Némi csúszással megjelent végre a 10. Metagalaktika, benne Kína, a kínai science-fiction bemutatásával. Érdeklődve vártam, hiszen semmit sem tudok a távol-keleti SF-irodalomról, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.A kiadványt már kézbe venni is egy élmény volt: igényes borító, lenyűgöző belső illusztrációk tucatjai, amelyeken lapozgatás közben hosszan elidőzik a kíváncsi tekintet. Irodalmi szöveghez illő papír… […]
Original post by hackett
Nemrég értem a végére George R. R. Martin címbeli híres fantasy sorozata harmadik kötetének, a Kardok viharának. Egy regényciklus, ami a hírnevet nem pofátlan marketinggel, hanem alanyi jogon érte el (manapság inkább az előbbire van sajnos példa), az igényes olvasók szeretete és rajongása által, ugyanis a regényciklus kiemelkedően jó és szórakoztató. Az első kötet Trónok […]
Original post by hackett
Nagy várakozással vettem a kezembe Robert Charles Wilson Axisát, a Hugo-díjas Pörgés című, kiváló regénye folytatását. (Vélemények itt és itt.) Talán túl nagy is volt ez a várakozás. Nagyon szeretni akartam ezt a könyvet, de talán pont emiatt az eredmény számomra felemás lett.
Azt korábban olvastam, hogy Wilson trilógiát akar írni a Pörgésből, a második rész […]
Original post by hackett
Hadiösvény blogja: http://sciencefiction.sfblogs.net/2008/05/21/brandon-hackett-a-poszthuman-dontes/
Zona.hu, F. Tóth Benedek írása: http://zona.hu/article/577/akar-on-a-poszthumanok-koze-tartozni.html
Köszönöm.
Aztán…
Tegnap végre az “Isten gépei” regény is a helyére került, mondhatni elkészült. Én többet magamtól már nem tudok hozzátenni. Pihentettem is vagy egy hónapot (végre tudtam pár hetet nyugodtan kikapcsolódva olvasni is), úgyhogy ma nagy nap lesz (nekem legalábbis ): elkezdek egy új regényt. Na nem írni, az még odébb van, […]
Original post by hackett
Az egyik Poszthumán döntésről született véleményben (Antal Józsi írta) szerepelt néhány tudományos tárgyi tévedés, ezek egy részét szeretném most helyre tenni.
Először is, a címben szereplő két kifejezés a feltételezés szerint az író, azaz általam kreált fiktív tudományos szavak, amik redundánsak, tehát hibásak. Azonban a feltételezéssel ellentétben ezeket a szavakat nem én találtam ki, ezek létező, […]
Original post by hackett
Levadásztam, megszereztem, elkezdtem olvasni. Kissé elfogultan, tény, de még ezzel is úgy voltam, hogy legalább én leszek az első, akinek feltűnik majd, ha nem váltja be a hozzá fűződő reményeimet. A 25. oldalon jártam, amikor ténylegesen ceruzát ragadtam - és igen, csúnyán megbecstelenítettem a könyvet olvasás közben, mivel aláhúzkodtam benne részeket, cseppet sem becsülve irodalmi voltát. Kicsit úgy néz most ki, mint egy tankönyv. És azt hiszem, hogy ez egy találó gondolat a jellemzés elkezdéséhez. Hozzáteszem, hogy a ceruzát ragadó kéz pánikból fogott bele a húzkodásba. Nem világméretű katasztrófa pánik volt ez, csak amolyan jajistenem, nehogy azt csinálja, ami ma annyira divatosnak tűnik az sf-ben. A könyv eleje alapján kicsit féltem tőle, hogy Zoli is elveszik a mennyiségi sci-fi írásban a minőségi helyett. Ez alatt azt értem, amikor egy mű, feledve igazi lényegét, a szórakoztatást, csak a sci-fire koncentrálva hangulatteremtés gyanánt kimerül annyiban, hogy mindenféle technikai, technológiai műblablába keveredik, amibe [...]
Original post by sayed
… hogy egy egész ország lakosságát olvasásra bírják? Hát például egy Hugh Laurie, mindenki Dr. House-a, ki más. Mivel roppant mód tudom utálni amikor kéretlenül akarják lenyomni a torkomon a napi betevő betűadagot, ezért - bár magát a színészt kedvelem, elvből nem vettem meg a könyvet. Nem tetszett a könyv körüli reklámkampány, a borító, a kötés, és úgy egy az egyben hánynom kellett az egésztől. Természetesen semmit nem jelent, hogy tudatos vásárlóként a környékére se mentem, és tőlem meglepő módon még csak meg sem tapiztam - így is nyilván ott van (jelenleg) a 2. helyen mind a Libri, mind az Alexandra eladási listáin.
