Azt ígértem, jelentkezem, de hogy ennyire elcsúszok ezzel, nos, én sem gondoltam.
Régi mondás, hogy ember tervez, isten végez, de én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy csak azokkal a dolgokkal foglalkozom, amiket értek, így csakis annak tudható be távolmaradásom, hogy nem írtam semmit a blogomba.
Jó hír viszont, hogy megjelent egy új novellám a Galaktikában, a 219-es […]
Original post by sangel
elnézést kérek, amiért eltűntem ennyi időre, de okom volt rá, nem is kicsi.
Elindult az internetes magazinunk, a zóna, és annyi időmet elvitte a lendület, hogy ide írni nem maradt erőm.
Úgy voltam az indulással, mintha a hipertérbe ugrottam volna, és csak mostanra vettem volna fel az utazási sebességet. Nem állítom persze, hogy egyenes vonalon haladnék egyenletes […]
Original post by sangel
“Odafent szépen, sorban kialudtak a csillagok.”
Ez az utolsó mondata Arthur C. Clarke, Isten kilencmilliárd neve című novellájának.
Ez az a novella, amelyik olyan nagy hatással volt rám, hogy azóta vágyom arra, hogy tökéletesítsem magam e rövid műfajban.
Isaac Asimov, Ray Bradbury, Stanislaw Lem, Philip K. Dick, Arthur C. Clarke.
Arthur C. Clarke halott.
Véget ért az alapítók kora.
Hajnalodik.
Original post by sangel
AZ ALKUSZ
Láttam a hőst a járdán.
Van a kerületben, ahol dolgozom, egy szex bolt. Van egy másik is, meg egy harmadik, de ez most mindegy, mert ez az történet az egyik bolt előtt játszódott.
Állt a lány az üzlet előtt. Farmert viselt, lábán fűzős cipőt, pólója fehér volt, halványkék dísze kopott felirat. Tekintetét a magasba emelte, mintha […]
Original post by sangel
sheenard oldalán olvastam egy érdekes bejegyzést az iszlámról, a leleplezéséről, és érdekes kommentek érkeztek hozzá. Elolvasva mindet, kedvet kaptam válaszolni, de legalábbis leírni a gondolataimat erről…
Íme:
Ismét bebizonyosodott, mennyire befolyásolható lény az ember, s hogy milyen lelkesen képes viszonyrendszerekben érvelni.
Jómagam nem bátorkodnék érvelni egyetlen vallás nevében és ellenében sem, mert egyiket sem ismerem behatóan, közelről, sőt […]
Original post by sangel
Ezen a sorozaton azt mutatom meg, hogy egyesek szerint mi történne velem, ha kutyám lenne.
Szerintem nincs igazuk…
Original post by sangel
Meghívott debreceni báli rendezvényére a Kapu Távoli Világokra Egyesület, amelyre örömmel mentem el a múlt szombaton. Megtisztelő invitálásukat ezúton és utólag is köszönöm, különösen azért, mert jómagamat nem sorolom a fantasy szerzők táborába – valójában még egyik szerzők táborába se nagyon, de remélem, ez a helyzet változik a jövőben.
Hogy melyik táborba kerülök, az még nyitott, […]
Original post by sangel
Láttam a hőst a hídon.
Villamoson zötyögtem Pestről Budára, szokásomhoz híven bámultam a várost, távolban a várat. Gyűrött arcú férfi állt mellettem, apró szeme mélyen ült mindjárt az orrnyerge mellett. Harákolt, köhögött, a kezét a zsebében tartotta. Térdből egyensúlyozott a jármű padozatán, és úgy kapkodta fejét, mint a pulyka, ha zamatos gyöngyöket lát a földön. Hamar […]
Original post by sangel
írt nekem valaki egy levelet, pontosabban hozzászólást – angolul. Amint kivettem DIGITALIS szavaiból, a Google keresőben bukkant rám, és tetszik neki, amit írok.
Nem engedélyeztem a megjelenést, s még Merrast is felhívtam, hogy ismer-e egy bizonyos DIGITALIS nevű kóbort a neten, mire megerősítette gyanúmat, az internet géplelke üzent, s ha nem akarom, hogy spamrengeteggé váljon monitoros […]
Original post by sangel
Mert vannak napok, amikor helye van a szónak.
Ez is ilyen. “Átizzadt fekvőhelyeden, lázasan, betegen”, írta egykor József Attila, és amiért ez jutott az eszembe, annak oka az, hogy fekszem, mert rámtört valami, összeszűkítette a légcsövemet, és most sípol a tüdőm – akár ki-, akár belélegzek.
Van ebben azért némi báj. Jut idő olvasni mások blogjait. Az egyikre úgy keveredtem, hogy Sándor könyvét, A láthatatlan várost, a novellákat félretettem, mert bosszantott, hogy csak úgy kiírta magából a legtöbbet, pedig piszmoghatott volna velük még pár hetet. Vannak benne jó írások (például A név nélküli szomszéd, Egy napló, kilenc arckép), de több helyütt éreztem, hogy írásra várnak még a történetek. Olyan érzésem volt, mint A háromszázhetvenhatodik üzenet című novellámnál, amelyikről tudom, írhattam volna még, hogy tökéletesebb legyen, de végül is,… minden olyan, amilyennek látszik, és még az is lehet, hogy éppen az ellenkezője az igaz…
A legjobban azonban Mimike!! hozzászólásán szórakoztam ma, azon [...]
Original post by sangel
