Ezúttal főként azokból a néhány éve megjelent kötetekből válogattam, amiket ma már pár száz forintos áron is be lehet szerezni némely könyvesboltokban. Bár nyilvánvalóan nem volt rájuk túl nagy a kereslet, azért még akadnak közöttük figyelmet érdemlő darabok.
Marianne de Pierres: Nejlonangyal
Nagyon kellemes ponyva. Nem ígéri, hogy megváltja a világot, de olvasmányos, Fable-ös a szó legjobb értelmében, keménycsajos és akciódús. Az ausztrál írónő sci-fi sorozatának nyitó darabja, aminek csak az első része jelent meg magyarul. Egy a félbemaradt sorozatok közül… (A könnyed kikapcsolódást nyújtó írásokra általában nálunk is van igény, így a buktáért valószínűleg ez esetben is a nem megfelelő marketing okolható.)
Vladimir Kaminer: Multikulti - Berlini történetek
Az orosz származású német irodalmár érdekes és humoros rövid történetekben tárja elénk egy Berlini bérház és környéke mindennapjait, a sajátos színek pedig a német, orosz, török és vietnami lakosok egymás mellett élésének eredményeképpen jönnek létre. Kaminer Németországra messziről jött emberként néz, aki egyszerre van bent is és kint is, de mégis nagyszerűen otthonra talál, és igyekszik sokat tanulni a körülötte lévőktől. Van a kötetben egy-két gyengébbre sikerült írás , de volt olyan is, aminél olvasás közben többször is fölnevettem. Az összbenyomás nagyon pozitív volt.
Luis Mateo Díez - Az élet vize:
Egy sajátos humorú klasszikus Spanyolországból, egy kisváros lakosairól a Franco-diktatúra idején, kevés cselekménnyel és egy egész csapatnyi főhőssel. Az utóbbiak politizálás helyett inkább jókat esznek és isznak, sokat beszélgetnek, részegen pletykálnak és ügyetlenkednek, illetve legtöbbször azzal a céllal ügyködnek, hogy megtalálják a titokzatos forrást, amelyből a legendás, varázslatos víz fakad.
A politika szinte végig csak utalások szintjén jelenik meg, legtöbbször csak olyankor, amikor a főszereplők az ellenlábasaikra nemzetiekként utalnak. Bár a csúnya dolgokról néhány szókimondóbb kifakadástól eltekintve szinte nem is esik szó, a helyzet ismeretében, és az egyre szaporodó utalásoknak köszönhetően, azért érezni lehet, hogy több történik itt, mint az, hogy két viszálykodó társaság igyekszik bolondot csinálni egymásból.
A könyv eleje nagyon szórakoztató, utána van egy szakasz amikor egy kicsit leül az egész és túl kell jutni a felismerésen, hogy itt bizony sok cselekményre nem lehet már számítani, de onnantól aztán ismét egyre jobb lesz. A nyelvi megformáltsága és a humora miatt is érdemel egy-egy plussz csillagot. (Vagyis kaphatna, ha osztanék ilyesmit.)
George Mikes - Tsi-Tsa és Tsai:
A szerző neve sokaknak ismerősen csenghet. Gondolkodó, sokat idézhető, rendkívül jó humorú mesélőről van szó, akinek remek meglátásai voltak az élet dolgairól, a legapróbbaktól a legnagyobbakig. (Angolok közé emigrált magyar, aki külföldön, angol nyelven írott műveivel lett sikeres, bár később itthon is megkedvelték elgondolkodtató és mégis az olvasót megnevettető írásait.) A kötetben, amelyet a Ciceró adott ki, olvashatunk magyarokról és angolokról, életmódról, egészségről és betegségről, a fiatalságról meg az öregségről, na és ezen kívül persze a macskákról… A könyvben ugyanis találunk egy hosszabb történetet Tsi Tsá-ról is, aki a már idős korú George Mikes szeretett kedvence volt.
Ray Bradbury - Kaleidoszkóp : Novelláskötet és nem egyszerre olvasandó, de részletekben nagyon lehet szeretni. Különösen érdekes az a történet, amelyben arról ír, hogy az emberek állandó zajban fognak élni, mindenki a csuklótelefonon fog beszélni a buszokon, és fölháborító bűntett lesz megakadályozni h haza tudjanak telefonálgatni h már itt és itt tartok vagy ennyi és ennyi idő múlva vagyok otthon. :) Antikvár lelet, és sok örömöm telt benne.
Recent Comments