Nagyon jól sikerült a tegnapi tali. Chelloveck is elhozta egy kicsit a családot bemutatni, sok remek sztorit hallotunk Kissg-től, végül pedig minden eddiginél hosszabbra nyúlt az este.
Nem mellékes az sem, hogy ezúttal senki nem beszélt a Zsoldos Péter díjról. Leszámítva azt, amikor arról beszéltünk, hogy milyen jó, hogy most nem beszélünk a Zsoldos Péter díjról.
Ráadásul volt egy pillanat, amikor egyszerre három lány is megpróbálta Jun-t átölelni, de mivel senkinél nem volt fényképezőgép, kénytelen vagyok ezt én megörökíteni.

Original post by fairylona

Spoilerek hálójába gabalyodhatsz…
A figura születésekor Stan Lee egy alacsonyabb, esendőbb, az olvasókhoz közelebb álló szuperhős karakterét próbálta megteremteni. Olyannyira, hogy az első rajzokat vissza is dobta, mondván nem és nem, ez a srác legyen alacsonyabb, vékonyabb, mint kollégái.
Így született meg a tudóskarrierről álmodozó stréber Peter Parker figurája. A hős akit a világ megmentése közepette, a legpiszlicsárébb hétköznapi problémák emésztenek, és krónikus kisebbségi komplexus kínoz.
Humorának hála az egyetlen cím, mely itthon is nyeregben tudott maradni az újságárusoknál, miközben vállasabb kollégái a Nagy Kék és a Sötét Lovag bebukták a kis piacot.
Remekül szórakozhattunk poénjain, miközben szövegével New York szupergonoszait kergette őrületbe bunyó közben, vagy épp főnöke az idegbeteg J. Jonah Jameson és az örökkön aggódó May nénikéje közötti hálóhintás ingázásba szőtt hazugságaiba zavarodott bele éppen.
A recept bevált. Spidey korunk egyik legnagyobb hőse lett.
Aztán egy kicsit túl soxor tálalták fel. Akárcsak a Hírharsona szivarzabáló kiadója, a [...]

Original post by Zed Zero

الحمدو ليللله
Lehet találgatni mi ez, remélem jól írtam. Mindenesetre azt hiszem így írják, mondani meg fonetikusan úgy, hogy alhamdu lilleh. ولله (wallah) 
A többi pedig legenda. Ott jártunk, ahol a madár nem, de ahol a közelben a halak és a hattyúnak álcázott zacskók úsztak. Fények és gondolatok tükröződtek a vízen, dobozok nyíltak, volt Aki tartotta magát a többet nem ígéretéhez. Az élet színekből, tócsákból, csetlésekből és botlásokból, barátokból és viszályokból, tétova érintésekből, hibákból és tökéletességből áll. És a hajnal buszmegállókban ér véget.
Örültem.

Original post by sayed

Gondoltam, felhívom Junt. Három lehetőség volt, vagy szivattak, vagy késnek, vagy eltévedtek.
Mint kiderült, egyik sem. Csak kiváló szervezőkészségről, szociális érzékről és toleranciáról tettek tanúbizonyságot. Állítólag miután Jun felhívott hogy jönnek, feloszlott a társaság. Nicknév szerint sezlony, Hackett és Sayed úgy döntött, hogy sürgősen haza kell mennie.
Ezzel nincs is gondom, késő (korán) van, biztos ők is fáradtak. De akkor minek mondták, hogy feljönnek? Vagy ha egyszer azt mondták, miért nem jönnek fel?
Sebaj, nem haragszom .
Van még három és fél órám ébredésig, csak kipihenem magam…

Original post by kissg

Van egy klasszikus mondás: “Ilyen barátok mellett mi szüksége az embernek ellenségekre?”
Nemrég értem haza sfportal taliról.  Tök jó volt, remek hangulattal meg minden. Miután kidobtak minket a Trombitásból, átmentünk a Margit-szigetre. Onnan elbúcsúztam a többiektől, fél háromkor indultam haza aludni. Szombaton, azaz ma költözik a barátnőm Pestre albérletbe, szóval szeretnék aránylag fitt lenni, hogy tudjak segíteni neki. Hétig lenne négy órám aludni, nem ittam annyit, hogy gondot okozzon.
Erre Jun háromnegyed háromkor felhív, pont miután lefeküdtem aludni, hogy fáznak és nem akarhatom, hogy  a körúton lődörögjenek. Pontosan tudják, hogy korán kell kelnem és szeretnék aránylag használható lenni. Ahogy azt is tudják - legalábbis remélem - , hogy nem fogom azt mondani, hogy ne jöjjenek.
Így most várom őket. Lehet, hogy jönnek, lehet, hogy nem.
Most komolyan, mi szükségem ellenségekre?

