Beküldve 2007, January 6.Comments Off
A minap olvastam itt az egyik blogban egy írást a kritikákról.
Azt gondolom, általában hozzászólást lehet írni. Hozzá az szól, aki átgondolja, úgy véli érti, nincs benne ártó, romboló szándék, ugyanakkor valami pluszt akar mondani (vagy valamit másként). A hozzászóló mindazonáltal nem szakértő, nem értőbb a szerzőnél, nem jobb… néha nem is rosszabb.
Kritikát csak jobb, értőbb lélek írhat. Aki emberségben, szakmában, értésben vagy részletekben magasabb minőségen áll. Érdekes, hogy aki méltó és hivatott kritikát írni, annak nem fontos ennek nyilvánvaló volta: rendszerint szerényen szól, hozzászólásként. Aki élcesen, hivalkodva, kritikaként ír, az rendszerint nem hivatott kritikát írni.
És van egy harmadik kategória. (Én magam már vetettem le weboldalról írásaimat e miatt.) Az ártó célzatú támadás. Nem is akarja sem érteni, sem átgondolni, újat vagy másként mondani pedig végképpen nem. Csak beszólni akar, tiporni, szemetelni. Nem érne szót, ha mindenki számára egyértelmű lenne kiléte… ám vannak felületesebb olvasók: és eme ártó-szemét-furmány a kritika professzori palástját hazudva magáénak ártó odavetésével sokat árthat [...]
Original post by apeiron