_1: Külső HEGYSÉG
(Egy jeges hegylánc, ahol a csúcsokat hó borítja:
A TARDIS egy kis fennsíkon bújik meg. SUSAN és BARBARA, akik mindketten meleg kabátot viselnek, kijönnek a TARDIS-ból / Time And Relative Dimension In Space – Idő És Relatív Dimenzió a Térben /, és elsétálnak egy hatalmas bemélyedés felé a hóban. SUSAN letérdel a széléhez, Barbara csatlakozik hozzá, és vizsgálgatni kezdik, amit találtak. Kétségtelenül egy lábnyom, de hihetetlenül nagy méretű. SUSAN nagyon izgatottnak látszik…)
____SUSAN: Ez biztosan egy óriás lábnyoma!
____
(Mögöttük, a hó már kezdett megtapadni a TARDIS oldalán, a résekben és panelek között. Hideg szél fúj.)
A VILÁG TETEJE
Írta
JOHN LUCAROTTI
megfordította: Ho
(IAN, aki még mindig a hosszú, bő felöltőjét viseli, a TARDIS irányából érkezik. A Doktor vele van, és nehezen lélegzik a ritka hegyi levegőben. Amikor a Doktor megpihen, SUSAN megmutatja a lábnyomot IAN-nak.)
____SUSAN: Szerinted mi lehet ez?
(IAN is letérdel melléjük és a lábnyomot vizsgálgatja.)
____IAN: Nos, ez valóban egy nagy lábnyomnak látszik, Susan, ráadásul a nap megolvasztotta a széleit, és így nagyobb is lett.
(SUSAN erre nem gondolt…)
____SUSAN: Oh…
(IAN visszafordul a Doktor felé, aki láthatóan nincs jól.)
____IAN: Jól van, Doktor?
____DOKTOR: Igen… egy kicsit kifogytam a levegőből (köhög). Oh, ami kicsit érthető is. Figyelembe véve, hogy néhány ezer méterrel tengerszint felett vagyunk.
____SUSAN: Akkor tudod, hogy hol vagyunk, nagyapa?
____DOKTOR: (kérkedve) Nos, a hajót a Föld felé irányítottam, és úgy néz ki, hogy ott is értünk földet.
(SUSAN a lábnyom felé mutat.)
____SUSAN: És mi van azzal?
____DOKTOR: Azzal? Oh, semmit sem látok a szemüvegem nélkül. És, ez a hely sem tetszik! Bocsássatok meg, de még sok mindent el kell végeznem, mielőtt elmegyünk innen.
(Visszasiet a TARDIS-ba, és bezárja maga mögött az ajtót. IAN szemrevételezi az őket körülvevő területet, fellelkesülve attól, hogy a Doktor összefoglalója a Földként jellemezte a leszálló területet. Vigyorogva teszi a karját Barbara vállára.)
IAN: Barbara, nem hiszem, hogy… szerinted ez itt a Föld? Mert ha az, akkor szerinted hol lehetünk? Az Alpokban?
(Végigpillantottak a rideg és kietlen hegyvonulaton.)
____BARBARA: Esetleg ez itt az Andok?
(Mögöttük, SUSAN, aki eddig hallgatta őket, hogy miként találgatnak, most csatlakozik hozzájuk…)
____SUSAN: A Himalája – A Világ teteje!
____IAN: A világ teteje? Nem hiszem. Hacsak…
(Röviden felnevet.)
____IAN: Nos, a Doktor nem igazán megbízható. Nem számíthatunk rá.
(Mintha csak megerősíteni akarná a szavait, ebben a pillanatban a Doktor újra előtűnik a TARDIS-ból, de kétségbeesve.)
____DOKTOR: Oh, te jó ég, oh, te jó ég! Bajban vagyunk! Már meg sem kellene lepődnünk – mindig bajban vagyunk!
____IAN: Mi a baj?
____DOKTOR: Minden fény elszállt a hajóban. Az összes áramkör szénné égett, és ez ráadásul hatással volt a vízre is – egy csepp sincs már belőle!
____IAN: Nos, a vízzel nem kell törődnünk, Doktor. Úgy értem, van itt hó – elég sok, de mi van a fűtéssel?
____DOKTOR: Oh, a fűtéssel is ugyanaz van! Minden tönkrement!
____BARBARA: /(Elborzadva.)/ De hát ez szörnyű! Halálra fogunk fagyni!
(A Doktor dühösen fordul BARBARA felé.)
____DOKTOR: Szörnyű! Azt mondod, hogy szörnyű… nincs értelme hajtogatni a nyilvánvalót!
____IAN: Azt hiszem, meg kellene próbálnom némi tüzelőanyagot szerezni.
____DOKTOR: /(Dühösen.)/ Tüzelőanyagot? Honnan a francból akar maga tüzelőt szerezni itt?
____IAN: /(Felbosszantva.)/ Nos, meg kell próbálni, nem igaz?
____DOKTOR: Oh, sok sikert hozzá!
(BARBARA haragosan tekintet vet a megátalkodott DOKTOR-ra.)
____BARBARA: Veled megyek, Ian.
____IAN: Köszönöm.
____SUSAN: Igen, én is megyek!
____IAN: Nem, Susan, te maradj itt!
____DOKTOR: Maradj velem, gyermekem. Talán tudsz nekem segíteni.
____SUSAN: Rendben.
____IAN: Oh, gyerünk, Barbara, nincs sok időnk.
(IAN és BARBARA útnak indultak.)