Original post by kissg

A hajnali nap vérvöröse nem igért semmi jót. Rossz előérzettel ébredtem. Valami furcsa nyugtalanság költözött belém, éreztem ezt a belsőmben, minden sejtemben, a csontjaimban. Nem tudtam magamból kizárni a közelgő szerencsétlenség baljós előérzetét.
A várost körülvevő szakadékban a vadak vérfagyasztó üvöltése hallatszott. Erre ébredek egyébként minden reggel, de ma úgy éreztem, egész más minden. A közelgő vég baljós árnyéka vetődött a jövőnkre. Éreztem, nem tudok tenni ellene.
Reggeli után megszólaltak a szirénák. Rögtön tudtam, hogy ez most nem gyakorlat. Gyorsan felöltöztem, és kiszaladtam. Sokáig néztem az eget, hátha meglátok valami rendkivülit az égbolton de hiába erőltettem a szemem, semmit nem vettem észre. Nem láttam, de tudtam, hogy ott vannak. A bolygó védelmi erői riadót rendeltek el. Ok nélkül nem keltettek volna felesleges pánikot, ebben biztos voltam. Itt vannak valahol, lassan közelednek, időt adva , hogy eluralkodjon rajtunk a félelem. Nézem a többi embert, a szomszédaimat. Ők is zavartan szemlélik az [...]

Original post by bellamaria

Az FPS játékokban már kismillió helyszínen járhattunk. Voltunk a II. világháború romjai között, a jelen utcáin rombolhattunk, jövőbeli Mars bázisokon duhajkodhattunk. Az Ubisoft így hát gondolt egyet, és az újítás szellemével a trópusi szigetek paradicsomát lobbantotta lángra.
Dr. Krieger szigete
Jack Carver ex-Rambo egyszerű hajóskapitányként tengeti életét a trópusi szigetvilágban, mikor Valerie, a csinos riporternő kibérli a […]

Original post by dzsejt

A Hazard Team először 2000-ben jelent meg a számítógépek képernyőjén, akkor még a Raven Software gondozásában, a Star Trek: Voyager: Elite Force keretein belül. Magam is rengeteget játszottam ezzel a játékkal, melynek legnagyobb hibáját rövidsége rejtette. Filmszerű felépítés, remek történet, gyönyörű grafika, érdekes küldetések, kiváló karakterek jellemezték. Telt, múlt az idő, mígnem 2003-ban megérkezett a […]

Original post by dzsejt

Ahogy kerestem egy doksit, találtam rá eme három „játéktesztemre”. Két-három-négy éve írhattam őket, valamelyik PC-s újság aktuális cikkírói pályázatára. Bár újságban sosem lettek publikálva, meg máshol sem, itt talán elférnek. Első a Knights of the Old Republic, amiről nem rég Merras kolléga is írt.
Knights of the Old Republic
RPG. Számomra ez a rövidítés egy ideig olyan […]

Original post by dzsejt

Egy hímnemű X-Men rajongó számára már a címben szereplő két szó is elegendő ahhoz, hogy fogyasztásra ingereljen. A lányoknak viszont megígérhetjük, hogy Rogue és Gambit ezúttal végre…Vagy mégsem?
Mindannyiunk kedvenc őszülő hajú, már nem is tini Rouge-ja ezúttal elszakadva csapattársaitól saját múltjával, gyermekkora titkaival áll szemben.
De nem marad teljesen egyedül. Kedvese Gambit vakon is nekivág a széles nagy Amerikának, hogy segítségére siessen. Erre nagy szükség is lesz, mert furamód mind a rutinküldetésre induló csapat, mind a tőlük elszakadó leányzó elfelejti, hogy is kezdődött ez az egész. De ahelyett hogy az idő előrehaladtával minden megvilágosodna, csak még álomszerűbb és zavarosabb lesz a helyzet.
Vannak címek, melyek már pusztán azzal lenyűgöznek, hogy ennyi idő után még mindig le tudnak nyűgözni. Az X-Men esetében ez alighanem a remek alapötlet szülte szimbolikáknak köszönhető. Vadóc karaktere és képességének metaforája szinte üvöltött már egy ilyen ötletért.
De hiba lenne lelőnöm a poénokat. Ajánlóként álljon [...]

Original post by Zed Zero