A dolog című filmre kb. 15 éve kíváncsi vagyok, mert bátyám, egyben első számú informátorom szép dolgokat mondott róla, noha nem is kimondottan scifi-rajongó. Mindig arra vártam, hogy valamelyik műholdas csatorna a műsorára tűzi, de ha mégis így tettek, akkor olyan lehetetlen időpontban, ami nekem nem volt megfelelő. Tudom, feltaláltak már eszközöket ezen probléma megoldására, […]
Original post by adeptus
Azaz agávepálinka. Nagyon kíváncsi voltam rá, mit sikerült 5 év terméséből lepárolnia az Agave kiadónak, így megvettem az Agave 100 című kiadványukat.
Ránézésre pont ugyanolyan, mint bármelyik Agave-könyv, talán egy kicsit pirosabb, de már a könyv meséje is érdekes: Ray Bradbury hajlandó volt ingyen adni a novelláját, ha a többi szerző is így tesz. Így tettek. […]
Original post by adeptus
Egy film folytatása rendszerint sokkal rosszabb, mint az eredeti (például: Üvegtigris), de legalábbis keveset ad hozzá (például: Rocky). Persze akadnak kivételek. Az is gyakori jelenség, hogy ha már a film második része elkerülte a csapdát, akkor a harmadik, meg az esetleges további részek is átmennek a vizsgán (pl. Alien).
A kocka sorozat ellentmond a fenti szabályoknak. […]
Original post by adeptus
David Cronenberg biohorroros korszakában nehezen tudott nagyon rossz filmet lerakni az asztalra, kedvenc Philip K. Dick-fanatikus rendezőnk magyar producerekkel megtámogatott (az isten szándékos benne) eXistenZ-éről szóljon most a fáma. Gerincen keresztül csatlakozó bionikus játékkonzol, tudatmódosítás, reality confusion és reality check, beteg látvány, remek történet a Tovább gomb megnyomása után.
(more̷
Original post by zamorano
Ha már lúd legyen kövér, csag kolléga kérésének engedve, jönnek az animék ezerszám. A címben szereplő Elfen Lied osztja meg leginkább az animés közösséget, sokan imádják, mások pedig kevésbé lelkesednek érte. Aki kíváncsi arra, hogy én melyik táborba tartozom, és persze, hogy miről szól ez az egész, ne menjen messzire. Vér, belek, mellek, összegányolt történet beljebb.
(more̷
Original post by zamorano
Amikor először hallottam a 28 nappal későbbről, azt gondoltam, hogy már megint egy újabb unalmas zombi-film, de azért a baráti társaságnak sikerült rávennie egy mozizásra, amelyet nem bántam meg. A 28 nappal később egy zseniális film, egy olyan mester rendezésében, akinek a Trainspottingot is köszönhetjük. Most a héten sikerült megtekintem a folytatását is, a 28 héttel későbbet, így most górcső alá vesszük azt a két filmet, amelyben a zombik azelőtt, hogy gyilkolni kezdtek volna, megkérdezték: ‘Whut ’bout sum fish ‘n chips, mate?’
(more̷
Original post by zamorano
Az Opera, pontosabban a Terror At The Opera újabb remekmű Argento mester műhelyéből. Ezt a filmet tegnap este láttam először, és elképesztő módon a képernyőhöz, pontosabban elé szegezett.
Előzőleg bekészítettem a mosnivalót a masinába, így bosszankodnom kellett, amikor véget ért a program, és ki kellett mennem centrifugálást kezdeményezni. Később pedig még a teregetés erejéig is föl kellett álnom a tévé elől… Szerencsére van szünet gomb a DVD-lejátszó távirányítóján.
Lenyűgözően kontrasztos film, ahol a végletes szépség váltakozik az elképesztő brutalitással. Itt most nem a fehér ruhás, ártatlan kinézetű hősnő és a gonosz gyilkos kontrasztjára gondolok. Szépségesen szép a zene; a helyszínek, a kosztümok, a sminkek mind a pazar kategóriába tartoznak. Az egyik pillanatban csupa olyan dolgot látsz, amire jó ránézni, a másikban pedig már következik a borzalom. Majd újra ez, és újra az, de megy ez még a fenséges zene és az izgalmas, paráztató, véres cselekmény párosításával is.
A főhős egy szép, [...]
Original post by fairylona
Nagyon örültem neki, hogy végre alkalmam lesz újra megnézni ezt a filmet. Először zsengén, kora tizenegynéhány éves koromban láttam ezt a filmet, és máig emlékeztem rá. Azt hiszem, ez már önmagában is elmond valamit, de még többet sejtet az, hogy felnőtt fejjel újra megnézve, ez a film még mindig marha jó.
A főhős egy fiatal lány (amerikai), aki egy balettintézetbe érkezik tanulni Németországba. (Hozzáteszem, ez egy olasz filmje, majdnem csupa olasz szereposztással.) Már a megérkezésekor, már a reptéren is érezzük, hogy itt valami félelmetes fog történni, pedig az még egy icipicit odébb van.
Mégis tudjuk, mert ezt sugallja a zene, ezt sugallják a fények és a színek, és a szereplők maguk is folyton paráznak. A legártatlanabb helyek és tárgyak mind félelmetessé válnak.
Hamar tudható, hogy valakik itt nagyon jól teszik a dolgukat, meg persze az is hogy rögvest csúnya dolgok fognak történni… , és hamarosan történnek is…
A filmet kivételessé mégis elsősorban a [...]
Original post by fairylona
Elkezdtem újranézni illetve bepótolni néhány klasszikust ezen a téren, és az az ötletem támadt, hogyha jót látok, majd írok róla. Először csak egy ilyen bejegyzést terveztem vagy kettőt, és ez is akkor jutott eszembe, amikor tegnapelőtt belekezdtem a régi Dario Argento filmekbe. Aztán rá kellett jönnöm, hogy bőven lesz az több is…
Nyitottam is hozzá egy új kategóriát, klasszikus horror címen. Aki nem szereti az ilyet, ezeket a blogbejegyzéseket kihagyhatja.
Original post by fairylona
Oldalt láthattok egy vadiúj linket. A profil oldalam mellé föltettem egy lapot borítóképekkel. Csupa olyan kiadványról van szó, amihez nekem is valami közöm van. (Péter blogjából vettem az ötletet, h én is kitegyem őket.)
Original post by fairylona