____DOKTOR: És most megtennéd, Susan, hogy bemész a hajóba, és kihozod nekem a 2-L-O-t?
____SUSAN: Igen.
____DOKTOR: Tudod, hogy mi az.
(SUSAN visszamegy a TARDIS-ba, és a DOKTOR idegesen motyogni kezd magában…)
____DOKTOR: Még ha meg is találom a hibát, nem hiszem, hogy képes leszek kijavítani, mielőtt besötétedik, és akkor mindannyian halálra fagyunk.
(Egyre jobban dörmög kint a hóban…)
————————————————————————
_2: Külső. HEGYSZOROS_
(Lejjebb a hegyen, IAN és BARBARA egyre lejjebb küzdötték magukat a sziklás hegyoldalban, miközben üvöltő szél fúj. BARBARA kimerült, de IAN még mindig tör előre.)
____BARBARA: /(Lihegve.)/ Ian, állj meg egy kicsit. Pihenem kell!
____IAN: Gyerünk, Barbara! Még semmit sem találtunk. Pedig valamit muszáj lesz!
____BARBARA: /(Lihegve.)/ Jól van, akkor te menj előre… Én majd utolérlek!
____IAN: Rendben van.
(IAN elindul a hóban, egy percre magára hagyva BARBARA-t.)
____BARBARA: Oh… Ez teljesen reménytelen!
(Lehunyja a szemét. Kinyitja, és egy sötét alakot lát, szőrmébe burkolózva, egészen közel hozzá, majd sikolt.)
____BARBARA: Ian!
(A figura hirtelen eltűnik, amikor IAN visszarohan.)
____IAN: Mi van? Mi a baj?
____BARBARA: Én…Én…ott volt…Ott volt egy állat, vagy valami! Csak állt ott, én engem bámult!
(Arra mutat, amerre az alakot látta. IAN arra néz, de nem lát semmit. A pillantása mindent elárul.)
____BARBARA: Nem hiszel nekem, ugye?
(Elballag odáig, ahol az alakot látta.)
____BARBARA: Nos hát, akkor nézd ezeket a lábnyomokat!
(Rámutat a nyomokra a hóban. IAN közelről megvizsgálja őket, majd vissza feláll.)
____IAN: Jobb, ha visszaviszlek a hajóhoz.
(Visszamennek, amerről jöttek.)
————————————————————————
_3: Külső HEGYSÉG
(A TARDIS-on kívül, a DOKTOR és SUSAN a hajó egyik törött tartozékát vizsgálgatják. Ez egy kis doboz, néhány dróttal, amik belőle jönnek ki.)
____SUSAN: Meg tudod csinálni, nagypapa, vagy egy újra van szükségünk?
____DOKTOR: Attól tartok, egy teljesen új kell… és rámegy majd az egész napom!
____SUSAN: Oh, te jó ég.
____DOKTOR: Hát nos…Nem is tudom, igazán…Én mindig is…
(IAN visszatér, a kimerült BARBARA-t vezeti.)
____DOKTOR: Chesterton?
____IAN: Ahogy megjósolta, Doktor. Csak hó és jég, semmi más.
(A DOKTOR sóhajtozik. BARBARA a DOKTOR kezében lévő alkatrészt nézi.)
____BARBARA: Megtalálta a hibát?
____DOKTOR: Igen, igen, igen, de annyi idő lenne kijavítani, amennyink nincs! És az egyetlen esélyünk, hogy lejjebb ereszkedjünk… tengerszinthez képest, és, és… tudja… mielőtt megfagynánk.
BARBARA: /(Idegesen.)/ Doktor… furcsa dolgok vannak itt a hegyen. Láttam… láttam is egyet.
____DOKTOR: /(IAN-hoz.)/ Miről beszél?
____IAN: Nos… Én csak egy lábnyomot láttam.
____DOKTOR: Lábnyomot? Milyen fajtát – mancsot, patát, milyet?
____IAN: /(Hezitálva.)/ Hogy őszinte legyek, azt hiszem, egy szőrmecsizma nyomát.
____BARBARA: Nem, Ian, én…Biztos vagyok benne, hogy nem ember volt!
____DOKTOR: De… ha az volt, akkor azt jelenti, hogy van egy menedék a közelben!
____SUSAN: /(Sikolt.)/ Nézzék!
(SUSAN megint meglátja az alakot, mielőtt az eltűnt volna.)
____BARBARA: Itt van!
____IAN: Gyorsan, utána! Az egyetlen reményünk, hogy megtaláljuk a menedéket!
(IAN és BARBARA nekiiramodnak. A DOKTOR megáll, bedobja az alkatrészt a TARDIS-ba, majd bezárja a nyitott ajtót.)
____SUSAN: Gyere már, Nagypapa!
____DOKTOR: Igen, megyek már. Megyek, igen, megyek!
(A többiek után sietnek.)
————————————————————————
_4: Külső, HEGYOLDAL
(A négy utazó gyorsan eléri a sziklás lejtőt a hegyoldalban, ahol minden követhető nyom eltűnik.)
____IAN: Merre ment?
(Nagyon kevés idejük van ezen töprengeni, amikor is hirtelen szembetalálják magukat felfegyverzett és fenyegető harcosok csoportjával. Ázsiai típusok, hosszú, fekete hajjal, és bajusszal. Szőrméből készült ruhát viselnek, tunikát, és vértezett szőrmesisakot a fejükön. Magasra emelt görbe kardot fognak a kezükben. SUSAN sikolt, és a DOKTOR ölelésébe bújik.)
____SUSAN: Nagypapa!
____IAN: /(Hidegvérrel.)/ Nyugalom.
(IAN bátran kiáll a hordával szemben. Szavait a vészjósló csoporthoz intézi.)
