsolódva olvasni is), úgyhogy ma nagy nap lesz (nekem legalábbis ): elkezdek egy új regényt. Na nem írni, az még odébb van, […]

Original post by hackett

Az egyik Poszthumán döntésről született véleményben (Antal Józsi írta) szerepelt néhány tudományos tárgyi tévedés, ezek egy részét szeretném most helyre tenni.
Először is, a címben szereplő két kifejezés a feltételezés szerint az író, azaz általam kreált fiktív tudományos szavak, amik redundánsak, tehát hibásak. Azonban a feltételezéssel ellentétben ezeket a szavakat nem én találtam ki, ezek létező, […]

Original post by hackett

Ugyan a honlapra már korábban kitettem (www.gportal.hu/brandonhackett), de miért ne növeljük a netes redundanciát felkiáltással ide is felpakolom a reviewkat. Köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradságot, és írt pár gondolatot a regényről.
Galaktika:2007/12, 213. szám. Ecce Posthomo címmel olvasható egy alapos írás
Bécsi József tollából.
Rpg.hu:Volt egy területe a magyar scifinek, ahova érdekes módon nagyon kevesen merészkedtek […]

Original post by hackett

A fenti feltételezett százalékos arány a Poszthumán döntés befejezéséhez kapcsolódik. Hétvégi sörözés közben merült fel újra a gondolat, amin azóta tűnődöm, amióta kitaláltam a Poszthumán végét, az utolsó 50 oldalt. Ugyanis szándékosan eltértem a megszokott regény lezárásoktól, nem kreáltam nagy összecsapásokat, egymásnak feszülő akaratok közötti küzdelmet, helyette lelassítottam a cselekményt, ahol a főbb szereplők leülnek, […]

Original post by hackett

Csak az olvassa el, aki már végzett a Poszthumán döntéssel vagy nem is akarja elolvasni, ugyanis sok minden kiderül a történetről is.
Spoiler ON
Az eddigi könyveim mind úgy születtek, hogy az alaptörténet, világ már évekkel, évtizedekkel korábban kialakult a fejemben. Rengeteg regényötletet jegyzeteltem le, és kiválasztva a kevés értékelhetőt, próbáltam felállítani közöttük egy számomra […]

Original post by hackett

Van egy rossz szokásom: megjelenés után mindig szoktam lapozgatni a saját könyvet (egyrészt talán nem akkora perverzitás, de jó érzés kézben tartani – és itt rossz az, aki rosszra gondolJ -, másrészt hülye maximalizmusom szeret hibákat keresni. Most valamiért úgy gondoltam, nem lesz benne annyi, mint az eddigiekben, hiszen nem túlzás, legalább 70-80-szor átolvastam, és tényleg megpróbáltam minden apróságra ügyelni. De úgy tűnik, még ez sem garancia.
Eddig ugyan csak egy betűhibát találtam, ez már valami, meg három csúnya szóismétlést, amibe nekem, a szerkesztőnek vagy a korrektornak bele kellett volna nyúlnia. Aztán a tördelésnél pár helyen előjött a szokásos, eltűnő dőlt betűs probléma, de ezek még az elviselhetőség határán belül voltak.
Aztán ma véletlenül fellapoztam a könyvet, és a 322. oldalon elkerekedett a szemem. Eliott éppen felébred a Pavonison, és a Taun történteken mereng néhány mondat erejéig, közben kifejti, mennyi ember haláláért felelős, köztük az édesanyjáért, és felidézi, ahogy megtalálta a holttestét [...]

Original post by hackett

Hm, 3 év után újra egy saját könyvet foghattam a kezembe. Már szinte el is felejtettem , milyen érzés, főleg mivel ebben a regényben ráadásul van munka bőven. Furcsa, hogy már nem lehet belepiszkálni, átírni egy-egy szót, furcsa, hogy a történet önálló életre kelt, és bárki elolvashatja, eltűnődhet rajta, falhoz vághatja (bár a ragasztás masszívnaktűnik, szóval, egyszer nem elég). Na mindegy, az élményt, az érzést úgyis csak a publikáló írókollégák érthetik meg, a többieknek cserébe csak annyit tudok ajánlani, hogy hátha tetszeni fog. Ha nem, én kérek elnézést

Original post by hackett

Archív: 2007.05.15-én:
Mire megírtam az előző elmélkedést, azt vettem észre, hogy mintha újra kezdenék haladni az írással. Egyre gyakrabban jut eszembe a történet, újra születnek jópofa ötletek, körvonalazódnak jelenetek, árnyalódnak jellemek. És írtam is pár ezer karaktert. Ami igazából nevetségesen kevés, de több, mint, amit az elmúlt 3-4 hónapban összesen produkáltam. Minden bizonnyal az is motiválhat, hogy lassan célegyenesbe ér (?) a Poszthumán döntés megjelenése, és az ilyesmi azért szívet melengető érzés. Most meg pláne, mert három éve nem jelent meg írásom sehol, szóval, éppen itt volt az ideje.

Original post by hackett

Archív: 2007.05.09.én:

A cím kissé talán túlzás, de ahogy mostanában alakul az írási munkamenetem, néha valóban ez jut eszembe.
Régen jóval hosszabb történeteket írtam, de ezek azért többnyire egyszerű, lineáris történetvezetéssel rendelkeztek, egyszerűbb karakterekkel, kevéske igazi tartalommal. Ahogy nőtt az igényem, és talán nem nagyképűség, de némi gyakorlat, „szakmai tudás” is a komolyabb, komplexebb alkotások felé, a terjedelem rohamosan csökkenni látszik, az apró, de összeillesztésre váró mozaikdarabkák száma pedig ugyanakkor egyre csak sokszorozódik.
Néha nem is tudom, hogyan lehet egyáltalán erre a megannyi apróságra figyelni. A legnehezebb talán, hogy az apró ötleteknek, mint mozaikdarabkáknak a végén egységes egésszé kellene formálódniuk. Ugye hiába gyűjtöm össze a kirakós játék darabjait, ha nem vagyok képes összerakni a képet belőlük. Ezen túl azonban még nagyon sok minden van, aminek a helyére kellene rázódnia. Gondolok itt arra, hogy pl. a történet a lehetőségekhez képest komoly történetnek tűnjön (nekem legalábbis erre van általában igényem), legyen némi tudományos [...]

Original post by hackett

Archív: 2007.01.25.-e:

Három hónapja kezdtem el írni az Elveszett Földet, kb. a 4. fejezetnél járok a sokból. A Negyedik gyarmatot ennyi idő alatt írtam meg, na persze nem ez a mérce, meg egy szimpla kalandot amúgy is nagyon egyszerű megírni, mint egy tartalmas regényt. Na de idén bejött a Poszthumán döntés javítása, ami csak elsőre tűnik nagy munkának, ugyanakkor közel sem az, hiszen, ha rászánom magam, haladok vele.
Ugyanakkor az Elveszett Föld rengeteg ötlete közepette sem tudom eléggé motiválni magam az írásra. Az rendben van, hogy egy komplex történettel nem olyan könnyű haladni, főleg, ha az író minden kis apróságra próbál figyelni, és az ösztönből megszülető oldalakat szándékoltan visszafogja, és mondatszintre csökkenti, valamint folyamatosan szétszerkeszti a kontrollálatlan ötletelés eredményeként születő oldalakat. De ezek szerint még mindig nem éreztem rá az új regény lényegére, és egyéb problémák miatt a kedvem se olyan vidám, hogy tudjak haladni. Lehet, hogy az a baj, [...]

Original post by hackett