Némi csúszással megjelent végre a 10. Metagalaktika, benne Kína, a kínai science-fiction bemutatásával. Érdeklődve vártam, hiszen semmit sem tudok a távol-keleti SF-irodalomról, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.A kiadványt már kézbe venni is egy élmény volt: igényes borító, lenyűgöző belső illusztrációk tucatjai, amelyeken lapozgatás közben hosszan elidőzik a kíváncsi tekintet. Irodalmi szöveghez illő papír… […]
Original post by hackett
Nagy várakozással vettem a kezembe Robert Charles Wilson Axisát, a Hugo-díjas Pörgés című, kiváló regénye folytatását. (Vélemények itt és itt.) Talán túl nagy is volt ez a várakozás. Nagyon szeretni akartam ezt a könyvet, de talán pont emiatt az eredmény számomra felemás lett.
Azt korábban olvastam, hogy Wilson trilógiát akar írni a Pörgésből, a második rész […]
Original post by hackett
Még mindig nem helyezem át ide a solariás pontozásomat, de azért azon túl is ébreszt bennem gondolatokat a Galaktika. Különben is régen írtam már scifi tárgyú bekezdést, pedig ez az SFBlogs, vagy mi a fene.
Kezdjük a borítóval. Hát lehet, hogy klasszikus, de nekem kicsit túl kusza. Nem jött be. A belső képekkel ugyanaz a bajom, […]
Original post by adeptus
Bár már gondolkodom azon, hogy a Chelloveck által fő attribútumommá kinevezett novellapontozást áttelepítem - vagy legalábbis másolom - ide, egyelőre maradjunk a cikkeknél, pontosan az egyetlen cikknél, amelyhez érdemben hozzá tudok / akarok szólni.
Belátom, nehéz olyan dologról tudományos szemszögből írni, ami merő fikció, mivel pillanatnyilag nem tudunk párhuzamos világokról, meg ha alternatív valóságokról beszélünk, többnyire […]
Original post by adeptus
A tavaszi megújulás jegyében nekiláttam a blog kipofozásának. Egyelőre csak annyi történt, hogy kikapcsoltam a moderálást - de hát valahol el kell kezdeni!
Az ünnepek és az azt követő szünet alatt kissé kiestem a sci-fiből. Na jó, nem teljesen, hiszen végre hozzájutottam a márciusi Galaktikához, de egyrészt tanultam, másrészt pedig egy újabb Bernard Cornwell-könyvet […]
Original post by mohicane
Ennél rosszabbul régen kezdődött napom. Már gyakorlatról is lógó orral értem haza, aztán a gép elé ülve megláttam a szomorú hírt…
Azután Sayed blogján elolvastam a nekrológot, és a Novellát, amire már évek óta vadásztam sikertelenül, és sokadszorra is eltöprengtem: mi volt a Mester titka? Hogy volt képes a tudományos precizitás és a költészet ilyen harmonikus szintézisére? A novella utolsó képe […]
Original post by mohicane
Valahogy kissé összeszedetlen vagyok a blogírás tekintetében… úgy fest, a jó gondolatok mindig akkor támadnak, amikor messze vagyok a géptől. Sebaj, most az újabb Galaktika felkapcsolta a fejemben a villanykörtét.
Ugye, nemrégiben elolvastam a Gépnarancsot; mint minden disztópia elolvasása után, most is megfogadtam, hogy jó ideig ez volt az utolsó. Mikor aztán visszavittem a könyvtárba, megakadt a […]
Original post by mohicane
Úgy tűnik, végre sikerült az, ami az elmúlt fél évben nem: újra írásközeli állapotba kerültem. Hogy ennek a fura kilengésnek mi volt az oka, nem lényeges, mindenesetre az Elveszett Föld továbbírására tett kísérleteim eddig rendre kudarcot vallottak, pár szó átjavításánál, pár mondat leírásánál sosem jutottam tovább.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy makacsul fordítva akartam megülni […]
Original post by hackett
Archív: 2007.04.30-.án:
Bár nem szándékoztam az írással kapcsolatos eseményeken, gondolatokon túl másról írni itt, de most mégis kivételt teszek, főleg, mert annak a kiváló SF regénynek, aminek nemrég értem a végére - a címe Pörgés -, sok, a mostani gondolkodásomat és SF iránti érdeklődésemet érintő vonatkozása van. A Pörgés Robert Charles Wilson 2006. évi Hugo díjas regénye (kritika itt!) , dicséretesen hamar jelent meg magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban, és régi vágyam vált valóra, hogy végre ne 20-30-40 évvel előtti science fictinok jelenjenek meg magyarul, hanem igazi, modern, kortárs művek. A Pörgés ilyen, mégpedig a legkiválóbbak egyike. Dan Simmons Hyperionja óta nem olvastam ilyen jó, szellemes és elgondolkodtató regényt (talán csak Simmonstól az Iliumot, de az angol nyelven történt).
Wilson, az alapján, amit eddig megtudtam róla, az egyik legötletesebb angolszász írók egyikének tűnik, aki azon túl, hogy zseniális ötleteket képes összefonni, és tudományos alapossággal elővezetni, majd ezeknek értelmet is adni, [...]
Original post by hackett
Elsőként Karawynn Long És a Holdon még állítsunk kicsit c. (hibátlan) novelláját olvastam el, s bár nő írta és nő a főszereplője is, azért találtam benne párhuzamot a saját életemmel. Melanie annyira beleélte magát a szimulációba, hogy szívbaj nélkül a pasijára testálta a programbeli pszeudoszemély tulajdonságait és reakcióit; szerencsétlen Jason nem nagyon próbálkozhatott észérvekkel. Húszéves […]
Original post by chelloveck