____IAN: Utazók vagyunk, eltévedtünk a hegyen. Kaphatnánk menedéket?
(Egy ember, aki a csoport vezetőjének látszik, előrelép, és vizsgálgatni kezdi az idegeneket. Megérinti BARBARA furcsa ruháit, aki összerándul és zihálni kezd. A vezető a csoportja felé fordul és lassan és kimérten beszélni kezd hozzájuk…)
____TEGANA: Figyeljetek rám, Mongolok – Ezekben az emberekben itt gonosz szellemek laknak, aki hasonlatossá váltak hozzánk, hogy becsapjanak és a halálba vezessenek minket!
(Ismét szembefordul az utazókkal.)
____TEGANA: Pusztítsuk el a gonosz lelkeket, mielőtt ők pusztítanak el minket!
____IAN: Nem vagyunk gonosz lelkek! Olyan emberek vagyunk, mint ti!
____TEGANA: /(Csendesen.)/ Öljétek meg őket.
(A harcosok arra készülnek hogy megöljék a négy utazót, a nők felsikoltanak, de…)
____MARCO POLO: /(OOV.)/ Megállni!
(…egy európai ember közbelép, aki hirtelen érkezett a helyszínre. Sötét hajú, borotvált arcú, és hosszú, galléros köpönyeget visel, zubbonya és csizmája felett.)
____MARCO POLO: A kardokat letenni!
(Az ázsiai döbbenten fordul az európai felé, és metsző tekintettel néz rá.)
____TEGANA: Holtan akarsz minket? Ezek itt gonosz lelkek!
____MARCO POLO: /(ellentmondást nem tűrően.)/ Kublai Kán nevében parancsolom nektek!
(Vonakodva, de a katonák meghátrálnak a név említése hallatán, és leeresztik a fegyvereiket. Az európai a DOKTOR-ra néz, akinek úgy tűnik, hogy problémái akadtak a ritka levegővel, majd IAN-hez fordul.)
____MARCO POLO: Az öregember a hegyibetegségben szenved?
____IAN: Igen, abban.
____MARCO POLO: A karavánom nem messze a hágónál van. Gyertek.
(Intett, hogy kövessék őt, sarkukban a katonákkal.)
____IAN: Gyerünk, Doktor!
(A DOKTOR zihál ezen a magasságon. IAN-re támaszkodik, majd elindulnak. SUSAN fürkésző tekintettel néz az európai felé.)
____SUSAN: Kicsoda ez az ember, Barbara?
____BARBARA: Ugyanezt kérdezem én is magamtól.
————————————————————————
_5: BESLŐ, FŐSÁTOR_
(Egy nagy sátor belsejében; bambuszrudakról lelógó drapériák alkotnak külön részeket a sátron belül, pokrócok és szőnyegek adnak melegebb és kényelmesebb érzetet. A sátor fő lakrészének közepén egy kis parázstartó kapott helyet, azon pedig főzőüst áll. Ezt egy díszesen öltözött fiatal, ázsiai lány őrzi. Egy idősebb asszony, aki maga is ázsiai megjelenésű, a fiatal lány mellett áll, mint annak kísérője és gardedámja. Az európai bevezeti a TARDIS legénységét a sátorba annak drapériával borított bejáratán át. A DOKTOR-t még mindig IAN vezeti. Az idős kínai asszony meghajol az érkezők felé, az európai a fiatal lányhoz szól, odakintről pedig lovak nyerítése hallatszik.)
____MARCO POLO: Vendégeink vannak, Ping-Cho. Fáznak és éhesek.
____PING-CHO: Igenis, Marco mester!
(Az európai egy zsámolyt húz el a tűz mellé, amíg a fiatal lány, PING-CHO, levest merít egy tálba.)
____IAN: Üljön le, Doktor!
(A DOKTOR leül a tűz mellé, és PING-CHO egy tányér levest ad a kezébe.)
____DOKTOR: Köszönöm, kedvesem!
(A többiek is mind helyet foglalnak a tűz körül, miközben a DOKTOR nekiáll meginni a levest. PING-CHO mindegyiküknek ad egy tányért, hogy merjenek levest maguknak, miközben az ázsiai harcos mogorván áll a háttérben. A házigazdát és a felszolgálót megfigyelve, SUSAN megosztja észrevételét BARBARA-val…)
____SUSAN: Ő nem olyan, mint a nő, vagy bárki más itt.
____BARBARA: Nem, ő európai, Susan, és Kublai Kánt említette…
____SUSAN: Kublai Kán?
____BARBARA: Egy nagy Mongol vezér, aki meghódította egész Ázsiát. Szolgálta őt egy európai, aki velencei volt, és a neve…
(Ezalatt, az európai a levesről beszél a DOKTOR-ral.)
____MARCO POLO: Félek, hogy az… ő, a folyadék nem elég meleg, olyan hideg van itt, egyszerűen ellopja a láng erejét.
____DOKTOR: Oh, ez kitűnő étel, uram, mm.
(Még többet iszik.)
____IAN: /(Az európaihoz.)/ A hideg nincs hatással a láng hőjére, uram. De mivel itt olyan ritka itt a levegő, a folyadék alacsonyabb hőmérsékleten forr.
____MARCO POLO: /(Zavartan.)/ Úgy érti… hogy a levegő felelős ezért?
____IAN: Nos, inkább a hiánya… mint ahogy a ritka levegő felelős a Doktor hegyi betegségéért is.
____BARBARA: /(Az európaihoz.)/ Az ön neve Marco Polo?
____MARCO POLO: /(Zavartan.)/ Az lenne, hölgyem. És én megkérdezhetném, hogy ön kicsoda?
____DOKTOR: Mi csak…utazók vagyunk… igen.
(Sorban bemutatja a TARDIS legénységét.)