Mi a gond a borítóval? Nem sok, azon kívül, hogy jellegtelen - leszámítva, hogy persze Laurie fényképét szemérmetlen módon használja reklámcélul, viszont annyit már nem érdemelt meg az író, hogy a neve is a borító előlapjára kerüljön. Tiszta mázli, hogy a gerincről nem hagyták le. Hát kit is érdekel az író neve, tényleg, végülis ez egy könyv, minek [...]
Original post by sayed
Hát én isten bizony megpróbáltam. Többször is. Nem, vagy csak nagyon nehezen megy. Wilson Pörgésének eljutottam már a feléig kb., már vagy 2.-3. hónapja próbálkozom az elolvasásával, aztán valahogy mindig úgy alakul, hogy bejön mellé egy újabb könyv, aztán még egy, majd még egy. És valahogy mindig előbb végzek a többivel, mint ezzel. Ez azért is fura, mert az ízlésem annyira nem szokott eltérni a közízléstől, legalábbis az errefelé uralkodótól nem. És most valahogy mégsem tudok egyetérteni az előttem a Pörgést dícsérő szavakkal. Szerintem vontatott, tele van felesleges, a történet szempontjából nemhogy nem kívánatos, de zavaró ömlengésekkel. Lehetne jól megírva ez a rész is, de ahhoz valószínűleg egy női írótárs kellett volna. Persze könnyen meglehet, hogy csak én voltam nem megfelelő ideg- vagy lelkiállapotban a történet elolvasásához, nem tudom. Még nem adtam fel, talán idén még sikerül átrágnom magam rajta. Keményen meg is büntettem magam, Clarke Bölcsőjét, amire több mint egy évet [...]
Original post by sayed
Bonyolult kémiai folyamatok átláthatatlan és kusza szövevényei, agy. Gondolkodom, tehát vagyok. Az agy teszi emberré az embert? Az agy hozza létre a tudatot, ahogy a tudomány hiszi vagy csak a tértől független tudat egyfajta kommunikációs eszköze, ahogy mondjuk a buddhisták hiszik? A kérdés jobban megérthető, ha úgy teszik fel, hogy a tévéképernyőn keresztül érkező adást a tévé csinálja, vagy sem? Tévé nélkül nem látjuk az adást (egyelőre), mint ahogy agyi működés nélkül a tudatunk sem képes kifejezésre jutni. De tudunk-e bánni az agyunkkal? Főleg ebben a felgyorsult, rohanós, maximalista világban, ahol a vélt vagy valós elvárások könnyen összeroppanthatják az embert. Nem bírjuk a munkát, a stresszt, szorongunk, félünk, közben egyre kevesebb időnk marad arra, hogy felszabadultan, csak úgy: jól érezzük magunkat és éljünk. Változunk. Lassan már érezni sem fogunk tudni, illetve az érzéseink egyre inkább eltolódnak a drogok irányába. Meglátunk valamit, ami megtetszik és azonnal azt akarjuk - minden kihagyhatatlan. Hormonokat, dopamint és oxytocint [...]
Original post by sayed
Ecce homo
(Homo habilis, Homo erectus, Homo erectus Neanderthalensis, Homo sapiens… )
Homo sapiens sapiens… Jellemzői: egyenes testtartás, két lábon járás, fejlett agykoponya, 1300-1500 köbcenti, fejlett agyvelő, feltételes reflexek és képesség az elvont fogalmak alkotására.
Miért pont ezzel kezdem? Mert a legtöbb sci-fi könyv, amit olvashatunk, képtelen kilépni ebből a körből. Mehetünk egy-két évszázadot az időben előre, akár évezredeket is, a homo sapiens általában még mindig homo sapiens. Pedig ha már bolygókat váltunk a könyvekben, vajon mekkora az esélye, hogy ugyanazok maradunk eltérő környezeti és fizikai körülmények között? Nincs még egy Gaia, ugyanilyen nincs. Vagy ha máshol, még ha földszerű bolygókra is kalandozunk, mekkora az esélye, hogy homo sapiensbe botlunk odaérvén? Bár sok jó könyvet lehet olvasni, valahol mindig kicsit hiányérzetem marad, ha pár ezer év múltán az ember még mindig az, amilyenek most mi vagyunk. Az egyre gyorsabban fejlődő világban szívesen látnék több elméletet is a felgyorsult evolúcióra. Mert ugye miért pont erre ne hathatna? Nem csak apróságokban változhat az ember és nem csak a technika függvényében. De ez [...]
Original post by sayed