____DOKTOR: Ő…Ő az én unokám, Susan, az ott Miss Wright, az pedig Charlton.
(Nevet a saját viccén. IAN gyászos arcot vág emiatt az ismétlődő hiba miatt, majd a DOKTOR-t kijavítva bemutatkozik.)
____IAN: Chesterton. Ian Chesterton
____MARCO POLO: Az én kísérőim Lady Ping-Cho és Tegana Hadúr.
(MARCO a mosolygós kínai lányra, és a sötét ábrázatú mongolra mutat.)
____MARCO POLO: Shang-Tu tartományba tartunk.
____BARBARA: Shang-Tu? Az Kínában van, igaz?
____MARCO POLO: /(Zavartan.)/ Kína? Nem ismerem azt a helyet – Shang-Tu az Cathay-ban van!
(BARBARA felismeri a hibáját…)
BARBARA: Oh, én buta! Igen, természetesen – Cathay.
____MARCO POLO: Azt hiszem mindannyian fáradtak. Ping-Cho, megosztaná a szállását…?
(SUSAN felé int.)
____SUSAN: Susan.
____MARCO POLO: Susannal.
(SUSAN a fiatal kínai lány után bandukol.)
____MARCO POLO: Én itt alszok a többiekkel. És a hölgy?
(BARBARA-ra néz.)
____BARBARA: Miss Wright.
____MARCO POLO: Miss Wright, öné lehet az én helyem.
____BARBARA: Köszönöm.
____DOKTOR: Köszönjük. Köszönjük. Megmentette az életünket!
____MARCO POLO: Én… csak arra lennék kíváncsi, hogy mit kerestek éjszaka a hegyoldalban, de a kérdések várhatnak reggelig.
____DOKTOR: Oh, lenne…lenne…lenne…lenne… válaszolna két kérdésemre, fiatalember?
____MARCO POLO: Tegye fel őket.
____DOKTOR: Ő… hogy melyik évben…. és pontosan hol vagyunk?
____MARCO POLO: /(Meglepve.)/ Nem tudja?
____DOKTOR: Nem, ezért is kérdezem!
(POLO töprengve nézi új és furcsa látogatóit.)
____MARCO POLO: Mennyi ideje utaztok már? Ezerkettőszáz-nyolcvankilenc van, és ez itt a Pamír síkság, de akik Cathayba utaznak, csak a világ tetejeként emlegetik.
____IAN: A világ teteje!
____DOKTOR: Ezerkettőszáz-nyolcvankilenc, ah!
————————————————————————
_6: KÜLSŐ. FŐSÁTOR (ÉJJEL)_
(A táborhelyre leszáll az éj. A fősátor a hóban áll, megpakolt szekerekkel körülvéve.)
————————————————————————
_7: BELSŐ. FŐSÁTOR. PING-CHO LAKRÉSZE (ÉJJEL)_
(SUSAN éberen és nyugtalanul fekszik a szállásán, amin PING-CHO-val osztozik. Bélelt takarók alatt fekszik egy szobában, amit bambuszrudakról lógó függönyökkel választottak el a sátor többi részétől. PING-CHO lép be, és ül le az ágy szélére.)
____PING-CHO: Alszol, Susan?
____SUSAN: Nem.
____PING-CHO: Honnét jöttetek?
(SUSAN a lány felé felé fordul, és habozik a válasszal.)
____SUSAN: Ez a kérdést elég nehéz megválaszolni, Ping-Cho.
____PING-CHO: /(Zavartan.)/ Nem tudod, hogy merre van a hazád?
____SUSAN: Nos, sok otthonom volt, sok helyen. És te honnét származol?
____PING-CHO: Samarkandból származom. Az apám ott a helytartó.
____SUSAN: De én azt hittem, mivel Miszter Polo mondta…
____PING-CHO: /(Nevet.)/ Marco mester! Így hívjuk mi itt Cathayban, Susan.
____SUSAN: Hát, én azt hittem, mint ahogy Marco mester is mondta, hogy Shang-Tu tartományba mentek. Nyaraltok?
____PING-CHO: Nem, Kublai kán nyári palotájába megyünk, ami Shang-Tu-ban van. Férjhez fogok menni.
(SUSAN meglepetéssel reagál.)
____SUSAN: Micsoda? Hány éves is vagy te?
____PING-CHO: Tizenhat éves vagyok.
____SUSAN: Nahát, én is!
____PING-CHO: Te férjhez mennél a te korodban ott, ahonnan jöttetek? Itt ez a szokás.
____SUSAN: A vőlegényed jóképű?
____PING-CHO: A micsodám?
____SUSAN: A te…a férfi, akihez hozzámész.
____PING-CHO: Még sosem láttam őt.
____SUSAN: /(Döbbenten.)/ Hogy!?
____PING-CHO: A házasságot a családom intézte. Csak két dolgot tudok róla.
____SUSAN: És mik azok?
____PING-CHO: Ő egy nagyon fontos ember.
____SUSAN: Hát, kezdetnek nem rossz.
(PING-CHO hirtelen komoly hangra vált.)
____PING-CHO: És hogy hetvenöt éves.
(SUSAN-nak eláll a lélegzete.)
————————————————————————
_8: BELSŐ. FŐSÁTOR (ÉJJEL)_
(TEGANA a tűz mellett ül, a maradék levest issza. MARCO POLO, levette a köpenyét, és a közelben tesz-vesz. A fő lakrészt fenntartották maguknak.)
TEGANA: Hagynod kellene, hogy végezzünk velük.
MARCO POLO: Miért? Mert a ruhájuk más, mint a miénk? Mert a szavaik idegenül csengenek a fülünknek? Nem, Tegana, ők utazók.
____TEGANA: Ők gonosz lelkek, varázslók, mágusok!
(POLO leül TEGANA-val szemben, és levest tölt magának.)
____TEGANA: Holnap, ha még akkor is élünk, meglátod, hogy igazam van.
____MARCO POLO: Azt hiszem, hogy a nap sugarai majd eloszlatják a gyanút árnyékát a tudatodról.
____TEGANA: Te ezt hiszed? Figyelj, a szekérnek, amiben utaznak, nincsenek kerekei. Az csak… áll ott, kimagasodva, mint egy hadvezér sírja. És még egy dolog… Nem elég nagy hozzá, hogy négy ember utazhasson benne.
____MARCO POLO: Annak kell lennie.
____TEGANA: Én azt mondom, hogy nem; A saját szememmel láttam, hogy ők négyen egyszerre jöttek ki belőle!
(POLO mereven nézi őt.)
____TEGANA: A kardomra esküszöm neked!
(MARCO POLO töprengve bámul a tűzbe.…)
————————————————————————
_9: KÜLSŐ. HEGYSÉG._
(A következő reggelen, IAN, BARBARA és SUSAN visszavették meleg ruháikat és MARCO POLO – ismét szőrmeköpönyegeben – és a mogorva TEGANA kíséretében vissza felmentek a hegyre. Mindannyian a magára hagyott TARDIS-on kívül álltak, néhány mongol harcos társaságában. POLO a furcsa alakú fülkét vizsgálta.)
____MARCO POLO: Tehát, ti ebben utaztok?
____IAN: Igen, a Doktor TARDIS-nak hívja.
____MARCO POLO: Hol vannak a kerekei?
____IAN: Nincs szüksége egyre sem.
____MARCO POLO: Akkor hogyan mozog?
____IAN: A levegőben száll!
____TEGANA: /(MARCO POLO-hoz.)/ Nem megmondtam, hogy gonosz lelkek?
____MARCO POLO: /(IAN-hoz.)/ Te Buddhista hitű vagy?
____IAN: /(vidáman.)/ Nem, miért?
____MARCO POLO: Azért kérdezem, mert a kán pekingi palotájában láttam néhány buddhista szerzetest, akik néhány pohár bort reptettek, amik minden segítség nélkül kínálták fel magukat a Nagy kánok ajkainak. Nem értem, hogyan történik, de láttam, hogy megtörtént.
(BARBARA felé fordul és a TARDIS felé mutogat.)
____MARCO POLO: Idebent mindannyiuk számára van hely, Miss Wright?
____BARBARA: Igen.
(MARCO POLO odalép a TARDIS-hoz, és ajtók után kutat.)
____MARCO POLO: És csak egy bejárata van?
(Megpróbálja belökni az ajtót.)
____BARBARA: Zárva van.
____MARCO POLO: Hol van a kulcs?
____BARBARA: A Doktornál, de őt nem engedted, hogy feljöjjön ide.
____MARCO POLO: Oh igen, a hegyibetegség. /(IAN-hoz.)/ Neked megvan az erőd, hogy megreptesd?
____IAN: Nincs. Csak a Doktor képes rá.
____MARCO POLO: És miért van még itt?
____SUSAN: Megsérült.
____MARCO POLO: Hogyan?
____IAN: Ehm, eltört benne egy alkatrész.
____MARCO POLO: De kézzel mozgatható?
____IAN: Oh igen, ha elég embere van hozzá.
____MARCO POLO: Nos, készítünk egy szánt, lecsúsztatjuk a hegyoldalon, aztán majd meglátjuk!
————————————————————————
_10: BELSŐ. FŐSÁTOR_
(Ezalatt, a fősátorban, PING-CHO megint főz, a DOKTOR pedig odasétál hozzá.)
____DOKTOR: Ping-Cho.
(Átsétál a főzőüst előtt, leül, és a merőkanállal vizsgálgatni kezdi az összetevőket.)
____DOKTOR: Nagyon finom illata van! Mi ez?
____PING-CHO: Babcsíra leves, uram.
____DOKTOR: Ah…mmm…hadd kóstoljam meg!
(Kanalat ragad, és megkóstolja a levest.)
____DOKTOR: Oh, ez pompás, finom!
____PING-CHO: Uram kedves.
(PING-CHO folytatja a főzést.)
____DOKTOR: Hmm, tudja, eléggé meglepő, hogy egy magas kormányzati tisztviselő lánya Marco Polo karavánjában szolgaként dolgozik.
____PING-CHO: Önként csinálom ezt, uram, bár Marco mester kíséretében van egy ember aki szakácsnak hívja magát.
____DOKTOR: Annak még véletlenül sem Tegana a neve, igaz?
(PING-CHO rosszallóan tekint rá.)
____PING-CHO: /(Megbotránkozva.)/ Oh nem, uram! Tegana hadúr Noghai nagy mongol kán hadseregének a különleges küldötte. Kublai kán velük áll hadban.
____DOKTOR: Igen – Mongol küzd Mongol ellen, hmm!
____PING-CHO: A háborúnak már vége, uram. Noghai békét ajánlott, és Tegana most Kublai udvarába utazik, hogy megbeszéljék a fegyverszünet feltételeit.
____DOKTOR: Igen, hát igen. Bár én feltenném a kérdést, hogy békeküldöttnek nem túlságosan vérszomjas természetű?
(Ő nevet, PING-CHO-t pedig megakadályozza a válaszadásban MARCO POLO, IAN, BARBARA és SUSAN érkezése. A DOKTOR három társa helyet foglal a tűz körül, míg MARCO POLO leveszi köpönyegét.)
____MARCO POLO: Nagyon szokatlannak találom a szekerét, Doktor.
____DOKTOR: Igen, ő, Marco mester, csak egy kicsit más!
____MARCO POLO: És javításra van szüksége?
____DOKTOR: Ez az igazság, hmm.
____SUSAN: Marco mester egy szán elkészítésére adott parancsot. Lehozatja ide a TARDIS-t.
____DOKTOR: Oh, valóban? Ez nagyon kedves öntől! Csak egy, vagy két napig tart, amíg megjavítom. De biztosíthatom, hogy nem tartom fel az utazásában tovább, mint amennyi szükséges.
____MARCO POLO: Attól tartok, nem maradhatunk itt. Át kell kelnünk a Pamír síkságon, amilyen gyorsan csak lehetséges. Bár, eltöltünk néhány napot Lop-ban.
____BARBARA: Lop? Az hol van?
____MARCO POLO: Az egy város a Góbi sivatag peremén, Kashgaron és Yarkandon túl.
____DOKTOR: Értem. Tehát magával visz minket, beleértve a TARDIS-t is?
____MARCO POLO: Doktor, egyszer egy egész sereget az összes hóbelevancával együtt elvezettem Cathayból Indiába, minden veszteség nélkül.
____DOKTOR: Az jó, az jó! Tehát menet közben tudok majd dolgozni.
(A DOKTOR nevet.)
____MARCO POLO: Ehm, nem.
____DOKTOR: /(Hirtelen.)/ Miért nem, hmm?
____MARCO POLO: /(sóhajtva.)/ A mongol hordárok félig még mindig gonosz szellemnek hiszik magukat. Úgy hiszik, hogy amíg önök kívül vannak a szekerükből, teljesen ártalmatlanok. Így hát, amíg nem próbálnak meg bemenni rajta, addig nem lesz baj.
____DOKTOR: /(Óvatosan.)/ Hmm, Értem.
(Járkál, járatja az agyát.)
____DOKTOR: Megmentette az életünket, Marco mester, így a legkevesebb, hogy engedelmeskedünk az akaratának. Senki sem lép be a TARDIS-ba, amíg el nem érjük Lop városát.
____MARCO POLO: Rendben.
————————————————————————
_11: MARCO POLO NAPLÓJA_
(Egy térkép, ami a PAMÍR fennsíkot ábrázolja az ősi Cathay határának peremén. ,Éppen csak a nyugati határon belül terül el “KASHGAR” és délkeletre tőle “YARKAND”.)
____MARCO POLO: /(OOV.)/ Siker! A tervem bevált!
(MARCO POLO az utazásáról ír a naplójába, madártollat használ, ékes kézírással egy vastag könyvbe.)
____MARCO POLO: /(OOV.)/ Az utazók és a szokatlan szekerük csatlakoztak hozzánk, míg elérjük Lop-ot.
(A TARDIS-t egy ló vontatta szekérre szíjazták fel, aminek a kerekeit kínai sárkányok rajzaival díszítették. Mongol harcosok kíséretében keltek át a hegyláncon, ami a Kán birodalmának a határa volt.)
____MARCO POLO: /(OOV.)/ Az utunk a Világ Tetején visz keresztül, majd leereszkedünk a Kashgar völgybe, majd délre, Yarkand felé fordulunk. Itt, rátérünk a Régi Selyemútra, amely a kereskedelem és kultúra hordozója, kezdete és végpontja pedig maga Cathay. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az utazók reakciója, ha megtudják, hogy mit tervezek velük?
————————————————————————
_12: KÜLSŐ. PIHENŐPONT LOP VÁROSÁBAN. VÁROSUDVAR_
(MARCO POLO karavánja megérkezett pihenőpontjára, LOP zsibongó városába, ahol IAN és BARBARA a magas falakkal körülvett téren sétálgat. Habár még mindig viselik huszadik századi ruháikat is, széles karimájú szalmakalapot is hordanak a fejükön, hogy védve legyenek naptól. Az őket körülvevő középkori kínai embereket figyelik, amint a saját dolguk után sietnek. TAGANA is a közelben van, egyedül, távol tartva magát a két tanártól. Egy díszes, terasz szerű lépcsősor vezet a pihenőhelyre. TEGANA ezekre lép…)
————————————————————————
_13: BESŐ. PIHENŐPONT LOP VÁROSÁBAN_
(…és a pihenőhelyen, ami egyszerűen, de kényelmesen van berendezve, a falain rácsos dekorációkkal, POLO YENG-gel, a tulajdonossal beszél.)
____MARCO POLO: A karavánom hatalmas, Yeng, így rengeteg ételt és vízet kell beszereznem, mielőtt újra nekivágunk a Góbi sivatagnak.
(Yeng meghajol és távozik, hogy megtegye a szükséges előkészületeket a karaván itt tartózkodásához. A DOKTOR egy székben pihen, szalmalegyező van a kezében. TENAGA merengve ül nem messze tőle. Nevetve és csevegve, SUSAN és PING-CHO sétál lefelé a lépcsőn egy felsőbb emeletről.)
____SUSAN: Nagyon jó.
____PING-CHO: Oh, örülök, hogy tetszik!
____SUSAN: Kedves.
(POLO üdvözli őket.)
____MARCO POLO: Kedvedre való a szállás, Ping-Cho?
____PING-CHO: Köszönöm, Marco mester. Nagyon kényelmes.
____SUSAN: Oh, szerintem is gyönyi!
____PING-CHO: /(Zavartan.)/ Gyönyi? Az meg mit jelent, Susan?
____SUSAN: Hát, azt, ehm…Azt jelenti, hogy gyönyörű! Ez egy szó, amit gyakran használunk a Földön.
(Érzékelve, hogy SUSAN nem gondolja át, hogy mit beszél, a DOKTOR felpattan, és gyorsan témát vált.)
____DOKTOR: Oh, Marco mester, ezekből a pihenőpontokból sok van Cathayban? MARCO POLO: Igen, mind a Kán fennhatósága alatt; az uradalmában szétszórva mindenfelé. Azok, akik a Kán szolgálatában vannak…
(Felmutat egy téglalap alakú arany tárgyat, amire kínai írásjeleket véstek, és amit a nyakában hordott láncon hord.)
____MARCO POLO: …és viselik az aranypecsétjét, jogosultak bármit kérni, amire szükségük van: ellátmányt, lovakat, menedéket.
(A DOKTOR fogja a pecsétet, és szemrevételezi.)
____DOKTOR: Hmm.
(SUSAN figyelmét is felkelti a pecsét, és ő is meg akarja nézni közelebbről.)
____SUSAN: Vethetek rá én is egy pillantást, kérem?
____MARCO POLO: Persze.
____SUSAN: Köszönöm!
(IAN besétál a teraszról, ami leginkább az udvaron kívüli résznek felel meg.)
____IAN: Doktor!
____DOKTOR: Igen?
____IAN: Felállították a TARDIS-t az udvaron.
____DOKTOR: Oh, kiváló, kiváló! /(POLO-hoz.)/ Ó, hát, ha megbocsát nekem, sok munkám van, és…
(A DOKTOR megpróbál kisétálni a teraszra…)
————————————————————————
_14: KÜLSŐ. PIHENŐPONT LOP VÁROSÁBAN_
(…de megállítja őt néhány mongol katona, akik nekiszegezik a kardjukat, meggátolva abban, hogy tovább menjen. Megfordul, és ingerülten MARCO POLO felé fordul az események váratlan fordulata miatt.)
————————————————————————
_15: BESLŐ. PIHENŐPONT LOP VÁROSÁBAN_
(Már az ajtóból kiált…)
____DOKTOR: /(Dühösen.)/ Mit jelentsen ez?
____MARCO POLO: /(Szenvtelenül.)/ Kérem, üljön le, Doktor!
____DOKTOR: /(Dühösen.)/ Nem óhajtok leülni. Azt akarom, hogy parancsolja el innen az őreit!
____MARCO POLO: Kérem, maradjon ülve.
____DOKTOR: Nem!
____MARCO POLO: Könyörgöm, hallgasson meg!
____DOKTOR: De nekem dolgoznom kell!
(BARBARA próbálja megnyugtatni a DOKTOR-t.)
____BARBARA: Azt hiszem, talán meg kellene hallgatnunk – ugyan már!
____DOKTOR: Oh!
(Barbara leülteti a Doktort.)
____DOKTOR: Legyen hát!
(Zsörtölődő sóhajtással ül le, és fenyegető tekintetet vet POLO-ra, aki nekikezd a magyarázatának.)
____MARCO POLO: Az én otthonom Velence. 1271-ben hagytam el, apámmal és a bácsikámmal, hogy Cathayba jöjjünk. Három és fél évig tartott az út Pekingig. Amikor a Kán udvarába értünk, már huszonegy éves voltam. Éber fiatalember voltam, jó nyelvérzékkel, és tudásvággyal. A kán kedvelt engem.
____DOKTOR: /(Színlelt unalommal.)/ Oh, igazán?
____MARCO POLO: A huszonötödik születésnapomon kineveztek a kán szolgálatára.
____BARBARA: 1277-ben?
____MARCO POLO: Ahogy mondja, 1277-ben. Azóta, már bejártam az uradalom minden szegletét, és voltam azokon túl is. Két évvel ezelőtt az apám, a bácsikám és én engedélyt kértünk, hogy hazatérjünk. Ő elutasította a kérésünket. Azt hiszem, túl sokáig voltunk a szolgálatában.
DOKTOR: Nos, még mindig nem értem, hogy mi köze van ennek ahhoz, hogy nem javíthatom a TARDIS-t.
____MARCO POLO: Doktor, immár tizennyolc éve nem láttam az otthonomat. Haza akarok jutni!
____DOKTOR: /(Kiált.)/ Hát, akkor kérje meg a kánt újra!
____MARCO POLO: /(Dühösen.)/ Szándékomban áll! /(Csendesebben.)/ De ez alkalommal valami visszautasíthatatlan dolgot kell felajánlanom neki!
(IAN hirtelen megérti, hogy mit akar MARCO POLO sugallni.)
____IAN: /(Döbbenten.)/ Úgy érti, hogy neki adja a Doktor szekerét?
____MARCO POLO: Igen.
(Nagyon hosszú szünet. A DOKTOR feláll.)
____DOKTOR: Maga megőrült!
____MARCO POLO: Majd csinál egy másikat.
____DOKTOR: /(Felbőszülve.)/ Micsoda? Pekingben, vagy Shang-Tu tartományban?
____MARCO POLO: /(Élesen.)/ Igazságtalan velem Doktor! Nem hagyom, hogy Cathayban vesztegeljen, mint ahogy nem hagytam, hogy meghaljon a hegyen. Nem, maga velem jön Velencébe, és ott készít egy másikat.
____DOKTOR: Oh, igazán azt hiszi? Oh nem! Oh nem!
(Kétségbeesett dühében tombol a szobában, amíg IAN megpróbál szót érteni POLO-val.)
____IAN: Marco, ez nem lehetséges!
____MARCO POLO: Akinek a birtokában van egy repülő szekér, annak bizonyára minden lehetséges, igaz?
____IAN: Nem! Különleges fémekre, anyagokra és más dolgokra van szükségünk, ami nem fog Velencében a rendelkezésünkre állni. Azt hiszem, nem érti meg a fennálló összes problémát.
(A DOKTOR visszatér, és IAN-re förmed.)
____DOKTOR: És maga sem, fiatalember!
____MARCO POLO: Hát akkor utazzanak hajóval! A világ minden tájával kereskedünk. Tovább tart ugyan, de végső fokon bárhová eljuthattok.
____DOKTOR: Végső fokon? Azt sem tudja, hogy miről beszél!
____Ez az ember egy holdkóros! Ho!
____MARCO POLO: Nem, Doktor…
____DOKTOR: Ho!
____MARCO POLO: …csupán elkeseredett. Sokan féltékenyek a befolyásunkra az udvarban, és a Kán egy olyan csapástól szenved, amire sehol sincs gyógymód.
____BARBARA: Mi az?
____MARCO POLO: Az öregség. Ha ő meghal… nem látom többé Velencét…
____DOKTOR: /(Dühösen.)/ Nos, az a maga problémája, nem az enyém!
____MARCO POLO: /(Dühösen.)/ Viszont az lehet, Doktor!
____BARBARA: Újra látni fogja Velencét, Marco, én tudom!
(POLO furcsállva néz rá.)
____IAN: Miért biztos abban, hogy a Doktor szekere alkalmas lenne ajándéknak? Egyedül a Doktor tudja, hogyan kell repülni vele.
____MARCO POLO: Meséltem maguknak a Buddhista szerzetesekről. Ők megtalálják a titkát.
(A DOKTOR gúnyosan nevetni kezd.)
____MARCO POLO: /(Csodálkozva.)/ A repülő szekér! El tudják képzelni, hogy mit jelentene ez a kánnak? Olyan hatalmas uralkodóvá tenné őt, amilyet a világ eddig még nem látott!
(TEGANA figyelme hirtelen felélénkül erre a kijelentére.)
____DOKTOR: Hmm!
____MARCO POLO: Erősebb, mint Hannibál, hatalmasabb, mint Nagy Sándor!
____IAN: Marco, még mindig nem érti!
(MARCO POLO-nak hirtelen elege lesz a vitából, és dacosan fejezi be azt.)
____MARCO POLO: /(Kiált.)/ Nem figyelek rátok többé. Már döntöttem. A szekereteket magammal viszem Kublai kánhoz!
(Kiviharzik az ajtón. A DOKTOR fékezhetetlenül nevetni kezd, BARBARA pedig megpróbálja őt lecsillapítani.)
____BARBARA: Doktor, kérem! Jöjjön és üljön le!
(Egy székhez vezeti.)
____DOKTOR: /(Nevetve.)/ Elég nagy bajban vagyunk, nemde?
(SUSAN térdre ereszkedik.)
____SUSAN: Nagyapa!
(Folytatja a nevetést és zagyvaságokat hallat.)
____SUSAN: Nagyapa!
____DOKTOR: /(Még mindig nevet.)/ Igen. Szálljunk tengerre, azt mondja!
____SUSAN: Miért nevetsz?
(A DOKTOR még hangosabban nevet.)
____SUSAN: Komolyan gondolja.
____BARBARA: Doktor, ő nem viccelt.
____DOKTOR: Tudom, hogy nem! Tudom!
(Folytatja leküzdhetetlen nevetését.)
____SUSAN: De akkor miért nevetsz még mindig?
____DOKTOR: /(Hisztérikusan.)/ Mert halvány fogalmam sincs, hogy mit tehetnénk!
(És nevet tovább…)
————————————————————————
_16: KÜLSŐ. UTCA LOP VÁROSÁBAN.
(Egy sötét és néptelen sikátorban, TEGANA egy különös Tatár férfival találkozik, aki a földművelők ruházatába van öltözve, hajában szalaggal. A hadúr felé nyújt egy folyadékkal teli apró és sötét fiolát.)
____LOP VÁROSI EMBER: Légy óvatos, uram! Egy cseppje megmérgezhet egy hadsereget is!
(TEGANA átveszi a fiolát és rászegezi a tekintetét.)
____TEGANA: Jól fogom használni… Mindannyian megkapják az adagjukat, de elsőként Marco Polo vizes-tömlőjébe jut ebből, holnap, amikor a karaván felkészül, hogy átkeljen a Góbi sivatagon. Ti távolról követni fogtok minket. A harmadik éjszakán visszatérek hozzátok, majd pedig visszalovagolunk ide, és várunk két napot, hogy aztán célba vegyük a karavánt, hogy összegyűjtsük azokat a mágikus dolgokat, amelyekkel végre térdre kényszerítjük a hatalmas Kublai Kánt!
————————————————————————
A következő epizód
AZ ÉNEKLŐ HOMOK
————————————————————————
Dr. Who
WILLIAM HARTNELL
Ian Chesterton
WILLIAM RUSSELL
Barbara Wright
JACQUELINE HILL
Susan Foreman
CAROLE ANN FORD
Marco Polo
MARK EDEN
Tegana
DERREN NESBITT
Ping-Cho
ZIENIA MERTON
Man at Lop
LESLIE BATES
Title Music by
RON GRAINER
with the BBC
Radiophonic Workshop
Incidental Music
composed by
TRISTRAM CARY
Story Editor
DAVID WHITAKER
Designer
BARRY NEWBERY
Associate Producer
MERVYN PINFIELD
Producer
VERITY LAMBERT
Directed by
WARIS HUSSEIN
